1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4387
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
501 2, I | trigonometria ez!~Úgy látszott, hogy az alispán úr előtt legmegvetettebb
502 2, I | negyvenemberes marsát”, az országúton porfelleg támad,
503 2, I | és postillonnal a bakon. Az urak kivonulnak a bükkfa
504 2, I | abban asszonyok utaztak.~Az általános hüledezésnek a
505 2, I | vet véget, felvilágosítva az urakat, hogy a baronesse
506 2, I | s onnan kedve tartotta az erdőn, parkon keresztül
507 2, I | lépést jöhettek.~S ezzel az egész nagy parádé mind kárba
508 2, I | van a kastélyban, s várja az urakat.~Ez már bosszúság!
509 2, I | baronesse bizony szépen besétált az egyenes úton, a szép árnyékos
510 2, I | majorudvaron keresztülment, az apró kis sárga csirkéket
511 2, I | csirkéket mind összeszedte az ölébe: azt gondolta, kanárimadarak,
512 2, I | arcának hódító bűbáját még az unalmas bécsi divat sem
513 2, I | fésűre feltűzve.~A kastélyban az előreküldött hopmester fogadta
514 2, I | Innen hítták elő, mikor az urak megérkeztek. Még akkor
515 2, I | megérkeztek. Még akkor is az ujját szopogatta, amire
516 2, I | statutióval, azt végezzék el az urak a meghatalmazott ágens
517 2, I | idehaza.~Erre azt mondta az alispán, hogy:~„Kisztihand.”~–
518 2, I | nevetett a baronesse. – Ön az az úr, aki mindenre tud
519 2, I | nevetett a baronesse. – Ön az az úr, aki mindenre tud adomát
520 2, I | ismertessen meg a többi urakkal.~Az alispán sorba vette a bemutatandókat.~–
521 2, I | vizet szab, s ha valakinek az órája elromlik, azt megigazítja.~–
522 2, I | előretolni a válla közül. Az úrnő azt is észrevette.~–
523 2, I | is észrevette.~– Hát ezt az urat hogy hívják?~– Ez még
524 2, I | Ez még senki sem – szólt az alispán –, csak a patvarista.
525 2, I | kiáltják, hogy „audiát!” Az ilyennek mondta azt Cziráky,
526 2, I | válogasd, öcsém, hová ülj az asztalnál, ahová te leülsz,
527 2, I | ahová te leülsz, bizonyosan az az utolsó hely”.~„Audiát”
528 2, I | te leülsz, bizonyosan az az utolsó hely”.~„Audiát” aztán
529 2, I | csak úgy gazdálkodjanak az urak, hogy nekem is maradjon
530 2, I | maradjon valami.”~– Óh, az én tisztjeimnek nem lesz
531 2, I | vagyok ennek a megyének az alispánja, nevem Drávakeresztúri
532 2, I | szólt nagyot nevetve az úrhölgy – én ezt három esztendeig
533 2, I | csókolózom.~– Hát hiszen az is megtörténhetik – nevetett
534 2, I | szépen átestünk, menjenek az urak az irodába a hivatalos
535 2, I | átestünk, menjenek az urak az irodába a hivatalos funkciót
536 2, I | irodába a hivatalos funkciót az ágens úrral elvégezni; én
537 2, I | visszavonulok toalettet csinálni. Az ebédnél megint találkozunk.~
538 2, I | kapitális egy menyecske! – mondá az uraknak a főszolgabíró. –
539 2, I | odahaza megtudja a „csókot”; az lesz ám még csak a francia
540 2, I | szóra komolyan megrettent. Az oroszlánt megrémíté szavával
541 2, I | pletykázni; hanem, ha egyszer az az inzsellér ki talál rukkolni
542 2, I | pletykázni; hanem, ha egyszer az az inzsellér ki talál rukkolni
543 2, I | egy anekdotával elütni.~Az ágens véget vetett a tréfálkodásnak,
544 2, II | II.~Az ebédhez megjelenő bárónő
545 2, II | bezzeg ki tudja mondani az ő nevét, még olyan predikátumokat
546 2, II | told hozzá, amik nincsenek az armálisban, s mikor azt
547 2, II | Hát a feleségét sem tegezi az ember?~– Annak is azt mondja,
548 2, II | sem tegezik a szülőiket?~– Az meg éppen botrány volna.~–
549 2, II | penitencia volt rá nézve az evés, s amíg azzal el nem
550 2, II | illeti a tiszteletes úrnak, az valaha „Kalmár” lehetett;
551 2, II | társalgókra talált a bárónő az alispánban és a doktorban.~–
552 2, II | bácsi?~– Nem végeztetett biz az; sőt inkább úgy jártunk,
553 2, II | inkább úgy jártunk, mint az egyszeri cigány, aki azt
554 2, II | grófkisasszonyt. A beleegyezés az ő részéről már megvan: csak
555 2, II | részéről.~– Mihez kell az én beleegyezésem?~– Ahhoz,
556 2, II | megláthatja húgomasszony. Az egy vadászkastély, amit
557 2, II | épület, s kivette azt bérbe az akkori tulajdonos bárótól,
558 2, II | tartozó parkban, ameddig az körül van palánkolva, senkinek
559 2, II | Ezt nevezik servitusnak. Az tehát a kérdés, hogy van-e
560 2, II | függ, hogy micsoda ember az a bérlő?~– Mindenesetre
561 2, II | Várnak.~– De hát hogy lehet az, hogy valakinek egy helyen,
562 2, II | Hanem úgy van vele, mint az egyszeri paraszt, aki azt
563 2, II | a cifrákhoz nem ért, ami az ő adresszén van, s az ő
564 2, II | ami az ő adresszén van, s az ő keze alól kikerül.~– Hát
565 2, II | Hát spicli vagyok én?~– De az útlevelét csak elő szabad
566 2, II | útlevelét csak elő szabad kérni az idegennek?~– Útlevelét?
