1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4387
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1501 4, IV | szántani. Ott kell végeznem az utolsó fánál: az akasztófánál.
1502 4, IV | végeznem az utolsó fánál: az akasztófánál. Mert a statárium
1503 4, IV | azonnal. S nekem tetszik az, hogy úgy kergetnek. Mintha
1504 4, IV | nagy verekedéshez, ahol az ember odaugorhatik valami
1505 4, IV | No de hát, ami nem lehet, az nem lehet. – Megyek vissza
1506 4, IV | nem lehet. – Megyek vissza az erdőmbe. – Köszönöm a jó
1507 4, IV | hítták.)~Azzal felvette az ajtó mellé letett túri kalapját
1508 4, IV | megindult a szobából kifelé.~Az ajtóban még egyszer megállt.~–
1509 4, IV | Én nem lövök arra, akinek az asztalomon poharat töltöttem.~–
1510 4, IV | lett csodálatos vendége. Az egyetlen főajtó, melyen
1511 4, IV | is fel volt téve eléje; az ablakok is mind betéve és
1512 4, IV | be, kívülről felcsavarva az ablak és redőny reteszeit.
1513 4, IV | ablak és redőny reteszeit. Az ablakot elzáró keresztvasak
1514 4, IV | igazi zsivány akárhol be tud az ő kastélyába jutni. Azok
1515 4, IV | nyomozta annak a furcsa szónak az értelmét.~Páriz-Pápaiban
1516 4, IV | Hungaria in parabolis” – az felvilágosításokat ád az
1517 4, IV | az felvilágosításokat ád az ilyen rendkívüli kifejezésekről.
1518 4, IV | kifejezésekről. Nála is megvolt az a könyv, mint minden ez
1519 4, IV | Elkorcsosult lovagrend volt az, Arad megyében, Szent-György
1520 4, IV | volt a jellemző viselet, az általuk leginkább mortifikált
1521 4, IV | még nagyobb kérdés volt az, hogy mi oka volt Sátán
1522 4, IV | elmondja azt, hogy nem ő és nem az ő cimborái követték el a
1523 4, IV | el nem fogja neki mondani az érthetetlen mese indokait,
1524 4, IV | eltűnésének a bárónő kastélyából az ő rejtélyes megjelenésével
1525 4, IV | megtalálja valaha.~*~Most csak az a kérdés, hogy értesítse-e
1526 4, V | olyan okos embernek, mint az ő ura, s egy olyan bolond
1527 4, V | mint a látogatója?~Elhozta az embert.~Eredeti alak volt.
1528 4, V | gyorsan illusztrálta vele az előadását, a tenyerébe rajzolva
1529 4, V | segíthetünk, Mátyás mester; az elveszett – nyugtatá őt
1530 4, V | ezalatt Lajos átvezethette az ezermestert a leány szobájába,
1531 4, V | gróf beszédére, s aközben az előhúzott hüvelykmérővel
1532 4, V | öltött, pedig amit mondott, az nem volt szomorú.~– Hát
1533 4, V | mikor még egyszer ránk jön az a… Napóleon, hát úgy megkötözöm,
1534 4, V | magával hordja, mikor jön az ellenség, azt letámasztja
1535 4, V | ő meg mind lepuskázhatja az ellenséget. Az olyan lesz,
1536 4, V | lepuskázhatja az ellenséget. Az olyan lesz, mint egy megerősített
1537 4, V | odább lehet vinni. Akkor az egész Napóleonnak halt wer
1538 4, V | Hanem a fődolog ennél az én stratagémámnál az, hogy
1539 4, V | ennél az én stratagémámnál az, hogy kívülről ne legyen
1540 4, V | a golyóbisokat csinálni. Az ilyen aztán minden lövésre
1541 4, V | felébred, azt látja, hogy az egész serege le van ölve, –
1542 4, V | de jól értse meg: ennek az én fortélyos művemnek úgy
1543 4, V | helyet. Pedig ellenkezőleg, az, amit most mondott, egészen
1544 4, V | a talpukra. Aztán mikor az árokhoz érnek, egyszerre
1545 4, V | érnek, egyszerre beleugranak az árok fenekére, a gumilásztikum
1546 4, V | fenekére, a gumilásztikum meg az árokból éppen olyan magasra
1547 4, V | felrúgja őket, egy ugrással az ellenség sáncára.~Henry
1548 4, V | hogy veres és kék lett az arca az elfojtott jókedvtől.~–
1549 4, V | veres és kék lett az arca az elfojtott jókedvtől.~– Mind
1550 4, V | le a csatatérrül.~– Mert az így van. Két ágyúcső van
1551 4, V | csatolva. Mikor aztán elsütik az ágyút, a két golyóbis kétfelé
1552 4, V | dolgozik ő a Névtelen Várban, az nem történt meg. Az ő társaságában
1553 4, V | Várban, az nem történt meg. Az ő társaságában csak Napóleont
1554 4, V | mestert még sokáig hallgatom az ő Napóleon-verésével, még
1555 4, V | Vavel Lajos azt mondta rá:~– Az vagy már régen, szolgám. –
1556 4, V | naivságot felváltotta nála az érzelemteljes ábránd. Egész
1557 4, V | elfellegezte a méla érzelgés, s az ajkak már tudtak bánatot
1558 4, V | tartóztatta vissza Marie-t az olvasószobában. Azalatt
1559 4, V | hálószobájában nyélbe sütni.~Az a remekmű egy furfangos
1560 4, V | Egy zsinór meghúzására az ércfüggöny legöngyölődött,
1561 4, V | legöngyölődött, amint annak az alsó széle a padlatot érte,
1562 4, V | gombot megnyomtak a padlón, az egész ércgöngyöleg magától
1563 4, V | Azt fogja kérdezni: hát az életemre törnek-e, mikor
1564 4, V | virágokat hajigálnak be az udvarra.~A leány elmélázva
1565 4, V | nem adhatod vissza.~– Mi az, amit elvesztettél, Marie?
