1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4387
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1001 3, III | Ha ön nem mer elmenni az orvosért, majd elmegyek
1002 3, III | hogy ő halálos beteg. Nekem az ő élete kell, az az első,
1003 3, III | Nekem az ő élete kell, az az első, azután jön a többi,
1004 3, III | Nekem az ő élete kell, az az első, azután jön a többi,
1005 3, III | ön öli meg a grófot.~– Az megint igaz.~– Aztán ön
1006 3, III | fátyolomat, nem mutatom meg az arcomat senkinek.~– De ebben
1007 3, III | Csak a jó Isten megtartsa az életét. Óh, siessen, jó
1008 3, III | magát Madame, hogy maga megy az orvosért, akkor befogok
1009 3, III | hogy mit tettünk. Kiugranék az ágyából, kifutna az udvarra:
1010 3, III | Kiugranék az ágyából, kifutna az udvarra: halálra betegítené
1011 3, III | elmennünk. Hiszen nincs az oly messze. Menjen csak,
1012 3, III | lépteit, hogy el ne csússzék az iszamos agyagon. – S aztán
1013 3, IV | repertumról jött haza ezen az estén, s a parasztszekér
1014 3, IV | után rögtön le fog feküdni. Az eső is nekieredt, csak úgy
1015 3, IV | nekieredt, csak úgy zuhogott az eresz.~– No iszen – mondá
1016 3, IV | sajtmaradékot takarította el az asztalról –, híhatnának
1017 3, IV | nem mozdulnék most innen az odúmból. Nem, száz aranyért
1018 3, IV | nyomban elkezdtek zörgetni az utca ajtaján; mégpedig igen
1019 3, IV | valakinek elvitetni magát az ördöggel. Menjen ki Zsuzsa,
1020 3, IV | künnlevőtől, hogy „ki van az ajtón?”, s a válaszul adott „
1021 3, IV | meggyőződött róla, hogy az nem Sátán Laci, a híres
1022 3, IV | híres zsivány, felnyitotta az ajtót, s akkora hézagot
1023 3, IV | akkora hézagot támasztott az ajtó és küszöb között, amekkora
1024 3, IV | Erre már egészen kinyitotta az ajtót.~Akkor aztán tökéletes
1025 3, IV | sőt beszélhet vele. Talán az egész titokba be lesz avatva.~–
1026 3, IV | fiatal vagy agg nő szava-e az. – Kérem önt, siessen velem
1027 3, IV | velem rögtön a kastélyba. Az „úr” nagyon beteg.~(Az „
1028 3, IV | Az „úr” nagyon beteg.~(Az „úr?” De hát kinek az ura?)~–
1029 3, IV | Az „úr?” De hát kinek az ura?)~– Óh, ezer örömmel!
1030 3, IV | históriai) arról találta ki az angol király udvaránál a
1031 3, IV | szolganői származását, hogy az felemelte a hosszú ruháját,
1032 3, IV | el a leány úrnői eredetét az, hogy hagyta maga után úszni
1033 3, IV | ruháját vízben, sárban:~– De az Istenért! Ebben az időben,
1034 3, IV | De az Istenért! Ebben az időben, gyalog a Névtelen
1035 3, IV | azt, aki neki doktort hí az ágyához, az majd úgy megijed,
1036 3, IV | neki doktort hí az ágyához, az majd úgy megijed, hogy el
1037 3, IV | sohase hallotta Marie.~– Hát az a forspont nem ló?~– Azaz,
1038 3, IV | el a hintóval megint.~– Az nem lehet.~– De hát miért
1039 3, IV | kellene mondani, ami eltér az igazságtól. Nem boldogult
1040 3, IV | tudta, hogyan kell hazudni. Az igazat pedig nem mondhatta
1041 3, IV | érdemes gonosztett volna, s az nem is vállalkoznék erre.
1042 3, IV | könyörgésre, úgy emelte az ajkaihoz esedezve. De nem
1043 3, IV | hatása e néma kérelemnek, az arckifejezés kárba veszett
1044 3, IV | miatt. Ha mégis láthatná az ember azokat a könnyező
1045 3, IV | könnyező szemeket, azokat az indulattól reszkető orcákat,
1046 3, IV | ajkakat. – Talán megteszi az úrhölgy, hogy kérésének
1047 3, IV | nyomatékot adandó, leleplezi az arcát?~Hanem az másforma
1048 3, IV | leleplezi az arcát?~Hanem az másforma hölgy volt.~Mikor
1049 3, IV | kifordítá annak a tartalmát az asztalra; aranyat, ezüstöt,
1050 3, IV | elhüledezett. Annyi arany gurigált az asztalán, amennyit az egész
1051 3, IV | gurigált az asztalán, amennyit az egész vármegye se látott
1052 3, IV | De csak ne szakadna úgy az eső!~– Én odaadom önnek
1053 3, IV | eső!~– Én odaadom önnek az esernyőmet.~– Csókolom kezeit;
1054 3, IV | másvalakit be ne bocsásson az ajtón; azzal szépen felkapaszkodott
1055 3, IV | támaszkodnia, hanem magának kellett az esernyőt tartani.~Az éji
1056 3, IV | kellett az esernyőt tartani.~Az éji őr, aki találkozott
1057 3, IV | őr, aki találkozott velük az utcán, úgy elszaladt ijedtében,
1058 3, IV | elszaladt ijedtében, hogy az alabárdját is eldobta, azt
1059 3, IV | gazdag sallárium, a harmadik az a nagy nyereség, hogy most
1060 3, IV | Lizette, a szakácsné; de az már ilyenkor oly mélyen
1061 3, IV | fölül. Henry legelébb is az obligát mamuszokat hozta
1062 3, IV | be nagy óvatosan a fejét az ajtón, s ez értesíté a többieket
1063 3, IV | többieket suttogva, hogy az úr most is erős lázban van,
1064 3, IV | a beteg arcát tekinteni.~Az egészen ki volt kelve az
1065 3, IV | Az egészen ki volt kelve az alakjából, arca tűzlángban
1066 3, IV | dörmögött a doktor, kipakolva az asztalra az érvágóját és
1067 3, IV | doktor, kipakolva az asztalra az érvágóját és csodatevő cseppjeit,
1068 3, IV | beteghez, megtapintá annak az üterét.~A jéghideg ujjak
1069 3, IV | beteg, riadottan kiáltva az orvosra.~– Ki az? Kicsoda
1070 3, IV | kiáltva az orvosra.~– Ki az? Kicsoda ön?~– Én vagyok
1071 3, IV | nyelvét.~De nem mutatta az neki a nyelvét; hanem az
1072 3, IV | az neki a nyelvét; hanem az öklét.~– Mit keres ön itt?
