1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4387
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
2501 7, V | Görömbölyi alispán („Akit az első találkozáskor ki akart
2502 7, V | találkozáskor ki akart ön dobni az ablakon”, – veté az közbe),
2503 7, V | dobni az ablakon”, – veté az közbe), akkor nem lett volna
2504 7, V | akkor nem lett volna ez év az elveszett napok tárháza
2505 7, V | oly nagy örömhír – szólt az alispán – akkor üssük össze
2506 7, V | odaérteté a maga kristálykelyhét az áldomásra.~– És most még
2507 7, V | És most még egy vivát az én királynémra! – kiálta
2508 7, V | szikráztak a szemei vadul!)~– Az Istenért, Lajos! – sikolta
2509 7, V | hölgy arca olyan lett, mint az átlátszó viasz; szemei megtörtek,
2510 7, V | szólt Lajos –, futó baj az: majd elmúlik.~Már ő egyszer
2511 7, V | én is arra köszöntök. – Az én kedves kis leánykámat,
2512 7, V | én kedves kis leánykámat, az én jó Marie-mat, éltesse
2513 7, V | éltesse Isten!~– Így szép az, így – helyeslé Marie. –
2514 7, V | hölgy, s keblére ölelte az ifjabb leányt. S senki sem
2515 7, V | kitalálni, hogy miért zokog.~Az alispán, ki a fiatal hölgyek
2516 7, V | a társalgásnak.~– Hanem az igazán nagyon szép volt
2517 7, V | közeledéstől, azalatt kész volt azt az áldozatot előre meghozni,
2518 7, V | hitéből kitérjen, s ezt az akadályt jó előre elhárítsa.
2519 7, V | kedvem volna elmondani azt az adomát arról az egyszeri
2520 7, V | elmondani azt az adomát arról az egyszeri leányról…~
2521 7, VI | azt tréfával helyreütni.~– Az én jó barátom ma nemcsak
2522 7, VI | menyegzői előkészületeket az én szép Katalinom haditervnek
2523 7, VI | féltékeny ön miatta? Hát nem az én leányom-e? Hát nincs-e
2524 7, VI | igen derék emberek lehetnek az ellenség előtt, de Marie-nak
2525 7, VI | mi azalatt elkészítjük az önök zászlószalagját. Aztán
2526 7, VI | hadd érezze már egyszer azt az örömöt, hogy futkoshat járszalag
2527 7, VI | futkoshat járszalag nélkül! Az egész park és kert az övé
2528 7, VI | nélkül! Az egész park és kert az övé lesz!~– Óh, be jó lesz! –
2529 7, VI | énértem.~– Annyival inkább. Az urak szolgálatára egypár
2530 7, VI | kiváltam.~– De hogy lesz az elkerülhető? – kérdé csodálkozva
2531 7, VI | kérdé csodálkozva Lajos.~– Az én barátom gyönyörködni
2532 7, VI | részről meg a mi barátunk, az alispán. Akkor elmegyünk
2533 7, VI | másodszor újra megesküszünk az én jó Mercatorisom szertartása
2534 7, VI | Talán nem ver meg bennünket az Isten azért, ha kétszer
2535 7, VI | megesküszünk arra, ami igaz.~(Ebben az úrhölgyben egy híres diplomata
2536 7, VI | diplomata veszett el! – mondá az alispán.)~Ezzel aztán kacagva
2537 7, VI | Majd hogy megint meggyújtsd az arcát! Csak eredj te a kardjaid
2538 7, VI | kutyáit, macskáit. És aztán az ágyfülkéjét elzáró acélgörgénnyel
2539 7, VI | alattomban megrántotta az ágya mellett lefüggő zsinórt.
2540 7, VI | mellett lefüggő zsinórt. Arra az acélgörgöny leereszkedett,
2541 7, VI | és zárba csappant.~– Most az én foglyom vagy – szólt
2542 7, VI | Marie? – kérdezé, amint az ércfüggönyt leeresztve látta.~–
2543 7, VI | Lajos odalépett, s ajkát az acélrács hézagaihoz tartva
2544 7, VI | Imáid előtt nyíljon meg az ég… Légy álmaidban boldog
2545 7, VI | gép rugóját, felgördíté az ércfüggönyt megint.~
2546 7, VII | odajutott, hogy őt fölkeresse. Az ő konyhájában minden olyan
2547 7, VII | tölgyfaszéken ült, ami egyenesen az ő számára készült, más szék
2548 7, VII | szétsimított kötényére. Az a kártya is négyszegletű
2549 7, VII | szakadt. Nagyon régi lehetett az. A négy szín és alakjai
2550 7, VII | a konyhába, összeseperte az öléből a kártyákat; de azért
2551 7, VII | tovább keverte; nem állt fel: az neki terhére esett.~– Kedves
2552 7, VII | szép úrhölgy. Ön bizonyosan az.~– Tudja ön, hogy én Vavel
2553 7, VII | grófnak felesége leszek?~– Az természetes. Egy derék ifjú
2554 7, VII | bandériumot, amit személyesen fog az ütközetbe vezetni.~A kövér
2555 7, VII | zászló, s holnap megkezdődik az önkénytes lovagok beírása.
2556 7, VII | segítse őket!~– Most már én az ön kis úrnőjét elviszem
2557 7, VII | magamhoz; én leszek ezután az ő kis mamája.~– Úgy?~– Ő
2558 7, VII | karszékem, mikor beleülök, az is megnyikkan, és nyekereg,
2559 7, VII | Szeretek burnótot színi, s az más embernek nem kellemetes.
2560 7, VII | alunni akarok; s ha rám jön az éneklés, akkor azt akarom,
2561 7, VII | elneveti magát a hátam mögött, az volna a halálom. Nem jön
2562 7, VII | meg a zöldséget, s beadja az ablakon, s én délig megfőzök.
