1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4387
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
4001 11, VI | az már nem hősköltemény, az tündérmese. Így csak a sérthetlenné
4002 11, VI | Egy vitézük, Ányos Elek, az első rohammal elvesztette
4003 11, VI | a maga lábán ment vissza az ezredéhez.~Egy közvitéz:
4004 11, VI | körülfogták, szétverte magáról. Az ellenség a lovasság rohama
4005 11, VI | trombitái.~A jó barát jött az elesett Foky Ferencért bosszút
4006 11, VI | érkezett oldalroham kényszeríté az ellenfélt sietve kitakarodni
4007 11, VII | VII. Meskó útja~Az abdai elsáncolt tábor arra
4008 11, VII | s annak a védelme alatt az egész országból összevont
4009 11, VII | támadhat Győr ellen, ahonnan az egészen védetlenül van hagyva.~
4010 11, VII | schein”-ban volt értve.~Az abdai elsáncolt táborban
4011 11, VII | minden másodiknak volt; és az igen célszerűen volt, mert
4012 11, VII | célszerűen volt, mert annak az egy puskának az elsütéséhez
4013 11, VII | mert annak az egy puskának az elsütéséhez két ember kellett,
4014 11, VII | elsütéséhez két ember kellett, az egyik célzott vele, a másik
4015 11, VII | hátra, védelemre készen.~Az ellenség minden oldalról
4016 11, VII | tartá Meskó dandárát, s az ütközet estéjén megjelent
4017 11, VII | a sáncok előtt, ki által az alkirály arra szólítá fel
4018 11, VII | alkirály arra szólítá fel az inszurgenseket, hogy rakják
4019 11, VII | le a fegyvert.~A válasz az volt, hogy „jöjj ide, vedd
4020 11, VII | Rendek élére, hanem annál az érdeménél fogva, hogy fiatal
4021 11, VII | keresztül fogják magukat vágni az ellenségen.~Vakmerő terv
4022 11, VII | mindennapi dolog volt harcolniok.~Az volt a tervük, hogy keresztültörnek
4023 11, VII | vonalon, s aztán körülkerülve az egész ellenségtől megszállt
4024 11, VII | túlnyomó erővel vesse magát az alkirály seregére.~Ezt a
4025 11, VII | út meg volt már szállva az ellenségtől, kivéve a vízi
4026 11, VII | szigetek között könnyebb volt az ellenfél figyelmét kikerülnie.
4027 11, VII | hogy sikerüljön.~De azzal az inszurgens gyalogsággal
4028 11, VII | számítani, mint a lovasságára és az ágyúira.~Úgy is volt az
4029 11, VII | az ágyúira.~Úgy is volt az elrendelve. A gyalogságnak
4030 11, VII | Napóleon és a franciák.~De most az egyszer embereikre akadtak,
4031 11, VII | gyalogolni. – Nem futni: az nem virtus, hanem gyalogolni!~
4032 11, VII | hanem gyalogolni!~Elöl az úttörők, az ágyúk és a pozsonyi
4033 11, VII | gyalogolni!~Elöl az úttörők, az ágyúk és a pozsonyi lovasság;
4034 11, VII | lovascsapatok; közbül pedig az egész oszloprendben vonuló
4035 11, VII | a középé csak a sietés.~Az éj beálltával Zirchich őrnagy
4036 11, VII | azon átvonult nesztelenül az egész dandár. Mikor a túlparton
4037 11, VII | Csak akkor vette észre az ellenség, hogy a körülfogott
4038 11, VII | arra? A Dunától a Balatonig az egész környék a franciák
4039 11, VII | van megszállva.~Igenis, az volt a szándékuk: a Dunától
4040 11, VII | éjszakai egérutat nyertek. Az alkirály serege nem üldözhette
4041 11, VII | üldözésükre elindult; míg az alkirálynak egy hadcsapatja
4042 11, VII | sietett eléjük kerülni.~Majd az előhad, majd az utóhad keveredett
4043 11, VII | kerülni.~Majd az előhad, majd az utóhad keveredett harcba,
4044 11, VII | keveredett harcba, amint az ellenséggel érintkezésbe
4045 11, VII | túlnyomó erejű volt, de a talaj az inszurgenseknek kedvezett.
