1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4387
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
3001 9, I | enged elveszni. Ha ez órának az ötvenkilencedik percében
3002 9, I | ha letépi nyakából azt az arany tokot, melyben az
3003 9, I | az arany tokot, melyben az ötmillió frankot ígérő kötvényt
3004 9, I | azért mégis kocogtattak az ajtaján.~– Egy idegen úr
3005 9, I | idegen úr van itt – dörmögé az inas az ajtón keresztül.~–
3006 9, I | van itt – dörmögé az inas az ajtón keresztül.~– Mondd
3007 9, I | jöjjön máskor – válaszolt az úrhölgy, nem nyitva ki az
3008 9, I | az úrhölgy, nem nyitva ki az ajtót.~Néhány perc múlva
3009 9, I | ajtót.~Néhány perc múlva az inas megint visszajött.~–
3010 9, I | inas megint visszajött.~– Az idegen úr kéri a nagyságos
3011 9, I | elefántcsont medalion volt az, megsárgulva az időktől,
3012 9, I | medalion volt az, megsárgulva az időktől, hanem a benne foglalt
3013 9, I | szellem megjelenését várja.~Az jött.~Késő volt előle elfutni.
3014 9, I | önre hogyan találtam rá, az nagyon egyszerű dolog volt.
3015 9, I | grófkisasszonynak, hogy az édesanyját akarom felkeresni,
3016 9, I | és lássa, nem fogtak el az útban: rátaláltam önre.~–
3017 9, I | valami kevés kámfort?~– Minek az?~– Annak is okát adom egymás
3018 9, I | mit hozott haza Bonaparte az eylaui véres ütközetből
3019 9, I | tudom.~– No hát én tudom. Az „influenzát”. Ön még a nevét
3020 9, I | muszkának nem volt elég, hogy az eylaui völgyeket betemette
3021 9, I | magukkal, s temetőkkel jelölték az útjokat, amerre hazatértek,
3022 9, I | számára berendezni, ahová az influenzában szenvedőket
3023 9, I | szenvedőket külön zárják. Az ön leánya ebben az influenza-kórházban
3024 9, I | zárják. Az ön leánya ebben az influenza-kórházban ápolónő.~–
3025 9, I | Szent Isten! – sikoltott fel az anya kétségbeesetten.~–
3026 9, I | kérem.~S hevesen szakítá fel az elkapott levelet.~Abba ez
3027 9, I | én nagyon meguntam ezt az én életemet. Mindennap hazudni,
3028 9, I | megutálni. Nem tudom kitalálni az okát, de azontúl nem tudtam
3029 9, I | is! Ne járj tovább ezen az úton. Te igen szépen tudsz
3030 9, I | nagyurak újra felkapták az aranyhímzést a ruháikon;
3031 9, I | hölgyet, s lerántva vállairól az inget, véres csapásokkal
3032 9, I | csak leejté a két kezét az ölébe ez ostorozás után.~
3033 9, I | is keresztültör.~– Amélie az influenza-kórházban! Az
3034 9, I | az influenza-kórházban! Az én leányom!~S mintha Cambray-ra
3035 9, I | szólt:~– Azt a leányát, azt az Amélie-t, amelyiket ön rám
3036 9, I | visszahoztam.~A nő most az arcképet halmozta el csókjaival,
3037 9, I | megengedte.~– Itt van önnél az arckép? Vagy elhagyta valahol?
3038 9, I | önnek irgalmazni, akinek az Isten sem irgalmazott. Itt
3039 9, I | fehér szín nincs festve az arcára, ezek a behunyt szemek
3040 9, I | Ilyen arcképet küld emlékül az a leány, akit az anyja idegen
3041 9, I | emlékül az a leány, akit az anyja idegen házak kapubejárata
3042 9, I | azután a kezeire, utoljára az arcára omlott. Össze volt
3043 9, I | omlott. Össze volt zúzva.~S az irgalmat nem ismerő ember
3044 9, I | irgalmat nem ismerő ember még az összetört atomjainak sem
3045 9, I | mehet ön, Madame, felvenni az ötmillióját! Meg van jól
3046 9, I | hölgy, s kirántva kebléből az arany tokot s leszakítva
3047 9, I | annak födelét, kitépte abból az ígérvényt, s apró darabokra
3048 9, I | elkezdte ököllel ütni azt az elátkozott szívet úgy, hogy
3049 9, I | Én idegen vagyok ebben az országban. Nem tudom, merre
3050 9, I | merre van a jó barát, merre az ellenség. Önnek magának
3051 9, I | bűn számára vezeklés: ez az ön vezeklése! Ön tudja legjobban,
3052 9, I | találjanak: s ha nem tudja, az ön dolga azt kitalálni. –
3053 9, I | rongyokra tépni, mint azt az ötmilliót! Akar ön az én
3054 9, I | azt az ötmilliót! Akar ön az én tanácsomra hallgatni?~–
3055 9, I | pórnőnek; kösse batyuba az önre bízott acélszekrényt,
3056 9, I | aggodalmam van. Én magam is az influenza kórházból jövök.
3057 9, I | halálos méreg incubatióját. Az ember napok során keresztül
3058 9, I | vagyok. Ő engem látni akarna. Az influenza pedig az ördögi
3059 9, I | akarna. Az influenza pedig az ördögi lények leghamisabbika.