2563 7, VII | a gróf ki szokta osztani az ételmaradékot, még azontúl
2564 7, VII | hogy legyen mit főznöm. Az ő ígérete szentírás: nekem
2565 7, VII | szentírás: nekem pedig ez az egész bérem. Tehát az én
2566 7, VII | ez az egész bérem. Tehát az én állapotom nem változik.~–
2567 7, VII | naphosszant, nem nézhetem annak az öt tűnek a mozgását anélkül,
2568 7, VII | a mozgását anélkül, hogy az epém fölkeveredjék. Hát
2569 7, VII | lesz, ha innen elviszi! – Az én kártyáim nekem azt megmondják. –
2570 7, VII | megválni attól a helytől, ahol az én szegény Henrym halva
2571 7, VII | Nekem? Érzékeny szívem? Az a szép! Kérdezze meg csak
2572 7, VII | Kérdezze meg csak ettől az oltári szépségtől, aki még
2573 7, VII | meg rá: nem én vagyok-e az a nő a világon, akinek a
2574 7, VII | vászonba, viaszos tafotába volt az becsavargatva. Kibontogatta.
2575 7, VII | kedves kis baba. Valóban az hiányzik belőle.~– Hová
2576 7, VII | vele? Kinek mi köze hozzá? Az enyém volt. Azt tehettem
2577 7, VII | találtam; hogy amit adtak érte, az elég nagy kincs. Ezt ön
2578 7, VII | Elég nagy kincs! – Vigye ön az én petit garçonomat. Úgy
2579 7, VII | garçonomat. Úgy áldja meg az Isten, ahogy jól fog vele
2580 7, VII | én elkezdek lidérc lenni, az én boszorkány-nyomásomat
2581 7, VII | mon petit garçon, engedje az ujjai hegyét megcsókolnom
2582 7, VII | elégülten. – Őrködjék fölötte az Isten!… – Aztán odatipegett
2583 7, VII | Katalinhoz. – Vigyázzon ön az én kincsemre, Madame. Eddig
2584 7, VII | És ön megtalálná azt az árt, s azt mondaná: „ezért
2585 7, VIII | VIII.~Az udvarra kiérve, a szabad
2586 7, VIII | keresztül.~Hogyne kapott volna az ilyen ajánlaton Marie?~Lajosnak
2587 7, VIII | Katalin néhány szót suttogott az inasával, – Marie-nak azt
2588 7, VIII | leányt, és vitte magával. Az meg hagyta magát.~A könnyelmű!
2589 7, VIII | annyira el volt telve attól az örömtől, hogy mától fogva
2590 7, VIII | örömtől, hogy mától fogva övé az egész világ, az a nagy –
2591 7, VIII | fogva övé az egész világ, az a nagy – nagy világ: hogy
2592 7, VIII | valahogy, majd megfogják az egereket, meg azokat a madarakat,
2593 7, VIII | amik reggel odasereglenek az ablakerkélyre, a magok morzsailletményére
2594 7, VIII | Hisz ez a napfordító volt az életében. Ma kezdett el
2595 7, VIII | közelíteni a kastélyt, mert az evezős háttal van fordulva
2596 7, VIII | egy nőstény dám megállt az ünőjét szoptatni a két hölgy
2597 7, VIII | Egyszerre be akarta járni az egész parkot, az pedig kétszáz
2598 7, VIII | akarta járni az egész parkot, az pedig kétszáz hold területet
2599 7, VIII | valami nagy csodát, hogy hát az mi? S milyen nagyot bámult,
2600 7, VIII | Isten jó napot! Megállítani az asszonyokat, a kislánykákat,
2601 7, VIII | parkból. S minő naplement az! Egy hosszú jegenyefa sétány
2602 7, VIII | látszik meg, bearanyozva az alkonysugártól, s a hulló
2603 7, VIII | képeskönyvben.~– Ne félj. Megülöd te az igazi lovat is. Aztán majd
2604 7, VIII | Nem akarom látni, ahogy az állatokat megölik.~(Állatokat!
2605 7, VIII | azoknak nincs lelkük, ami az Istené; csak húsuk, és az
2606 7, VIII | az Istené; csak húsuk, és az a mienk!)~– Azt pedig meg
2607 7, VIII | hogy ő azt megtanulja. Az udvaron a juhászbojtár tilinkózott:
2608 7, VIII | hogy őt, késő estére válván az idő, hazacsalja. A majorból
2609 7, VIII | hazacsalja. A majorból az utcára kerülve, tértek vissza
2610 7, VIII | fölvezette a kastély lépcsőin az előtornácba.~Egy öreg komornyik
2611 7, VIII | Fräulein Lottinak neveztek. Az is mély reverenciát fejezett
2612 7, VIII | teremben könyvek hevertek az asztalon. Ez volt, ami Marie
2613 7, VIII | bírja elfogyasztani.~De az újdonság csodái nem hagyták
2614 7, VIII | Katalin mondta, hogy ez az ő saját műve. „Hát te így
2615 7, VIII | szörnyeteg?~Mondták neki, hogy az „fortepiano”.~Hozzányúlt,
2616 7, VIII | kapta vissza a kezét, mikor az ujjai alatt megszólaltak
2617 7, VIII | fölül is, hol van ezen az a csavargató, ami kihozza
2618 7, VIII | előtte, mint a bűvészet. Az embernek a tíz ujját ide
2619 7, VIII | emberfölötti vállalat! De hát az eredmény? A csodaszép dallam,
2620 7, VIII | paradicsomnak előlegezte az embereknek akkor, amikor
2621 7, VIII | le hagyta szállni közéjük az égből.~Marie nagyot sóhajtott
2622 7, VIII | zongorából adni.~Marie ezért az ígéretért megölelte Fräulein
2623 7, VIII | hogy én ezt megtanuljam?~– Az egészen a te szorgalmadtól
2624 7, VIII | szabva a rendes dolgod.~– Óh, az nagyon jó lesz! Igazán jó
2625 7, VIII | volt megtudni.~– Hová lett az a kis vízi szörnyeteg, akit
2626 7, VIII | tanította, s kísérte csónakon az ő aranyhabok közt úszó nereidaalakját.