567 2, II | veszedelmes összeesküvést forral az az ember?~– Az a királyi
568 2, II | összeesküvést forral az az ember?~– Az a királyi fiskus
569 2, II | összeesküvést forral az az ember?~– Az a királyi fiskus gondja,
570 2, II | királyi fiskus gondja, nem az enyim.~– Hátha hamispénzverő?~–
571 2, II | Hátha hamispénzverő?~– Az meg a tárnokmesterre tartozik.~–
572 2, II | indicium sem forog fenn. Az nagyon csendes ember.~–
573 2, II | a kastély rondellájának az ablaka előtt: akkor ott
574 2, II | vett a számukra. De ezek az asszonyságról soha nem beszéltek;
575 2, II | tartják, hogy a szakácsné az ő felesége. A falubeli leányokra
576 2, II | felesége. A falubeli leányokra az igaz, hogy rá sem néz. Eljár
577 2, II | ki annyit a száján, hogy „az ő úrnője egy szegény árva
578 2, II | látogatásokat?~– A látogatót maga az úr fogadja, s olyankor,
579 2, II | ebédre is ott marad, akkor az ételek felhordása alkalmával
580 2, II | ételek felhordása alkalmával az úr minden ételből szed ki
581 2, II | szobába, ahol a dáma van. Az elő nem jön soha. Kérdezősködni
582 2, II | egy szép bokrétát formált az üvegházi virágokból, s azt
583 2, II | dicsekedett a komornyiknak, aki az ajtón kiereszté, hogy ugyan
584 2, II | feleségemmel a faluban véletlenül. Az asszony apprehendált, s
585 2, II | küldött a feleségemnek, azzal az izenettel: azért a szívességért,
586 2, II | Schmidtné mindennap hazahordja az ételmaradékot a gyermekeinek,
587 2, II | napján heilige Stricli van az asztalukon. Templomba azonban
588 2, II | Hiszen itt van a doktor: az ember ne húzza hiába a vármegye
589 2, II | megmondhatom, hogy ki ez az úr és ez az asszonyság.
590 2, II | hogy ki ez az úr és ez az asszonyság. Én háromféle
591 2, II | Szabad belőle válogatni. Az első hiteles magyarázat
592 2, II | első hiteles magyarázat az, hogy ez a névtelen úr egy
593 2, II | rablóbanda kapitánya, aki az üldözés elől vonult vissza
594 2, II | kincseivel ide a mi Árkádiánkba. Az a dáma pedig a szeretője,
595 2, II | került, elítéltetett, s az ítélet következtében a homlokán
596 2, II | vassal megbélyegeztetett. Ez az oka, amiért az arcát fátyolozatlanul
597 2, II | megbélyegeztetett. Ez az oka, amiért az arcát fátyolozatlanul nem
598 2, II | legelöl; pedig ezt sem szoptam az ujjamból. A másik már nem
599 2, II | hogy, kedvesét kivéve, az egész világról le fog mondani;
600 2, II | kastélyba; ezért nem mutatja az arcát soha senkinek, őrajta
601 2, II | idő óta keresi a feleségét az egész világon, de a csábítót
602 2, II | hibája van. Ha a szerelmespár az üldöző francia tiszt elől
603 2, II | skrupulust. De itt jön azután az igazi magyarázat. Van egy
604 2, II | mindennap látja őket kikocsizni. Az erdőnek egy tisztásán le
605 2, II | a gyalogösvényen, a dáma az úr karjába fogózva. Az erdőkerülő
606 2, II | dáma az úr karjába fogózva. Az erdőkerülő megjegyzé, hogy
607 2, II | másszor összegörnyedő. Az erdőkerülő azt mondja, hogy
608 2, II | tábornoknét, hanem leányostól: az anya azóta összerokkant,
609 2, II | Shocking! – kiálta fel az erényeire féltékeny társalkodónő. –
610 2, II | nem lehetett: ennélfogva az egész asztaltársaság egyhangúlag
611 2, II | Csupán levelezés által. És az is egész sajátszerűen megy
612 2, II | mert ő nem mondja, hogy az – mindennap elküldi nekem
613 2, II | küld hozzám leveleket; de az nem férfi írás, világosan
614 2, II | három virággal.~– Mi volt az a három virág? – kérdé a
615 2, II | Eleinte azon kezdődött, hogy az idegen úrnak voltak apró
616 2, II | teljesítésére engem kért fel. Majd az volt a baja, hogy a kutyák
617 2, II | vonítanak a faluban, majd meg az, hogy a gyermekek kiszedik
618 2, II | hogy a gyermekek kiszedik az erdőn a fészkekből a madarakat,
619 2, II | fészkekből a madarakat, majd meg az, hogy a bakter nagyon kiabál.