4046 11, VII | És minden bácskai vitéz „az” volt most.~A hősök között,
4047 11, VII | Radivojev, Knezy, Popovics; de az is a kor erős vonásaihoz
4048 11, VII | előtt megújult a harc, s az inszurgens lovasok mindaddig
4049 11, VII | mindaddig feltartóztaták az ellenfél rohamát, míg Zirchich
4050 11, VII | távol tarthatták maguktól az üldözőket.~A kis-celli híd
4051 11, VII | mindenáron meg kellett tartani az utóhadnak, hogy a hosszú,
4052 11, VII | gyalogzászlóaljak azalatt az erdős vidéket elérhessék,
4053 11, VII | elérhessék, ahol azután az ellenfél lovasságának meg
4054 11, VII | lovasságának meg lehet nehezíteni az üldözést, puskatüzeléssel.~
4055 11, VII | egy részét a lóról, s amit az ellenféltől tanult, most
4056 11, VII | gyalog zászlóaljak, azután az ágyúk, azután ismét gyalogok,
4057 11, VII | júniusi nap kegyetlenül égette az izzadó arcokat. Egy szellő
4058 11, VII | keresztül-kasul járó seregek által. Az erdő közellétét bögölysereg
4059 11, VII | feltartott farkkal. S ahogy az a szívós agyag az úton,
4060 11, VII | ahogy az a szívós agyag az úton, felvágva terhes szekerek
4061 11, VII | kemény cseréppé száradt az afrikai hőségben; azon végigballagni
4062 11, VII | beteljesül.~Alig érték el az első lovasok az erdő szélét,
4063 11, VII | érték el az első lovasok az erdő szélét, amint egyszerre
4064 11, VII | dandár bontakozik ki rájuk az erdei mély útból: lovasok
4065 11, VII | lovasok és gyalogok.~Ez volt az a dandár, melynek őket az
4066 11, VII | az a dandár, melynek őket az abdai sáncok között kellett
4067 11, VII | akkor elmenekültek; hanem az az egyenesebb úton, a Marcal
4068 11, VII | akkor elmenekültek; hanem az az egyenesebb úton, a Marcal
4069 11, VII | belementek annak a torkába.~Az előhad nem volt e meglepetésre
4070 11, VII | tüzérségnek alig volt ideje az ágyúkat lekapcsolni; három-négy
4071 11, VII | gróffal.~És ez a roham volt az inszurrekciót jellemző hőstettek
4072 11, VII | egyes vitézek válnak ki, az egész csapat egyesített
4073 11, VII | egyesített súlyával csap le az ellenfélre.~S minő lecsapás
4074 11, VII | támadó francia lovasság; az ágyúk visszafoglalva, s
4075 11, VII | ágyúk visszafoglalva, s újra az ellenségnek fordítva; kétszáz
4076 11, VII | jövő francia gyalogságnak! Az percek alatt szét van szórva
4077 11, VII | percek alatt szét van szórva az erdőben, s menekül a bokrok
4078 11, VII | elég neki! Tovább vágtat az ellenség uralta téren; meglep
4079 11, VII | fegyver! Van csizma, amennyi az egész dandárnak elég! Van
4080 11, VII | ami több: van becsület! Az ellenség megtanulta a leckéből,
4081 11, VII | dandárának útját állni! Az utóhad is visszaverte a
4082 11, VII | felcsizmázva, folytatták az utat; a kiszabadult foglyok
4083 11, VII | mennyire van Győr Keszthelytől, az meg fogja érteni, minő utazás
4084 11, VII | hogy a tábornoknál melyik az előhad, melyik az utóhad,
4085 11, VII | melyik az előhad, melyik az utóhad, mert ő maga sem
4086 11, VII | merre hátra. S minthogy az ellenség nem tette meg neki
4087 11, VII | másfelé.~Most már tiszta volt az út az egyesült magyar és
4088 11, VII | Most már tiszta volt az út az egyesült magyar és osztrák
4089 11, VII | nap alatt: négy elég lesz az óriási V betű másik vonalán
4090 11, VII | tekintélyes haderő volt együtt. Ha az gyors menetekben egyesül
4091 11, VII | lezúzó erővel támadhatja meg az alkirály seregét; ki már
4092 11, VII | van a nádor serege felé.~Az ország főkapitánya e tudósítást
4093 11, VII | főkapitánya e tudósítást az egész hadsereggel közölte,
4094 11, VII | dandárja előtt nyitva tartják az utat.~Erre a szóra mindenki
4095 11, VII | feladatnak a megoldásában, hogy az előre-hátra őgyelgő francia