1073 3, IV | doktor, ki hajlandó volt ezt az izgatottságot hagymázos
1074 3, IV | jelenségnek venni. Engedje az üterét vizsgálnom. Itt egy
1075 3, IV | azonban kirántotta kezét az orvoséból, s haragosan kiáltott:~–
1076 3, IV | semmi megtudni valóm, csak az az egy, hogy ki hozta önt
1077 3, IV | megtudni valóm, csak az az egy, hogy ki hozta önt ide.~–
1078 3, IV | mozdulni.~– Te hívtad ide az orvost? – mormogá a beteg,
1079 3, IV | azáltal, hogy megmondja az igazat.~– Engedelmet kérek,
1080 3, IV | e pillanatban olyan lett az arca, mint aki egyszerre
1081 3, IV | minden tagját, hogy kibukott az ágyából; de abban a pillanatban
1082 3, IV | lefelé, úgy elfelejtette az ischiast a tomporában, s
1083 3, IV | hanem amerre egyenes volt az út, vágtatott a legszebb
1084 3, IV | azt a kezei között, ahogy az oroszlán leteperi maga alá
1085 3, IV | epesalakja nem oszolhatott szét az ereibe, a bölcs életműszer
1086 3, IV | minden félórában felkelt az ágyából; felölté japonikáját,
1087 3, IV | szobájáig, és besuttogott az ajtón:~– Hogy van ő?~Henry
1088 3, IV | torkát úgy megszorongatá az ura: azért oly gyöngédén
1089 3, IV | vele, mint egy gyermekkel az anyja.~– Csendesen alszik! –
1090 3, IV | fájt.~A leány megszorítá az öreg cseléd kezét. Mire
1091 3, IV | öreg cseléd kezét. Mire az térdre borult előtte, s
1092 3, IV | állt a rendes reggelije. Az elmúlt éj történetéről senkinek
1093 3, IV | történt doktorral soha!~Amint az urasági kastély előtt elment,
1094 3, IV | elment, látta, hogy még annak az előtornácában ég a lámpás.
1095 3, IV | lefekünni.~Gondolta magában: ezt az esetet rögtön el kell mondani
1096 3, IV | dühös embergyilkoló rohama. Az ilyennel nem fekhetik le
1097 3, IV | ilyennel nem fekhetik le az ember úgy, hogy valakinek
1098 3, IV | mondja.~Azon sárosan, ahogy az erdei utat megúszta, felment
1099 3, IV | kastélyba, magával vive az előadás hitelességét approbaló
1100 3, IV | még emelni fogja a hatást.~Az előszobában a bárónő komornyikja
1101 3, IV | elébb bejelenti.~Ez furcsa. Az orvost nem szokták máskor
1102 3, IV | szokták máskor bejelenteni, az csak kocogtat, és belép.~
1103 3, IV | több oka van arra, hogy az orvosával beszéljen. Menjen
1104 3, IV | Névtelen Várból, beszéltem az úrral és asszonysággal,
1105 3, IV | egyszer visszajött azzal az izenettel, hogy nagyon köszöni
1106 3, IV | már nem hallgathatja meg az érdekes közlendőket, mert
1107 3, IV | százforintos bankjegy volt takarva az éjjeli látogatás salláriumául;
1108 3, IV | Erre aztán ő is hazaküldte az elragadott troféumokat,
1109 3, IV | akivel együtt megszólhatná az embereket, s nevethetne
1110 3, IV | irigységre költhetne, ami az élet fő gyönyörűsége. Neki
1111 3, IV | művészei, mint a macskák.~Az volt az egyetlen öröme még;
1112 3, IV | mint a macskák.~Az volt az egyetlen öröme még; a hullámvilág.
1113 3, IV | börtön. – Ezt vette el tőle az a végzetes ijedelem.~Ismét
1114 3, IV | látta, mily keservesen nézi az ablakából az aranycsillámú
1115 3, IV | keservesen nézi az ablakából az aranycsillámú víztükröt.~–
1116 3, IV | kísértse meg. Én ott leszek az ön közelében. Őrködni fogok,
1117 3, IV | messze, csak itt maradunk az öbölben.~Ah, mint megörvendezteté
1118 3, IV | megörvendezteté e szóval a leányt! Az táncolt, szökellt örömében.