1566 4, V | elvesztettél, Marie? Kérlek.~– Az álmomat.~– Az álmodat?~–
1567 4, V | Kérlek.~– Az álmomat.~– Az álmodat?~– Azt ám. A régi
1568 4, V | hogy alig mondhattam végig az imádságomat az ágyban, s
1569 4, V | mondhattam végig az imádságomat az ágyban, s ha nem siettem
1570 4, V | ágyban, s ha nem siettem jól az Amennel, már akkor, mire
1571 4, V | éjszaka, s hallottam, hogy az óra ütni készül, még alkudoztam
1572 4, V | találgatom, hogy mi lehetett az. Ha a szél megzörrenti ablakomat,
1573 4, V | megint. S aztán úgy alkuszom az óraütéssel, hogy miért nem
1574 4, V | gondolat jár keresztül-kasul az agyamon. S némelyik úgy
1575 4, V | ott volnék, mint azelőtt, az általad felvetett ottománon?~
1576 4, V | Tudott-e már valamit? Vagy csak az a csodálatos divinatiói
1577 4, V | monda:~– Nem, kedves Lajos, az lehetetlen.~– S ha én találtam
1578 4, V | odatette kis porcelánkezét az ifjú karjára, s átment vele
1579 4, V | Igen. És kívülről senki az ércredőnyt el nem mozdíthatja.
1580 4, V | amit láthatsz fényleni az oszlop tövében, akkor megint
1581 4, V | szabad léssz.~A másik percben az ezermester alkotványa ismét
1582 4, V | redőnyt leereszti, jelt ád az én dolgozószobámban egy
1583 4, V | félni, s ismét megtalálod az álmodat.~Most már nem csókolta
1584 4, V | neki, s megszorítá azokkal az ifjú kezeit, oly forrón,
1585 4, V | forrón, oly erősen, hogy az többet mondott minden szónál, –
1586 4, V | csodagépével. Nem kezdett hozzá az egyedül kártyázáshoz; már
1587 4, V | Abban a percben, amelyben az ércfüggöny az ütközőjébe
1588 4, V | amelyben az ércfüggöny az ütközőjébe csappant, hangzottak
1589 4, V | nem lett volna leány – ha az ércfüggönyön keresztül nem
1590 4, V | föld legerősebb démonaival: az emberi indulatokkal harcol.
1591 4, V | rémlátás, se szívdobogás. Az a végtelenség érzete is
1592 4, V | És aztán a leány (ilyenek az elkényeztetett gyermekek!)
1593 4, V | ott tudja őt a szobájában. Az pedig jött abban a pillanatban.~
1594 5, I | voltak a Doone-ok Angliában. Az elsőbbek közé sorozta Sátán
1595 5, I | közé sorozta Sátán Lacit, az utóbbiak alatt képzelte
1596 5, I | Ami igen nagy tévedés volt az ő részéről. Futóbetyár,
1597 5, I | ellentétben élnek, csakhogy az ottani rablók a háztömkelegek
1598 5, I | odúiban, a mieink pedig az erdőkben tenyésznek, és
1599 5, I | neveztek; úgy hisszük, hogy az utolsó zsiványok, akiket
1600 5, I | specialitás, mint a medve.~Aki az ilyenben gyönyörködik, annak
1601 5, I | elővigyázati rendszabálya az volt, hogy kéziratával senkinek
1602 5, I | senkinek ne szolgáljon. Az is áruló jel lehet. Eddigi
1603 5, I | diktálta. Ez esetben lehetetlen az eddig követett levelezési
1604 5, I | este trombitaszó csalta az ablakához, s amint kitekintett,
1605 5, I | ablakához, s amint kitekintett, az országúton végig egy zászlóalj
1606 5, I | megtudni.~A helységbe beérve, az ezred zenekara rákezdé a
1607 5, I | hajtják le fejeiket.~Ezen az estén azt is láthatá, hogy
1608 5, I | szárnyán is ki vannak világítva az ablakok, mely eddig rendesen
1609 5, I | nagyon valószínűleg maga az ezredparancsnok szállásolta
1610 5, I | tör be a Névtelen Várba, s az rabolhatja el a vár urától
1611 5, I | vannak, feles számmal, akik az úrnőt kedélyesen elmulattatják,
1612 5, I | elmulattatják, nem szorul ő többé az ő unalmas philosophemáira.~
1613 5, I | gyakorlatokra ugyanazon az úton, amelyen ő szokta a
1614 5, I | nem kellett tartania, hogy az ő lakásába is szállásoljanak
1615 5, I | megérkezés utáni napokban az ezredparancsnok látogatást
1616 5, I | leghelyesebb módját Vavel. Az obszervatóriumából kileste,
1617 5, I | mikor megy el a kastélyból az ezredes lovagló iskolát
1618 5, I | átlovagolt a Névtelen Várhoz az ezredes, megújítva a meghiúsult
1619 5, I | meghiúsult látogatást. – Az ezúttal sem sikerült. –
1620 5, I | Henry azt mondta, hogy az úr dolgozik, be van zárkózva,
1621 5, I | mint lóháton körülkerülni az öblöt.~Még ezt sem akarta
1622 5, I | ezt sem akarta megérteni az ezredes. Meg akarta mutatni,
1623 5, I | választ nyerte Henrytől, hogy az úr már lefeküdt.~– Beteg
1624 5, I | lefeküdt.~– Beteg talán?~– Nem az. Ez a rendes lefekvési ideje.~–
1625 5, I | valaki este nyolc órakor az ágyba?~S megint ott hagyta
1626 5, I | három órakor adta vissza az ezredesnek.~Akkor még természetesen
1627 5, I | aludt a kastélyban; csak az őrt álló silbak rivallt
1628 5, I | hogy a kapust felzavarja. Az boglyos fejét azon tollasan,
