1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2351
Rész, Fezejet
1 1, I | A hó olyan sűrűn esett, hogy aki ezt a csendes utcát
2 1, I | utcát látta, azt hihette, hogy Szentpétervárott van; pedig
3 1, I | aminek talán csak az az oka, hogy a párizsi nem szeret a hóesésben
4 1, I | hóesésben kóborolni. Lehet, hogy még egyéb oka is van. A
5 1, I | is arról van megjegyezve, hogy hét órától fél tizenkettőig
6 1, I | Fronde-nak, abbeli dühében, hogy minden pénzét elvesztette
7 1, I | burkolva, ami elég nagy arra, hogy még a lábait is betakarja.~
8 1, I | viaszgyertyát, s ezáltal igazolta, hogy nem bolt-feltörő és nem
9 1, I | meglátszik az az igyekezet, hogy az előtte menőnek a sarkára
10 1, I | az első mindent elkövet, hogy azt meg ne engedje történni.~
11 1, I | Az én mamám a grófné.~– Hogy hívják? Micsoda grófné?~–
12 1, I | alacsonyabb férfi. – Azt tudja, hogy anyja grófné és palotája
13 1, I | grófné és palotája van; de hogy kinek hívják, s melyik utcában
14 1, I | neki betanítani.~– De hát hogy kerül ön ide, kis comtesse? –
15 1, I | burkolva volt, megmutatta, hogy milyen könnyen van azon
16 1, I | ifjabb férfi, s meglátva, hogy a kisleány vékony szattyán
17 1, I | Ne féljen ön semmit! Ah, hogy át van fázva!~– No de az
18 1, I | Diánának azt parancsolta, hogy engem meg vigyen el a gyermekbálba
19 1, I | ruháim?~– Az ám. Még jó, hogy azt az ócska nagykendőt
20 1, I | sem tudja.~– Azt elhiszem, hogy nem tudja, hanem ha tart
21 1, I | két-három szeretőt, fogadom, hogy mindvalamennyinek a nevét
22 1, I | Conciergerie-be.~– Azt hiszem, hogy nekünk nagyon jó a rendőrséget
23 1, I | csendesen követte, mint aki fél, hogy gyöngéd terhével el talál
24 1, I | szemközt, s azt mondta, hogy minden rendben van.~A sötét
25 1, I | Nem én. Mama azt mondja, hogy erre ráérünk, majd ha megvénülünk.~–
26 1, I | jólesni. Később nyűgösködött, hogy mért nem adják mind neki,
27 1, I | elkényeztetett gyermekek szoktak. S hogy nem tették meg a kívánságát,
28 1, I | minden módon iparkodott, hogy kibékítse. Utoljára a fiatalabb
29 1, I | jótállhatunk egész bizonysággal, hogy az aludt.)~– Alszik már! –
30 1, I | természetes halállal, s hogy ne is kutathasson utána
31 1, I | Rhénus mellől; azt írja, hogy a Monsieur-t Dillingenben
32 1, I | Eddig jó gondolat volt az, hogy éppen az oroszlán barlangjának
33 1, I | nagyobb kérdés az lesz, hogy hová rejtőzni vele. Ellenségeink
34 1, I | veszélyeztetett állapotok vannak, hogy nem lehet a letelepedést
35 1, I | nagyobb összeget is. Ön tudja, hogy mi forog kockán. A saját
36 1, I | vénasszony leszek. Sajnálom, hogy nem mehetek önnel tovább;
37 1, I | fiatalembereknek való. Gondolja meg ön, hogy mi sors vár önre!~– Számot
38 1, I | meg nem halok addig.~– Az, hogy megvénül ön, még a kisebbik
39 1, I | önt szeretni; lehetetlen; hogy ezt kikerülje. És önnek
40 1, I | ki elvágta a saját lábát, hogy hozzáláncolt fejedelme futását
41 1, I | mintha azt is óvni akarná, hogy meg ne nyikkanjon.~A két
42 1, I | odafutott az ajtóhoz, vigyázva, hogy zörejt ne keltsen, s bekémlelt
43 1, I | függönyöket, s azt nézte, hogy alszik-e „az” ott.~Minthogy
44 1, I | lélegzetvételével nyugtatá meg afelől, hogy alszik.~Akkor az öregúr
45 1, I | felnyitott szempillái alól, hogy az a veres gyapot nagykendő
46 1, I | szobában; oly óvakodva, hogy lépése meg ne halljék, hanem
47 1, I | felcsipkézve. Mit vétettek, hogy a tűzbe jutnak?~Utoljára
48 1, II | hozzá: eléggé fennhangon, hogy akárki hallhatta.~– No hát,
49 1, II | megállni egy kisleánynak, hogy ne sírjon, mikor azt mondják
50 1, II | mikor azt mondják neki, hogy „mindjárt a mamánál leszünk!” –
51 1, II | úr a falhoz húzta magát, hogy utat engedjen a szemközt
52 1, II | járdáról? Ön azt akarja, hogy én lépjek bele a csatornába?