1119 3, IV | aztán mentül közelébb ért az öltöző-kunyhóhoz, annál
1120 3, IV | azt kebléhez, hogy érezze az.~– Miért?~– Hát én tudom?~
1121 3, IV | hullámhoz, és megcsókolta azt. – Az volt a szeretője. Megvallotta
1122 3, IV | a vízbe, mint szoká; de az első percben, midőn elmerült,
1123 3, IV | Folyóiratait leküldé neki a gróf, s az, mikor kiolvasta, visszaküldte.~
1124 3, IV | fogja el a halat, azzal él; az évtized, mit folyton a vízben
1125 3, IV | a tél hidege ellen védi, az egész tünemény egy csodálatos
1126 3, IV | bizonyítéka annak, hogy az ember hogy fejlődött vadállatból
1127 3, IV | bárónő kezéből, s olyankor az arcán valami vigyorgó fintorgás
1128 3, IV | egész életszervezetét, s míg az állati ügyesség, ösztön,
1129 3, IV | beszélőtehetség, – mélyen alul az emberhez szokott állatoknál; –
1130 3, IV | kétféle hatása volt Lajosra. Az egyik az a kiengesztelő
1131 3, IV | hatása volt Lajosra. Az egyik az a kiengesztelő tudat, hogy
1132 3, IV | rendkívüliség; a másik pedig az a szemrehányó önvád, hogy
1133 3, IV | nemesebb szíve van ennek az asszonynak, mint őneki!~
1134 3, IV | kezdett a leánnyal annak az éjszakának az élményeiről,
1135 3, IV | leánnyal annak az éjszakának az élményeiről, amikor az elfutott
1136 3, IV | éjszakának az élményeiről, amikor az elfutott az orvosért a faluba,
1137 3, IV | élményeiről, amikor az elfutott az orvosért a faluba, hogy
1138 3, IV | afelől, hogy mi oka lehet az én betegségemnek?~– Igen.~–
1139 3, IV | elmesélte a kastély úrnőjének, s az utánajáratott az önt megfélemlítő
1140 3, IV | úrnőjének, s az utánajáratott az önt megfélemlítő rémnek,
1141 3, IV | Természetrajzi rendkívüliség az egész, Marie. Kár volt érte
1142 3, IV | Valamiről gondolkodott.~Az a gyanúja támadt, hogy hátha
1143 3, IV | gyanúja támadt, hogy hátha azt az egész füzetkét, a hozzávaló
1144 3, IV | készíttette, csak azért, hogy az ő félelmét elűzze általa,
1145 3, IV | férfi, s azzal felkapva az átadott füzetkét, otthagyta
1146 4, I | éjjel a csillagok, nappal az emberek járását. Mindenre
1147 4, I | tornácait, s jelen volt az emberek civakodásain és
1148 4, I | tárgya, s nem mulasztá el az észleleteket jegyzőkönyvébe
1149 4, I | pontosan feljegyezni. Maga volt az „oroszlánfej” és a tízek
1150 4, I | tanácsa egy személyben. Az volt a kérdés, hogy az új
1151 4, I | Az volt a kérdés, hogy az új birtokosnő, a férjtelen
1152 4, I | karusszellel; e vidéken volt az úrilak, melyben a legtudományosabb
1153 4, I | legtudományosabb magyar főúr az ország szép szellemeit egyesíté
1154 4, I | még közelebbről láthatta az arcát, kipirulva a hevélytől
1155 4, I | legjobban tetszett neki, az volt, hogy a bárónő még
1156 4, I | bárónő szemközt jött rájuk az erdőből lóháton. Amint megpillantotta
1157 4, I | hintóját, egyszerre letért az útról, s egy mellékösvényt
1158 4, I | gróf, mégpedig, ha jó volt az út, gyalog. Kijövet a bárónő
1159 4, I | féllábú koldus képezett, aki az egyik lábát Marengónál hagyta
1160 4, I | végén, két mankón ugrálva az utasok elé (a világ tökéletességét
1161 4, I | szóba álljon vele.~– Kend az? – hadastyán.~– Én vagyok
1162 4, I | hadastyán.~– Én vagyok biz az, kegyelmes uram – mondta
1163 4, I | a koldus –, nézze csak, az áldott bárónő egy masinalábat
1164 4, I | masinalába van. Nem is fogadta el az alamizsnát.~– Nem koldulok
1165 4, I | koldulok már, tudok fát vágni. Az Isten áldja meg, aki ezt
1166 4, I | elégedetlen volt magával; hát ez az asszony mindent jobban tud,
1167 4, I | versenytársnője. S ebből az érzésből küzdelemvágy támad.~
1168 4, I | hasonlatosságban volt meg az ellentét.~Az is úgy látszik,
1169 4, I | hasonlatosságban volt meg az ellentét.~Az is úgy látszik, hogy elzárja
1170 4, I | életvidám arccal, s míg az egyenrangú társaságból száműzi
1171 4, I | téren össze kell ütközniök.~Az összeütközés nem is soká
1172 4, I | elhantolva; míg porontyaik az útfélre szorulnak ki; –
1173 4, I | pártfogását is felhívja, hogy az elhagyott gyermekekből becsületes
1174 4, I | nevelni segítsenek. Azoknak az élelmen és hajlékon kívül
1175 4, I | a lelkésznek e célra; de az adományt kísérő levélben
1176 4, I | azt a kikötést tette, hogy az a kisfiú, aki annak a megyeházban
1177 4, I | hanem maradjon továbbra is az őáltala megbízott család
1178 4, I | vagy azt jelenti, hogy ön az egész tervem alapelveit
1179 4, I | akar átengedni másnak. Ha az utóbbi az indok, úgy abban
1180 4, I | átengedni másnak. Ha az utóbbi az indok, úgy abban teljesen
1181 4, I | teljesen megnyugszom; de ha az előbbi, akkor szeretném
1182 4, I | előbbi, akkor szeretném önnek az ellenvetéseit megismerni,
1183 4, I | bárónőt nem volt szabad az iránt kétségben hagyni,
1184 4, I | emberbaráti intézményének éppen az alapelvei nem helyeseltetnek.