4096 11, VII | hadműveletének korántsem az volt az indoka, amit a rosszakaratú
4097 11, VII | hadműveletének korántsem az volt az indoka, amit a rosszakaratú
4098 11, VII | mely minden franciát, aki az ellenség mellett harcol,
4099 11, VII | főbelövéssel fenyeget), hanem mint az eredeti napiparancsokból
4100 11, VII | sajátszerű kiformált terve volt: az ellenségnek a hátába kerülni,
4101 11, VII | köti, hogy találja meg vele az összeköttetést. Mit tegyen
4102 11, VII | hadvezér?~Meskó véleménye az volt, hogy egyiket a három
4103 11, VII | együgyű inszurgens tábornok!~Az igazi tapasztalt hadvezér
4104 11, VII | három külön parancsot, hát az első nap tesz egy utat észak
4105 11, VII | tetszett.~De már itt elszakadt az inszurgensek türelmének
4106 11, VII | inszurgensek türelmének az idege. Mind felzúdultak,
4107 11, VII | követelt vissza tőle mint az inszurrekció tulajdonát.~
4108 11, VII | neki, másodszor is megtenni az utat a Balatontól a Dunáig:
4109 11, VII | Vértesen keresztül.~Azt az egész területet a franciák
4110 11, VII | ment olyan gyorsan, mint az idejövetel.~Verekedniök
4111 11, VII | megitattak, verekedniök kellett az éjszakai pihenésért. Útjokban
4112 11, VII | elfogott levelében olvasható az elismerő magasztalás, azon
4113 11, VII | Két hét került bele, amíg az elszakadt inszurgens dandár
4114 11, VII | volt annyira megverve, mint az elővigyázatos stratéga hadvezér,
4115 11, VII | Chasteler tábornok, ki most már az inszurgensek által tört
4116 11, VII | valamikor azt fogja kiolvasni az adataiból, hogy Meskó volt
4117 11, VII | adataiból, hogy Meskó volt az ellenség, azt kergette Chasteler
4118 11, VII | veszprémivel. Most már nem állhatta az útjokat senki.~Csengő zenével,
4119 11, VII | városokból eléjük jöttek az asszonyok, a leányok, s
4120 11, VII | el a várva vártakat.~Maga az ország főkapitánya: a nádor,
4121 11, VII | ország főkapitánya: a nádor, az összes tábornoki kar, az
4122 11, VII | az összes tábornoki kar, az egész főszállásmesteri törzs
4123 11, VII | harangok zúgása között.~Az volt az örömnap!~Elrongyosodva,
4124 11, VII | harangok zúgása között.~Az volt az örömnap!~Elrongyosodva,
4125 11, VII | süveggel és diadalragyogással az arcon. Még a paripák nyakába
4126 11, VII | András templom előtt maga az ország prímása fogadta a
4127 11, VII | fennhagyott helyet. Mikor az ismerősök, jó barátok, rokonok,
4128 11, VII | barátok, rokonok, testvérek az elveszettnek hitt, a diadalmasan
4129 11, VII | vitézek ölelésére rohantak: az olyan színjáték volt, aminőt
4130 11, VII | gyönyörűségükre!~*~Kár, hogy az örömnap – olyan későn jött –
4131 12, I | jött Meskó dandárával, ahol az már a Komáromból eléje siető
4132 12, I | előcsapatjától megtudta, hogy szabad az út.~Itt találta Vavelt kiküldött
4133 12, I | hadikéme, Mátyás mester.~Lajost az egész idő alatt legjobban
4134 12, I | alatt legjobban nyugtalanítá az elhagyott nők sorsa. Igen
4135 12, I | amikből puskaropogás fogadta az utazót; – gyönyörű tájak,
4136 12, I | a hosszú idő alatt csak az a gond nyugtalanítá, hogy
4137 12, I | nyugtalanítá, hogy mi történt az ő szeretteivel.~Mi történt,
4138 12, I | szeretteivel.~Mi történt, ha az ellenség ostromolni találta
4139 12, I | egy kakasszót halljon, ha az érckutyák és a tűzkakasok
4140 12, I | ha egyszerre elkezdtek az ostromágyúk dörögni, s bombák
4141 12, I | talán azt is megszokják az asszonyok? Óh, a nőknek
4142 12, I | Azokból még feltámadott. Még az a tizenöt vágás se tette
4143 12, I | tette volna porrá, amit az ácsi csatában kapott. Hanem
4144 12, I | tudták kivenni belőle, s az elvitte a másvilágra. No,
4145 12, I | lett volna. Szegény László, az utolsó szavával is a kegyes
4146 12, I | túl mi hír van?~– Bizony az a másik sem egészen örvendetes.