3060 9, I | férfi kilábol belőle, de az ifjú leánykákat elviszi
3061 9, I | Nem akarom, hogy én legyek az, aki beültettem annak kórcsíráit
3062 9, I | kórcsíráit e nép közé, mely az én bálványomnak menedéket
3063 9, I | jöjjön tájékára fiatal leány!~Az eltávozó Cambray egy könnyeiben
3064 9, I | gallérját arca elé húzva. Aki az influenza leheletét hordja
3065 9, II | jött ki a kastélyból, s az a főkapun át távozott.~Marie
3066 9, II | szemeibe.~A nő odaadta neki az egyik arcképet, a gyermekiest.~–
3067 9, II | darócba, cselédnek: kormozd be az arcodat, és a kezeidet szennyezd
3068 9, II | azt tenned?~– Azért, hogy az okirataidat rejtő szekrényt
3069 9, II | becsukott szemeket, ezt az átszellemült arcot; hát
3070 9, II | képnek, hogy nyissa fel az ajkait, és mondja azt, hogy
3071 9, II | derengett végig. Elmúlt az azonnal. Szomorún sóhajta
3072 9, II | Aki ezt mondta nekem, az nem hazudik.~– De hazudik.
3073 9, II | Állítsd velem szembe! És én az arcába fogom neki mondani,
3074 9, II | Aki ezt mondta nekem, az Cambray…~– Cambray? – szólt
3075 9, II | Marie. – Cambray itt van? Az én megszabadítóm, oltalmazóm,
3076 9, II | megmentett, s azzal továbbment…~– Az lehetetlen! Hogy ő, ha ott
3077 9, II | mint egy szent. Jól járt! Az égbe jutott. Ha sírok, nem
3078 9, II | Cambray, a te védelmeződ s az én bosszúállóm, nemcsak
3079 9, II | bosszúállóm, nemcsak a levelét és az arcképét hozta el magával,
3080 9, II | akarom, hogy én ültessem be az új halálvészt ez ország
3081 9, II | Lizett ápolni fogja őt. Az ilyen erős agg nők nem félnek
3082 9, II | gondjára legyen bízva Cambray? Az nem lehet!~– Hát mit akarsz?
3083 9, II | akkor mit akarok? Senki az egész világon nem tartozik
3084 9, II | bajban szenvedek? Pedig az volt ám a ragály! Aki hozzám
3085 9, II | vonszolja magát, hogy még az utolsó szavával is engem
3086 9, II | védelmezzen, én hagyjam őt az útfélen elveszni, s még
3087 9, II | igen, Katalin. – Amihez az egyik leányodnak volt bátorsága,
3088 9, II | nem Isten vigyáz-e ránk? Az ő ítéletének napja ez. Lajos
3089 9, II | ítéletének napja ez. Lajos és az ő hívei kihúzták a kardot,
3090 9, II | jelkiáltással, hogy „éljen az ő választottjuk!” Ha Isten
3091 9, II | vékony pókfonallal, aminő az őszi légben szállong, amiről
3092 9, II | uralkodónéja; de magamnak az vagyok!~Katalin még egy
3093 9, II | vagyok én? Hogy meghallhasd az ő szájából, hogy én vagyok
3094 9, II | szájából, hogy én vagyok az az átkozott fenevad, akit
3095 9, II | szájából, hogy én vagyok az az átkozott fenevad, akit kiküldtek,
3096 9, II | adjon? Hallani akarod-e az én gyalázatomat egész teljességében?~
3097 9, III | kivette a falszekrényből az acélládikát, azt nagykendőjébe
3098 9, III | egy fiatal leánya; annak az öltönyeit felvette magára;
3099 9, III | vele. Felnyergeltette azt az öszvért, amelyen a majorosné
3100 9, III | a kettős általvető kas. Az egyik kasba tette az acélszekrényt,
3101 9, III | kas. Az egyik kasba tette az acélszekrényt, a másikba
3102 9, III | át.~*~Vavel Lajosnak nem az volt az egyedüli csapás,
3103 9, III | Vavel Lajosnak nem az volt az egyedüli csapás, amit a
3104 9, III | meg. Aki pedig megérti, az meg nem katona. Aki tud
3105 9, III | katona. Aki tud harcolni, az nem lelkesül; aki pedig
3106 9, III | lelkesül; aki pedig lelkesül, az nem tud harcolni. A szabadságbajnokokat
3107 9, III | múlt volna el azóta, hogy az éhenhaló francia közvitéz
3108 9, III | éhenhaló francia közvitéz az eylaui bivouactüzénél azt
3109 9, III | egyél fácányt, s ne lopd el az én sült csicsókámat!” A
3110 9, III | A katona ismét imádja az ő bálványát.~Az a múlt éjszakák
3111 9, III | ismét imádja az ő bálványát.~Az a múlt éjszakák egyikén
3112 9, III | földi zivatart jelentett. Az asperni ütközet utóvillogása
3113 9, III | ütközet utóvillogása volt az.~Az ütközet után harmadnapra
3114 9, III | ütközet utóvillogása volt az.~Az ütközet után harmadnapra
3115 9, III | Mátyás mester Vavel sátorába.~Az ezermesternek még a háborúban
3116 9, III | inzsenér ezredes felemelkedett, az osztrákok táborát körös-körül
3117 9, III | eregetett le tudósításokat az osztrákok mozdulatairól.