1185 4, I | előnyösebbnek találja, ha az elhagyott árvagyermekeket
1186 4, I | vinni, miként ellenfele. Az egyik nap a gróf küldött
1187 4, I | gondviselés veszi körül az árvát, aminőt Katalin pazarolt
1188 4, I | aminőt Katalin pazarolt az övéire, akkor a konviktusi
1189 4, I | célszerűvé válik; ha pedig az elhagyott gyereket olyan
1190 4, I | nevelni. Hanem a végin mégis az asszonyé maradt a győzelem.
1191 4, I | Uram! Ön jól tudja, hogy az ön védencének az apja nem
1192 4, I | tudja, hogy az ön védencének az apja nem más, mint az a
1193 4, I | védencének az apja nem más, mint az a hírhedett rabló, akit
1194 4, I | keríteni: Sátán Laci. Ennek az anyját terhelő gyanú miatt
1195 4, I | terhelő gyanú miatt befogták. Az asszony helységünkben természetesen
1196 4, I | azzal rémít, hogy ha ezt az asszonyt a házamhoz fogadom,
1197 4, I | asszonyt a házamhoz fogadom, az a rablókat ide fogja idézni,
1198 4, I | vagyok felőle győződve, hogy az az asszony ártatlan és becsületes.
1199 4, I | felőle győződve, hogy az az asszony ártatlan és becsületes.
1200 4, I | kitaszítom, akkor csakugyan az lesz belőle, aminek kikiáltották:
1201 4, I | árvagyermeket ide engedi jönni az anyjához; ha pedig ön is
1202 4, I | pártfogása alatt. Önre bízom az elhatározást.”~Vavel gróf
1203 4, I | kénytelen volt kapitulálni. Az az eszme, hogy a bárónő
1204 4, I | kénytelen volt kapitulálni. Az az eszme, hogy a bárónő az
1205 4, I | az eszme, hogy a bárónő az egész világtól eltaszított
1206 4, I | bárónőt.~A gróf nem tudott az indokban egészen megnyugodni.
1207 4, I | megnyugodni. Nőknél ritkaság az, hogy „egy” csalódás miatt
1208 4, I | hogy „egy” csalódás miatt az egész világot eldobják maguktól,
1209 4, I | hogy Marie nem más, mint az akkori kisleány, kit a talált
1210 4, I | kell védence fölött, abban az országban, ahol nincs rendőrség,
1211 4, I | a másik után múlik – és az az ígért partja az új világrésznek,
1212 4, I | másik után múlik – és az az ígért partja az új világrésznek,
1213 4, I | és az az ígért partja az új világrésznek, melyről
1214 4, I | milyen szörnyeteg terv volt az, amire a fejét vetette.~
1215 4, I | amire a fejét vetette.~Még az lehető volt, hogy magát
1216 4, I | lemondva mindenről, ami az életet életté teszi; de
1217 4, I | legyen ennek a férfinak: az emberfölötti volt.~Mindjobban
1218 4, I | látta beteljesülni annak az öregembernek a jóslatát: „
1219 4, I | meghívott vendégül jelent meg: az ábrándozás volt otthon.~
1220 4, I | otthon.~Mi tárgya lehet az ő ábrándozásának? Mire mélázhat
1221 4, II | rendesen ez a két véglet az, ahová megtört szívű hölgyek
1222 4, II | hölgyek tévedni szoktak: az egyik a nőiség minden dicső
1223 4, II | mindennap meglátogatta; mikor az idő kiengedett, rögtön a
1224 4, II | lehetett gyanítani, hogy az úrhölgy gyakran maga is
1225 4, II | feltűzte ruhája szegélyét az övszalagjába: ami még ugyan
1226 4, II | hogy annak tudomásul vétele az illetőkre nézve alkalmatlan.~
1227 4, II | fiatal jogtudóstól, akit az alispán kelletlen látogatása
1228 4, II | nincs már szükség, miután az új birtokosné a felmondást
1229 4, II | kinevezni a maga részéről az „absentium ablegatus”-t
1230 4, II | diaetára, s kezébe venni az átadott hantot, amivel néhány
1231 4, II | virágoskertté.~Mikor aztán az első tavaszvirágok nyílni
1232 4, II | benyúló öblöt, elvezette őt az újon kavicsozott úton a
1233 4, II | felnyitá előtte.~– Lássa ön. Ez az ön kertje. Most van önnek
1234 4, II | besározza vele a kezeit.~Az pedig ahelyett búskomoran
1235 4, II | hogy mire gondol, mert az le volt fátyolozva; hanem
1236 4, II | Hiszen már tette ön azt.~– Az csak hang volt. – Szóljon
1237 4, II | könnyeiken keresztül ragyogtak, az volt a beszéd, az volt a
1238 4, II | ragyogtak, az volt a beszéd, az volt a köszönet.~Mikor e
1239 4, II | Ezentúl nem kell önnek az eget fátyolon át nézni.~
1240 4, II | elfelejcs”-csé lettek, – s az egyiket odaadta Lajosnak.~
1241 4, II | nem játszatta többé, még az órája zeneművét sem húzta
1242 4, II | fel soha: bántották ezek az ismeretes dallamok; a macskáival,
1243 4, II | arcán, s orvoslást keresett az ellen pedagógiai segédeszközeiben.
1244 4, II | régészet fölfedezéseiben, az útleírásokban. Egész könyvtárt
1245 4, II | ezelőtt volt. Nem sokat ügyel az ő tudós előadására, s a
1246 4, II | mond Marie-nak valamit, az egészen más dolgokat firkál
1247 4, II | könyörgésre fogja a dolgot; az ambícióhoz szól: minő szégyen
1248 4, II | szól: minő szégyen lesz az, ha nem fogja ismerni hazája
1249 4, II | kedve a leánynak. Ezekhez az örökös embertömeg-legyilkolásokhoz.