620 2, II | madarakat”; „felijednek az őr kiáltásától”. – S aztán
621 2, II | hogy eresszék szabadon az elfogott madarakat, s az
622 2, II | az elfogott madarakat, s az éji őrnek, hogy a falu túlsó
623 2, II | kiabáljon.~– Úgy látszik, hogy az a nő, akit őriz, nagyon
624 2, II | szereti a csendet.~– Úgy van. Az itteni fiatalságnak az a
625 2, II | Az itteni fiatalságnak az a szokása volt, hogy az
626 2, II | az a szokása volt, hogy az új év első óráját nagy lövöldözéssel
627 2, II | lövöldözéssel szokta megünnepelni. Az idegen úr a másik évben
628 2, II | lövöldözést, inkább mulassanak az ő rovására, s azóta minden
629 2, II | kocsmájában. Amint ezeket az apró kívánságait elintéztem,
630 2, II | elmentünk egymás mellett az utcán, anélkül, hogy egyebet
631 2, II | egymásnak, mint „jó napot”. Az általam olvasott levelekből
632 2, II | emberbarát, aki érdeklődik az egész világon történtek
633 2, II | iránt, és szereti tudni az apró emberek baját, hogy
634 2, II | odainté a komornyikját, s azt az utasítást adta neki, hogy
635 2, II | utasítást adta neki, hogy az elöljáróságot kérje fel
636 2, II | már másnap ott van nálam az enyhítő segély. Elnézegeti,
637 2, II | megdorgáljam, hogy ne nyissa ki az ablaktábláját, mikor éjjel
638 2, II | róla, ami nagyon jellemzi az embert. Egyszer egy szerencsétlen
639 2, II | tekintetes főbíró úr tudja az esetet: a Rakoncza Jutka;
640 2, II | most is odabenn ül. Őkelme az a híres Sátán Laci szeretője.~–
641 2, II | kisfia. Annak azután, hogy az anyját elvitték, nem volt
642 2, II | elvitték, nem volt hová lenni. Az idegen úr a tornyából nézte,
643 2, II | ezzel a gyermekkel, akinek az anyját látta pandúrok által
644 2, II | fiatal sás édes hajtását. Az idegen úr rögtön írt nekem,
645 2, II | úr rögtön írt nekem, hogy az elzüllött gyermeket kerestessem
646 2, II | ott kap addig enni, amíg az anyja hazakerül; a rektor
647 2, II | volt! Úgy jár vele, mint az egyszeri ember a farkasfiúval.
648 2, II | szegény kis árva számára. Az ilyen dolog engem nagyon
649 2, II | Aztán majd jöjjön el hozzám az a kisfiú; valami ruhát fogunk
650 2, II | csak tisztelendő úr: tehát az én bérlőm igazi nemes szívű
651 2, II | leveleiben soha.~– Rabja neki az a nő, akit erőszakkal tart
652 2, II | erőszakkal tart magánál?~– Az nem lehet – szólt a lelkész –,
653 2, II | segélyt kiáltani, mikor az utcán végigkocsizik vele.~
654 2, II | hallgatás támadt, hogy elvégre az inzsellér úr is hozzájutott
655 2, II | mit is mondok…~– Ugyan, az Isten áldja meg, mondja
656 2, II | rengeteg kacajra zendítette fel az egész asztaltársaságot.~–
657 2, II | olyan nevetnivaló ez, amit az inzsellér mond – szólt Bernát
658 2, II | közel járunk a megoldáshoz az inzsellér úr ideájával! –
659 2, II | helyett, több esetet említ az orvosi tudomány.~Ekkor az
660 2, II | az orvosi tudomány.~Ekkor az asztal végén egy még eddig
661 2, II | vállalkozzék:~– Márpedig az az idegen dáma a leggyönyörűbb,
662 2, II | vállalkozzék:~– Márpedig az az idegen dáma a leggyönyörűbb,
663 2, II | odafordult hozzá.~Ki volt az? A patvarista. A senki.
664 2, II | nincs neve.~És amellett ez az ember egész hidegvérrel
665 2, II | per pedes apostolorum: az útiköltségem elfogyott,
666 2, II | szedni a park bokrairól: az igen jó ebéd volt; amint
667 2, II | fel helyéről, s odafutott az asztal végére, kíváncsian
668 2, II | végére, kíváncsian tekintve az elbeszélő arcába, nehogy
669 2, II | vékony és finom és mosolygós. Az egész alak olyan, mint egy
670 2, II | olyan, mint egy angyal, aki az égből letekint.~– Hajadon
671 2, II | audiát kedvéért nyitotta ki az ablakot, s mutatta meg a
672 2, II | odaszaladtak hozzá a háztetőről, az ablakpárkányzaton, amint
673 2, II | mondá a fiatal joggyakorló – az, hogy nem azzal a szóval
674 2, II | szólítják így a macskákat.~– Az ablak ismét becsukódott,
675 2, II | siker babérai nem engedték az alispán urat nyugodni.~–
676 2, II | minden kérdésre felelni!”~Az asztaltársaság azonban nem
677 2, II | mondja el, mit látott azokban az embertől be nem járt régiókban?
678 2, II | több-e tizenöt esztendősnél?~Az alispán úr végét szakította
679 2, II | győzelemnek.~– Ejh, mit tudhat az ilyen fiatalember mondani?
680 2, II | hogy ki ez a dominus és az ő dominája.~Ez az „én” szó
681 2, II | dominus és az ő dominája.~Ez az „én” szó oly öntudattal
682 2, II | sem ereszti be?~– Engem? Az alispánt? A legale testimoniumot?