3118 9, III | szállítanak odább, s a Dunának az egyik partjától a másikig
3119 9, III | egy csónakon érkezni meg az innenső partra. Halavány
3120 9, III | belehúztam a pipaszáramba. Az ellenség a pipát csak nem
3121 9, III | megköszönte Vavelnek azt az ajánlatot, hogy Bonaparte
3122 9, III | helyreállítani.~Hát akkor az ő ábrándképéből mi lesz?~
3123 9, III | nemzetnek nem adja vissza az álmodott béke korszakát
3124 9, III | forradalom. A béke angyaláról – az ő angyaláról – egyik sem
3125 9, III | Máriáját elvigye – jó helyre.~Az asperni ütközetből mégis
3126 9, III | legyőzhetetlen.~Igaz, hogy az óriás tréfás szavaként az
3127 9, III | az óriás tréfás szavaként az asperni ütközetben azért
3128 9, III | egész vízi csatát folytatva az ellenséges tűzhajók, dereglyék,
3129 9, III | megszokatni. Veszteg maradni az előőrsön, szótlanul, mozdulatlanul,
3130 9, III | naphosszat vesztegelni: ez az, amit nem akar bevenni a
3131 9, III | vetette magát, sorba járta az előőrsöket, s kikérdezte
3132 9, III | előőrsöket, s kikérdezte az őrjáratot a teljesített
3133 9, III | mutatkozik.~Éjfél után járt az idő; a Göncöl szekere rúdjával
3134 9, III | szekere rúdjával lefelé állt az égen. Vavel Lajos az őrtűzhöz
3135 9, III | állt az égen. Vavel Lajos az őrtűzhöz visszatérve, azt
3136 9, III | a karabélyt, s folytatta az őrködést.~Az éjszaka csendes
3137 9, III | s folytatta az őrködést.~Az éjszaka csendes volt, a
3138 9, III | Egy-egy csillag futott alá az égről.~Vavel Lajos olvasta
3139 9, III | szerelmes levele; másik az ellenség júdás-izenete.
3140 9, III | olvasta el elébb, utána az ármányszövőét; máskor pedig
3141 9, III | megfordítva. Hogyan esik a keserű az édesre s az édes a keserűre?
3142 9, III | esik a keserű az édesre s az édes a keserűre? Azt is
3143 9, III | egyre közelebb jött, s amint az előőrsök mellett elhaladt,
3144 9, III | mondá magában Lajos. – „Az én szép menyasszonyom küldi
3145 9, III | Milyen nagyon gondol ő rám!”~Az öszvér csengettyűje egyre
3146 9, III | egyre közelebb hangzott. Az őrtűz világánál már messziről
3147 9, III | akkor a lovagló nő megállítá az öszvérét, lehibbant a nyeregből,
3148 9, III | lehibbant a nyeregből, s aztán az egyik nyeregkasból hevenyén
3149 9, III | elébb megismerjék, mint az arcát látnák.~Lajos szíve
3150 9, III | hozzád. Nézd, magammal hoztam az acélszekrényt.~– Hát Marie
3151 9, III | hölgy keblének irányzá.~Az pedig arcának legcsábítóbb
3152 9, III | egész a fegyver végéig, hogy az a keblét érinté már, s csak
3153 9, III | magánkívül Lajos, eldobva kezéből az öldöklő fegyvert.~– Igen.
3154 9, III | nem engedi.~– Van Isten az égben! – sóhajta fel Lajos. –
3155 9, III | Hát hová tette?~– Odaadtam az ország leghírhedettebb rablójának,
3156 9, III | hogy kövesse őt, ahová az vezetni fogja. A gyűrűm
3157 9, III | kezével.~– Álom volt minden! – Az álmodó bolondsága, ha lehetlent
3158 9, III | nélkül engedelmeskedett.~Az ércláda a lobogó zsarátnok
3159 9, III | ingecske – dörmögé Vavel –, és az okiratok, – a bizonyítványok, –
3160 9, III | okiratok, – a bizonyítványok, – az arcképek, – és egy csomó
3161 9, III | tartozását lefizesse neki. Ha ön az nekem, aki volt, s ha én
3162 9, III | nekem, aki volt, s ha én az vagyok önnek, aki voltam:
3163 9, III | voltam: akkor a fizetés az én dolgom. Mondja meg ön,
3164 9, III | kezedet. Te Katalin vagy. Az én Katalinom!! S forrón
3165 9, III | parasztruhában, ott ügetett mellette az öszvéren, amiről levették
3166 10, I | javíthatlan tékozló fia, az előkelő társaságok száműzöttei,
3167 10, I | hanem a rablásban is azok. Az ökleik éppoly félelmesek
3168 10, I | s a gyilkos felkereste az asszonyt és a gyermeket,
3169 10, I | asszonyt és a gyermeket, s az egész hadjárat alatt védőjük
3170 10, I | démon-légiónak egy szakasza, mely az olasz alkirállyal a Veltlinen
3171 10, I | Barthelmy ezredes korában azt az egész vidéket legjobban
3172 10, II | csengetésére kinyitották az ajtót, a kis Lackó volt
3173 10, II | Lackó volt ott.~– Itt van az idegen úr? – kérdé tőle
3174 10, II | megver.~Már a folyosón érzett az a rettenetes betegszobai
3175 10, II | parázzsal; majd lepörkölték vele az üstökét, a parázson pattogott
3176 10, II | a ráhintett köménymag, s az ajtó mögül egy mérges hang
3177 10, II | Lizett – szabódott a fiú –, az úrnőnk van itt a kastélyból.~
3178 10, II | konyhaajtót Lizett, s csak az ajtó közepén levő négyszögű
3179 10, II | négyszögű ablakocskán jelent meg az ábrázatjával, aminek a gömbölyűségéből
3180 10, II | engedett kilátszani. Csak az a négyszegletű ábrázatparcella
3181 10, II | akar ön itt? Elment öntől az Isten kegyelme? Hogy ide
3182 10, II | Menjen ön a vadászlakba; az üres most. – Keressen egy
3183 10, II | áll a patkányméreg? – Még az kellene, hogy Cambray-val
3184 10, II | velem Lackó, keressük őt.~Az önző Lizett egy darabig
3185 10, II | nézett utána, odanyomva az arcát a négyszegletű ablakocskába; –
3186 10, II | kiverni a fejéből, hogy az öreget felkeresse: akkor
3187 10, II | kérem, vigye magával ezt az üveget. Igazi jó gyöngyvirág-ecet
3188 10, II | meg ha beszélt vele, ismét az arcát és a kezeit jól; ez
3189 10, II | hosszú üveget nyújtott ki az ablakon Marie-nak.~– Köszönöm,
3190 10, II | bezárta a négyszögű ablakot az ajtón vastáblával, s visszament
3191 10, II | kis Lackóval végigjárni az üres várat.~Minő változáson
3192 10, II | várat.~Minő változáson ment az keresztül!~A lépcsőszőnyegek
3193 10, II | vasszegek verve, amikre az önkénytesek tarisznyáikat
3194 10, II | Eszébe jutott valami.~Ha az egész várlakot feláldozta
3195 10, II | lábnyomoktól megszentségteleníteni: az ő leányszobáját.~Odasietett.