53 1, II | egyenlők?~Az ifjú úr tudta jól, hogy kivel van dolga. Ez az ő
54 1, II | kéme, kinek az a feladata, hogy őrá vigyázzon, és belécsimpajkozzék,
55 1, II | elcsalni most szép ürügy alatt, hogy eközben a másik férfi eltűnhessen
56 1, II | csupán annyira emlékezik, hogy a ház egy téren van, ahol
57 1, II | volt kötve, s azt mondta, hogy itt egy percre ki akar szállni.~
58 1, II | tenyerét tartotta eléje, hogy el ne fújja a szél.~– Te
59 1, II | hirtelen bevitték a házba, hogy meg se nyikkant.~A markos
60 1, II | annak majd elmondhatja ön, hogy mit álmodott. A rendőrbiztosnak
61 1, II | nyugalommal és hidegvérrel. Hogy jól tudjon ön aludni, szépen
62 1, II | érek, inkább elalszom, mint hogy kitaláljam. Jó éjszakát,
63 1, II | embernek nem kell messze menni, hogy eszkimót lásson; azonfelül
64 1, II | Most már tudta a kocsis, hogy hová.~ ~A gyermek
65 1, II | vonallal a nyaka körül, hogy homlokára lehelje hideg
66 1, II | kivették a nyelvét, azóta, hogy egy szerencsétlen asszonynak
67 1, III | uram, az nagyon szép öntől, hogy felébresztett. Igen jól
68 1, III | mint odahaza. Milyen jó, hogy nem hallom a nevelőnőt zsémbelni.
69 1, III | puncsot. Meg nem engedem, hogy ön fárassza magát a csokoládéfőzéssel.~
70 1, III | grófné nem is tudhatja még, hogy ön elveszett. Hisz ő azt
71 1, III | elveszett. Hisz ő azt hiszi, hogy ön a márkinőhöz ment gyermekbálba,
72 1, III | jutott eszembe. Féltem, hogy a mama haragudni fog, magánkívül
73 1, III | rám? De azt ne mondja el, hogy milyen makrancos voltam.
74 1, III | milyen makrancos voltam. Meg hogy azt kérdeztem, hogy nem
75 1, III | Meg hogy azt kérdeztem, hogy nem akar-e ön megölni? Este
76 1, III | megijesztenők vele. Én azt teszem, hogy elmegyek a pipereárushoz
77 1, III | Azt nem is mondtam önnek, hogy engem hogy hínak. Lássa,
78 1, III | mondtam önnek, hogy engem hogy hínak. Lássa, milyen ostoba
79 1, III | minden ember csak úgy híja, hogy „la comtesse!” hát honnan
80 1, III | neve? Én csak úgy hívom, hogy „mama Thémire”: s azt hittem,
81 1, III | Thémire”: s azt hittem, hogy az minden házban van egy.~
82 1, III | könyvet adhatnék önnek, hogy el ne unja magát?~– Ah,
83 1, III | kibékülni azzal a gondolattal, hogy a kétágú villát „i grec”-
84 1, III | virágkedvelők emlékeznek rá, hogy ennek valaha a kertészeti
85 1, III | Erről a szóról eszembe jut, hogy hol lakunk! Hát a Palais
86 1, III | azonban a kapudörej jelenté, hogy az öregúr eltávozott, a
87 1, III | első szobába, észrevette, hogy a padlószőnyegen apró papírdarabkák
88 1, III | Colbert-ig kellett ballagni, hogy divatos ruhatárt találjon.~
89 1, III | mégis meg kellett tudni, hogy a leánya elveszett. A harangütés
90 1, III | bérkocsiba, arra a kérdésre, hogy hová hajtson, olyan helynevet
91 1, III | helyzethez, megmondva neki, hogy a „Palais des Narcisses”-
92 1, III | bérkocsis azt kérdezte, hogy melyik oldalára a palotának,
93 1, III | úrnak meg kellett engedni, hogy a kis comtesse őt márkinak
94 1, III | nem bocsátani közhírré, hogy a család nyolcéves kisasszonyát
95 1, III | megszégyenítő bántalom érte, s hogy a megmenekülését mily véletlennnek
96 1, III | hátramaradok. Mondja el neki, hogy elhozott, és nincs bajom.