2627 7, VIII | A távcsőről jut eszembe. Az most nálam van. Vavel a
2628 7, VIII | mérnöknek ajándékozta azt, az pedig, miután nem volt rá
2629 7, VIII | általa, ha nekem adja annak az emlékét, akivel olyan keservesen
2630 7, VIII | védelmeztek mindig. – Hát most az a távcső itt van. – Most
2631 7, VIII | Hogyne tetszett volna ez az indítvány Marie-nak?~Kisiettek
2632 7, VIII | boltíve alatt volt fölállítva az ismerős távcső, amivel Marie
2633 7, VIII | ablaka meg volt világítva. Az ott az étterem! – mondá
2634 7, VIII | meg volt világítva. Az ott az étterem! – mondá Marie;
2635 7, VIII | étterem! – mondá Marie; az urak bizonyosan vacsoránál
2636 7, VIII | Katalin arcán vizsgálta, hogy az mit lát. – Ki is találhatta;
2637 7, VIII | Ki is találhatta; mert az elkezdett egyszerre kedvesen
2638 7, VIII | könyökölnek egymás mellett, az ablakon kihajolva.~– És
2639 7, VIII | amit messze leeresztett az ablakból, milyen szívesen
2640 7, VIII | magát. Milyen jól eshetik az neki!~– És ő hat esztendeig
2641 7, VIII | biztosítá őt róla, hogy az ő feje attul meg nem fájdul.~
2642 7, VIII | figyelmezteté rá, hogy már késő az idő, nem akar-e aludni?~–
2643 7, VIII | Névtelen Vár két ablaka: az urak aludni mentek.~– Óh,
2644 7, VIII | magával a leányt.~– Ez itt az én hálószobám: mindjárt
2645 7, VIII | hálószobája jött eléje. Az ismerős bútorok a maguk
2646 7, IX | amennyi rossz. Győzhet az egyik; de a küzdelem meg
2647 7, IX | arról, hogy mit érez igazán. Az izgalom elfojtotta az okoskodást.~
2648 7, IX | igazán. Az izgalom elfojtotta az okoskodást.~Csak nagy későre
2649 7, IX | hogy lezárhatta szemeit az álom. Az éji lámpát is kénytelen
2650 7, IX | lezárhatta szemeit az álom. Az éji lámpát is kénytelen
2651 7, IX | kulcsolta.~Katalin suttogá:~– Az Isten őrizzen meg tégedet –
2652 8, I | zászlóival letörülje ezt a foltot az ország címeréről, ugyanazt
2653 8, I | ugyanazt a csatatért választva az istenítélet sorompójául,
2654 8, I | kardot megfogta a kezében az éppen a megérkezés napján
2655 8, I | érkezett a magyar fővezér, hogy az elmúlt csatában elesett
2656 8, I | és kápolna romjai körül az Isten ege alatt: halva is
2657 8, I | halva is kiáltó tanúi, hogy az ellenség egy napig sem volt
2658 8, I | fölött, s nincs síremlék az útjában, amit kikerülgessen.~
2659 8, I | telefüstölni a házat azzal, amit az orosz duchoborcik „az ördög
2660 8, I | amit az orosz duchoborcik „az ördög tömjéné”-nek neveznek.
2661 8, I | Lajos –, hogyan lehetett az, hogy amióta a magyar országgyűlés
2662 8, I | magyar országgyűlés meghozta az inszurrekcióról szóló törvényt,
2663 8, I | nem történt semmi – szólt az alispán –; azt csak a paraszt
2664 8, I | csak a paraszt hiszi, hogy az óramutató, azért, mert nem
2665 8, I | Azt ön tudni fogja, hogy az óraműnek három lényeges
2666 8, I | lényeges alkatrésze van: az egyik a rugó, a másik a
2667 8, I | nyugtalankodó, a harmadik az akadályozó, végrehajtók
2668 8, I | végrehajtók a kerekek. A rugó, az a meghozott törvény; a nyugtalankodó,
2669 8, I | törvény; a nyugtalankodó, az a nádori hivatal, melynek
2670 8, I | azt végre kell hajtani; az akadályozó, az pedig a Hofkriegspraesidium,
2671 8, I | hajtani; az akadályozó, az pedig a Hofkriegspraesidium,
2672 8, I | pedig a Hofkriegspraesidium, az Obercommando és az Artillerie-Direction.