1629 5, I | fejét azon tollasan, ahogy az ágyból felvette, kidugva
1630 5, I | ágyból felvette, kidugva az ajtón, bámulva kérdezé a
1631 5, I | parancsol.~– Itthon van az ezredes úr? – kérdé a gróf.~–
1632 5, I | még reggel három órakor is az ágyban?~Azzal Vavel behajtotta
1633 5, I | névjegye szegletét, s átadta az a kapusnak.~Ezt már végtére
1634 5, I | végtére csak megértette az ezredes? Vagy talán a kastély
1635 5, I | való ember, aki nem szereti az ismeretségkötést, s ettől
1636 5, I | elegáns modora kihatott az egész környezetre. Barthelmy
1637 5, I | vidám cimbora és bőkezű úr. Az ezrede zenekarát saját erszényéből
1638 5, I | maga után hátra.~Azt még az ellenségnek is meg kellett
1639 5, I | hanem a „civilt”, mert az elejétől fogva orrol a versenyért,
1640 5, I | igen jogosult magyarázata az, hogy a katonatiszt nősüléséhez
1641 5, I | nősüléséhez kaució kívántatott, s az a legkisebb alhadnagynál
1642 5, I | bárónőnek oly szilárd elvei? Az egyik párt azt állította,
1643 5, I | állította, hogy ennek oka az egykori boldogtalan szerelem.
1644 5, I | ajándékozza a szívét. A másik párt az ellenkezőt vitatta. Nem
1645 5, I | fogadta el kastélyában, mert az ilyen látogatásnak célja
1646 5, I | célja van. Ebből mindjárt az lesz, hogy megkérik a kezét; –
1647 5, I | különös érdemük is van, az, hogy discretusok, s hölgyeiket
1648 5, I | karusszelt is rendeztek az uradalmi lovardában.~Vavel
1649 5, I | neki is nagy kedve telt az ilyenekben. Szenvedélyes
1650 5, I | megmutatná nekik, milyen az igazi úrlovar! Hát még milyen
1651 5, I | ott kísért néha egész nap az agyában, s minden gondolatja
1652 5, I | saját maga porkolábjának.~Az egész helység csupa mulatság
1653 5, I | miként a tiszt urak. Ha ezek az úrnővel, azok meg a parasztmenyecskékkel.
1654 5, I | folyik a kocsmában és annak az udvarán, katonák és parasztok
1655 5, I | vitatott erődöket, míg végre az őrjárat, a pandúrok, meg
1656 5, I | látva, ami megfoghatatlan az ércsisak mellett, addig
1657 5, I | megelőzött szabad szellem volt. Az sem kerülte ki a figyelmét,
1658 5, I | mert megőrzi őket attól az armalis.~A parasztlegénynek
1659 5, I | hogy mit csinálnak ilyenkor az emberek. Hogy ilyen késő
1660 5, I | muzsikálnak?~Hát még mikor az egzekuciók folytak! A jajgatás
1661 5, I | lett. „Ki bántja azokat az embereket?” – Nem volt neki
1662 5, I | volt neki szabad megmondani az igazat. Azt hitették el
1663 5, I | találta meg rajta többé azt az elmélázást, – amit a nők
1664 5, II | Mindentől félt, ami fölmegy az égbe; még attól a papirossárkánytól
1665 5, II | félt?~Neki iszonyat volt az, amin azok odaát a másik
1666 5, II | S igazán jól mulattak.~Az ünnepély programja változatos
1667 5, II | volt a század elején, – az egész genre, amit képviseltek,
1668 5, II | alatt volt följegyezve:~„Az inszurgens.”~Értettek e
1669 5, II | volt egypár inszurrekció az országban: egyik a múlt
1670 5, II | Madl”.~Mindenki várta, hogy az inszurgens rovat alatt valami
1671 5, II | hallatlan tréfás valamit fog az ünnepélyt rendező ezredes
1672 5, II | meglepetésül szolgálni.~Az alak, akit az e célra felállított
1673 5, II | szolgálni.~Az alak, akit az e célra felállított színpadra
1674 5, II | darutollas kalpaggal, kulaccsal az oldalán, posztószél tarisznyával
1675 5, II | bajusz volt neki ragasztva az orra alá, mely a két füle
1676 5, II | szájába.~– Íme, itt áll az inszurgens!~Az egész társaság
1677 5, II | itt áll az inszurgens!~Az egész társaság általános
1678 5, II | ahogy megteszi a figuráit az idomározott orángutáng.
1679 5, II | utáncs”!~– No, hát mit csinál az inszurgens, mikor jó kedve
1680 5, II | dudaszóra a tömzsi szörnyeteg az egyik kezével kalapjához
1681 5, II | kapott, a másikkal pedig az egymás után tánctempóra
1682 5, II | láttak életükben.~Katalin az ablak felől eltakarta az
1683 5, II | az ablak felől eltakarta az arcát a legyezőjével; meg
1684 5, II | legyezőjével; meg ne lássa valaki az ablakon keresztül.~– Szegény
1685 5, II | kis gnóm úgy tudta, hogy az inszurgens, mikor jól kitáncolta
1686 5, II | mutasd meg, hogy mit csinál az inszurgens, mikor megharagszik!~
1687 5, II | formaszerűen kicsiholt; azután az égő taplót a pipájába dugta,
1688 5, II | Észrevette, hogy tetszik az embereknek az, amit ő most
1689 5, II | hogy tetszik az embereknek az, amit ő most csinált. Őneki
1690 5, II | csinált. Őneki is tetszett. Ez az öröm kifordította eddigi
1691 5, II | helyeikből.~Elkezdett röhögni.~És az valami rettenetes volt.