4147 12, I | sem egészen örvendetes. Az egyik azt mondja, hogy a
4148 12, I | Mondtam, hogy vegyék be az én dupla ágyúimat! Nem fogadták
4149 12, I | paraszthajszálon múlt, hogy megnyerte az ütközetet.~– Tehát megnyerte?~–
4150 12, I | franciák seregéből, mint azok az övéből, ágyút is többet
4151 12, I | tőlük, mint azok őtőle. Az inszurrekció készen áll,
4152 12, I | puskaporos raktárába. Amint az aztán a levegőbe repült,
4153 12, I | mehettünk a segítségére, mert az a sok generális hetvenhétfelé
4154 12, I | veszedelem?~– Veszedelem? Az nem történt. Egy kis magányházban
4155 12, I | őket, mint saját húgait.~– Az alispán is ott van?~– Ott
4156 12, I | ám. Ő is kapitulált, de az asszonyságok kedvéért ott
4157 12, I | megrettenve.~– Guillaume biz az. Annak híják. Igen fain,
4158 12, I | Innen tudom a titulát, amit az elébb mondék.~Vavelnek az
4159 12, I | az elébb mondék.~Vavelnek az agya elzsibbadt, mint mikor
4160 12, I | utolér egy álló helyében az álom.~– Nem használt semmit
4161 12, I | tovább nyugodt flegmával az ezermester –, a francia
4162 12, I | családi boldog életre, mikor az oltár előtt arra a kérdésre: „
4163 12, I | világba? Mi hárman!~– Hja, biz az úgy van – mondogatá Mátyás
4164 12, I | volna!~– Úgy! Igazság! Azt az urat is eltakaríttattam
4165 12, I | akit mostohája megvert.~Az ő mostohája: a sors.~– A
4166 12, I | halott rejtekéhez, amit az magára zárt?~– Igen egyszerűen.
4167 12, I | gróf szobájában, a rostély az alcoven előtt rögtön felgördült.~–
4168 12, I | is föl tudná nyitni, ami az én drágaságaimat most fogva
4169 12, I | drágaságaimat most fogva tartja; az volna aztán a remeklés!~–
4170 12, I | hátha valaki hallgatózik az ágy alatt vagy az ajtó mellett.
4171 12, I | hallgatózik az ágy alatt vagy az ajtó mellett. Én is így
4172 12, I | Igen rövid közlemény volt az.~De Vavel Lajost egyszerre
4173 12, I | tudod, hogy Győrt elfoglalta az ellenség.~– Értesültem róla;
4174 12, I | barátainkat.~–Jegyesem és védencem az ellenség kezébe került.~–
4175 12, I | őket szabadítani onnan.~– Az is meglehet. Hanem elébb
4176 12, I | városból?~– Hogy mit teszek, az az én titkom. Kell hozzá
4177 12, I | városból?~– Hogy mit teszek, az az én titkom. Kell hozzá erőszak
4178 12, I | Vitézség és csalfaság. Határos az a lehetetlenséggel, és mégis
4179 12, I | bizonyos. Én kiszabadítom az én szeretteimet úgy, hogy
4180 12, I | kiküldelek, – hogy tartsd fenn az összeköttetést Chasteler
4181 12, II | van, ami szükséges, mind, az ekhó alatt.~A halálfejesek
4182 12, II | értette ezt a nyelvet, s az tolmácsolt. Nagyon gyanakodók
4183 12, II | Szegény bírónak ez volt az első víz, amit legénykora
4184 12, II | trombitásuk is úgy fújta az indulót, ahogy a franciák
4185 12, II | előresietett, kikémlelni, nincs-e az útban valahol akár francia,
4186 12, II | most találkozni.~Nem jártak az országúton. Nekivágtak a
4187 12, II | tudnak a világban, mint az alattuk megpihenő csapatról.
4188 12, II | Onnan másnap tovább vitt az út a Bakonyér mentében;
4189 12, II | falucskák lakói bámulva nézték az átvonuló csapatot, s találgatták
4190 12, II | pedig azt nézik, hogy lesz-e az idén elég gubics az erdőn.