3196 10, II | Odasietett. Annak is nyitva volt az ajtaja; de az első pillantásra
3197 10, II | nyitva volt az ajtaja; de az első pillantásra megtudhatá,
3198 10, II | pillantásra megtudhatá, hogy az el volt zárva eddig a látogatók
3199 10, II | elől; a szőnyegek tiszták, az egész szobán még mindig
3200 10, II | egész szobán még mindig az a szűzi illat hatol át,
3201 10, II | Kétségtelen, hogy Lizett ebbe az egyetlen lakályos szobába
3202 10, II | Marie, s szemébe tűnt, hogy az egykori ágyfülkéjét elzáró
3203 10, II | volt.~Marie odasietett. Az ércgörgönyön belül világosság
3204 10, II | a rácson keresztül.~– Ki az? Marie! – kiálta fel a lázbeteg,
3205 10, II | elkezdett nevetni. Csak az arca mutatta, hogy nevet,
3206 10, II | ravaszul ki tudta játszani az ő kedvencét, az ő imádott
3207 10, II | játszani az ő kedvencét, az ő imádott bálványkáját,
3208 10, II | bálványkáját, hogy mikor az ide tör hozzá, meg ne tudja
3209 10, II | tör hozzá, meg ne tudja az ő dögvészes fekhelyét közelíteni.
3210 10, II | adott.~– Eredj, zárd be jól az ajtót a keresztvassal. Én
3211 10, II | Künn a folyosón gyújtsd meg az éji lámpát.~– Szabad a puskámat
3212 10, II | én félek; hanem támaszd az ajtó mellé.~Egészen besötétedett,
3213 10, II | ledűlök; te ott maradsz az ágyfülke előtt, s ügyelsz
3214 10, II | ügyelsz rá, hogy mit csinál az úr. Ha felnyitja a rácsot,
3215 10, II | őrködött.~Óh, dehogy történt az meg Marie-val, hogy el talált
3216 10, II | a felelet.~Egyszer aztán az lett a válasz, hogy most
3217 10, II | maga húzott fel Lizett. Ez az élő gép számlálta az örök
3218 10, II | Ez az élő gép számlálta az örök időt, harangkongású
3219 10, II | harangkongású hangjával hirdetve az óranegyedeket. – Már tizenegy
3220 10, II | álmodik. Azt álmodja, hogy az a bűbájos hölgy a lábai
3221 10, II | két arcképet mutogat neki, az egyik egy élő leányé s a
3222 10, II | kisleány téríti jó útra az anyját, s aztán a szép hölgy
3223 10, II | ilyet álmodni!~Egyszer aztán az őrt álló gyerkőc elkezdett
3224 10, II | félek.~– Mitől félsz?~– Ez az úr ott benn olyan csendesen
3225 10, II | kerevetről, s odafutott.~Az éjjeli mécs kanóca füstölögve
3226 10, II | fejénél, s bevilágítá annak az arcát.~Marie látott már
3227 10, II | Ez a halál.~Összeborzadt.~Az életösztön önkénytelen reszketésben
3228 10, II | itt.~Minő iszonytató lehet az a halál, mely kiszemelte
3229 10, II | a céljához, akkor aztán az a csontlovag azt mondta
3230 10, II | neki: itthon vagyunk! s az embert, ki még ma délután
3231 10, II | egész Bábelét döntötte le az ármánynak, éjfélre már csendes
3232 10, II | már csendes halottá tette az a rejtélyes lovag, aki hordatja
3233 10, II | másikba.~S milyen hosszú még az éjszaka!~Marie nem mert
3234 10, II | szükség sorba kocogtatni az ajtókat, hogy rátaláljanak
3235 10, II | harsog a horkolása végig az egész földszinten.~– Lizett!
3236 10, II | Marie, csendesen kocogtatva az ajtón, később aztán Lackó
3237 10, II | csizmasarokkal rugdalva az ajtót. Mind nem használt
3238 10, II | ajtót. Mind nem használt az semmit. Az ajtódöngetés,
3239 10, II | nem használt az semmit. Az ajtódöngetés, mely végighangzott
3240 10, II | amíg a legyek el nem kezdik az orrát bosszantani.~– Nézz
3241 10, II | valahol egy szoba nyitva, ahol az éjszakát eltölthetném? –
3242 10, II | felvont puskát arcához emelve, az idegenre célzott vele, rákiáltva
3243 10, II | Meg ne lőj! Én vagyok az apád.~– Ne közelítsen kend! –
3244 10, II | meglövöm!~– Hát nem ismersz az apádra? Lackó fiam!~– Én
3245 10, II | Mit jön kend ide? Én az úrnőmet nem hagyom bántani!~
3246 10, II | egy fiú meg akarja ölni az apját. Hirtelen befogta
3247 10, II | megszólítója felé.~Mikor annak az arcába világított a szövétnekkel,
3248 10, II | Hanem felmutatta Marie előtt az átadott acélgyűrűt.~– Az,
3249 10, II | az átadott acélgyűrűt.~– Az, aki ezt a gyűrűt viseli,
3250 10, II | küld engemet ide: azzal az izenettel, hogy rögtön siessen
3251 10, II | aki vezetni fogja. – Ez az ő parancsolatja!~– Engedelmeskedem
3252 10, II | férfi halkan folytatá:~– Az én uram, aki engem ide küldött,
3253 10, II | engem ide küldött, hogy az ő kincseit, ahol találom,
3254 10, II | Azt már elvitte hozzá az, akire annak a megőrzése
3255 10, II | megőrzése bízva volt.~– Úgy? „Az” vitte el? És „őhozzá”.