683 2, II | deputációval, hogy létrát tettek az ablakához, s ott mentek
684 2, II | elmondom a feketekávé mellett az egész csatatervemet.~A feketekávéra
685 2, II | alatt elfogyasztani; mire az asztaltársaság kivonult
686 2, II | asztalkáihoz, s ott a bárónő és az alispán egymás mellé ültek,
687 2, II | onnan a telescopiumával az egész társaságot úgy odaviszi
688 2, II | nemcsak közelről lehet látni az embert, hanem azt is meg
689 2, II | volna abban semmi különöst. Az ördöngös masina, ha az egyiket
690 2, II | Az ördöngös masina, ha az egyiket megteheti, miért
691 2, II | telescopiummal oly közel viszi az illetőt magához, hogy az
692 2, II | az illetőt magához, hogy az odamutogatónak könnyen a
693 2, II | délutáni toalettet csinálni, az urak pedig átmentek a dohányzószobába:
694 2, II | nasivasival berekeszteni az ünnepélyes aktust, ami nélkül
695 2, II | statutio nem volna perfekt. Az ágens úr adta a bankot,
696 2, II | ne értse; végre megszólta az alispánt is – tótul, hogy
697 2, II | alispánt is – tótul, hogy az ne értse.~Még késő éjszaka
698 2, II | mikor a hálószobáikba mentek az urak, bőséges vacsora után:
699 2, II | bosszantson, azon gyakorolta magát az élcnyíllövészetben; amit
700 2, II | már lenyugodott doktor elé az éjszekrényre.~– Mi lesz
701 2, III | teljes egy órát vett igénybe, az úrivendégek búcsút vettek
702 2, III | Audiát! A kocsin van minden?~Az audiát szótlanul bólintott.~
703 2, III | patvaristának kellett felügyelni. Az aktákat őrizte a hajdú.
704 2, III | aktákat őrizte a hajdú. Az meg ahhoz értett.~Tehát
705 2, III | töltésen ment a várkapuig az út, melyet buckófejű fűzfák
706 2, III | Itthon van-e a gróf? – kérdé az alispán.~– Igen.~– Jelentsen
707 2, III | legbiztosabb tanújele volt az, hogy a komornyik maga sietett
708 2, III | rögtön leszedni a kocsiról az útikészleteket, s azokat
709 2, III | csizmáik fölé felhúzni.~– Minek az?~– Hát először azért, mert
710 2, III | puskaporos toronyba menne az ember látogatóba.~Hanem
711 2, III | lépcsőkön a vendégszobákba.~Az aggodalomig vitt tisztaság
712 2, III | papírszőnyeggel bevonva, az ajtók fényes, fehér mázzal
713 2, III | vendégszobában is, ahová az urakat vezették, olyan fényes
714 2, III | látszott.~Bernát úr aggodalma az volt, hogy „hová verje majd
715 2, III | hová verje majd ki itt az ember a pipájából a hamut?”~
716 2, III | majd ha lesz pipa.~Mert ezt az egyet a komornyik elmulasztotta
717 2, III | Ezekben a posztócipőkben az ember meg se hallja, ha
718 2, III | Küldötte helyett aki benyitotta az ajtót, az a komornyik volt.~–
719 2, III | aki benyitotta az ajtót, az a komornyik volt.~– Ugyan,
720 2, III | Magnifice comes… – kezdé az alispán latinul.~– Én beszélek
721 2, III | éppen tengeri csoda volt az alispán előtt: hisz ő eddig
722 2, III | mint a „hic-haec-hoc”-ot, az már protocollumba vételre
723 2, III | amivel híresen megjárta az egyszeri földesúr, aki dicsekedett
724 2, III | forspontosának, hogy a diák nyelvvel az egész világon keresztül
725 2, III | a diák nyelvet, ha azzal az egész világon keresztül
726 2, III | lehet menni!”~Nem nevettek az adomáján. Ami rosszul esett
727 2, III | törvény szerinti joga van az előde által kötött bérletet
728 2, III | elmondani szándékozik.~– Éppen az ellenkező végett jöttem
729 2, III | valódi jóltevője. Ennélfogva az eddigi bérletnek feléért
730 2, III | kevesebbet neki sem fizetek, mint az elődének.~– Hahaha! No bizony
731 2, III | elődének.~– Hahaha! No bizony az ilyen alkun hamar ki lehet
732 2, III | lehet egyezni. Tehát marad az eddigi összeg, s nagyságod
733 2, III | a patvaristámat is, hogy az rögtön megírhatja a szerződést
734 2, III | hitelesítem, s rendben lesz az egész dolog.~– Igen köszönöm –
735 2, III | elmondanom elébb nagyságodnak. Az egyszeri professzor azt
736 2, III | a tanítványainak, hogy ő az az ember, aki mindent tud.
737 2, III | tanítványainak, hogy ő az az ember, aki mindent tud.