4191 12, II | lesz-e az idén elég gubics az erdőn. Nem tudtak velük
4192 12, II | szedte a társzekerekről az eldugott süvegeit: a több
4193 12, II | inszurrekció egyik dandára, s az, ha megkapja a kakastollas
4194 12, II | megkapja a kakastollas süvegeit az álfranciáknak, késő lesz
4195 12, II | helységét.~Kicsiny falu az a Rábca partján, de van
4196 12, II | seregektől volt megszállva az egész vidék.~A Győrbe vivő
4197 12, II | toronyba, s onnan kémlelte az országutat tábori távcsövével.~
4198 12, II | tájat, a tarka rónát, melyen az aratatlan, érett vetés a
4199 12, II | egy fiatal tiszt lovagolt, az éltesebb hölgyet mulattatva
4200 12, II | szép zöld rónán, melyen az országút átvonul, egy erős
4201 12, II | chasseurök. Szénázni jártak.~Az igaz, hogy a csalódás kedvéért
4202 12, II | előtt, amik már felkaptak az országútra.~A postakocsis
4203 12, II | útról a töretlenre; aminek az lett a következése, hogy
4204 12, II | lett a következése, hogy az egyik szénásszekér feldűlt,
4205 12, II | aztán tökéletesen elzárták az utat.~Ekkor egész közel
4206 12, II | támadásra nem voltak készen, az első taszításra le voltak
4207 12, II | taszításra le voltak szorítva az országútról, s a vizenyős
4208 12, II | a percben, amidőn a kard az ifjú francia vitéz kezéből
4209 12, II | vitéz kezéből kirepült, az ifjú hölgy, elfeledkezve
4210 12, II | önkénytelenül elárult előttem az imént. Nagy örömömre fog
4211 12, II | fog szolgálni, ha önnek az ügyét ez epizód által előmozdíthattam.~
4212 12, II | Guillaume tábornok úrnak. Az izenet így szól: „Én, Vavel
4213 12, II | úr foglyul tartja magánál az én jegyesemet: Dealba Thémire
4214 12, II | Én kérem vissza cserébe az én hölgyeimet az ő hölgyeiért.
4215 12, II | cserébe az én hölgyeimet az ő hölgyeiért. Egyéb kívánságom
4216 12, II | fogom önt várni, ahonnan az a templomtorony kilátszik.
4217 12, II | templomtorony kilátszik. Adieu!”~Az ifjú hölgy némán, összetett
4218 12, II | összetett kezekkel könyörgött az ifjú tisztnek, amit annak
4219 12, II | szükség a szívére kötni. Az úgyis minden lehetőt el
4220 12, II | bocsátott lovag tovarobogott az országúton. Vavel Lajos
4221 12, II | országúton. Vavel Lajos pedig az utazóhintót a börcsi út
4222 12, II | előkelő hölgyeket!~– Hát az én hölgyeimet nem tartja-e
4223 12, II | hölgyeimet nem tartja-e fogva az ön férje?~– Az én leányom
4224 12, II | tartja-e fogva az ön férje?~– Az én leányom oly rettegős,
4225 12, II | olyan félénk teremtés, mint az én szegény Marie-m!~– De
4226 12, II | semmi kétségem; de ezek az ön kísérői, ezek rettenetes
4227 12, II | kentaurok ezek?~– De – azoknak az ivadékai.~– Igaz, hogy még
4228 12, II | vadkanagyaraik vannak?~– Az igen valószínű. Azt takargatják
4229 12, II | bajuszaikkal; úgy gondolom.~– Hát az igaz-e? – szólt suttogva
4230 12, II | igaz-e? – szólt suttogva az úrhölgy – (úgy olvastam
4231 12, II | olvastam valahol), hogy az itteni úrasszonyok fiatal
4232 12, II | ki, s abban fürödnek?~– Az igen kellemes lehet – hagyta
4233 12, II | kapták.~– Mit gondol ön? Az Istenért!~– Hát hisz önöknek
4234 12, II | hozzá.~– Csitt. Hazaáruló! Az egészen más.~Eközben az
4235 12, II | Az egészen más.~Eközben az történt, hogy egy volón
4236 12, II | sebesítve mind a kettő. Az inszurgens a homlokán, a
4237 12, II | volón leszállt a lováról, s az oldaláról leakasztva a csutorát,
4238 12, II | fogja azt értelmezni, ha az úrhölgyet is megkínálja
4239 12, II | korty abból a badacsonyiból.~Az úrhölgy nem merte a kínálást
4240 12, II | bor! – mondá meglepetten az ízlelés után Vavelnek.~–
4241 12, II | A volón pedig azt mondá az úrnőnek, a kulacsát visszavéve,
4242 12, II | egynek sincs vadkanagyara. Az sem lesz mármost igaz, hogy
4243 12, II | lesz mármost igaz, hogy az úrnőik leányvért használnak
4244 12, II | éppen oly nagyszerűek, mint az ön palotája a Chaussée d’
4245 12, II | Madame, hogy mivel fogja ön az időt tölteni, ha odaérünk
4246 12, II | a templom elé hajtattak.~Az egész faluban nincs több
4247 12, II | aztán lesegíté a hölgyeket az ülésből, s felkérte a lelkészt,