1692 5, II | felszaladtak még magasabbra; az orra ráncokba gyűrődött,
1693 5, II | orra ráncokba gyűrődött, az egyik szemét egészen összehúzta
1694 5, II | jobban hullott a szikra az arcába; annál veszettebb
1695 5, II | mutogattak még pénzért soha.~Az egész társaság tombolt és
1696 5, II | Hogarth közöttünk, hogy ezt az alakot megörökítse?~– Rettenetes!
1697 5, II | gnómra. – Hát hogyan tesz az inszurgens, mikor meglátja
1698 5, II | inszurgens, mikor meglátja az ellenséget? S azzal egy
1699 5, II | nagyot cserdített feléje az ostorával. A duda nagyot
1700 5, II | csak úgy zakatolt utána.~Az egész társaság tapsolt az
1701 5, II | Az egész társaság tapsolt az idomárnak. Ilyet még Bécsben
1702 5, II | Hogyan? – csodálkozék az ezredes – a nagyságos bárónő
1703 5, II | szüntelen vigyáztatok rá. Ez az én büszkeségem. Menjen ön,
1704 5, II | büszkeségem. Menjen ön, nagy bohó! Az egész nevelési rendszeremet
1705 5, II | pogányság.~A társaság nevetett az ártatlan harag fölött. Most
1706 5, II | míg Barthelmy megfogta az egyik hosszú fülét, s a
1707 5, II | hátát. Ezt is meg kell tenni az idomárnak. Akkor aztán lefeküdt
1708 5, II | kutyagolt odább. Azt hitte, hogy az embert ha megverik, nem
1709 5, II | vett, s beleesett a tóba.~Az emberi vad erre nagyot sikoltott,
1710 5, II | Azt hitte, ez már csak az ő tüze, mert az ő tavába
1711 5, II | már csak az ő tüze, mert az ő tavába esett; s nekiindult,
1712 5, II | fogadni, s visszafoglalta az elvesztett országát: ahol
1713 5, II | elvesztett országát: ahol ő az egyedüli király a halak
1714 5, II | őt aztán mindenfelé, de az úgy elbújt, hogy sohase
1715 5, III | mintha le kellene mennie az istállóba, lovát nyergeltetni,
1716 5, III | büszke vezényszót. Elmúlt az már! A jó harci nyerges
1717 5, III | olyan csendes menhely lesz az, mint eddig volt.~Reggel,
1718 5, III | borítékán megismerte már az írásról, hogy ki küldi azt.
1719 5, III | ő fogadja el? Miért akar az ő lakásába bejutni, ahova
1720 5, III | kezűleg nem írhat. Róla az a hír van megállapítva,
1721 5, III | meg, otthon marad.~Amíg az időpont eljött, nyugtalanítá
1722 5, III | meghagyta, hogy maradjon az istállóban a lovaknál, s
1723 5, III | minden két percben elővette az óráját.~Hintógördülés mégsem
1724 5, III | mondá magában, s sietett az ajtót kinyitni.~A bárónő
1725 5, III | termetéről ismert rá, mert az arca sűrűn le volt fátyolozva.
1726 5, III | hallottam hintógördülést.~– Az öblön keresztül jöttem a
1727 5, III | mint én nem csodálkoztam az önén. Ez is minden etikett
1728 5, III | minden hírlapban le volt írva az esete. Cause célèbre lett
1729 5, III | nemsokára ezredessé lett. Ez az említett eset pedig az volt,
1730 5, III | Ez az említett eset pedig az volt, hogy fiatal, szép
1731 5, III | ezeket a szökevényeket üldözi az egész világon keresztül.~–
1732 5, III | azt súgá fülébe:~– Nem ön az, aki elszöktette Barthelmy
1733 5, III | világ szeme elől, s akinek az arcát nem szabad az embernek
1734 5, III | akinek az arcát nem szabad az embernek meglátni.~Lajos
1735 5, III | Nagyságos bárónő, ha én volnék az, aki Barthelmy Léon nejét
1736 5, III | azon alkalmon, hogy azt az egyetlen embert, aki miatt
1737 5, III | egyetlen embert, aki miatt az egész világról le kell mondanom,
1738 5, III | akartam összejönni.~– Márpedig az egész világ azt hiszi, hagy
1739 5, III | ezredes annál jobban. Ez volt az oka, amiért önt három nap
1740 5, III | adjon arra a kérdésére, ki az a hölgy, akivel ön együtt
1741 5, III | mint férfias bátorság; az a másik férfi egy professzionátus
1742 5, III | szenved.~Vavel gróf azon az oldalán érezte magát csiklandva,
1743 5, III | ilyen kontemplatív remete; s az sem bizonyos, hogy a kezem
1744 5, III | hölgy hevesen folytatá:~– Az mindegy. Ön lehetett valamikor
1745 5, III | fejébe ment a vér.~– De hát az nem történhetett-e meg,
1746 5, III | fegyverdurrogás azt elárulta volna? Az is lehető, hogy a komornyikom
1747 5, III | Ah, ugyan mire való volna az önnek?~– Arra, hogy nem
1748 5, III | fejemről.~– Hogyan? A bárónő az én fejemről valami veszélyt
1749 5, III | tréfálok. Barthelmy ezredes az én kastélyomat választá
1750 5, III | nekem hatalmat arra, hogy az ezredest minden erőszakos
1751 5, III | látott vendégem.~Vavel gróf az ajkába harapott. Már megint
1752 5, III | csupa önszeretetből teszi. Az a hevély, ami az önök idegeit
1753 5, III | teszi. Az a hevély, ami az önök idegeit csak felvillanyozza,