1250 4, II | nemzetek eleven testébe?~Az ifjú tanító azt hitte, hogy
1251 4, II | emlékezetes lábnyomait. Az pedig egy előtte fekvő papírra
1252 4, II | őszinte tekintete találkozott az övével. Nem szégyenlette,
1253 4, II | leírt; nem restellte, hogy az el lett olvasva. Igen egyszerűnek
1254 4, II | semmit tanulni Lajostól.~Az ifjú azt az egy sort eltette
1255 4, II | tanulni Lajostól.~Az ifjú azt az egy sort eltette ereklyéi
1256 4, II | vagy egymással szemközt az étkező asztalnál.~A kerti
1257 4, II | eltávozott, s a kulcsot az ablakon beadta. Akkor egy
1258 4, II | és kijáró posta, s háttal az ajtó felé fordulva megállt.
1259 4, II | fordulva megállt. Aztán kinyílt az ajtó, s kilépett rajta a
1260 4, II | kertajtót kinyitotta, addig az ajtó mögé kellett rejtőznie,
1261 4, II | a kertbe. Azzal rázárta az ajtót, s a kulcsot visszavitte
1262 4, II | visszavitte a kastélyhoz, s beadta az ablakon. A magára maradt
1263 4, II | hátravetve arcáról. Lajos az obszervatórium ablakából
1264 4, II | levegőbe a zsebkendőjét. Az obszervatóriumról erre lehangzott
1265 4, II | obszervatóriumról erre lehangzott az éles sípszó, egy kéz az
1266 4, II | az éles sípszó, egy kéz az ablakredőnyön keresztül
1267 4, II | Schmidtnének a kulcsot, az visszament vele a kerthez,
1268 4, II | a kerthez, felnyitá vele az ajtót, s éppen úgy, mint
1269 4, II | tért vissza: a kísérő elöl, az úrnő a nyomában. Még lefátyolozottan
1270 4, II | Amióta a szomszéd kastélyban az új úrnő lakott, Lajos naponta
1271 4, II | sokkal több időt töltött az obszervatóriumban, mint
1272 4, II | gyanakodás, ellenőrködés volt az indoka, később egyéb is.
1273 4, II | Őt bizonyosan elfogadná az.~De hát azután?~Ez a „hát
1274 4, II | lehetnek, s hát azután?~Az eltemetett embernek nem
1275 4, II | a szép tilalmas világot, az szabad neki.~Milyen délceg
1276 4, II | szivárványnimbusszal dicsőíti meg az arc és alak körvonalait.
1277 4, II | Egy nevet kiáltott tán. Az alak itt áll; hanem a hang
1278 4, II | hanem a hang ott marad, az ezer lépésnyi távolban.
1279 4, II | távolban. Akinek kiáltott, az nem jön elé. Most hangosabban
1280 4, II | lopózik Lajosnak, mikor az a toronyba felmegy, s megtudja,
1281 4, II | kémlelőt, oly lopva jött, hogy az nem vette észre, csak mikor
1282 4, II | súgta nevét: „Kedves Lajos!”~Az ifjú felugrott helyéről,
1283 4, II | a leánynak mit mondani. Az nem is várta azt, hogy ő
1284 4, II | már a leány odakuporodott az ő üresen hagyott helyére,
1285 4, II | tüneményes bűbájában gyönyörködni az ő Lajosa ide feljár. A hűtelen!~
1286 4, II | megint belenézett a távcsőbe. Az a „sárga szemű szörny” még
1287 4, II | örvendő mosolyra gömbölyödött az arca, ajakszegletei a gyönyör
1288 4, II | Most itt látom azt közel. Az úrnő hívta őt, s az eléje
1289 4, II | közel. Az úrnő hívta őt, s az eléje kullogott, de négykézláb.
1290 4, II | uszkár. Istenem! Milyen jó ez az asszony, hogy olyan türelemmel
1291 4, II | kezét a kis szörnyetegnek, az neki csak a hónaljáig ér,
1292 4, II | elébe a fűbe, s látszik az ajkán, hogy ezt a szót akarja
1293 4, II | Forró könnyei összeáztatták az ifjú arcát.~De az nem a
1294 4, II | összeáztatták az ifjú arcát.~De az nem a fájdalom sírása volt.~
1295 4, II | könnyeken keresztül.~– Áldom az Istent, hogy engem most
1296 4, II | holnap megint hozzáfogunk az úszáshoz. Ugye, kísérni
1297 4, III | telescopiummal kikémlelje, ami az ő kastélya körül történik?~
1298 4, III | tavon, hogy tíz órakor már az obszervatóriumban lehessenek.~
1299 4, III | holdban. Marie-t természetesen az érdekelte volna leginkább,
1300 4, III | holdbeli emberek?” Lajosnak az jutott eszébe: „egyet itt
1301 4, III | leány azonban belefáradt az égi tünemény bámulásába,
1302 4, III | idő elmúltával elővette az álmosság; Lajos hasztalan
1303 4, III | neki a Mare imbrium, meg az Aristarchus hegy csodadolgairól;
1304 4, III | elsötétült már, a földárnyék az Arzachel körhegy láncolatát
1305 4, III | színházi látcsővel. – No, az nem sok árulásra képes. –
1306 4, III | fényesebb hóhalom, mint maga az Aristarchus!~Azután a báróné
1307 4, III | elsötétülését, amíg csak az utolsó fénykaréj is eltűnt,
1308 4, III | utolsó fénykaréj is eltűnt, s az égen csak egy nagy, ismeretlen
1309 4, III | izzó árny.~Mikor már csak az utolsó fényvonal világított,
1310 4, III | lásson, messze kihajlott az erkélyről, s akkor a csipkefodrok
1311 4, III | fölkelt, és visszavonult az erkélyről termébe. Hanem
1312 4, III | csillagvizsgáló úgy tapasztalta, hogy az erkélyajtót nyitva hagyta
1313 4, III | maga után. Valószínűleg az volt a szándéka, hogy mikor
1314 4, III | mikor a hold újra kifénylik, az árnyelvonulás tüneményében
1315 4, III | pitvarba éjszakára. Most már az okát is ki tudjuk találni
1316 4, III | Marie-t fölébressze álmából, s az észrevegye az ő ottlétét.