3256 10, II | a dolgom. – Nekem ugyan az én uram azt parancsolta,
3257 10, II | el a kijelölt menedékig az ő legdrágábbját: de én mást
3258 10, II | de én mást gondoltam ki. Az én pofám nem arra termett,
3259 10, II | pofám nem arra termett, hogy az valakit megvigasztaljon.
3260 10, II | semmi szükség. Győrig tiszta az út, semmi baj sem történhetik.
3261 10, II | feleségemet hoztam el útikíséretül az úrnő számára. Azt hiszem,
3262 10, II | szívesebben lát maga előtt. S az egy igen becsületes jó asszony:
3263 10, II | ennek a szegény fiúnak az anyja.~– Óh, az nagyon jó
3264 10, II | szegény fiúnak az anyja.~– Óh, az nagyon jó lesz: azt én igen
3265 10, II | olyan rossz ember, mint az apja.~Milyen büszkeség ragyogott
3266 10, II | leszek már rossz ember. – Ha az én uram azzal az asszonnyal
3267 10, II | ember. – Ha az én uram azzal az asszonnyal beszélt, akire
3268 10, II | megőrzése volt bízva, s ha az az asszony nem árulta el
3269 10, II | megőrzése volt bízva, s ha az az asszony nem árulta el az
3270 10, II | az asszony nem árulta el az ő kincseit, hanem elrejtette,
3271 10, II | előre tudom, hogy holnap az én uram hol fog megjelenni!
3272 10, II | megyek?~– Hahhó, úrnőm! Ahová az most törekszik, ott még
3273 10, II | még a föld is meghajlik az ember lába alatt. Különös
3274 10, II | lába alatt. Különös föld az! S ahogy azok, akik ott
3275 10, II | egymással, azt nem való az ilyen gyönge szívnek megérteni:
3276 10, II | gyönge szívnek megérteni: az az ördögök nyelve.~– Az
3277 10, II | gyönge szívnek megérteni: az az ördögök nyelve.~– Az ördögök
3278 10, II | az az ördögök nyelve.~– Az ördögök nyelve?~– Igen.
3279 10, II | kardcsattogás.~– Szóljon bele az Isten ez ördögi beszédbe!~–
3280 10, II | fenn van, használni kell az időt.~– De úti öltönyöm
3281 10, II | ismeri azt a mestert, aki az én szobámban azt a fortélyos
3282 10, II | fortélyát, nyissa fel azt. Az alcovenban találni fog egy
3283 10, II | fog egy megholt embert. Az énnekem igen jó barátom
3284 10, II | puskát, a kocsis kiereszté az ostorát, s a szekér elrobogott
3285 10, II | távozó szekérnek, amint az a kanyarodónál eltűnt előle,
3286 10, II | más, mint két mélyen alvó: az egyik rémségesen horkol,
3287 10, II | hallgat. S egyik sem fél az egész világtól…~
3288 10, III | III.~De Fervlans márki az egy osztály démon legionáriusával
3289 10, III | takarmányszállításról adott parancsokat. Az pedig köztudomású, hogy
3290 10, III | egy új vendég toppanik be az ivótársaság közé, akinek
3291 10, III | cimbora. Hát te hol jársz itt?~Az érkezett, meglehet, hogy
3292 10, III | fiatal, s ha megerőltetjük az emlékezetünket, eszünkbe
3293 10, III | népszerű volt a franciáknál: az orosz szövetségnél fogva)
3294 10, III | orosz szövetségnél fogva) s az oldalán egy nagy bőriszákot
3295 10, III | aminek egészen domború volt az oldala.~– Nem rossz bor! –
3296 10, III | kihörpentve De Fervlans poharából az aranyszínű rusztit. – Megyek
3297 10, III | temps est superbe. Pompás az idő! Les soldats sont gais.
3298 10, III | hívott össze, nem lehetett az embernek egymást megérteni
3299 10, III | embernek egymást megérteni az ugatásuktól. Senkinek a
3300 10, III | figyelmetlenül érinti; aminek az lett a következése, hogy
3301 10, III | lett a következése, hogy az udvarhölgy nagyot sikoltva
3302 10, III | életükben. A szegény emberek az ő nyakörveikbe dugták a
3303 10, III | hogy „chien de Vienne”! Ez az én küldetésem. – Miután
3304 10, III | felduzzadtak, s letette az asztal közepére.~Egy hatalmas
3305 10, III | juhász komondorkölyök volt az, szép bozontos fehér szőrű,
3306 10, III | fehér szőrű, mely amint az asztalra ki lett téve, rögtön
3307 10, III | lábát, s bátran megugatta az egész úri társaságot.~–
3308 10, III | császárnak?~– Barátom, ha az ember el akar válni a feleségétől:
3309 10, III | könnyen találhat rá. Hogy az asszony sokat féltékenykedik;
3310 10, III | meghódította fél Európát…~– Az egészet… te!~– Csak a felét,
3311 10, III | tudnók előre, hogy ki lesz az, akinek hízelkednünk kell.~–
3312 10, III | Barthelmy-szezonban.~– Colossaliter! Az nem szezon volt nekem, hanem
3313 10, III | komédiáját?~– Fölségesen. Éppen az utolsó jelenetét várom.~–
3314 10, III | Minő felséges őrjöngés! Az ősvilágrész minden madarai
3315 10, III | megszégyenített bálöltönyével, az tele volt hímezve frissen
3316 10, III | minden ember őt nézte. Az allegóriában pedig, ahol
3317 10, III | Folie-t, bolondult utána az egész udvar. Kurta ruhában,
3318 10, III | Ezért aztán Hortense azt az elégtételt szerezte a kicsikének,
3319 10, III | aztán nem mutatta magát az udvarnál többé, s nem tudom,
3320 10, III | lett belőle.~– Ezt jó lesz az anyjának meg nem tudni,
3321 10, III | Párizs valamennyi szalonjában az idén a tiroli viselet kapott
3322 10, III | Charlotte-ot felszedte valahol az utcán, egy csúf, fekete,
3323 10, III | nem visz valamelyikünket az ördög, – a viszontlátásig –
3324 10, III | Adieu!~Azzal felhörpintve az utolsó pohár bort, bedugta
3325 10, III | született komondorfit ismét az iszákjába, s Rómeó végáriáját „
3326 10, III | szeret utazni!~– Vigyen az ördög – dörmögé utána De
3327 10, III | ember! Vajon mit hozott?~Az „Landsknechtsschild Katalin”
3328 10, III | levelét hozza.~De Fervlans az asztalra csapott öklével,
3329 10, III | még nemcsak a leányt, de az ötmilliót is azonfölül.