2673 8, I | Hofkriegspraesidium, az Obercommando és az Artillerie-Direction. A
2674 8, I | megindultak, s össze lett írva az ország fegyverfogásra kötelezett
2675 8, I | nemessége.~– Mennyire mehet az?~– Harmincezer lovasra és
2676 8, I | negyvenezer gyalogra. Ez nem az összes fegyverfogható nemesség,
2677 8, I | fogja ön ismerni, hogy addig az óránál nem kerülhet ütésre
2678 8, I | Első perc! Hanem akkor az „akadályozó” beleszól, hogy
2679 8, I | gondoskodik. Ha kell kulacs az inszurgenseknek, hozzanak
2680 8, I | hogy rézdobokat nem adhat az inszurgenseknek, hanem csak
2681 8, I | csak fadobokat.~– Hát hisz az is megteszi a magáét.~–
2682 8, I | Hanem nagyobb baj volt az annál, hogy a vármegyék
2683 8, I | vármegyék elhatározták, hogy az inszurrekció egyenruhája
2684 8, I | legyen és veres nadrág.~– Az elég szép öltözet.~– A Hofkriegsrath
2685 8, I | nincs a világon; érjék be az inszurgensek sötétkékkel.~–
2686 8, I | sötétkékkel.~– Hát hisz az is igen szép öltözet.~–
2687 8, I | pedig sötétkék.~– No hála az Istennek!~– Csak nem kell
2688 8, I | nem kell még hálálkodni. Az „akadályozó” a veres nadrágról
2689 8, I | veres festéket; érjék be az inszurgensek szűrposztó
2690 8, I | ekkor azt vetette ellen az „akadályozó”, hogy neki
2691 8, I | posztót, és úgy küldi szerte az inszurgenseknek, hogy varrassák
2692 8, I | még becsesebbé lett lészen az egyenruhájuk.~– Csak lett „
2693 8, I | Mert akkor meg azt mondta az „akadályozó”, hogy nem lehet
2694 8, I | kereskedők felrúgtatták rőfének az árát egy forinttal.~– Teringettét,
2695 8, I | hát rá kell fizetni azt az egy forintot!~– Csak ne
2696 8, I | a vármegyék elvállalták az egy forint árfelemelést,
2697 8, I | kérték a posztót. Ekkor aztán az „akadályozó” azt mondta,
2698 8, I | hogy elébb a posztónak az árát akarja látni: hitelbe
2699 8, I | kincstár ad pénzt, mihelyt az inszurrekció felül: addig
2700 8, I | Hofkriegsmontur-commissio addig nem ád az inszurrekciónak posztót,
2701 8, I | posztót, míg pénzt nem kap, s az aerarium addig nem ád az
2702 8, I | az aerarium addig nem ád az inszurrekciónak pénzt, amíg
2703 8, I | Kettő már van. Hanem az „akadályozó”: Artillerie-Direction
2704 8, I | a többinek azt ajánlja az „akadályozó”, hogy készíttet
2705 8, I | kiálta Vavel, öklével az asztalra ütve, – mintha
2706 8, I | mintha bottal mennének az oroszlánra! A francia bajonette
2707 8, I | No no! csak nem kell az óraművet ráncigálni, mert
2708 8, I | gyújtsunk rá. Elvégre is az inszurrekció ereje nem a
2709 8, I | a lovas tömegekben, amik az ellenfelet elöl, hátul,
2710 8, I | hiszen ember és ló van elég: az igaz, hogy nyereg és kantár
2711 8, I | Remélem, hogy azért nem fog az ellenség megneheztelni,
2712 8, I | Lajos nem tűrhette tovább az ülve maradást; felugrott,
2713 8, I | vannak ajánlva. Gróf úr az elébb nagyon dicsérte a
2714 8, I | bajonettet. Hatalmas fegyver az.~– Igen. Gyalogság kezében.
2715 8, I | bocsásson meg alispán úr, ön az én hiszékenységemet akarja
2716 8, I | Ah, dehogy van. Nincsen az a rakott szénásszekér, amire
2717 8, I | fér. A „nyugtalankodó”-t az mind nem hozta zavarba.
2718 8, I | kerekek azért csak forognak, az óramutató megy előre: az
2719 8, I | az óramutató megy előre: az inszurgenshad minden megyében
2720 8, I | ugyan nem fogja élelmezni az inszurgens sereget, mert
2721 8, I | Derék emberek.~– Hanem akkor az „akadályozó” azt mondja,
2722 8, I | semmiféle szereket nem adhat az élelem szállítására, se
2723 8, I | szállítására, se lovakat az ágyúk vontatására, mert
2724 8, I | lovakat is. Ecce! Hanem az ágyúkhoz tüzérek is kellenének.~–
2725 8, I | tüzérek is kellenének.~– Az „akadályozó” azt sem adott.~–
2726 8, I | milyen balítélettel van az óraműről, dehogynem adott.
2727 8, I | óraműről, dehogynem adott. Az inszurrekció ágyúihoz ide
2728 8, I | inszurrekció ágyúihoz ide ígérte – az invalidusokat.~– A sántákat?
2729 8, I | Hanem hát jók lesznek azok az inszurgenseket betanítani.