738 2, III | hogy nem tudja?~– Nem értem az alkalmazást – monda a gróf.~–
739 2, III | mondani, hogy micsoda név az, amit nem tud semmi emberfia
740 2, III | többet, otthagyta a vendégét az ősi terem valamennyi faképeinél.~
741 2, III | hogyha szerződést csinál az ember, valami „usu capiálás”
742 2, III | egyszer csak beszédet hall az ajtajában; a patvarista
743 2, III | Tudja, mi lesz ma itt az ebéd? – kérdé a patvarista.~–
744 2, III | úr mérgesen nyitotta fel az ajtót.~– Mit beszél audiát?~–
745 2, III | ismét halk dödörgést hall az ajtajában. Megint a patvarista
746 2, III | tekintetes úr felszakította az ajtót.~– Mit beszél audiát?~–
747 2, III | hiszen én nem ijedek meg az ő pisztolyától. Nekem is
748 2, III | bárónővel! Miért is nem bíztam az egész statutiót a másodalispánra? –
749 2, III | amiért hátba vághassam ezt az egész bolondokházát. – De
750 2, III | itten! – Hiszen pipa nélkül az ember félember. – A pipától
751 2, III | A pipától mindjárt kap az ember jó gondolatokat. –
752 2, III | gondolatokat. – Hol őgyeleg az az audiát?~Éppen nyitotta
753 2, III | gondolatokat. – Hol őgyeleg az az audiát?~Éppen nyitotta be
754 2, III | audiát?~Éppen nyitotta be az ajtót.~– Hát mégsem találja
755 2, III | pipázni nem szabad. Első dolog az, hogy minden vendégnek elszedik
756 2, III | földhöz, hogy megrendült bele az egész kastély, aztán fogta
757 2, III | kardját, s úgy vonult ki az elátkozott szorosból, bebizonyítva,
758 2, III | félrefintorított pofákkal s az orra hegyéhez illesztett
759 2, III | billegetésével adott kifejezést annak az eszméjének, hogy a patvarista
760 2, III | egy arany a diplomáért.~– Az aranyat megadom önnek. S
761 2, III | házasodni lehetett abban az időben.)~– S miután tudom,
762 2, III | szokott ajándékot elfogadni, az adott aranyért egy utasítást
763 2, III | vizet úgy elfoglalnom, hogy az senkié se legyen, csak az
764 2, III | az senkié se legyen, csak az enyim?~– Indigenatust kell
765 2, III | kell önnek szerezni ebben az országban.~– S hogy függ
766 2, III | országban.~– S hogy függ össze az indigenatus a vízzel?~–
767 2, III | zavarjanak, anélkül, hogy az új birtokosnővel új szerződést
768 3, I | futnak le a háztetőrül, az ereszrül, s ugrálnak be
769 3, I | Perc múlva ismét becsukódik az ablak; együtt van teljes
770 3, I | tekintetében, mozdulataiban még az elkésett gyermekkor árulja
771 3, I | Arca, melyet sohasem ér az Isten napjának egy sugara,
772 3, I | csaknem átlátszó fehér; hanem az ifjú életerő annál pirosabb
773 3, I | szentképnek lehetne mintája, ha az önkénytelen mosolyra metszett
774 3, I | táguló rózsaszín orrcimpák s az a sajátszerű, gömbölyű tokának
775 3, I | családi jelleget kölcsönöznek az arcának, ami első tekintetre
776 3, I | van szakadva válláról, s az elefántcsont fehér bőrt
777 3, I | lábujjacskák kikandikálnak az elvásott harisnya fejéből.
778 3, I | elvásott harisnya fejéből. Az egyik fülében függő is van,
779 3, I | hever és három rakás pénz, az egyik arany, a másik ezüst,
780 3, I | másik ezüst, a harmadik réz. Az egyik játszó aranyat veszt,
781 3, I | sor érc- és fasípokkal. Az ablakhoz közel áll egy festőasztal;
782 3, I | párizsi legrégibb divatlap, az Album des Salons füzetei,
783 3, I | érkezett vendégeket sorba veszi az úrnő, megkérdezi, hogy szolgál
784 3, I | mindvalamennyinek meg van tiltva, s az ez ellen vétők rögtön megdorgáltatnak,
785 3, I | magányos veréb odarepül közéjük az asztalra, s orcátlan merészséggel
786 3, I | morzsával a szájában énekli az „O du lieber Augustin!”
787 3, I | elfoglalja rangfokozat szerint az első és hátsó üléseket a
788 3, I | hozzá a postaindulót, míg az úrnő a csavar-orgonához
789 3, I | álló rézküklopszok elütik az órát; a kakuk huhukol, s
790 3, I | belőlük. Nem segít neki az öltözködésnél senki: minden
791 3, I | másik csöngetés. Arra hallik az udvaron az előrobogó hintó
792 3, I | Arra hallik az udvaron az előrobogó hintó dübörgése.
793 3, I | Azután halk hármas koccintás az ajtón. Mire, a bebocsátó „
794 3, I | két fekete ló a járművel az ezerszer megjárt úton, egyenlő
795 3, I | feléjük, tudják jól, hogy az nem tetszik azoknak. Kapuban
796 3, I | visszahúzódnak előlük, s az ablakon nem kandikál ki
797 3, I | volnának: Mikor a hintó az erdőbe ér, már szinte tudják
798 3, I | világoskék nefelejcs. A kék az úrhölgy kedvenc színe. De
799 3, I | magyarázza a klasszikusokat. Ez az ő saját olvasmánya is: egyebet
800 3, I | tud, pedig egy leánynak az is kedves időtöltés az egyedüllétben.
801 3, I | leánynak az is kedves időtöltés az egyedüllétben. Ennek a pótlására
802 3, I | a rézpénz hogy nyeri el az aranyat.~Délben a harmadik
803 3, I | csengetésnél ismét kocogtattak az ajtaján. A fehér kesztyűs
804 3, I | feléje nyúlt, s átvezette az ebédlőbe. Egy nagy asztalnak
805 3, I | teríték, egymástól távol. Az egyik mellé leült a leány,
806 3, I | a másik mellé a férfi.~Az ebédlőbe nyíló szobának
807 3, I | ebédlőbe nyíló szobának az ajtaján csengettyű volt.