3330 10, III | Egy férfiért. Csakhogy az a férfi nem én vagyok, hanem
3331 10, III | Tehát majd én leszek az az úr, aki tud tenni valamit. –
3332 10, III | Tehát majd én leszek az az úr, aki tud tenni valamit. –
3333 10, III | akkorát szaladnak, hogy az egész Fertő mentét fellármázzák
3334 10, III | őket meglepnem, s ugyanazon az úton vissza is térnem. Jártál
3335 10, III | Boldogasszonyig.~– Hintóval járható az út?~– Odáig igen. Hanem
3336 10, III | nem mehetnek. A Duna éppen az asperni ütközet napján szertelenül
3337 10, III | Hanem a Hanságon nehéz lesz az átjárás éjszaka – figyelmezteté
3338 10, III | Nem szalad el a faluból az ellenség érkeztére: odamegy
3339 10, III | is keresztül-kasul jártam az egész Hanságot, mikor itt
3340 10, IV | Minő a bibliai legenda az üldöző fáraónak útját álló
3341 10, IV | lecsapolták a Fertőt, s ahol az a Hanság tavaival legfőbb
3342 10, IV | cölöptöltést húztak keresztbe. Az idén, hogy a Hanság vizei
3343 10, IV | Hanság vizei újra megáradtak, az alul feszítő dágvány itt-amott
3344 10, IV | földdaganat fölrepedt, s annak az örvényéből a kiömlő fekete
3345 10, IV | továbbhaladva meglepő volt az az iszonyú békasereg, mely
3346 10, IV | továbbhaladva meglepő volt az az iszonyú békasereg, mely
3347 10, IV | jött a lovasokra, mintha az akarna legalábbis megütközni
3348 10, IV | akarna legalábbis megütközni az ellenséggel, a ló lába előtt
3349 10, IV | hármasával ugráltak fel az ingovány zöld balett-táncosai.~–
3350 10, IV | zöld balett-táncosai.~– Az ördög küldi ezt a sok békát
3351 10, IV | darvak úgy kiabáltak, mint az emberek, mikor nagy tüzet
3352 10, IV | aztán egyszerre elveszett az a valami, ami nem szégyenli
3353 10, IV | messzeségbe.~A posvány, mely az utat elállta, nem lehetett
3354 10, IV | hírrel jött vissza, hogy az iszapláva abban az irányban
3355 10, IV | hogy az iszapláva abban az irányban folyik, amelyen
3356 10, IV | helyrehozzuk. Elég hosszú az éjszaka. Van ennek más útja
3357 10, IV | keresztül-kasul járják az ingoványt, s nincs a bozótban
3358 10, IV | közt meg lehetett kerülni az iszaplávát, s eljutni Eszterháza
3359 10, IV | országútjára. Fervlans még az egyes leskunyhókkal is ismerős
3360 10, IV | itt.~Itt kezdődik aztán az igazi tőzegvidék. A róna
3361 10, IV | kapott a folyondár szulák, az iszalagbérzse és a vadkomló,
3362 10, IV | tetejükön már kizöldülve.~Az ingovány söppedékes tőzegtalajából
3363 10, IV | rozsdás törzsökű fenyőfáktól; az egyik halom neve „Földvár”,
3364 10, IV | lehetett hevenyén tüzet rakni. Az éjszaka nyirkos és hideg
3365 10, IV | s azt egy lövés követte az előőrs részéről, amire valami
3366 10, IV | De Fervlans odalovagolt az előőrshöz.~– Mi volt az? –
3367 10, IV | az előőrshöz.~– Mi volt az? – kérdezé.~– Nem tudom
3368 10, IV | tehát mégis állat.~– Ah, az bizonyosan az én megszökött
3369 10, IV | állat.~– Ah, az bizonyosan az én megszökött halemberem.~–
3370 10, IV | másodszori kiáltásomra meg az volt a felelete, hogy elővett
3371 10, IV | Kár lett volna meglőnöd. Az csakugyan az én elveszett
3372 10, IV | volna meglőnöd. Az csakugyan az én elveszett szörnyetegem.