4248 12, II | templom ajtaján belépett.~Az Isten tiszteletére szánt
4249 12, II | szenvedő emberek ápolásához. Az egész templom egy kórház
4250 12, II | tulajdon édesanyja volna az ágya fejénél. És a lelkész
4251 12, II | náluknál még nyomorultabbakat: az ellenséget.~– Ugye szép
4252 12, II | azok a kannibálok, akik ezt az országot lakják! – És bizony
4253 12, II | kisasszonyával együtt ezen az egész országon, és nem fogja
4254 12, II | egyetlenegy ember van ebben az országban, akiben kannibáli
4255 12, II | vérében megfürödni képes: – az én vagyok! És bizony mondom
4256 12, II | hogy nem töltheti ön el az időt jobban addig, amíg
4257 12, II | védszenteihez, hogy Guillaume úr az én szeretteimet szabadon
4258 12, II | Guillaume úr nem fog késni az ön szeretteinek kiadásával,
4259 12, II | mihelyt megtudja, hogy az miértünk lesz cserébe. Én
4260 12, II | kapta volna meg; de hogy az az ördögi jó ötlete támadt
4261 12, II | kapta volna meg; de hogy az az ördögi jó ötlete támadt
4262 12, II | Sebesülteket sem akarok ápolni. Az Isten őrizzen meg minden
4263 12, III | meglepetve, mikor a tábornoknét az ellenséges vezérrel együtt
4264 12, III | iratokkal letörlődött is az asztalra krétával felírt
4265 12, III | jó hír hozójának kezét.~Az pedig még jobban igyekezett
4266 12, III | Ne legyen önnek gondja az én leányom hajaszálaira!
4267 12, III | rögtön utazhatunk.~A delnő az oldalszobába távozott, hol
4268 12, III | monda a kapitány, átadva az oltalomleveleket Vavelnek.~
4269 12, III | oltalomleveleket Vavelnek.~Az oltalomlevél a legszabályosabban
4270 12, III | legszabályosabban volt kiállítva; az alkirály stampigliájával,
4271 12, III | papír is utánozhatatlan az átlátszó víznyomatú sasos
4272 12, III | víznyomatú sasos címerrel.~Az oltalomlevél szólt Vavel
4273 12, III | sokáig tanulmányozta ezt az okiratot.~– Kételkedik ön
4274 12, III | akadtam csak fel. De hisz az lehet a fogalmazó hibája. –
4275 12, III | fogalmazó hibája. – Mit tesz az? Én hálára vagyok önnek
4276 12, III | Semmi esetre sem. Hanem az mégis következik, hogy mindkettőnk
4277 12, III | vendég látogathatunk át. Az ön csapatjának határvonala
4278 12, III | táskájából a térképet, s azt az asztalra kiterítve, megmutogatá
4279 12, III | mézeshetekké alakítanók, az nem volna kárba veszett
4280 12, III | elkészültek, s kijöttek az oldalszobából. A kisasszony
4281 12, III | leányát kiváltsa a fogságból az ajánlott cserével. Ismerem
4282 12, III | kezébe kerültek, odadobta az egész gothai almanachot: „
4283 12, III | pikétet! Ah, önök letörülték az ügyetlen térképeikkel az
4284 12, III | az ügyetlen térképeikkel az asztalról a számadásainkat;
4285 13, I | végén bejött, ugyanakkor az inszurgens volóncsapat a
4286 13, I | megérkezem, rögtön megírom az ön jegyesének a velünk történteket; –
4287 13, I | delnő kezét. – Áldja meg önt az ég azért, hogy szegényeknek
4288 13, I | kémeim, s engem tudósítottak az ellenfél minden mozdulatairól.~–
4289 13, I | tartotta addig, amíg csak az utolsó házat is el nem hagyták.~
4290 13, I | a faluból.~A falu végén az őrszem rájuk kiáltott, és
4291 13, I | Vavel Lajos előmutatta az oltalomlevelet, s amíg azt
4292 13, I | friss kardvágás sebe van az arcán: a mai utolsó kardcsattogások
4293 13, I | keresztül ki- s bejárhasson az ember, akinek éppen nincs
4294 13, I | azt kérdezni, hogy merre az egyenes út. Ilyenkor a görbe
4295 13, I | leégett várost máskor is, de az a gondolat, hogy e kormos
4296 13, I | háza népe megmenekült, s ha az ellenség kegyetlen nagy
4297 13, I | sarcot vetett a városra, az élelmes népkedély megragadja
4298 13, I | felszabadult, s hozta szekérszámra az eladni való eleséget. A
4299 13, I | úgyhogy esténként, mivelhogy az ércpénzt a bankótól különválogatni
4300 13, I | munka lett volna, kiállt az udvarra, s a kiterített
4301 13, I | keltett senkiben csodálkozást, az utóbbi napokban sokat jártak-keltek
4302 13, I | jártak-keltek itt keresztül az inszurgensek küldöttei,
4303 13, I | tőszomszédjában táboroz már az egész inszurgens sereg.