1317 4, III | álmából, s az észrevegye az ő ottlétét. Az ok már megszűnt;
1318 4, III | észrevegye az ő ottlétét. Az ok már megszűnt; hanem az
1319 4, III | Az ok már megszűnt; hanem az angaria és a szolgalom csak
1320 4, III | A csillagász tehát várta az obszervatóriumból, hogy
1321 4, III | közül egy férfi jött elő; az körültekintett, és jelt
1322 4, III | gróf, hogy mind a négynek az arcán valami kezdetleges
1323 4, III | két végső pálcát széthúzza az ember, akkor összelapulnak,
1324 4, III | akkor hosszúra kinyúlik az egész, mint egy hágcsó.~
1325 4, III | egész, mint egy hágcsó.~Azt az eszközt a lappangók egyike
1326 4, III | lappangók egyike odaakasztotta az erkély vasrácsozatához,
1327 4, III | legkönnyebb legény volt, az felmászott rajta. A másik
1328 4, III | másik három odalenn maradt, az erkély alatti kapu mélyedésébe
1329 4, III | bizonyosan arra vártak, hogy az erkélyen át belopódzott
1330 4, III | A gróf rögtön sietett le az obszervatóriumból.~Legelébb
1331 4, III | Legelébb is Henryt verte föl az álmából.~– A szomszéd kastélyba
1332 4, III | ugyancsak jól választották ki az idejüket: amikor a hold
1333 4, III | viselnek. Ez nem igazi zsivány. Az ilyen a közeledő lépés hangjától
1334 4, III | háromélű tőr is van benne, s az szűk helyen hatalmas fegyver.
1335 4, III | kabátomat is, s tedd a zsebébe az érvágó eszközös tárcámat;
1336 4, III | hogy valaki elájult odaát az ijedtségtől, s szüksége
1337 4, III | volt; meg a felöltönyét az urának; a gróf csak akkor
1338 4, III | már a kapun kívül volt, s az oldalát ütögetni kezdte
1339 4, III | odaát volt a túlsó parton.~Az éjszaka rémletes színt öltött
1340 4, III | dobogott. Valami félelem volt az a találkozás előtt. Nem
1341 4, III | a találkozás előtt. Nem az orvokkal, hanem azzal a
1342 4, III | szokott állni. A gróf áthaladt az udvaron, s amint a szegleten
1343 4, III | szegleten kibukkant, csakugyan az történt, amit ő előre megmondott.~
1344 4, III | előre megmondott.~Egyike az álarcosoknak, amelyik őrül
1345 4, III | kétszer, s azzal elfutott az angolkert bozótjai közé.~
1346 4, III | lépcsőházban függő lámpa égett; az ismeretlen helyiségben ez
1347 4, III | nyakra-főre igyekezett a teremből az ablakon át kimenekülni.~
1348 4, III | sokkal serényebbek voltak; ez az utóbbi, akinek még a leugró
1349 4, III | leugró alakját láthatta az ablakban, már csak sereghajtó
1350 4, III | egy ajtóval odább eredt, s az az úrnő hálószobáját világítá
1351 4, III | ajtóval odább eredt, s az az úrnő hálószobáját világítá
1352 4, III | kínozni akartak valakit!~Az alkoven előtt volt egy karszék,
1353 4, III | bemutatni magát, nehogy az úrnő őt is rablónak nézze,
1354 4, III | fordítá félre arcát, míg az a zsinórok felbontásával
1355 4, III | zsinórokat, felszabadítva az úrnőt, s azzal rögtön a
1356 4, III | a pénzemet elő nem adom; az ékszerekkel nem voltak megelégedve.
1357 4, III | odaadtam volna nekik, de az a tiszttartómnál áll. Éppen
1358 4, III | lábacskái ki ne bújjanak az öltönye széle alól. Csodálatos
1359 4, III | Legkisebb ijedelem nem látszott az arcán; semmi remegés nem
1360 4, III | nem árulta el, hogy fél az elfutott gonosztevőktől;
1361 4, III | kamrácskába, s ott meglátott az ágyon egy megkötözött nőt,
1362 4, III | tetszett, hogy el van ájulva.~Az úrnő erre utána jött gyertyával.
1363 4, III | nem halt… – szólt Vavel az ágyon fekvő némber arcát
1364 4, III | pártul fogott, azóta is, hogy az a bárónő házához került.
1365 4, III | kantusa zsebéből elővett, s az alélt nő orra alá tartott;
1366 4, III | van – dörmögé Vavel –, ha az egyszer elájul, holmi illatszerektől
1367 4, III | Istenem! Hát mit tegyünk? Az orvost nem hívathatom most,
1368 4, III | mindent megtudjon.~– Én értek az érvágáshoz – monda Vavel.~–
1369 4, III | uram?~– Valamikor tanultam az orvostant.~– De hát mivel
1370 4, III | szükségem, aki a karját tartja az aléltnak, míg a műtétet
1371 4, III | cselédem meglássa itt, ebben az órában.~– De hisz ez is
1372 4, III | kísérletnek a vége bizony csak az lett, hogy az elájult nőcseléd
1373 4, III | bizony csak az lett, hogy az elájult nőcseléd az ügyesen
1374 4, III | hogy az elájult nőcseléd az ügyesen végrehajtott érvágásra
1375 4, III | finomabb természete volt, az arcába fecskendezett hideg
1376 4, III | rögtön életre téríté. Feje az ifjú férfi vállán, termete
1377 4, III | térdeiről.~Azt a cselédet meg az életretérés után úgy rázta
1378 4, III | talán a rémület hatása volt az? Nem kellett neki más, csak
1379 4, III | betakarózni. Ha csak láz a baja, az majd elmúlik magától; ha
1380 4, III | magától; ha pedig iszonyat, az ellen nincs orvosság. Nem
1381 4, III | bárónő és a gróf visszatértek az alkovenes szobába.~Ideje
1382 4, III | obligát frázissal helyreütni az elmulasztott bevezetést.~–
1383 4, III | becsületes nép lakik, hogy az ember künn feledheti az
1384 4, III | az ember künn feledheti az erszényét az udvarán, s
1385 4, III | künn feledheti az erszényét az udvarán, s nem lopják el.