97 1, III | oly magasra feltekergetve, hogy az eldugott áll kényelmesen
98 1, III | pantomimikájából érthető volt, hogy sehol sem találtatik.~A
99 1, III | elájult arcába.~Azután, hogy az ajtó becsukódott, egyszerre
100 1, III | kezeit; odaerőszakolták, hogy üljön le közéjük a kerevetre,
101 1, III | pedantériával árulva el, hogy a nagy veszély már túl van
102 1, III | selyemhajának érintésétől, hogy kapcsolatba hozza Cambray
103 1, III | alatt is az jutott eszébe, hogy mennyi sopánkodás amiatt,
104 1, III | mennyi sopánkodás amiatt, hogy egy kis comtesse-ről lehúzták
105 1, III | támadt nemes vetélkedés, hogy melyik uraság ajánlja fel
106 1, III | annak parancsot adott, hogy járassa elő a hintaját.
107 1, III | csipkezsebkendőjét arca elé tartá, hogy kitörő nevetését elfojtsa
108 1, III | volt valami nagyon kedvére, hogy ő most egy úri hintóban
109 1, III | hallotta a nevét. Azon volt, hogy mentül jobban behúzza magát
110 1, III | a hó olyan sűrűn esett, hogy nehéz lett volna megkülönböztetni,
111 1, III | volna megkülönböztetni, hogy a Rue St. Martinon, vagy
112 1, III | Egyszer aztán az lepte meg, hogy a hintó egy kapubejárat
113 1, III | Cambray úron volt a sor, hogy kacajra fakadjon!~*~Cambray
114 1, III | között. Hogyan lehet az, hogy a háladatos grófnő palotájából
115 1, III | abban a gondolatban járna, hogy éhen ölje el magát, mi az
116 1, III | gyémántjait lopták el, s hogy kerülök én a bűnrészesség
117 1, III | eresztette a fejét.~– Úgy látom, hogy önnek helyén van a szíve,
118 1, III | modorban. Hiszen lehet, hogy mint igen jó barátok fogunk
119 1, III | burnótot szívnak?~– Ördöge van, hogy kitalálja – nevetett de
120 1, III | Tehát egyezzünk meg abban, hogy nem vesszük a dolgot vallatásnak,
121 1, III | úr vállat vont.~– Tehát, hogy az elején kezdjem. Önnek
122 1, III | mintegy tizenkét éves.~– De hogy lehet egy hölgynek az életkorát
123 1, III | De hát ahhoz mit szól ön, hogy a múlt este önök ketten
124 1, III | azzal az utógondolattal, hogy ezáltal tévútra vezessék
125 1, III | lánykát, azzal a nesszel, hogy annak eszébe jutott az anyja
126 1, III | rendőrkém volt ügyetlen, hogy a tíz órakor felvitt nyolcesztendős
127 1, III | a kivitel minden érdeme: hogy a rendőrség szolgálatában
128 1, III | egérutat nyert előttünk, hogy utolérnünk lehetetlen! De
129 1, III | lehetetlen! De nem is tudjuk, hogy merrefelé szöktek.~Cambray
130 1, III | Tanúk és adatok vannak rá, hogy ön a titokba be volt avatva.~
131 1, III | azért mégis tudjuk jól, hogy ön tegnap barátjától egy
132 1, III | figyelmezteti. Tudjuk jól, hogy önök az éjjel ketten egy
133 1, III | szegletében; aki azt beszélte, hogy őt a cseléd kirabolta s
134 1, III | szállását, aki azt állította, hogy most tanulja az alfabetet
135 1, III | összecsapva indulatosan Cambray –, hogy egy nyolcéves leánygyermek,
136 1, III | ellenségére nézve az államnak, hogy már a nyolcesztendős gyermekben
137 1, III | térdei közé szorítva –, hogy a hatalom egy egész szövetséget
138 1, III | medaliont, s azon volt, hogy azt a sarkával összezúzza. –
139 1, III | uram – szólt a márki –, hogy akármit mondunk egymásnak,
140 1, III | Cambray – s úgy hiszem, hogy ön sem fog ezért megneheztelni,
141 1, III | megneheztelni, ha kimondom, hogy önök ilyen módon tönkreteszik
142 1, III | jöttünk össze ezen a helyen, hogy itt akadémiai értekezést