808 3, I | ajtaján csengettyű volt. Mikor az megszólalt, azt jelenté,
809 3, I | ételt hoztak be. De már az, aki az ételt a konyhából
810 3, I | hoztak be. De már az, aki az ételt a konyhából felhozta,
811 3, I | ételt a konyhából felhozta, az ebédlőbe nem jött be, hanem
812 3, I | tálat a külső szobában. Az úr aztán fölkelt, kiment
813 3, I | benyílóba, s maga hozta be az ételt, s a leányt kínálta
814 3, I | tartottak. A leány számára az ő kedvenc bora, a Muscat
815 3, I | egy-egy harangvirágnyit, az úr Haute Sauterne-it és
816 3, I | volt, osztriga is került az asztalra, hanem annak az
817 3, I | az asztalra, hanem annak az üres héját a komornyik porrá
818 3, I | a cicáiról, mopszairól, az úr az olvasmányairól. Ha
819 3, I | cicáiról, mopszairól, az úr az olvasmányairól. Ha valami
820 3, I | leány, azt is elmondta, s az úr meghallgatta. Ha a leány
821 3, I | elhagyták a termet, s átmentek az olvasóba. Ott voltak már
822 3, I | olvasóba. Ott voltak már az újon érkezett hírlapok.
823 3, I | maga főzte a kávét, s míg az elkészült, azalatt elolvasta
824 3, I | betűkben, hollótollal leírta, s az ilyen levélkét azután Lajos
825 3, I | visszakövetelve minden levélkét az elolvasás után.~Mikor aztán
826 3, I | Marie-tól, akkor Lajos megérinté az ajkaival a kezét és a homlokát
827 3, I | patronjaival, nézegette a képeket az Orbis pictusban, melynek
828 3, I | selyem pokrócot terített, s az ajtaját félig nyitva hagyta.
829 3, I | hagyta. Tudta jól, hogy az a valaki, akit ő Lajosnak
830 3, I | azon a kereveten. Csakhogy az mindig oly későn jön be,
831 3, I | akkor nem volt ott senki.~Ez az ember nem alszik többet
832 3, I | fekete szemerkéket, aminők az amaránth magvai. Ez az apró
833 3, I | aminők az amaránth magvai. Ez az apró mag: lőpor, ami ki
834 3, I | íziben porozták fel, s aztán az asztalra letették.~
835 3, II | leány születésnapja.~Ez az egy nap az övé kicsi gyermek
836 3, II | születésnapja.~Ez az egy nap az övé kicsi gyermek korátul
837 3, II | még Marie járni tanult, az ő kezét fogva.~Előre örül
838 3, II | Bizonyosan azért, mert az is kifogyhatatlan énekes
839 3, II | átrózsállik a hajnal, odarepül az ágya fejére, s azt a nótát
840 3, II | macskák.~Amint felugrik az ágyából, odafut ablakához,
841 3, II | köszönteni.~– Ejh, nézd: hát az én Miurám mit hozott nekem
842 3, II | szabad bántani? Hát illik az egy Miurához? Egy okos,
843 3, II | úgy potyogtak a könnyei az ölébe.~Azután megtörülgette
844 3, II | hálóinge felemelt szélével az elalélt parányi állatot,
845 3, II | ahhoz a fajtájához tartozott az egereknek, amik énekelnek,
846 3, II | énekelnek, olyanformán, mint az álmodó kanári. Az rögtön
847 3, II | mint az álmodó kanári. Az rögtön elkezdett a menhelyén
848 3, II | érdemlett dorgálásért: hisz az nagyon kedves ajándékot
849 3, II | Akkor aztán hozzáfogott az öltözéshez. Egy spanyolfal
850 3, II | rendesen azalatt tett le az asztalára, amíg éjjel aludt.
851 3, II | játszott a társaságával, hanem az Orbis pictusban lapozgatott,
852 3, II | lapozgatott, s úgy várta be az időt, amikor a kétszeri
853 3, II | hangzani fog a kocogtatás az ajtaján: „szabad!”~A belépő
854 3, II | pedig félredobta a könyvet az öléből, s odafutott a belépőhöz,
855 3, II | én parancsolok a háznál. Az történik, amit én akarok,
856 3, II | itthon maradjunk, s te azt az időt, amit velem szoktál
857 3, II | tett. A leány felkuporodott az ottomanra, lábait felszedve
858 3, II | odaült a lábaihoz, s felvette az eldobott könyvet; azt gondolta,
859 3, II | gyógyítanának, meghalna?~– Sokszor az a vége a betegségnek.~–
860 3, II | a betegségnek.~– S rossz az a halál?~– Nem tudom. Mert
861 3, II | Milyen a halál? Rosszabb az, mint egy rossz álom? Fáj
862 3, II | mint egy rossz álom? Fáj az nagyon, mikor eljön? Vége
863 3, II | ilyen kérdéseket tenni.~– Az élet az Isten ajándéka,
864 3, II | kérdéseket tenni.~– Az élet az Isten ajándéka, amit őriznünk
865 3, II | Általunk áll fenn a világ.~– Mi az a világ?~– Az emberfaj egyeteme,
866 3, II | világ.~– Mi az a világ?~– Az emberfaj egyeteme, és annak
867 3, II | tartozik egy darab föld? Hát az a darab föld, ami hozzánk
868 3, II | talált ki valami módját az elcsűrés-csavarásnak.~–
869 3, II | lesz, ugye? Hogy hívják az itthont?~– Azt úgy híják,
870 3, II | ellenségeink laknak, nem az.~– Mi az az ellenség?~–
871 3, II | ellenségeink laknak, nem az.~– Mi az az ellenség?~– Olyan ember,
872 3, II | laknak, nem az.~– Mi az az ellenség?~– Olyan ember,
873 3, II | akire haragszunk.~– Mi az a harag? Én még nem láttam
874 3, II | Mit csinálsz? – kérdé az elbámulva.~– Meg akartam
875 3, II | engesztelésül odavonta magához az ifjú fejét, s forrón megcsókolta
876 3, II | forrón megcsókolta annak az orcáját.~Az ifjú erre felugrott
877 3, II | megcsókolta annak az orcáját.~Az ifjú erre felugrott helyéről:
878 3, II | nem harag! – sóhajta fel az ifjú.~– Hát mi?~– Annak
879 3, II | meg azelőtt, meg mindig, az idén már nem az? Már nem
880 3, II | mindig, az idén már nem az? Már nem szeretsz?~– Veled
881 3, II | gyermekkel. Eszedbe tartsd. Az idén is kívánok valamit
882 3, II | Melusine-köntöst Párizsból.~– Az meg is érkezett. Magam hoztam
883 3, II | neked a dobozt.~– Tudod, mi az a Melusine-ruha? Akarod
884 3, II | selyem japonikát, s ott állt az elbűvölt ifjú előtt egy
885 3, II | alatt.~Olyan volt a leány az égszínkék öltözetben, mint
886 3, II | mikor nagyon sietős volt az utunk (nem tudom miért?)