1386 4, III | közbenevetett.~– Engemet az egész rablókaland inkább
1387 4, III | szomorú vége.~– Igen, ha az ég egy hatalmas, bátor szabadítót
1388 4, III | számomra.~– Azt valóban az ég küldte; mert ha történetesen
1389 4, III | vizsgálom, s ha történetesen az ecclipsis okozta szünet
1390 4, III | álarcos alakok törnek be az erkélyajtón.~– Ah, ön ezt
1391 4, III | hagyja nyitva éjszakára az erkélye ajtaját, s a kastély
1392 4, III | lelki erejét akarja tüntetni az által, hogy tréfára veszi
1393 4, III | folytatá:~– No, hát csak kérem az előadás napját velem előre
1394 4, III | teszek, mintha fel se venném az egész veszélyt, amiből kiszabadított.
1395 4, III | kiszabadított. Ne vegye komolyan az én bohóskodásomat. Az a
1396 4, III | komolyan az én bohóskodásomat. Az a szerencsétlen szokásom,
1397 4, III | ugyan; de el fogom mondani az okát. – S azzal kivette
1398 4, III | a görcsös botot, amivel az indulásra kész voltát jelezé,
1399 4, III | lefoglalta azt mintegy zálogul az ottmaradásra.~Vavel gróf
1400 4, III | hozni segített, ugyanaz az asszony, akiről önnek írtam:
1401 4, III | Lacié. Ha most kitudódnék az, hogy engemet az éjjel rablók
1402 4, III | kitudódnék az, hogy engemet az éjjel rablók támadtak meg,
1403 4, III | felesége idézte oda; annak az ura volt az! Ő cimborázott
1404 4, III | idézte oda; annak az ura volt az! Ő cimborázott velük; ő
1405 4, III | Bizonyosan mondhatom önnek, hogy az. És én nem fogom őt elbocsátani
1406 4, III | Lelkemet teszem rá, hogy az! Van rossz múltja, de azt
1407 4, III | s a kulcsát hajítsa fel az erkélyre. Én ott megtalálom
1408 4, III | felhajított kulcsot átvegye. Az rögtön visszatért a terembe.~
1409 4, III | oda volt; jól hallottam az ajtón keresztül: „Lajos! –
1410 4, IV | a classica literaturában az ideálnak a helyét, s a metafizikában
1411 4, IV | helyét, s a metafizikában az abszolút jónak a helyét.
1412 4, IV | gondolatok elárulják magukat az arcon, a szemekben, s vannak,
1413 4, IV | szemekben, s vannak, akik az arcból, a szemekből olvasni
1414 4, IV | nesztelenül fellopózott az obszervatóriumba Marie,
1415 4, IV | nagyot nézett rá azokkal az okos szemeivel, hogy Lajos
1416 4, IV | egészen elferdíti vele az arcát.~– Ugye? – monda a
1417 4, IV | kellene fátyolt viselnem az arcomon.~És aztán csinált
1418 4, IV | Marie!~– Hát nem mindegy-e az önnek, akár szép vagyok,
1419 4, IV | vajon hogy viseli magát az a bizonyos asszony, aki
1420 4, IV | a bizonyos asszony, aki az őáltala egyszer felfogadott
1421 4, IV | illetődve; de nem engedte, hogy az eltűntet nyomozzák: kinyilatkoztatá,
1422 4, IV | elmélete fölött.~In praxi pedig az lett a következése, hogy
1423 4, IV | már Lajos éjente inkább az obszervatóriumában hált,
1424 4, IV | obszervatóriumában hált, mint az ágyasházában, s az éji őr
1425 4, IV | mint az ágyasházában, s az éji őr nem vigyázott jobban
1426 4, IV | szövétnek nélkül járta meg ezt az utat: a lámpavilág az obszervatóriumban
1427 4, IV | ezt az utat: a lámpavilág az obszervatóriumban elárulta
1428 4, IV | obszervatóriumban elárulta volna az ottlétét, azt, mint egy
1429 4, IV | hálószobájában.~Hirtelen benyitott. Az asztalán gyertya égett,
1430 4, IV | nem dívó népviseletben.~Ez az ember egészen elfogta előle
1431 4, IV | ember egészen elfogta előle az utat a rendberakott lőfegyvereihez.~–
1432 4, IV | vagyok a „Sátán Laci” – monda az idegen halk hangon. E szóra
1433 4, IV | meg sem mozdítá a karjait az ellentámadásra; hagyta azokat
1434 4, IV | úrnak, hogy nem én voltam az, aki a bárónő kastélyára
1435 4, IV | ki akarta rabolni, nem is az én cimboráim. Pedig tudom,
1436 4, IV | törtem fel, megvallom; de az a ház, ahol a porontyomnak
1437 4, IV | Azzal a gyertya felé fordult az éjjeli látogató, megmutatni
1438 4, IV | éjjeli látogató, megmutatni az ábrázatját.~Jellemzetes
1439 4, IV | Hát van-e még ember, aki az én passzusomba beleilljék,
1440 4, IV | tudhatja róla, hogy én vagyok az. (Valósággal kettős hüvelykujja
1441 4, IV | kik lehettek akkor azok az éji betörők? – kérdé tőle
1442 4, IV | megvetésre fintorította az arcát.~– Hát kik? Holmi
1443 4, IV | jöjjek keresni. Ámbátor azt az egyet restellem, mikor azt
1444 4, IV | mondják, hogy Sátán Laci volt az, akit negyedmagával kivert
1445 4, IV | görcsös bottal! Pernahajder az egész rongyos famíliájuk! –
1446 4, IV | azért jöttem, hogy a gróf úr az én nyomorult kis porontyomat
1447 4, IV | belőle olyan emberkutya, mint az apja, vagy valami vízi csoda,
1448 4, IV | mint a Hanyi Istók. Ez az én adósságom, s ezért én
1449 4, IV | majd meglátja, hogy a zár az ajtón, a keresztvas az ablakon
1450 4, IV | zár az ajtón, a keresztvas az ablakon a rablónak nem akadály.