4304 13, I | mester tudta már a járást. Az ostromágyúk hordtávolán
4305 13, I | medvesüveges a kapuban! Az alispán hajdúja strázsál
4306 13, I | ellenség kezéből, mikor az már vasmarokkal tartá azokat
4307 13, I | ő diadalmaskodott. Azt az óriást, akit senki le nem
4308 13, I | hogy jártassa meg azalatt az utcán csendesen a nagyon
4309 13, I | katonásan tisztelgett előtte az alispán hajdúja, kivont
4310 13, I | Sátánnéval találkozott, az ijedten csapta földhöz,
4311 13, I | ott három ismerőst talált: az alispánt, Tromfszky doktort
4312 13, I | amint Vavel közéjük lépett. Az alispán arca ugyanazt a
4313 13, I | lenyomott hangon Vavel.~Erre az alispán némán inte a fejével,
4314 13, I | négy macska is ott mosdik az ablakpárkányon és a pamlagon,
4315 13, I | selyemvirágos függönyeivel, s az ágyon fekszik Marie, és
4316 13, I | ágyon fekszik Marie, és az ágy fejénél ül Katalin.~–
4317 13, I | kezével homlokára csapva, s az olyan keserves hangon ejtett
4318 13, I | csókolja; hanem őhozzá. – Ő az első. Ő az, aki előtt térdre
4319 13, I | hanem őhozzá. – Ő az első. Ő az, aki előtt térdre veti magát,
4320 13, I | ragyognak rajta, amiket az a sötét arcú vőlegény szokott
4321 13, I | legtisztább földi öröm, ami már az égi üdvnek verőfénye.~Ő
4322 13, I | tőlem. Nem halok meg. Nem az a rút influenza támadott
4323 13, I | vagy. Ha ki tudtál ragadni az ő kezeikből, ki tudsz ragadni
4324 13, I | meggyógyulok. – Nem is betegség ez az enyim; csak rettegés volt
4325 13, I | enyim; csak rettegés volt az és kétségbeesés. – Ez elmúlt,
4326 13, I | kapaszkodom, s elsétálok veletek az ablakig. – Megnézem, hogy
4327 13, I | mondanivaló van a világon, – amit az ember kigondol, – s ha „
4328 13, I | Marie-t felöltöztetni; az orvos azt mondá, hogy meg
4329 13, I | kívánságát.~Lajos azalatt kiment az oldalszobába, Katalin követte
4330 13, I | senki.~Nehéz tusakodás volt az: fegyver nélkül, szavak
4331 13, I | álmainak hagymázos szavai mind az én lelkemet sújtó vádak
4332 13, I | látogató kocogtat elébb az ajtón: az a csontkoponyájú-e
4333 13, I | kocogtat elébb az ajtón: az a csontkoponyájú-e vagy
4334 13, I | a csontkoponyájú-e vagy az a kifestett képű? S aztán
4335 13, I | és érte imádkozik, mikor az nem tud! Ha Marie-t elragadták
4336 13, I | Marie-t elragadták volna az én kezeim közül, nekem más
4337 13, I | boldognak érezte magát, mint az oltár mennyezete alatt.