1754 5, III | nincs mit megköszönni. Hanem az utolsó estén, amikor búcsút
1755 5, III | amikor búcsút vett tőlem az odább költöző vendég, azt
1756 5, III | Én meg fogom tudni, hogy az én feleségem-e az a titokteljes
1757 5, III | hogy az én feleségem-e az a titokteljes hölgy, vagy
1758 5, III | titokteljes hölgy, vagy az övé. Hogy Barthelmy Ange-e,
1759 5, III | hogy csaknem egymást érték az arcaik, s szemeik, mint
1760 5, III | keresztvillámlással.~– Hallgassa meg ön az ádáz tervet, amit az a bőszült
1761 5, III | ön az ádáz tervet, amit az a bőszült ember indulata
1762 5, III | barátja eléje fognak lovagolni az ön hintajának, s akkor ő
1763 5, III | s meg akarja tudni, hogy az a lefátyolozott hölgy, aki
1764 5, III | Ange asszonyság. S lovagok az adott becsületszót meg szokták
1765 5, III | olyan hangon, mint mikor az oroszlán a foga között tartja
1766 5, III | tiltakozott.~– Én nem akarok az ön rejtélyének közelébe
1767 5, III | mit tehetek? Elbújjak-e az odúmba, s addig ki ne merjek
1768 5, III | hogy gyáva vagyok, féltem az életemet? Csináljak börtönt
1769 5, III | éteri finom lényt, akinek az egészségét egyedül ez a
1770 5, III | ötletét. Képzelje, bárónő, az az egyetlen nőszemély, aki
1771 5, III | ötletét. Képzelje, bárónő, az az egyetlen nőszemély, aki
1772 5, III | bennünket együtt sétálni az erdőben, s azoktól megtudhatta,
1773 5, III | azoktól megtudhatta, hogy az általam kísért hölgy karcsú,
1774 5, III | választ arra a kérdésre: ki az a hölgy, akit „máskor” kísérni
1775 5, III | egészen beburkolta abba az arcát. – Elég nagy-e így
1776 5, III | lett a bámulattól. Meglepte az alak, mely ez öltözetben,
1777 5, III | önnek segélyére jönni; így az minden tragikus kimenetel
1778 5, III | adhatja becsületszavát, hogy az, aki ön mellett ül, nem
1779 5, III | olyan sebet kaphattam vala az esetleges összeütközésnél,
1780 5, III | összeütközésnél, mely begyógyul; de az ön női tiszta hírneve olyan
1781 5, III | monda:~– Mi sebet üthet az én lelkemen a világ, ami
1782 5, III | Tán attól fél ön, hogy az ezredes azt fogja hinni,
1783 5, III | szóra – kettejük közül. Az Vavel volt.~A hölgy nevetett.~–
1784 5, III | megtagadni, ha kapóra jön. Az igazi „hecc” bécsi találmány.
1785 5, III | pokoli gyönyörűséget okoz az, ha a publikumot így felkavarhatják,
1786 5, III | így felkavarhatják, hogy az körös-körül ordít erkölcsös
1787 5, III | sport. Engem mulattatni fog az a gondolat, hogy a bőszült
1788 5, III | asszonynak a házában, aki az ő irányában csupa etikett
1789 5, III | szomszéd kastély urával, akihez az elválasztó öblön át juthatott
1790 5, III | észrevétlenül, s ő azt csak az utolsó nap fedezte fel!
1791 5, III | leszek a nevetők között. Az a kevés ember pedig, akinek
1792 5, III | adok, jól fogja tudni, hogy az a hír merő képtelenség,
1793 5, III | a pázsitos úton sétálni az erdőkerülő, azt mondta volna: „
1794 5, III | Aha! a gróf úr megint az öregasszonyt hozta ki magával.”~
1795 5, III | hogy járassa elő a fogatát. Az alatt, amíg Henry a kocsiszínben
1796 5, III | kimutatva két mordálynak az agyát. – Megyek egyedül
1797 5, III | Megyek egyedül felkeresni azt az urat, aki mindenáron egy
1798 5, III | senki, hogy milyennek látta az arcát.~Katalin az ijedtség,
1799 5, III | látta az arcát.~Katalin az ijedtség, a kétségbeesés
1800 5, III | pillanatig. Tudja meg hát az utolsó gondolatomat is!
1801 5, III | levelet. Ha ön most azzal az elhatározással indul el,
1802 5, III | egyedül akarja felkeresni az ezredest, én visszasietek
1803 5, III | leggyorsabb versenyparipámra, s az ezredes után futtatom e
1804 5, III | bámulva tekinte a hölgyre.~Az ismét összehajtá a levelet,
1805 5, III | hosszasan nézett a hölgy arcába. Az, amit ezek az égő szemek
1806 5, III | hölgy arcába. Az, amit ezek az égő szemek mondtak, amiről
1807 5, III | belekapaszkodott Vavel karjába. S az ilyen karonfogásnak igen
1808 5, III | kezdve, mikor a hölgy csak az ujjai hegyével érinti kísérője
1809 5, III | végéig is elmenni.~A hintó az udvarra gördült. A gróf
1810 5, III | mondá Henrynek, hogy hajtson az udvar park felőli ajtajához,
1811 5, III | ajtajához, s a fátyolos hölgyet az angol sétányon át vezette
1812 5, III | Még Henry sem vette észre az alakcserét.~Csodálatos érzés
1813 5, III | alakcserét.~Csodálatos érzés volt az, mikor Vavel e hölgyet maga
1814 5, III | annyira övé e hölgy, mint az élő embernek a saját lelke.