3373 10, IV | nem olyan kicsiny baj volt az, hogy az előőrs a vízlakó
3374 10, IV | kicsiny baj volt az, hogy az előőrs a vízlakó törpét
3375 10, IV | valami gyanús verességre az előttük elterülő bozót között,
3376 10, IV | süstörögve emelkedett fel, az égnek. Öt-hat perc múlva
3377 10, IV | vadászok fölött. Közöttük volt az égő bozót, s abbul ő folyvást
3378 10, IV | uraknak le kellett tenni arról az ambíciórul, hogy ők akármiféle
3379 10, IV | még csak a torzképe volt az inszurgensnek, aki így megriasztá
3380 10, IV | Fervlans. – Előbb a sár állja az utunkat, most meg a tűz.
3381 10, IV | mit vét, abban bűnhődik. Az én vétkem, hogy ezt a szörnyeteget
3382 10, IV | volt a menekülő leánynak és az elősiető Vavel Lajosnak.~
3383 10, IV | e bújósdi játszás alatt. Az égő bozótbul seregei a menekvő
3384 10, IV | vaddisznó meg-megkísérti áttörni az iszapfolyamon, de az is
3385 10, IV | áttörni az iszapfolyamon, de az is visszariad tőle, pedig
3386 10, IV | iszapból kábító gáz párolog ki. Az égés egyre terjed, s visszfénye
3387 10, IV | visszfénye izzóvá teszi az égboltozatot; s az izzó
3388 10, IV | teszi az égboltozatot; s az izzó mennyezet aztán új
3389 10, IV | mennyezet aztán új színt ad az egész tájnak, a szikes avart
3390 10, IV | kapnak fel a partra, mely az utat ismét megnyitja előttük.~
3391 10, IV | mélyebbek, mint máskor, s az útnak körül kell őket kerülgetni,
3392 10, IV | Fervlans rövidíteni akarta az utat. Egy olyan ötven-hatvan
3393 10, IV | szarvast üldözve.~Csakhogy az ősszel volt: most pedig
3394 10, IV | és szabad lég. Két hétig az egész tó egy virágágy lesz:
3395 10, IV | lehúzódik a víz alá megint, az indák összekunkorodnak,
3396 10, IV | úszni.~A hínár, a tórongy, az úszszakál, a kolokánt mind
3397 10, IV | elszakíthatlan szövevénybe, s az evickélő állat a vízfenéké.~
3398 10, IV | majd beleveszett a hínárba az erőszakolt kísérletnél.~
3399 10, IV | tehát történnek még csodák az új időkben is. Ugyanaz a
3400 10, IV | rendkívüliség: a Duna áradása, mely az asperni ütközetnél oly végzetes
3401 10, IV | végzetes befolyással bírt az eldöntésre, kicsiben itt
3402 10, IV | arra, hogy a hadjáratnál az embereken kívül még van
3403 10, IV | bozótégés tűzfénye fellármázta az egész vidéket, s a hansági
3404 10, IV | fenyegeti, akkor nekimegy az ördögnek is.~De Fervlans
3405 10, IV | hepehupás talajon; néhol az ingó bürön át úgy kellett
3406 10, IV | mocsárereken kockáztatni kellett az átugratást, s egész tüskesáncokat
3407 10, IV | keresztülgázolót.~– No, ezen az úton nem jövünk vissza! –
3408 10, IV | meg kellett tartania, mert az egyetlen dobogó híd, mely
3409 10, IV | férfit láttak kiszaladni. Az egyik Eszterházának, a másik
3410 10, IV | ezek segélyével lépegettek az ingoványos talajon zsombikról
3411 10, IV | nyugtalanította ennek a két embernek az elfutása, de főnöke megnyugtatá:
3412 10, IV | ami enni-, innivaló volt. Az nem szolgálhatott nekik
3413 10, IV | tartani), meg vadrécetojással. Az ördög, ha megéhezik, azt
3414 10, IV | fölül helyezve, tovább fonta az útitervet. Guillaume tábornok
3415 10, IV | egyik okvetlenül rátalált, s az Friedbergen fogja várni
3416 10, IV | drága zsákmányát; tehát az oda vezető legkönnyebb utat
3417 10, IV | semmi se volt könnyebb; az útközben őgyelgő inszurgens
3418 10, V | V.~Az egyik férfi, aki gólyalábakkal
3419 10, V | A vezérrel tudatá, hogy az ellenség már megérkezett
3420 10, V | hogy Katalin is felült az öszvérre, és csatlakozni
3421 10, V | olyan bizonyos vagyok, mint az egy Istenről az égben.~Vavel
3422 10, V | vagyok, mint az egy Istenről az égben.~Vavel értette őt
3423 10, V | ismerlek én! Mikor meglátod az ellenséget, elfelejtesz
3424 10, V | kellett azt tudni, hogy ez az asszony mennyire megy a
3425 10, V | Meg kell neki azt tudni az utolsó próbáig, hogy Thémire-e
3426 10, V | Thémire-e vagy Katalin? Az élvhajhászó divathölgy-e
3427 10, V | nélkül indult ki a csapat az eszterházai fasorok közül,
3428 10, V | tömegben tartva, vezette az országúton.~A Hanság bozótját
3429 10, V | csak egyetlen halom volt. Az is emberkéz munkája. Egy
3430 10, V | mellette fehérlő csárdát: az egész tér csupa bozót volt;
3431 10, V | egész tér csupa bozót volt; az országút déli vonalától
3432 10, V | A sűrűben nem lehetett az ellenfél számerejét kitudni:
3433 10, V | utánaeredtek, kivágták az ellenfél kezéből. A bozótban
3434 10, V | elbuktak; minden lovasnak az ellenségen kívül még a földdel
3435 10, V | belyukasztottak.~„Nem tudjuk, mi az a görbe, de nagyon rossz!”~
3436 10, V | aki azt a kezébe veszi, az nem számít arra, hogy védelmezze
3437 10, V | hogy védelmezze magát, az csak támadni készül; aztán
3438 10, V | csak támadni készül; aztán az alakja is gonosz praktikával
3439 10, V | alakú vas van húzva, melynek az egyik vége olyan, mint a
3440 10, V | Fervlans, távcsövén át nézve az ellenfél lovasait. – Ismerem
3441 10, V | csillagvizsgálás. – Valamikor ez az úr katona volt, s nagyon
3442 10, V | piros kendővel a fején. Az ott egy szódafőző. Jól ismerem
3443 10, V | degradálják közlegénynek. Az lesz a mesterség, őt most
3444 10, V | lesben maradtok, amíg én az országúton előretörök, s
3445 10, V | felgyújtjátok.~– Úgy lesz – szólt az altiszt, s kiválasztva harminc
3446 10, V | A berekben ezalatt folyt az apró csatározás: egyes vitézek
3447 10, V | Fervlans jön csapatja élén az országúton. Ráismertem.~–
3448 10, V | Akkor hát siessünk mi is az üdvözlésére!~Azzal riadót
3449 10, V | feltett ellenfeléről, hogy az ezt a réduit alakú dombot
3450 10, V | Mind a kettő à cheval véve az országutat, kettős zárt
3451 10, V | rá.~Ennek is tudta Vavel az ellenfogását. Egyszerre
3452 10, V | dombtetőn eltakarta irtózva az arcát. A halál postái most
3453 10, V | napbarnította arcú szicíliai.~Az összecsapásnál Vavel úgy
3454 10, V | ellenfele kezéből, hogy az búgva repült fel a levegőbe,
3455 10, V | tombolt örömében a lábával!~Az első rohamnak sikere volt.