143 1, III | ellen be van bizonyítva, hogy ön egy szövevényben részes,
144 1, III | ön betegülni, meglássa, hogy micsoda kitűnő orvosi ápolásban
145 1, III | Nekünk azt kell megtudnunk, hogy hova lett az az ember, s
146 1, III | felfedezni. Ha megmondja ön, hogy hol van az a hely, ahova
147 1, III | szerez magának azáltal, hogy követelésekkel léphet fel,
148 1, III | van egybekötve? Akarja, hogy a hadseregi szállítás fővállalatát
149 1, III | már eddig annyit nyert, hogy a hotel Thelussont megvehette
150 1, III | hétmillió frankon, csak azért, hogy lerontassa? – Vagy ha rögtön
151 1, III | szerencséje!~– Sajnálom, uram, hogy ilyen szép alkalmat el kell
152 1, III | mondom önnek, Cambray úr, hogy ön vonakodása által a fejét
153 1, III | kenyérszeletet – Fervlans úr, hogy tökéletesen mindegy reám
154 1, III | tökéletesen mindegy reám nézve, hogy ezt a nyolc lat kenyeret,
155 1, III | kemény hangon de Fervlans –, hogy Cambray, a bankár, mondhat
156 1, III | van. – S most kérem önt, hogy hagyjon magamra.~– Márki
157 1, III | amíg önnek tetszeni fog, hogy hallgatását megtartsa. Azt
158 1, III | hallgatását megtartsa. Azt pedig, hogy hová lettek az ön szökevényei,
159 1, III | vagy kivethette kártyán, hogy mi lett belőlük, mert egyéb
160 1, IV | kriptaboltjában; de úgy látszik, hogy már a csontemberek sem titoktartók,
161 1, IV | tüntetőleg kellett azt mutatni, hogy az életnek azzal az árnyékoldalával,
162 1, IV | akiknek hivatásuk az volt, hogy csak azért cseréljenek szívet
163 1, IV | cseréljenek szívet szívért, hogy az elcserélt szívben megtalálhassák
164 1, IV | tárgyat megpendíteni; például, hogy tegnap, éppen egy császári
165 1, IV | Récamier toalettversenyére, hogy a veszedelmes diskuráló
166 1, IV | mely egy hajszálon múlt, hogy az államrendet fel nem fordította,
167 1, IV | fordította, nehéz azt megőrizni, hogy a társalgás még a legközönyösebb
168 1, IV | második már hozzáteszi, hogy ezt egy amerikai ember találta
169 1, IV | mozgásba, s azt állítja, hogy ezzel hajókat is lehetne
170 1, IV | negyedik már azt is tudja, hogy Fulton e találmányát felajánlotta
171 1, IV | császárnak, s vállalkozott rá, hogy minden hadihajót átalakít
172 1, IV | azon veszi észre magát, hogy a Chaussée d’Antin-i panorámán
173 1, IV | invázióban, s afölött vitatkozik, hogy lehet-e az vagy nem lehet.
174 1, IV | Thémire már azon gondolkozott, hogy a mademoiselle Clotilde-ot
175 1, IV | mademoiselle Clotilde-ot felkérje, hogy énekelje szét egy szép áriával
176 1, IV | kellett találni valamit, hogy feltűnés nélkül elhagyhassa
177 1, IV | együtt járt az a szokás, hogy az egyenrangosított gyermekeket
178 1, IV | véleményt mondtak aziránt, hogy Barry és Desfontaines legújabb
179 1, IV | fagylaltot, vagy Riche-éban? S hogy lehet-e Sándor cár barátságára
180 1, IV | helyére, s azt mondta neki, hogy távolléte alatt ő vigye
181 1, IV | Magukat úgy tudták álcázni, hogy semmi személyleírás nem
182 1, IV | egy, amelyik azt mondja, hogy ő nem volt az éjjel a sorompókon
183 1, IV | Valamennyi fiacre mind igazolta, hogy hol járt, és kit vitt magával.
184 1, IV | szökevényeknek, s előre elkészítve, hogy mit valljon; s míg mi a
185 1, IV | révén megtudtunk annyit, hogy egy olyan országban szándékoznak
186 1, IV | Svájc. Ámbár ott, úgy tudom, hogy van rendőri intézmény. Mindegy.