2730 8, I | tüzér!~– De hamarább elsüti az az ágyút, mint egy orációt.~–
2731 8, I | De hamarább elsüti az az ágyút, mint egy orációt.~–
2732 8, I | gyalogságot és a lovasságot is az invalidusok fogják betanítani?~–
2733 8, I | invalidusok fogják betanítani?~– Az nem lehet. A rendes hadseregben
2734 8, I | kommandószavakkal tanult vezényelni. Az 1808-ki II: törvénycikk
2735 8, I | pedig azt rendeli el, hogy az inszurrekció magyar kommandószavakkal
2736 8, I | volt. Felfedeztek egyet az ország achívumában, 1707-
2737 8, I | csakhogy felfedezték!~– De az „akadályozó” azt mondta,
2738 8, I | már e szerint tanítják be az összegyűlt inszurgens sereget.~–
2739 8, I | élelmezés nélkül, betanítva az iskolamesterektül, vezetve
2740 8, I | kívánhatunk. Mert szerencsére van az óraműnek egy gazdája, aki
2741 8, I | egy ujjával odaigazította az utolsó percre, ahol mindjárt
2742 8, I | ahol mindjárt következik az, hogy ütni fog. Az órának
2743 8, I | következik az, hogy ütni fog. Az órának a gazdája a mi koronás
2744 8, I | a bajokat, rögtön adott az inszurrekció fővezérének,
2745 8, I | pénztárából másfél millió forintot az inszurrekció állítására,
2746 8, I | tizenhat ágyút, és ideadta az egész magyar testőrségét,
2747 8, I | testőrségét, hogy tanítsák be az ezredeket, s most már fogadom,
2748 8, I | Azért, mert nem szokás az égő taplót tenni alul s
2749 8, I | lóra, s saját maguk állnak az élükre.~– Én is azt fogom
2750 8, I | nagy hasznát akarom venni az ellenfél kikémlelésénél.~–
2751 8, I | Lajosnak?~– Azért, mert az önnek a predikátuma, s magyar
2752 8, I | zászlóra. A nép ellenszenve az idegenek ellen nagyon is
2753 8, I | puskalövés nélkül adták át az ellenségnek egész dandárukkal
2754 8, I | bataille-ját, átszökött az ellenséghez.~– Mi? Átszökött! –
2755 8, I | gróf örül annak?~– Tombolok az örömtől! Bántott az a gondolat,
2756 8, I | Tombolok az örömtől! Bántott az a gondolat, hogy egymás
2757 8, I | találkozni fogunk, s akkor majd az, aki nem rabolta el Barthelmy
2758 8, I | Most már nem is hiszem az egész Barthelmy Ange-ról
2759 8, I | akar attól szabadítani. Az ő önfeláldozása nélkül fel
2760 8, I | volt, s fiának én voltam az ápolója. A felnyitott zárak
2761 8, I | kieszközölni. Nekem erre az emberre most már múlhatatlanul
2762 8, I | neked a te jegyesedet. Ha az megcsókol, attul meghalsz! –
2763 8, I | úr, imádásra méltó hölgy az én Katalinom?~– Éppen a
2764 8, I | kezekre nem bízhattam volna az én kincsem megőrzését, míg
2765 8, I | magam a hadban járok.~– Az oltár előtt sem lehetne
2766 8, I | éjszakát. Hat év óta ez lesz az első éj, melyet nyugodtan
2767 8, I | a fekhelyét fölkeresni.~Az alispán is, re optime gesta,
2768 8, II | la Syrie”, harci riadói; az angoloknak a „Rule Britanniá”-
2769 8, II | lengyel vigasztalta magát az „estye Polszka nye zginyela”
2770 8, II | özönlött már a sok buzdító vers az inszurrekcióhoz, minden
2771 8, II | Szeged felkelő polgáraihoz; az Ászperi ütközetről szóló
2772 8, II | kedvük hozzá. Dalra csak az egy induló mars volt téve;
2773 8, II | mars volt téve; a többinek az alakja is olyan, hogy a
2774 8, II | Lásd mi zavar~ Mormol az olasz hegyen;~Hív az anya:
2775 8, II | Mormol az olasz hegyen;~Hív az anya: Jer Baranya!~
2776 8, II | nézz!”~Valamennyi között az egy Vitkovics Mátkabúcsúja
2777 8, II | hogy a költészet múzsája az utókor számára megtartogassa,
2778 8, II | megtartogassa, csakhogy az meg horáci óda mintájára
2779 8, II | óda mintájára van öntve.~Az egész 1809-iki hadjáratot
2780 8, II | melyet, mint egyenesen az inszurgensek számára nyomtatásban
2781 8, II | mehetne:~A padot elmosta volt az árvíz; ~Panni Miska szemébe
2782 8, II | is elapadt,~Visszakerült az elúszott pad:~Ne várd Panni
2783 8, II | verbunkos egész nap danolta azt az utcán, s aztán előjöttek
2784 8, II | emberek néztek ki, akik az alant állókat hívogatták.
2785 8, II | Mikor a hölgyeket üdvözölte az erkélyen, táncolt, ágaskodott
2786 8, II | volonok” maguk választották az egyenruhájukat) és piros
2787 8, II | csákó elején egy halálfő. Az ember nem hinné, hogy milyen
2788 8, II | hinné, hogy milyen szép az a halálfő. Ha ilyen homlokra
2789 8, II | a menyasszony hiányzik. Az is készen lesz nemsokára;
2790 8, II | zászló. Hej, hogy össze lesz az tépve majd! – a mézeshetek
2791 8, II | hímezzenek a selyemszalagjaira. Az ólom még szebb betűket fog
2792 8, II | tettek előtte ismerőssé. Az igazi élet egészen másformának
2793 8, II | nemes fiút azzal ijeszti az apja, hogy „ha jól nem tanulsz,
2794 8, II | végén ipszilont írni, s az „ő” betűt „eő”-vel, az „
2795 8, II | s az „ő” betűt „eő”-vel, az „Ns” betűnek pedig soha
2796 8, II | semmiféle potentátnak belépni az ő beleegyezése nélkül. A
2797 8, II | nemesember számára van hozva az egész hármas törvénykönyv,
2798 8, II | egész hármas törvénykönyv, az ő ügyeit intézi el a szolgabíró,
2799 8, II | hétszemélyes; a parasztét az urbarium és az úriszékek.
2800 8, II | parasztét az urbarium és az úriszékek. A nemesember
2801 8, II | nemesember birtoka ősiség, az unokák visszaperelhetik.
2802 8, II | szavazata, mint egy férfinak. Az értelmiség, tudomány, közigazgatás,
2803 8, II | a nemzeti szellem mind az ő kizárólagos tulajdona.
2804 8, II | ennyi felséges előjogért az a kötelessége, hogy mikor
2805 8, II | tréfacsinálót, a kötekedőt, az elbúsult hazafit, a rakoncátlant,
2806 8, II | tisztességet Marie töltse be. Az ő zászlója ez. Neki kell
2807 8, II | lőfegyverrel ellátva; de az csak suttyomban alakulhatott,
2808 8, II | huszonnégy emberből állt, s az merész küldetésekkel volt
2809 8, II | lobogót, melynek egyik felére az ország címere, másikra a
2810 8, II | megcsókolta azt. Ez volt az áldás.~Azután megfordult,
2811 8, II | esik a két lábnyoma közé.~Az ebersbergi vérfürdőből egyenesen
2812 8, II | vissza, s nyomában mindenütt az olaszországi alkirály, Eugen.