3456 10, V | ellenfél nyomába. Hanem az a szemlélő a dombtetőn már
3457 10, V | azt kedvese. Messze volt az, s nem hallotta a kiáltást.
3458 10, V | kúsztak a sás között, mint az indiánok.~Katalin nem tarthatta
3459 10, V | Lerohant a dombról, felszökött az öszvérére, s utánavágtatott
3460 10, V | kedvesének. A szíjostorral vágta az öszvért, hogy az nyargalt
3461 10, V | szíjostorral vágta az öszvért, hogy az nyargalt vele eszeveszetten.
3462 10, V | csapat.~Ekkor Katalinnal az a baj történt, hogy az öszvére
3463 10, V | Katalinnal az a baj történt, hogy az öszvére az út közepén megcsökönyösödött,
3464 10, V | történt, hogy az öszvére az út közepén megcsökönyösödött,
3465 10, V | megcsökönyösödött, ami szokása az öszvérnek, ha nagyon ütik:
3466 10, V | démonai, akkor kiugráltak az árokból a partra, s feltűzték
3467 10, V | sortüzelés fogadta őket az eddig oly csendes nádas
3468 10, V | Kitalálhatá, hogy melyik az. Az volt a legcsúfabb.~Az
3469 10, V | Kitalálhatá, hogy melyik az. Az volt a legcsúfabb.~Az is
3470 10, V | az. Az volt a legcsúfabb.~Az is megbecsülte őt, és felé
3471 10, V | udvariasságot.~– No, hát az én nevem meg Sátán Laci!
3472 10, V | betyárosan, nem engedve másnak az első vágást.~Hanem biz az
3473 10, V | az első vágást.~Hanem biz az ő acélja rosszabb volt amazénál.
3474 10, V | sem volt rest rárohanni az ellenfelére, azt az egy
3475 10, V | rárohanni az ellenfelére, azt az egy vágást, amit a fejére
3476 10, V | számba se vette. Katonadolog az! S a másik vágás már nem
3477 10, V | S a másik vágás már nem az ő számára volt rendelve.
3478 10, V | azt vette ki abból, hogy az ellenfél egy csapatja megkerülte
3479 10, V | hősregei babonával, hogy az ellenfél vezérét kell megölni.
3480 10, V | visszavonulási jeladásra.~Az odaugrató kornétás azonban
3481 10, V | tusát. A remek viadal még az ellenfél csodálatát is felkölti,
3482 10, V | nézegetett e bozót felé. Az a puskás csapat, mely innen
3483 10, V | további küzdelem fölött.~Hogy az oldaltámadás okozta zavar
3484 10, V | neki oda.~– Nálunk csak az árulókat akasztják fel most.~
3485 10, V | megragadva a ló zabláját, hogy az ágaskodva emelkedett fel,
3486 10, V | Vavel Lajosnak, hogy őt arra az egyetlen fűzfára itt a dsindsásban
3487 10, V | kihúzta hát nyeregkápájából az egyik lazarino comenazót.
3488 10, V | fogják őt megugatni, se az új császárnő ölebei nem
3489 10, V | és Grassini nem fogja az ő kedvéért da capo elénekelni
3490 10, V | kedvéért da capo elénekelni az „ombra chiarát”!; se Isabey
3491 10, VI | fegyvertüzeléssel tartóztatá vissza az üldözőket, míg társaik a
3492 10, VI | padlókat a vízbe, akkor aztán az utolsó védelmezők a pusztán
3493 10, VI | még csukogatni próbálja az ajtót, melyen keresztül
3494 10, VI | hangon, mintha távolból jönne az, énekli valaki: „Ave Maria…
3495 10, VI | piros vér.~Katalin mint az álomjáró ődöngött e kietlen
3496 10, VI | eszméje, mely idehozta, az volt, hogy felkeresse azt
3497 10, VI | Bízott a szívében, hogy az, mint a delejtű, oda fogja
3498 10, VI | ragyogott egy ércsisak, elején az aranyozott császári sassal.
3499 10, VI | beszélt.~– Ah, jó asszony, az Isten irgalmára… hozz nekem
3500 10, VI | Katalin nem kérdezte: ki az? Jó barát-e vagy ellenfél?
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4387 |