187 1, IV | Semmi kétségem afelől, hogy ön egy év alatt közelükben
188 1, IV | játszani. Azt tudja ön, hogy a mi kezeink Európa legszélső
189 1, IV | De Istenem! Amélie-t hogy vigyem magammal?~– Sehogy!
190 1, IV | Fervlans oly mosollyal, hogy a távolról néző azt hitte
191 1, IV | távolról néző azt hitte volna, hogy most szerelmet vall. – Először
192 1, IV | vall. – Először történik-e, hogy elhagyja őt magától?~– Igaz,
193 1, IV | Én már megszokhattam, hogy a leányomnak hasznát vegyem.
194 1, IV | annak nem a „rezsim” az oka, hogy ön tizenöt éves korában
195 1, IV | ön?~– Tehettem volna azt, hogy gyermekemet beadjam a lelencházba,
196 1, IV | állomásain úgy esnek túl, hogy a Sainte Pélagie-t meg nem
197 1, IV | akit ő megölt, anélkül, hogy gyűlölte volna? Mindnyájan
198 1, IV | vereségei vannak megtorlandók, hogy azt leigázza, szétdarabolja; –
199 1, IV | mosolygó gyermek alakjában? Hogy ne szilárdulhasson meg soha
200 1, IV | béke és hatalom idebenn? Hogy mindaz a fényes diadal,
201 1, IV | százötven frank. Tudniillik, hogy ezért a szép arany hajáért
202 1, IV | sem fogja szemére vetni, hogy valamikor kisgyermek korában
203 1, IV | majd én elviszem neki.~– Hogy lehet önnek kedve tréfálni
204 1, IV | azt ne tudathassam vele, hogy élek-e? mi bajom, mi örömem
205 1, IV | levélnek nyitva kell lenni, hogy én elolvashassam; mert ha
206 1, IV | küldje el ön Jocrisse-t, hogy hozzon az ön számára egy
207 1, IV | szükséges. Arra gondja legyen, hogy akármely országban telepedik
208 1, IV | Nem adja ide: azt mondja, hogy ez neki talizmánja lesz,
209 1, IV | Én kezdek tőle tartani, hogy rosszul végzi el a misszióját,
210 1, IV | egzotikus csemegét; elfecsegve, hogy az Joséphine kedvenc nyalánksága;
211 1, IV | Amélie azt is kifecsegte, hogy a császár föltette magában,
212 1, IV | kertjeibe is ki kell terjedni, hogy valamint IV. Henrik arról
213 1, IV | emlékűvé: „én azt akarom, hogy minden parasztnak vasárnaponkint
214 1, IV | meg arról emlegessék meg, hogy alatta a parasztnak mindennap
215 1, IV | fazekában.~A fiatal csalán hogy tud már csípni!~Jocriss
216 1, IV | úrnő, feltörve a levelet – hogy elolvassam? Ámbár csak most
217 1, IV | betűzni.~Voltak, akik tudták, hogy mit kell ezen nevetni.~A
218 1, IV | Fervlans úr megnyugtatá, hogy azokkal ő fog elbánni.~–
219 2, I | keresik az árnyékot; azért, hogy bemutathassák, hogy nekik
220 2, I | azért, hogy bemutathassák, hogy nekik napernyőik is vannak,
221 2, I | földesuraság közeledtét, hogy jókor meghúzhassák a harangot.~
222 2, I | hatalmas bajusz hozzáteszi, hogy „ne bántsd a magyart!”~Viselete
223 2, I | század elejéből való, s hogy alulról kezdjük: sárga szattyán
224 2, I | belekötötték a nyakravalóba, hogy legyen, de látható mégse
225 2, I | ecetes…” akkor vette észre, hogy ecetes ugorka becsinálásáról
226 2, I | prédikációt improvizált, hogy bámult rajta a presbitérium!~–
227 2, I | domina nevét.~– Már az igaz, hogy perversus egy név! Eleget
228 2, I | mikor végig kell mondanom: hogy is van csak, tiszteletes
229 2, I | ezen túl:~– Én azt mondom, hogy mit is mondjak?…~Aztán nem
230 2, I | alispán. – De még szebb az, hogy még itt is akar lakni a
231 2, I | tiszttartónak az a szokása volt, hogy mikor mondani akart valamit,
232 2, I | történhetett a baronesse-szel, hogy úgy megszerette a mi vidékünket?