887 3, II | egy folyónál nem találtunk az innenső parton egy csónakot,
888 3, II | vágyam. Milyen dicső tudomány az, úszni a víz fölött! Barátságban
889 3, II | szelem. Egész nap nem látom az Isten egét; – mikor kimegyünk,
890 3, II | rostélyon keresztül látnám az egész természetet. Szeretnék
891 3, II | meghallják a fák, a falak, az emberek, s elárulnak. Ah,
892 3, II | mit láttak, mit hallottak: az nekem túlvilági boldogság
893 3, II | hírét.~– Ami neked öröm, az nekem is az – monda, és
894 3, II | neked öröm, az nekem is az – monda, és kezét nyújtá
895 3, II | itt”?~A leány odamutatott az ujjával a bőrkerevetre,
896 3, II | megint visszavitte ajkához az ujja hegyét.~– S honnan
897 3, II | te közel hozzám alszol; s az nekem valami olyan álomra
898 3, II | korán eltávozol mindig.~Az ifjú végigsimítá homlokát
899 3, II | csúnya könyveidé, sem azé az éjjelvirrasztó telescopiumodé;
900 3, II | telescopiumodé; hanem ma az én jobbágyom vagy.~– Hát
901 3, II | Igen. Két föltétel alatt. Az egyik az, hogy én követni
902 3, II | föltétel alatt. Az egyik az, hogy én követni foglak
903 3, II | Úgy sem. A másik pedig az, hogy a fűzfákon túl, amik
904 3, II | holdvilág süt: éjjel.~– Az nagyon szép lehet. De miért
905 3, II | távolból távcsővel felismerni az arcot, s aztán másnak is
906 3, II | kinek volna a faluban?~– Az úri kastély új lakót kapott.
907 3, II | vagyunk, mint azok, akiké az a templom.~– Hát azok más
908 3, II | mi?~– Nem. Ők is ugyanazt az Istent imádják, akit mi.~–
909 3, II | királyném: erre a te kérdésedre az öt világrész minden synedriumai
910 3, II | gyermekeknek, akik iskolába járnak, az én ünnepnapomon pénzt szoktam
911 3, II | vagy a nagyokból? Azokat az apró sárgákat nem bánom,
912 3, II | bánom.~Tudniillik, hogy azok az apróbb sárgák sovereign
913 3, II | azok a nagy veresek pedig az akkori osztrák pénzügyminiszter
914 3, III | partjáról a tóba benyúlnak.~Az öregek, akik e vadászkastélyt
915 3, III | építménye ottan, arra bizony az új kastélyt jó volt rárakni.~
916 3, III | előtt, a múlt században, az a hely, ahol most kastély
917 3, III | Fertő igen szeszélyes tó. Az elmúlt utolsó két évtized
918 3, III | azután kiadták haszonbérbe: az árendások tanyákat, gőzmalmokat
919 3, III | tanyákat, gőzmalmokat építettek az „új föld”-re: búzát, tengerit
920 3, III | kéménye maradt fel tanújeléül az álmodott paradicsomról szóló
921 3, III | gyalog gázoltak át a tavon az átelleni partról a lakosok.
922 3, III | Széplak táján a tó fenekéről, az egyik harang a széplaki
923 3, III | mik félig megkövesülten az eltűnt Jakabfalva, Fertő,
924 3, III | leírt római castellum, hát az Eginhart említette avar
925 3, III | alásüllyednek a vízbe; hanem az erdők, azok együtt emelkednek
926 3, III | két öblöcske vette körül; az egyik az, amelyikről Lajos
927 3, III | öblöcske vette körül; az egyik az, amelyikről Lajos beszélt
928 3, III | választá el a Névtelen Várat. Az urasági kastély a falu keleti
929 3, III | építve, s homlokzatával az is a tó felé fordult.~Az
930 3, III | az is a tó felé fordult.~Az ezernyolcszázhatodiki Boldogasszony
931 3, III | mikor a nap már leszállt, s az alkonyég olyan csodálatos
932 3, III | képtelenségnek, – tehát az ilyen ünnepélyes estéken
933 3, III | keresztül, mely fényvonal az állóvíz lapján letörletlenül
934 3, III | Hanem azért elárulta azt az a vidám sikoltozás, örömujjongás,
935 3, III | sikoltozás, örömujjongás, melyet az úszó leány nem tudott magától
936 3, III | úszott utána a hullám fölött. Az óvatosságra csak addig volt
937 3, III | jártak, s míg napvilágos volt az ég.~Amint beljebb haladtak
938 3, III | beljebb haladtak a tóban, s az alkonyárny a fényes tükrön
939 3, III | engedett a csónakból és az úszó főből kivenni, ott
940 3, III | kivenni, ott aztán elhagyá az úszó alak a kísérő naszádot.