1451 4, IV | nem is keresem, hogy mi az. – Ha az úton megtalálnám,
1452 4, IV | keresem, hogy mi az. – Ha az úton megtalálnám, visszahoznám.
1453 4, IV | megtehettem én azt, hogy ide az ágyasházába tudatlanul belopózzam,
1454 4, IV | Azzal hirtelen felkapá az égő gyertyát az asztaláról,
1455 4, IV | felkapá az égő gyertyát az asztaláról, s rohant rémülten
1456 4, IV | mindig bezárja kulccsal.~Most az ajtó nyitva volt.~Lajos
1457 4, IV | kábult rémülettel rohant az alkoven felé. – Félrehúzta
1458 4, IV | egymáshoz bújva. Hanem az a fülke a falban, melyben
1459 4, IV | fülke a falban, melyben az acélszekrényke állt, egészen
1460 4, IV | akadozott el. – Hiszen innen az ő távollétében mindent elvihettek
1461 4, IV | elvihettek volna: a leányt az acélszekrénnyel együtt.~
1462 4, IV | ettől a háztól készített az én kölykem számára. A börtönben
1463 4, IV | A börtönben tanuljuk mi az ilyen figurákat csinálni,
1464 4, IV | a tolvajeszközt, amivel az ilyen zárban hagyott kulcsot
1465 4, IV | ki tudja nyitni. Egyedül az olyan ajtók kinyithatatlanok,
1466 4, IV | lakatosnak: milyen legyen az a zár, amit senki se tud
1467 4, IV | No, hát elküldjem ide azt az ezermestert? – kérdé Sátán
1468 4, IV | Sátán Laci.~– Föltéve, hogy az ember okos ember és nem
1469 4, IV | rabló ellen egyesegyedül az védelmezi azt meg igazán
1470 4, IV | hogy nem én voltam és nem az én cimboráim, akik a szomszéd
1471 4, IV | teletöltötte. – Hátravan még az áldomás. Aki hozzám vendégül
1472 4, IV | hozzám vendégül köszönt be, az enélkül nem megy odább.~–
1473 4, IV | Nem köszöntöm fel, mert az én szavamra nem sokat hallgatnak
1474 4, IV | szavamra nem sokat hallgatnak az égben.~Vavel leült az asztal
1475 4, IV | hallgatnak az égben.~Vavel leült az asztal mellé.~– Még egy
1476 4, IV | megromolva. Hagyja ön el ezt az utat, amely…~– Tudom: az
1477 4, IV | az utat, amely…~– Tudom: az akasztófához és a pokolba
1478 4, IV | mesterséget; én kész vagyok önt az első berendezésnél megsegíteni.
1479 4, IV | mindig csúfság tárgya voltam. Az apám nemesember volt. Amióta
1480 4, IV | egyéb nem lehettem ezzel az ábrázattal. De még arra
1481 4, IV | elvetélt, rám fogta, hogy az én kancsal szemem rontotta
1482 4, IV | kancsal szemem rontotta meg az emséjét. Onnan is elkergettek.
1483 4, IV | is elkergettek. Utoljára az iharosi gróf fogadott fel
1484 4, IV | iharosi gróf fogadott fel az udvarába. Bolond hivatalt
1485 4, IV | együtt sétáltunk a faluban, az emberek utánunk kiabáltak:
1486 4, IV | utánunk kiabáltak: ahol megy az iharosi gróf három medvéje!
1487 4, IV | medvék soványkodni kezdtek. Az egyik kenyeret elloptam
1488 4, IV | a nyomorultak számára, s az azoknak jól esett. Hanem
1489 4, IV | zselléreket meg a putriból. Az öregasszony megfagyott az
1490 4, IV | Az öregasszony megfagyott az úton; tél volt. A leánya
1491 4, IV | szolgálatba fogadni, azért, mert az én feleségem volt. (Kápsáló
1492 4, IV | eskettetett bennünket össze az erdőn.) Az erdő lett a hazánk.
1493 4, IV | bennünket össze az erdőn.) Az erdő lett a hazánk. Az erdő
1494 4, IV | Az erdő lett a hazánk. Az erdő pedig rossz tanácsokat
1495 4, IV | rossz tanácsokat ád. Azok az odvas fák, mintha beszélnének
1496 4, IV | urakat megsüvegelni. Mikor az a poronty a világra jött,
1497 4, IV | világra jött, azt mondtam az asszonynak: eredj vele az
1498 4, IV | az asszonynak: eredj vele az erdőből, vedd be magad valami
1499 4, IV | s meg csak utánam jött az erdőre szerencsétlenkedni.
1500 4, IV | kell már nekem végeznem: az erdőben, ahol kezdtem. Semmihez
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4387 |