1815 5, III | óra múlva annyira nem lesz az övé, mint a holt embernek
1816 5, III | övé, mint a holt embernek az eltűnt lelke. Érzi, hogy
1817 5, III | a nő egy egész új világ: az égi üdv feltárt rejtélye; –
1818 5, III | megint álom lesz minden, s az üdv megint rejtéllyé válik.~
1819 5, III | válik.~Szótlanok voltak az egész úton. Hiszen úgy szokták
1820 5, III | egész odáig megtette már az utat, ahol rendesen meg
1821 5, III | óta mindennap. Visszatéret az erdőszélen szokott megállni
1822 5, III | térre vezetett. Ez volt az ő megszokott sétájuk helye,
1823 5, III | gyakran találkozott velük az erdőkerülő, aki azt állította,
1824 5, III | fátyolos hölgye van: egyszer az egyiket hozza ki sétálni,
1825 5, III | másszor a másikat. Most az egyszer igaza volt. Ez a
1826 5, III | rövid, mogorva szóval, hogy az nem szabad.~Ősszel a vadrózsákon
1827 5, III | regélik, hogyha egy ilyet az alunni nem tudó gyermek
1828 5, III | burkolva fehér köpenyébe, az első nem viselt burkoló
1829 5, III | ott álltak egymás előtt.~Az ezredes magas, tekintélyes
1830 5, III | vegyülve kihívó gúnnyal, mit az udvarias allűrök csak álcázni
1831 5, III | megismerkedni – folytatá az ezredes, mialatt két kísérője
1832 5, III | kívántam önnel. Azért kaptam az alkalmon, hogy önnel most
1833 5, III | Igen egyszerű dolog biz az, gróf úr. Engem egy sajátszerű
1834 5, III | Ennek már négy esztendeje. – Az egész világot összekutattam
1835 5, III | Végre a sors ide, ebbe az elrejtett zugába a világnak
1836 5, III | egyedül egy hölggyel, akinek az arcát még nem látta senki,
1837 5, III | fellobbant; Barthelmy Ange jutott az eszembe. – Én tartozom a
1838 5, III | azzal a kérdéssel: vajon az a hölgy, aki Vavel gróf
1839 5, III | előtt, nem Barthelmy Ange-e: az én feleségem?~Vavel Lajos
1840 5, III | becsületszavamat adom, hogy az a hölgy, akit karomon vezetek,
1841 5, III | Ange asszony; – nem volt az ön felesége soha. Erre önnek
1842 5, III | becsületszavam kötöm le.~Az ezredes különösen mosolygott.~–
1843 5, III | becsületszónak a keletét abban az egy kérdésben, ahol asszonyokról
1844 5, III | hogy szívviszonyoknál még az eskü is igen kétséges próba.
1845 5, III | a háborúban! Ha tőlem az ellenség azt kérdezné, nincs-e
1846 5, III | kérdezné, nincs-e abban az erdőben katonaság elrejtve:
1847 5, III | azonban kérni fogom önt az ittmaradásra.~– Mi célból?~–
1848 5, III | Egyenesen abból a célból, hogy az ön által kísért hölgynek
1849 5, III | meggyőződjem arról – hogy az én férgemnek igaza van-e
1850 5, III | indulat hangján ejté ki az ezredes, s sarkantyús lábával
1851 5, III | emelve a levegőbe, s csak az volt függőben, hogy melyik
1852 5, III | nem Barthelmy Ange. Ezek az urak itt tanúim, hogy én
1853 5, III | mikor a villám megvilágítja az éjjeli tájat. E pillanat
1854 5, III | édes érzésnek, hogy e nő az ő megkíméléseért ily önfeledten
1855 5, III | pisztolyát, s annak a csövét az ezredes gúnymosolygó arcának
1856 5, III | Vagy szétzúzom önnek az agyát.~A két kísérő kardjához
1857 5, III | gúnymosoly egyszerre eltűnt az ezredes arcáról, kísérőinek
1858 5, III | nyújtá oda a bocsánatkérőnek, az hajolt le odáig, hogy ajkaival
1859 5, III | félreállt, jelezve, hogy tiszta az út.~Egész modora oly őszintén
1860 5, III | durcásan készteté Lajost az indulásra. Nők nem bocsátanak
1861 5, III | könnyen.~Ők elöl mentek az ösvényen, a három férfi
1862 5, III | volt elég nagy arra, hogy az elöl menők valami beszédet
1863 5, III | hintajukhoz értek, ott találták az erdő szélében a három tiszt
1864 5, III | grófnak itt kellett várni az utána jövőket, hogy üdvözleteiket
1865 5, III | semmi beszédet kezdeniök. Az a harmadik ember ott a bakon
1866 5, III | szívében egymást űzték. Az álmodó valamit kiáltott,
1867 5, III | mit álmodott; kényszeríté az álomképet, hogy a felébredés
1868 5, III | szabadság. „Hysteron proteron.”~Az nem csupán kényszerítő körülmények
1869 5, III | megsértett női becsületnek: – az igazság volt, mert érezve
1870 5, III | nem is ismerek, elrabolni az ő egész világát. Nem tudok
1871 5, III | hozzá van láncolva. Mi ebben az életben bevégeztük egymással
1872 5, IV | Ha Katalin bárónőnek csak az kellett, azt megkapta.~Tromfszky
1873 5, IV | legjobban tudta azt tódítani, az természetesen maga a doktor
1874 5, IV | bárónőnek, aki megkísérté az ellene költött mendemondákat