4338 13, I | Lajos karjai közé fogta az asszonyt, és ajkait ajkára
4339 13, I | zendült elő. Halk akkordokban az inszurrekció népdala.~Lajos
4340 13, I | már, amióta ő távol van.~Az ő kedvenc kék ruhája volt
4341 13, I | ruhája volt rajta.~Azok az ő átlátszó finom ujjai csak
4342 13, I | csak úgy libegtek végig az elefántcsontokon, kicsalogatva
4343 13, I | a búbánatos melódiát.~S az utolsó akkordhoz még a verset
4344 13, I | hamvai ott porlanak abban az acélszekrényben; akinek
4345 13, I | acélszekrényben; akinek annyit fájt az élet, hogy nincs kedve még
4346 13, I | feltámadni. – Hanem a „Sophie”, az itt marad, az elmegy veletek,
4347 13, I | Sophie”, az itt marad, az elmegy veletek, s látni
4348 13, I | boldogok lesztek. – Vigyetek az ablakhoz, hadd lássam meg
4349 13, I | hajnalcsillagot.~Odagördíték karszékét az ablakhoz, s Vavel kinyitá
4350 13, I | ablakhoz, s Vavel kinyitá az ablakszárnyat, hogy friss
4351 13, I | férfi, a magányos séták az emberhangtalan kertben. –
4352 13, I | holnapután is, és örökké, míg az emlékezet tart, az együgyű,
4353 13, I | míg az emlékezet tart, az együgyű, bohó leány, aki
4354 13, I | beszéljetek Marieról soha többet. Az haragot, keserűséget támaszthatna
4355 13, I | híjátok Botta Zsófiát; az kibékít. Előjön még egy
4356 13, I | könny kihullt volna. – Pedig az volt a legerősebb küzdelem.~
4357 13, I | legerősebb küzdelem.~Nem szabad az élni óhajtó beteg előtt
4358 13, I | annak oly lángban égett most az arca.~– Nézzétek, máris
4359 13, I | Ma elmaradt. – Látjátok, az öröm meggyógyított. – Hagyjátok
4360 13, I | tartották őtet itten!~Jól mondá az alispán: „Nem való tinektek,
4361 13, I | való tinektek, franciáknak az ilyen teremtés!”~Minek az
4362 13, I | az ilyen teremtés!”~Minek az ilyen lény erre a világra?~
4363 13, I | halmoznak egy országra, az ő rovására írjatok fel?
4364 13, I | mellett a szolgáló lesz az asszonyának az úrnője?~ ~
4365 13, I | szolgáló lesz az asszonyának az úrnője?~ ~Az Úr másképp
4366 13, I | asszonyának az úrnője?~ ~Az Úr másképp gondoskodott
4367 13, I | Úr másképp gondoskodott az ő választottjáról.~ ~
4368 13, I | el a hansági láthatárt: az égboltozat olyan volt, mint
4369 13, I | hangzott – a távoli orgonaszó.~Az acélfekete égnek ellenmondó
4370 13, I | hófehér sávok üldözik egymást.~Az eszterházai jegenyesorok
4371 13, I | várnak: – a túlsó partról.~Az érccsillámú tó tükrén egy
4372 13, I | szakadó záport megvilágítja az egyre lobogó villám, s úgy
4373 13, I | családjaitokhoz vissza… Az én kardom bevégezte munkáját
4374 13, I | azt is a sírba.~– Adjon az Isten nekünk feledékenységet
4375 13, I | és elfeledtetést.~Ez volt az utolsó szava a fénylő vízsugarak
4376 13, I | zivatar, s feljött a hold; az idő lecsendesült szépen,
4377 13, I | más változás, mint hogy az egy égerfa mellett most
4378 13, I | semmi jelt egyebet annál az örök élőfánál, ami holta
4379 13, I | sírkövére? Egy nevet, mely nem az övé, egy történetet, mely
4380 13, I | igaz?~Vagy írták volna rá az igazi nevét s éltének való
4381 13, I | föld elcsendesült, csak az élő habok beszélgettek még,
4382 13, I | Feje még rútabb, amióta az égő bozót leégette a haját,
4383 13, I | vadmacskától, hogyan sír az, mikor a vadászok elvitték
4384 13, I | egy jelvényt, ami előtt az emberek letérdeltek, s könyörögve
4385 13, I | névrokonok messze földről azért az ezerötszáz forintért, amit
4386 13, I | paripát szekér mellé. Ez volt az utolsó nemesi inszurrekció.~
4387 13, I | elnyelte lassan, csendesen azt az egész korszakot: a nemesség
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4387 |