233 2, I | Ami annyival különösebb, hogy a statutióra senkit se hívatott
234 2, I | előre tudtul akarná adni, hogy senkivel sem szándékozik
235 2, I | mindig igaz. Hát azt mondják, hogy a baronesse-szel az történt,
236 2, I | baronesse-szel az történt, hogy jegyben járt egy bajor majorescoval,
237 2, I | vőlegény egyszer csak megtudja, hogy a menyasszonya……~– De lassan,
238 2, I | csak azt hallotta meg, hogy lutherana, s minthogy Bécsben
239 2, I | fejét.~– Azt mondom én, hogy mit is mondok?~– Ugyan mondja
240 2, I | doktor.~– Azt mondom én, hogy az bizonyosan valami vén
241 2, I | trigonometria ez!~Úgy látszott, hogy az alispán úr előtt legmegvetettebb
242 2, I | meggyőződést szerezve felőle, hogy dikciója még mindig benne
243 2, I | megáll, s akkor látják, hogy nem ül abban senki. Csak
244 2, I | schlüpferek bizonyítják, hogy abban asszonyok utaztak.~
245 2, I | felvilágosítva az urakat, hogy a baronesse a vadaskerthez
246 2, I | csákóját fogva a fején, hogy le ne essék róla, s jelenté,
247 2, I | ne essék róla, s jelenté, hogy már a baronesse ott van
248 2, I | meg a tisztelgők kedvéért, hogy körülkerülje a saját faluját
249 2, I | megbarátkozó. Látszott, hogy új volt neki minden, ami
250 2, I | kisebbíteni, mely megkívánta, hogy a hölgyek a hajukat simán
251 2, I | héttel előbb ideküldték, hogy a lakást rendezze el, s
252 2, I | parádét, mikor megmondtam, hogy nekem nem kell egyéb, mint
253 2, I | Erre azt mondta az alispán, hogy:~„Kisztihand.”~– Ah, ön
254 2, I | vitéz Barkóczyval történt, hogy mikor dicső királynénk,
255 2, I | azzal vigasztalta meg, hogy „ah, Euer Majestät haben
256 2, I | el, mert azon kezdődik, hogy „ím e zöld fáknak kies árnyékában”.~–
257 2, I | mindennap valami bajom, hogy a doktor urat meghíhassam.
258 2, I | kötelessége azt is megmondani, hogy mit főzzenek ebédre? Mindennap
259 2, I | baronesse Doboka úrhoz –, hogy sokat fog ön velem foglalkozni,
260 2, I | mintha azon gondolkoznék, hogy mint tudná saját magát is
261 2, I | is úgy összegöngyölíteni, hogy abba beledughassa.~A szép
262 2, I | észrevette.~– Hát ezt az urat hogy hívják?~– Ez még senki sem –
263 2, I | nem hívják, csak kiáltják, hogy „audiát!” Az ilyennek mondta
264 2, I | ilyennek mondta azt Cziráky, hogy „sohase válogasd, öcsém,
265 2, I | gazdálkodjanak az urak, hogy nekem is maradjon valami.”~–
266 2, I | segélyével kikalkulálni, hogy ugyan kitől tudhatta meg
267 2, I | becsületérzés doktor úrban, hogy nem pletykázza el.~– Már
268 2, I | rukkolni azzal a szóval, hogy „azt mondom, hogy mit mondok?”
269 2, I | szóval, hogy „azt mondom, hogy mit mondok?” akkor nem állok
270 2, I | megtudja a tekintetes asszony, hogy per „te Katica, te Bernus!”
271 2, II | lehet álarc is.~Feltűnt, hogy a díszlakomához egy hölgy
272 2, II | vagyunk, annak azt mondjuk, hogy „maga”. Hozzá tehetjük,
273 2, II | maga”. Hozzá tehetjük, hogy „húgom” és „bácsi”.~– Hát
274 2, II | Annak is azt mondja, hogy „lelkem maga!”~– És a gyermekek
275 2, II | cigány, aki azt mondta, hogy elveszi a grófkisasszonyt.
276 2, II | beleegyezésem?~– Ahhoz, hogy a „Névtelen Vár” servitusa
277 2, II | olyan szerződést kötve vele, hogy a várkastélyhoz tartozó
278 2, II | servitusnak. Az tehát a kérdés, hogy van-e kedve Katinka húgomnak
279 2, II | ezt tenni?~– Attól függ, hogy micsoda ember az a bérlő?~–
280 2, II | különc. Valami világkerülő.~– Hogy híják?~– Azt nem tudni.