2813 8, II | darabonként adják meg magukat az üldöző ellenségnek. János
2814 8, II | ellenségnek. János jelenti, hogy az olaszországi hadseregnek
2815 8, II | embernél, kétezer lóval. Az ország határa dél és nyugat
2816 8, II | dél és nyugat felé nyitva az ellenségnek.~S hogy tökéletes
2817 8, II | akkor, midőn Magyarország az egyik határán kétségbeesett
2818 8, II | kétségbeesett védelemre készül, az északi határon feltámad
2819 8, II | a Kárpátokon keresztül; az egész felvidéki haderőt
2820 8, II | a lengyel a magyarnak, az orosz az osztráknak; a szövetségesek
2821 8, II | lengyel a magyarnak, az orosz az osztráknak; a szövetségesek
2822 8, II | maradnak. A poroszok várnak. Az angolok sietnek – egy szigetet
2823 8, II | visszhangot saját hazájában: csak az egy jámbor török marad meg
2824 8, II | a hátunkat Moldva felől az orosz betörés ellen.~Ekkor
2825 8, II | ötezer emberrel nyílt mezőn az ellenség előtt.~Most már „
2826 8, II | bandérium van a Dunántúl, az siet Győrnél összpontosulni;
2827 8, II | szerelemről suttogjanak. Az éjszakák világítása nem
2828 8, II | a holdvilág volt, hanem az ágyútűz villogása a láthatáron.~
2829 8, II | mikor jelentetlenül betört az ajtón, mint egy inszurgens;
2830 8, II | ebédet.~Azon a napon, melyen az elindulási parancsot megkapta,
2831 8, II | szárítanak föl?~– Őrizzen meg az Isten! – rebegé a hölgy,
2832 8, II | el.~– Te pedig őrizd meg az én kincsemet. Magadat és
2833 8, II | én kincsemet. Magadat és az én palladiumomat. Vedd őt
2834 8, II | Legyen a szíved egészen az övé. Vedd őrizeted alá ezt
2835 8, II | tolla ugrott elő, mellyel az acél chatouille zárját fel
2836 8, II | fontonként osztályozva.~– Ez az összeg a mi vállalatunk
2837 8, II | három liliomot”.~Ez volt az egész kelengye.~Katalin
2838 8, II | másik leányé, ki sorsát az övéért kicserélte. Mindezekről
2839 8, II | sok ideig, s most elfogva, az hami várban ül; ha még meg
2840 8, II | tán hosszú is lehetett már az idő: egyszerre csak azt
2841 8, II | hogy valaki a zongorán az ő inszurgens-nótáját, a
2842 8, II | Figyelt, Katalinra nézett: az elnevette magát, aztán feltárta
2843 8, II | elnevette magát, aztán feltárta az ajtót. Marie ült a zongoránál.
2844 8, II | meglepetésért.~És így mégis ő kapta az utolsó csókot.~*~Lajos eltávozása
2845 8, II | hogy mennyire mindene volt az neki; mennyire nem pótolja
2846 8, II | mondhassa rá: „Szabad!” és aztán az étkezőasztalnál ülhetett
2847 8, II | levelében, itt van ni: „A minap az alispánné egy egész zsák
2848 8, II | egész zsák pogácsát hozott az ura után, ami mondhatom,
2849 8, II | hát, más asszony is elmegy az ura után a táborba.~Katalin
2850 8, II | szeme élesebb volt, mint az övé: megtalálni a levélben
2851 8, II | övé: megtalálni a levélben az ürügyre szolgálható adatot.~–
2852 8, II | kimozduljak bárhova is: hacsak az ellenség erre a tájra nem
2853 8, II | erre a tájra nem közelít. Az pedig még Pozsonynál van,
2854 8, II | elválaszt tőle bennünket az egész Fertő. Lajos azt hagyta
2855 8, II | futnunk kell valamerre, az ő utasítását várjuk be,
2856 8, II | utasítását várjuk be, aki az inszurrekció főhadiszállásán
2857 8, II | inszurrekció főhadiszállásán az ellenség minden mozdulatáról
2858 8, II | arcképet (vajon ráismer-e: ki az?) meg egy kezdetleges pasztellrajzot,
2859 8, III | tetejét elfoglaló jegenyésről az egész síkságot be lehetett
2860 8, III | tábori jelszó ki volt adva az éjjelre; Lajos sorba járta
2861 8, III | éjjelre; Lajos sorba járta az előőrsöket, s azzal visszatért
2862 8, III | ismerősre talált itt már Lajos. Az egyik az alispánja, a másik
2863 8, III | itt már Lajos. Az egyik az alispánja, a másik a fiskálisa.