1875 5, IV | azok között első helyen az alispán, ki maga is szintén
1876 5, IV | veszett a főispán asztalánál az ezredessel, ki szintén hivatalos
1877 5, IV | fölött elmondva kereken, hogy az tiszta lehetetlenség, hogy
1878 5, IV | tiszta lehetetlenség, hogy az az úrhölgy, aki a Névtelen
1879 5, IV | tiszta lehetetlenség, hogy az az úrhölgy, aki a Névtelen
1880 5, IV | a birtok úrnőjével; hisz az három évvel később származott
1881 5, IV | már régen ott rejtőzött. Az meg éppen erős felmentő
1882 5, IV | felmentő körülmény, hogy amíg az egész falu látta bizonyos
1883 5, IV | saját tanúskodásával sietett az alispán érvelését lerontani.~–
1884 5, IV | apácai életet folytatott. Az ám, de ki látta a bárónőt
1885 5, IV | Mi természetesebb, mint az a következtetés, hogy azt
1886 5, IV | következtetés, hogy azt az időt, amikor mindenkire
1887 5, IV | a Névtelen Várban tölté. Az odamenés és visszatérés
1888 5, IV | hajtotta szandolinon, midőn az öblöt mindkét oldalon a
1889 5, IV | megvétele előtt is itt volt, s az a fátyolos hölgy, aki Vavel
1890 5, IV | statutió alkalmával sem jött az Bécsből. Mindenki látta,
1891 5, IV | legbizonyosabb adat, ami az egész intrigát napfényre
1892 5, IV | intrigát napfényre hozza, az én éjszakai látogatásom
1893 5, IV | elmegyek vele a beteghez. Az dühbe jön az inasára, hogy
1894 5, IV | a beteghez. Az dühbe jön az inasára, hogy minek engedte
1895 5, IV | akarok beszélni a bárónővel: az kijön azzal a szóval, hogy
1896 5, IV | a pszichológiának, ebben az egyben tanúbizonyságot fog
1897 5, IV | általános tetszésben részesült.~Az alispán még exceptivázni
1898 5, IV | exceptivázni akart, hanem akkor az inzsellér úr mottója hangzott
1899 5, IV | gyanús dolog volt, hogy az a baronesse olyan könnyűszerrel
1900 5, IV | ő is hivatalos volt; de az ő védelmében sem volt köszönet:
1901 5, IV | bosszút, hogy a doktort, az inzsellért meg a papot meghívta
1902 5, IV | delnő milyen tréfára veszi az egész rágalmat, csak kirukkoltak
1903 5, IV | aztán, hogy ennek a nőnek az esze gépezetéből egy kerék
1904 5, IV | Mindjárt megtudjuk annak is az okát.~
1905 5, V | V.~Vavel Lajos csak az ebédnél találkozott ismét
1906 5, V | neki: „testestül lelkestül az öné vagyok!”~A leány magaviselete
1907 5, V | valamit?~Meg van-e adva az az erő a magába zárkózott
1908 5, V | valamit?~Meg van-e adva az az erő a magába zárkózott léleknek,
1909 5, V | valamit?~Nem történhetett-e az meg, hogy a leány, attól
1910 5, V | útját kísérje, fellopózott az obszervatóriumba, s az áruló
1911 5, V | fellopózott az obszervatóriumba, s az áruló cső tudatott vele
1912 5, V | csengettyűjével, hogy már lefeküdt, s az érkező Lajos széttárt könyveket
1913 5, V | széttárt könyveket talált az asztalon. A leány tanult.~
1914 5, V | kocsiban tegnap más ült az ő helyén? Valami ösztön (
1915 5, V | talán?) azt súgná neki, hogy az a hely el van foglalva már?~–
1916 5, V | tél lesz?~– Akkor járkálok az udvaron, s csinálok hóembert,
1917 5, V | a tegnapi találkozásról az erdőben a három dragonyostiszttel;
1918 5, V | találkozhatni.~Hanem azért mégis az lett a vége a dolognak,
1919 5, V | parancsolva, hogy azalatt, amíg az úrhölgy a kertben sétál,
1920 5, V | szokottnál közelebb esett ahhoz az úthoz, amelyen a leány végig
1921 5, V | hátra nem tekinteni, amit az nem szegett volna meg egy
1922 5, V | megállt. E pillanat alatt az jutott eszébe, hogy most
1923 5, V | lejön a toronyból, kiadni az ablakon át Schmidtnének
1924 5, V | ablakon át Schmidtnének az ajtókulcsot. Ez alatt az
1925 5, V | az ajtókulcsot. Ez alatt az idő alatt, amíg odáig leér,
1926 5, V | egymagában, s elbámult, mikor az úrnőt egyenesen maga felé
1927 5, V | penderített rajta, hogy az az orgonabokrok közé kalimpázott,
1928 5, V | penderített rajta, hogy az az orgonabokrok közé kalimpázott,
1929 5, V | elhurcolta magával a leányt.~(Az a jámbor kertészlegény élete
1930 5, V | Vavel kivette zsebéből az elfogott levelet. Címül
1931 5, V | jó asszonyom!~Szeresse ön az én Lajosomat. Tegye őt boldoggá;
1932 5, V | eltűröm tőle, s megáldom az órát, amelyen e házba belépett!
1933 5, V | házba belépett! Irtózom már az egyedülléttől.~– Nem vagyunk-e
1934 5, V | S azt hiszi ön, hogy ez az ön márványarca nem az én
1935 5, V | ez az ön márványarca nem az én lelkemnek a terhe? Ez
1936 5, V | legirtóztatóbb sorsot tűri, az én legijesztőbb kísértetem.