941 3, III | felrebbenő vadludakat, ingerkedni az éjszaka fecskéivel, a denevérekkel,
942 3, III | gyönyörű eolhárfa-hangját. Hogy az, ott a csónakban nem haragudott
943 3, III | leánynak fátyolt viselni az arcán.~Néha órahosszant
944 3, III | leány nem fáradt ki bele. Ez az áldott védő elem visszaadta
945 3, III | védő elem visszaadta azt az erőt idegeinek, amit a mostoha
946 3, III | s lassanként bearanyozta az egész tó tükrét: az olyan
947 3, III | bearanyozta az egész tó tükrét: az olyan volt, mintha tündöklő,
948 3, III | korallkertek között van, s csak az emberaltató éjszakán jönnek
949 3, III | hogy ő boldog! Ebből állt az egész boldogsága.~És ezt
950 3, III | volt megírva, hogy még ez az egyetlen öröme se legyen
951 3, III | sajátságai közé tartozik az, hogy apróbb-nagyobb szigetecskék
952 3, III | a zöld bozót, s ott már az apróbb tavak tükrei képeznek
953 3, III | pedig a leány irtózott. Az is meglehet, hogy vidrával
954 3, III | vidrával is találkozik, s az meg fogja ijeszteni.~Hanem
955 3, III | A tilalom csak fokozta az ingert.~Marie nem volt Lajosnak
956 3, III | mélyébe bámult s hallgatta az éjszaka rejtélyes neszeit,
957 3, III | fölött oly messze elringanak: az ember találgatja, hát ez
958 3, III | telő hold. Ki tudná annak az okát? Találgatni lehet,
959 3, III | megtalálni nem.~Egyszer csak az éjszaka rejtelmes hangjai
960 3, III | meglátszott a fényes vonal, amit az előreúszott leány alakja
961 3, III | alakulni.~Látszott, hogy az úszó a rémület kétségbeesésével
962 3, III | megkapva a leánynak a derekán az övét, kirántotta őt a hullám
963 3, III | kirántotta őt a hullám közül, s az ölébe vette. – Mi lelt?
964 3, III | Ember, vagy állat?~A fej, az ábrázat emberé volna: férfié
965 3, III | füle hegyesen mered fel, az alak szája úgy össze van
966 3, III | mereven, karikára kinyílva. Az egész arcon semmi indulatkifejezés.~
967 3, III | fel.~Lajos két kézre kapta az egyik evezőlapátot, hogy
968 3, III | a névtelen szörnyeteget az ő féltett kincse ellen?~
969 3, III | Nem gondolt egyébre, mint az ármányra és incselkedésre.~
970 3, III | fürdőköpenybe, s aztán hozzáfogott az evezéshez.~– Holnap visszatérek
971 3, III | leányra, hogy menjen el az öltöző kunyhóba, és öltözzék
972 3, III | Türelmetlen volt, hogy az öltözés soká tartott. Kétszer
973 3, III | Igazán meg akarja ön azt az állatot ölni? – kérdé rebegve
974 3, III | egyszer megijed a vízben, az elfelejti az úszást. Ön
975 3, III | megijed a vízben, az elfelejti az úszást. Ön ezentúl irtózni
976 3, III | ezentúl irtózni fog e tótul.~– Az én kedves szép tavamtul? –
977 3, III | megaranyozott hullámtükörre, az ő tündérálomi paradicsomára,
978 3, III | rosszul aludt. Egyre azzal az üldöző vízi szörnnyel álmodott;
979 3, III | fegyverrel, rálő, s nem találja: az fickándozva ugrik el előle.~
980 3, III | köszöntő óta nem töltötte az ő négy óráig tartó álmait
981 3, III | a pamlagra volt vetve, s az reggel is ott volt. Ha valaki
982 3, III | alatt egy szót sem szólt, s az ebédnél alig evett valamit.~
983 3, III | milyen türelmetlenül várja az estét, hogy elmehessen a
984 3, III | olyan harag számára, amilyen az övé. Egy vidra, vagy talán
985 3, III | aminek a feje úgy hasonlít az emberéhez: valami csoda,
986 3, III | legyen e haragból semmi.~S az ég nagyon is meghallgatta
987 3, III | délután egyszerre megváltozott az idő; a szép meleg augusztusi
988 3, III | nyugati szél kavarodott, az elébb porfelleget, aztán
989 3, III | fog álmodni. A zápor verte az ablaktáblákat, a távolban
990 3, III | kimenni a házból! – mondá az ölébe vett kedvenc cicusnak. –
991 3, III | a sötétből a keresztek!~Az óra tizenegyet ütött már,
992 3, III | halk kopogtatás hangzott az ajtaján.~Megörült neki:
993 3, III | No, szabad! Hát bejöhet.~Az ajtó azonban csak félig
994 3, III | Így hítta a leányt.)~– Ön az, Henry? Hát mit akar? Bejöhet.
995 3, III | küldte önt?~– Óh, dehogy az küldött. Bár küldött volna.~–
996 3, III | Kicsoda? Lajos?~– Igen. Az én uram.~– Az Istenért!~–
997 3, III | Lajos?~– Igen. Az én uram.~– Az Istenért!~– Szobájából jövök.
998 3, III | Istenért!~– Szobájából jövök. Az ágyán fekszik egészen magánkívül,
999 3, III | előtt halomra vannak dobálva az orvosi könyvek, s a házi
1000 3, III | embert be próbálok hozni az „ő szobájába” vagy a „Madame”-
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4387 |