2864 8, III | fegyverre hívás széthangzott az országban, csak úgy felkötötte
2865 8, III | kardot, mint más, s abban az egyben most teljesen egy
2866 8, III | vitézeiről szólnak azok: az inszurgensek még nem kerültek
2867 8, III | példának feljegyezhetik az előttük elmentek hírét.~
2868 8, III | plajbásszal egy ív papirosra az „arany könyv” számára való
2869 8, III | Most már nem „audiát”). Az ebersbergi vérontásnál egy
2870 8, III | zászlótartó. Már körülfogta az ellenség: nem volt sehová
2871 8, III | tennéd, öcsém, ugyebár, amit az egyszeri vadász, aki utánaszaladt
2872 8, III | ki magát, annyira, hogy az ezredparancsnok ezüst érdemrendre
2873 8, III | érdemrendre méltónak ajánlotta. Az érdemrend-bizottság azonban
2874 8, III | érdemrend-bizottság azonban fösvénykedett az ezüsttel, adott neki inkább
2875 8, III | aztán volt módja benne. Az ellenség kétszer verte vissza
2876 8, III | ellenség kétszer verte vissza az ostromló zászlóaljat a sánctól;
2877 8, III | rohamnál a dobos beledobta az árokba a dobot nyakából,
2878 8, III | Itt fekszik e sáncban az érdempénzem: ma kihozom
2879 8, III | azzal maga rohant előre az ároknak, mellvédnek, közibe
2880 8, III | ároknak, mellvédnek, közibe az ellenség pattantyúsainak:
2881 8, III | adott jobbra-balra, hanem az ágyú el lett hallgattatva,
2882 8, III | perc múlva be volt véve az egész sánc s a hős dobos
2883 8, III | s a hős dobos volt rajta az első.~– De aztán mind igazak
2884 8, III | Ott vannak feljegyezve az érdemrendbizottság hiteles
2885 8, III | felejtené ki, öcsémuram? Ki az égő lőporos raktárból olyan
2886 8, III | sereshordók volnának, s mikor már az ellenség tódult be a kapun,
2887 8, III | álló lovas battériát, amit az ellenség már elfoglalt a
2888 8, III | mieinktől, s vitte hátrafelé. Az öt huszár összeszólalkozik,
2889 8, III | kirohan nagy ordítással az erdő széléből, szétveri
2890 8, III | erdő széléből, szétveri az ágyúkísérőket; kit levág,
2891 8, III | kerget, s azzal megkapja az ágyús lovak zabláját, s
2892 8, III | ágyús lovak zabláját, s mire az ellenség észre tér, hazavágtat
2893 8, III | visszaszerzett öt ágyúval az ezredéhez.~– Ezt is csak
2894 8, III | Ekkor három gyalog közvitéz az Alvinczy-ezredből: név szerint
2895 8, III | ráadja a fejét, hogy megmenti az ágyúinkat, összeszednek
2896 8, III | gyilkos tüzelést kezdenek az előrenyomuló ellenséges
2897 8, III | ellenséges lovasság ellen, hogy az megáll, megijed, visszafordul,
2898 8, III | hősmondakört félbeszakítá az előőrsök jelkiáltása a távolban,
2899 8, III | ahonnan a jelkiáltást hallák.~Az őrjárat egy fegyveres alakot
2900 8, III | tudta a tábori jelszót, s az őrvonalon át akart jönni,
2901 8, III | mondá: „Bocsássátok: ez az én emberem”.~Sátán Laci
2902 8, III | emberem”.~Sátán Laci volt az.~Ő maga nem mondta meg a
2903 8, III | tettétek?~– Hát biz annak az egyik pajtásom nagyon meg
2904 8, III | megtudni. Megmondtam, hogy az élve elfogottért jutalmat
2905 8, III | egy lepecsételt levelet. Az itt van. Bizonyosan ezzel
2906 8, III | Add ide.~Vavel átvette az elfogott levelet.~– Maradj
2907 8, III | kell menned lóháton.~– Hisz az akkor elég pihenés maga.~
2908 8, III | tetejére vannak állítva; az ember azon van, hogy a másnak
2909 8, III | ibi-ubi.~Hogy Guillaume egyike az olasz alkirály dandárvezéreinek,
2910 8, III | teleírt oldal.~Legelőször is az aláírást nézte Vavel.~„De
2911 8, III | magukra a közérdekeltséget. Az első feladata volt Thémire-nek
2912 8, III | birtokot, aminek a jövedelmeire az csak ráfizetett, oly feltétel
2913 8, III | oly feltétel alatt, ha az a nevét rá fogja ruházni. –
2914 8, III | nevét rá fogja ruházni. – Az ilyen névátruházás könnyen
2915 8, III | közelebb legyek.”~„Azonban az én durvább szövetű tervem
2916 8, III | játszott.”~„Amilyen bizonyos az, hogy egy férfira, kivált
2917 8, III | kivált egy remetére nézve az ég minden planétáinál érdekesebb –
2918 8, III | hölgyet, igéző pongyolában, az ő szabadító megjelenésére
2919 8, III | csepp vér! Hogy lángolt az arca a szégyen miatt!~Olvasta
2920 8, III | fogékonyak.”~„Kieszközöltem, hogy az ezredemmel cantonozásra
2921 8, III | ezredemmel cantonozásra az ő helységébe tegyenek át.”~„
2922 8, III | védőlovagot kicsaljam valahogy az odújából. De az nagyon ravasz
2923 8, III | valahogy az odújából. De az nagyon ravasz és furfangos
2924 8, III | férjnek adva ki magamat, ki az elszöktetett feleségét keresi,
2925 8, III | Mikor a rejtélyes lovagot az erdőben előfogtam, hogy
2926 8, III | akiről én azt hiszem, hogy az én nőm… (Azt mondanom sem
2927 8, III | mondanom sem kell, hogy az egész Barthelmy Ange-ról
2928 8, III | Barthelmy Ange-ról való hír az én költeményem: én iktattam
2929 8, III | széles világban.) Tehát az én emberem e találkozásnál
2930 8, III | előtt.”~„Itt azután megáll az eszem. Kezdem nem érteni
2931 8, III | eszem. Kezdem nem érteni ezt az asszonyt. Vajon az történt-e
2932 8, III | érteni ezt az asszonyt. Vajon az történt-e vele, ami már
2933 8, III | árult el annak? Vagy pedig az történt, hogy ez a nő finomabb
2934 8, III | finomabb cselszövényt font az enyémnél megint, s regényes
2935 8, III | pillanatában azt mondta róla: „Ez az én jegyesem”. Ez még rejtély
2936 8, III | varázshatalmamat fenn tudom tartani: az, hogy első házasságbeli
2937 8, III | mégis megeshetik, hogy mikor az asszony szerelmes, még a
2938 8, III | elnyerésére ki volt küldve az asszony, azt már körme között
2939 8, III | körme között tartja…”~„De az a kérdés most, hogy mit
2940 8, III | piquante Amélie képét, akitől az anyja már hat év óta úgyis
2941 8, III | szeretőjétől.”~Óh, mily jól esett az az egy napsugár Vavelnek,
2942 8, III | Óh, mily jól esett az az egy napsugár Vavelnek, ebben
2943 8, III | napsugár Vavelnek, ebben az irtóztató fellegtorlatban,
2944 8, III | nem bízom magamat egészen az asszonyi ingatag szeszélyre.