1937 5, V | arcot, aki eltemette magát az én elátkozott sorsom miatt
1938 5, V | hogy mindennek én vagyok az oka. Hogy átok a létezésem
1939 5, V | Hogy átok a létezésem annak az egyetlen embernek a fején,
1940 5, V | hogy vagyok a világon.~– Az Istenért, Marie! Ki sugall
1941 5, V | ilyen gondolatokat?~– Azok az én hosszú éjszakáim! Óh,
1942 5, V | egyszer már régen, hogy milyen az a halál? Fáj-e még azután
1943 5, V | megmentettek a haláltól, az én nevemet odaadták Botta
1944 5, V | aki helyettem elvállalta az én sorsomat. Nem tudom,
1945 5, V | Isten, hogy tündököljön az én helyemen; – de adjátok
1946 5, V | Zsófia nevét; adjátok ide az ő szolgálóköntösét, adjátok
1947 5, V | szolgálóköntösét, adjátok ide az Isten szabad világát, ami
1948 5, V | Isten szabad világát, ami az övé volt: hadd legyek Botta
1949 5, V | Tudjam meg, hogy milyen az élet, vagy tudjam meg, hogy
1950 5, V | szelíd, méla leánynak ez volt az első szenvedélyes hangja.
1951 5, V | föld legnagyobb gyémántja az én őrizetemre van bízva. –
1952 5, V | boldognak fogom látni, én is az leszek.~– Oh, az én boldogságom
1953 5, V | én is az leszek.~– Oh, az én boldogságom napja is
1954 5, V | napja is arra vár, hogy az öné virradjon. Eljön az,
1955 5, V | az öné virradjon. Eljön az, szentül hiszem. De a Névtelen
1956 5, V | ön reá. Tartson bolondnak az egész világ: joga van hozzá;
1957 5, V | gondolatját.~– És ha lehető volna az, hogy engemet valaki úgy
1958 5, V | megszűnik minden érintkezés az emberekkel, az egész világgal?
1959 5, V | érintkezés az emberekkel, az egész világgal? Mert bizony
1960 5, V | ház egy sírbolt, aminek az ajtaja nem nyílik meg elébb,
1961 5, V | tudom, – hogy nem sokáig! Az idők jelenségei nem csalnak.
1962 5, V | tenni, s aztán elküldeni az igazi címzetére: – majd
1963 5, V | címzetére: – majd mikor az angyal trombitaszava megharsan.~–
1964 5, VI | fogolylétet.~A leányban felébredt az életvágy, a világ utáni
1965 5, VI | a világ utáni holdkór. Az ilyen holdkórosra nagyon
1966 5, VI | nagyon vigyázni kell, mert az mindig kiszabadulásról gondolkozik.~
1967 5, VI | mindkettőjüknek megengedve. Az idő is elromlott. Egy őszi
1968 5, VI | kárpótlást szerezzen Marie-nak az elvett „szép” világért:
1969 5, VI | beszerezni. Azalatt maga ápolta az üvegház növényeit. Itt hát
1970 5, VI | Marie, s kedvét találta az egzotikus növényekben, miknek
1971 5, VI | gyönyörű új virággal, amiből az első bimbó ma reggelre nyílt
1972 5, VI | szobájába belépni látta. – Az a virág éppen olyan volt
1973 5, VI | Marie-tól reszkető hangon.~– Az éjjel nyílt az üvegházban.
1974 5, VI | hangon.~– Az éjjel nyílt az üvegházban. Menjen le. Még
1975 5, VI | olyan ember előtt, aki annak az okát ismerte, bátran mehetett
1976 5, VI | Lajos könyvtárában, aminek az ajtaját az most nyitva feledte.~
1977 5, VI | könyvtárában, aminek az ajtaját az most nyitva feledte.~Az
1978 5, VI | az most nyitva feledte.~Az első tekintetre meglepte
1979 5, VI | első tekintetre meglepte az, hogy annak a Bertuch-féle
1980 5, VI | kivált ha e kiváncsiságot még az a tudat is sarkantyúzza,
1981 5, VI | tudat is sarkantyúzza, hogy az az egy kötet el volt előle
1982 5, VI | is sarkantyúzza, hogy az az egy kötet el volt előle
1983 5, VI | sorba lapozgatta, egyszerre az a lap állt előtte, amin
1984 5, VI | akkor Lajos jött vissza az üvegházból, markában hozva
1985 5, VI | üvegházból, markában hozva az ízekre széttépett dísznövényt.~
1986 5, VI | kiáltotta: „canaille”! S azzal az összetördelt növény ágait
1987 5, VI | felelt neki:~– Lenyomtattam az imakönyvembe.~A férfi fogait
1988 5, VI | Pedig a leánynak igaza volt. Az ő hazája nagyságának a jelvénye
1989 5, VI | nagyságának a jelvénye volt az a virág: az ő nemzete dicsőségének
1990 5, VI | jelvénye volt az a virág: az ő nemzete dicsőségének csillagait
1991 5, VI | leányt szótlanul.~Most már az üvegház is látogatatlan
1992 5, VI | erről is lemondjon.~Maguk az elemek is ellene esküdtek
1993 5, VI | is ellene esküdtek ebben az évben a Névtelen Vár lakóinak.~
1994 5, VI | szerteszéjjel a kaszálókat, az őszi vetéseket, a tanyák,
1995 5, VI | hányni, rőzsesáncot fonni az egész virágoskert körül.
1996 5, VI | hogy mind nem használ neki az semmit, a vízár alulról
1997 5, VI | virágos, zöldülő bokrai, annak az egyetlen gyönyörűségét egy
1998 5, VI | szivacstörléssel elpusztítani! Ez képes az embert istentagadóvá tenni.~
1999 5, VI | volt már minden iránt.~– Az én szép casuariáim! – nyögé
2000 5, VI | válnak pusztulásra; de hát az a sok ezernyi szegény ember,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4387 |