281 2, II | Névtelen Várnak.~– De hát hogy lehet az, hogy valakinek
282 2, II | De hát hogy lehet az, hogy valakinek egy helyen, ahol
283 2, II | paraszt, aki azt mondta, hogy „bárcsak én írni tudnék,
284 2, II | nem ügyelnek itt fel arra, hogy ki mit cselekszik?~– Minek?
285 2, II | fátyollal van betakarva, hogy nem lehet kivenni, hogy
286 2, II | hogy nem lehet kivenni, hogy vajon vénasszony-e, vagy
287 2, II | cselédektől csak meg lehet tudni, hogy gazdájuk és asszonyuk között
288 2, II | komornyik?~– Azt úgy híják, hogy vasszájú ember. Különben
289 2, II | olyan úrias magatartású, hogy alig meri valaki megszólítani.
290 2, II | ezüstzsinóros bérruhát. Azt tartják, hogy a szakácsné az ő felesége.
291 2, II | falubeli leányokra az igaz, hogy rá sem néz. Eljár a szomszéd
292 2, II | szalasztott ki annyit a száján, hogy „az ő úrnője egy szegény
293 2, II | felment a grófhoz, s elmondta, hogy köszönteti a tiszttartóné,
294 2, II | aki az ajtón kiereszté, hogy ugyan örült a gróf a grófnénak
295 2, II | monda a komornyik; „köszönd, hogy leány vagy, mert ha férfi
296 2, II | izenettel: azért a szívességért, hogy nem látta őt meg. Haute
297 2, II | azt is meg lehet tudni, hogy igaz keresztyének. Húsvét
298 2, II | a mérnök úrtól. (Mondok, hogy mit mondok?) Hát ha olyan
299 2, II | hallani, én megmondhatom, hogy ki ez az úr és ez az asszonyság.
300 2, II | első hiteles magyarázat az, hogy ez a névtelen úr egy külföldön
301 2, II | elő a másodikat.~– Tudtam, hogy ez nem fog tetszeni, azért
302 2, II | vezekléseül azt a fogadást tette, hogy, kedvesét kivéve, az egész
303 2, II | egy apáca annyira megy, hogy a kolostorból megszökjék
304 2, II | akkor már azt is megteheti, hogy áttérjen a protestáns hitre,
305 2, II | Az erdőkerülő megjegyzé, hogy egyik nap a dáma nehézkes,
306 2, II | Az erdőkerülő azt mondja, hogy a lefátyolozott dáma nem
307 2, II | asztaltársaság egyhangúlag felriadt, hogy ez már szörnyűség! Egy ilyen
308 2, II | kezdé – engedjék meg, hogy én szót emeljek e kérdésben,
309 2, II | sincs rá, mert ő nem mondja, hogy az – mindennap elküldi nekem
310 2, II | Eleinte azon kezdődött, hogy az idegen úrnak voltak apró
311 2, II | fel. Majd az volt a baja, hogy a kutyák nagyon vonítanak
312 2, II | a faluban, majd meg az, hogy a gyermekek kiszedik az
313 2, II | madarakat, majd meg az, hogy a bakter nagyon kiabál.
314 2, II | akinek olyan ugatós ebe volt, hogy éjszakára zárja be azt,
315 2, II | zárja be azt, a fiúknak, hogy eresszék szabadon az elfogott
316 2, II | madarakat, s az éji őrnek, hogy a falu túlsó végén kiabáljon.~–
317 2, II | kiabáljon.~– Úgy látszik, hogy az a nő, akit őriz, nagyon
318 2, II | fiatalságnak az a szokása volt, hogy az új év első óráját nagy
319 2, II | fiatalokat felkérte általam, hogy hagyják abba a lövöldözést,
320 2, II | mellett az utcán, anélkül, hogy egyebet mondtunk volna egymásnak,
321 2, II | azonban arról meggyőződtem, hogy a rejtélyes férfi se nem
322 2, II | tudni az apró emberek baját, hogy rajtuk segíthessen; philosoph,
323 2, II | az utasítást adta neki, hogy az elöljáróságot kérje fel
324 2, II | elöljáróságot kérje fel a nevében, hogy minden tervezett üdvlövöldözést
325 2, II | enyhítő segély. Elnézegeti, hogy mulatnak a parasztlegények
326 2, II | egymással, s nekem megírja, hogy ezt vagy amazt a szép leányt
327 2, II | szilajon járja a táncot; meg hogy ezt meg ezt a menyecskét
328 2, II | menyecskét megdorgáljam, hogy ne nyissa ki az ablaktábláját,