2945 8, III | rá várok, a leánnyal és az okiratokkal együtt, akkor
2946 8, III | csapatommal megindulok éjjel az ő helységét fölkeresni.
2947 8, III | légióból” van válogatva. – Az előtt nincs lehetetlenség.
2948 8, III | És most rátérek arra, ami az önnel közlendő utasításom.
2949 8, III | Új palotát díszítenek fel az új menyasszony számára.
2950 8, III | menyasszony számára. Ki lesz az? Még senki sem tudja. Valaki,
2951 8, III | a gondolat lángra gyújtá az egész gáztömeget, amelyet
2952 8, III | egész gáztömeget, amelyet az árulás terve lassanként
2953 8, III | csattanó viheder törjön az ki egyszerre.~Mondták volna
2954 8, III | De azt kigondolni, hogy az ő bálványát, az ő oltárképét
2955 8, III | kigondolni, hogy az ő bálványát, az ő oltárképét odahurcolják
2956 8, III | oltárképét odahurcolják annak az embernek a vőlegényi nyoszolyájába,
2957 8, III | a saskörmei ragadják meg az ő liliomszálát s támadjon
2958 8, III | liliomszálát s támadjon utánuk az új ivadék, mely örökké fennmaradjon
2959 8, III | körülményt szem előtt tartva, azt az utasítást adom önnek, tábornok,
2960 8, III | Vavelnek egy örökkévalóság volt az, amíg azt a levelet végigolvasta.
2961 8, III | keresztül, amerre legrövidebb az út.~– Mi lesz a parancsolat?~–
2962 8, III | mindenesetre.~– Nehéz lesz. Az a másik nagy úr azt mondta:
2963 8, III | Akkor megmutatod neki ezt az acélgyűrűt, (nesze, húzd
2964 8, III | hüvelykedre) s így szólsz hozzá: „Az, aki ezt a gyűrűt viseli,
2965 8, III | feltartóztatnak, előmutatod az általam adott salva gvardiádat.
2966 8, III | adott salva gvardiádat. Fogd az erszény pénzt: a költséget
2967 8, III | Vavel nem ment vissza az adomázó társaságba. Künn
2968 8, III | társaságba. Künn maradt az éjszakában, s mozdulatlanul
2969 8, III | a láthatáron alul, amik az ég alját egy-egy pillanatra
2970 8, III | idáig.~*~Vavel Lajos még az éjjel tudósítá a főparancsnokságot
2971 8, III | főparancsnokságot Győrött, hogy az ellenségnek egy csapatja
2972 9, I | Fervlans levelét, melyben az tudtára adja, hogy hol fog
2973 9, I | talált a szív abban, hogy az igaz hálakönnyeket megismerheté,
2974 9, I | egy tömegben!~Olyan szó-e az, ami mellett csak úgy el
2975 9, I | hajtatni szépen, csendesen az országúton, útközben tán
2976 9, I | veszik körül a hintót, s az álomból ébredő hölgyeket
2977 9, I | mikor oly nehéz megválni az egyszer kivívott becsüléstől!~
2978 9, I | mennyire megérdemli, hogy az imádat kölcsönbe essék!~
2979 9, I | mint feleségévé! Ritka az ilyen gyémánt jellem.~S
2980 9, I | gyémántot, mikor megtalálta, az értékét megismerte, hajítsa
2981 9, I | Kincset? De hátha nem volna is az?~Ha Vavel Lajos csak egy
2982 9, I | egy férfit, nem istene-e az annak? Lehet-e neki azt
2983 9, I | Akárhová gondolt, nem bírta azt az eszmét elérni, hogy ő Lajosra
2984 9, I | Lajosra nézve ne legyen az többé, aki már volt.~Az
2985 9, I | az többé, aki már volt.~Az ellen pedig nőiségének minden
2986 9, I | eláruljon egy barátnét, aki az ártatlanság őszinte mosolyával
2987 9, I | őszinte mosolyával bízta magát az ő védelmére, egy gyermeket,
2988 9, I | aki éjszaka odalopózik az ő ágyába, s hozzásimulva
2989 9, I | altassa el; – aki kezét az ő kezébe téve, mondja el
2990 9, I | hidegvérrel semmivé tenni?~Ha az áldozata büszke jellem volna,
2991 9, I | elfelejtve, elrejtve maradni.~Az idő sürgetett. Jocrisse
2992 9, I | Amit válaszolni akarok, az oly kényes dolog, hogy nem
2993 9, I | Jocrisse hirtelen ott termett az íróeszközökkel.~Katalin
2994 9, I | ösztönszerű sugallat volt-e az, hogy Katalin éppen Jocrisse-tól
2995 9, I | eltávolítá a kastélyból azt az egyetlen embert, aki ittlétének
2996 9, I | egyenesen megbízott híve volt, az ő látszólagos szolgálatában?~
2997 9, I | ez csak annyit tesz, hogy az asszony-erő nem tartott
2998 9, I | letenni a zárkövet.~Hanem az még fenn van hagyva, hogy
2999 9, I | lelkét kimentőt. Ez óra az elárult királyleánynak a
3000 9, I | királyleánynak a rajztanórája, amiből az egy percet sem enged elveszni.
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4387 |