329 2, II | rajta. Még azt is kitanulta, hogy melyik fiú a legjobb iskolába
330 2, II | egy kisfia. Annak azután, hogy az anyját elvitték, nem
331 2, II | idegen úr rögtön írt nekem, hogy az elzüllött gyermeket kerestessem
332 2, II | pedig fenyítse meg a fiúkat, hogy ne bántsák a nyomorultat
333 2, II | hosszú hallgatás támadt, hogy elvégre az inzsellér úr
334 2, II | maga sorához.~– Azt mondom, hogy mit is mondok…~– Ugyan,
335 2, II | vele bátran!~– Azt mondom, hogy azért van annak a dámának
336 2, II | kisasszonyról.~– Lehet, hogy közel járunk a megoldáshoz
337 2, II | foglalkozó száj nyílt meg, hogy ily vakmerő és minden okoskodást
338 2, II | Zapfenstreichot verne.~– Hogy mer, audiát, ilyet mondani? –
339 2, II | ahhoz meg nem szoktam, hogy mint armer Reisender bekopogtassak
340 2, II | közelebb hozzám! – S aztán, hogy a patvarista nem akart előrejönni
341 2, II | senki se látott.~– Igenis, hogy nem értem cselekedte azt,
342 2, II | fiatal joggyakorló – az, hogy nem azzal a szóval hítta
343 2, II | hanem azt kiáltotta nekik, hogy: „pusz, pusz!”~– Ah! – szólt
344 2, II | székében. – Tanulja meg, hogy fiatalembernek csak akkor
345 2, II | léghajóból leszállt utazót; hogy mondja el, mit látott azokban
346 2, II | authenticum… Majd „én” megtudom, hogy ki ez a dominus és az ő
347 2, II | öntudattal volt kiejtve, hogy annak csak a „quos ego”
348 2, II | kirekesztett deputációval, hogy létrát tettek az ablakához,
349 2, II | háziasszony azt indítványozá, hogy talán kellemes lenne azt
350 2, II | mert fogadni mernék, hogy a gróf most is ott ül a
351 2, II | Tiszttartó úr bizony azt hiszi, hogy a telescopiumon át nemcsak
352 2, II | azt is meg lehet hallani, hogy mit beszél?~Tiszttartó úr
353 2, II | felé, annak a tudatában, hogy valaki most annak a tornyából
354 2, II | viszi az illetőt magához, hogy az odamutogatónak könnyen
355 2, II | bárónőtől úgy játszani, hogy mindig ő veszítsen, s a
356 2, II | bankadó ágenst – magyarul, hogy ne értse, azután kicsúfolta
357 2, II | zsiráf frizuráját – latinul, hogy a tiszttartó ne értse; végre
358 2, II | az alispánt is – tótul, hogy az ne értse.~Még késő éjszaka
359 2, III | legbiztosabb tanújele volt az, hogy a komornyik maga sietett
360 2, III | behordani, ami annak a jele, hogy a vendégeket itt marasztalják.~
361 2, III | tisztelettel a vendég urakat, hogy azokat kegyeskedjenek a
362 2, III | csizmakopogást; azután pedig, hogy valami sárfolt vagy poros
363 2, III | Bernát úr aggodalma az volt, hogy „hová verje majd ki itt
364 2, III | menjen, és nézzen utána, hogy bejöjjenek a pipáim. Aztán
365 2, III | konyhában, s tudja meg, hogy mit főznek.~A patvarista
366 2, III | kifejezve a vendég. – Magyarul? Hogy tanulhatta azt meg nagyságod?~–
367 2, III | hisz ő eddig úgy tudta, hogy aki magyarul akar megtanulni,
368 2, III | valami magyar városba; de hogy ezt grammatikából tanulják
369 2, III | nagyon derék. Azt hittem, hogy a latin nyelvhez kell folyamodnom
370 2, III | dicsekedett a forspontosának, hogy a diák nyelvvel az egész
371 2, III | rosszul esett neki.~– De hogy bemutassam csekély személyemet.~–
372 2, III | minthogy értesült arról, hogy nagyságod e vidék szegényeinek
373 2, III | úrnak átengedni.~Azt hitte, hogy ez már felolvasztja a hideg
374 2, III | magammal a patvaristámat is, hogy az rögtön megírhatja a szerződést
375 2, III | mondta a tanítványainak, hogy ő az az ember, aki mindent
376 2, III | tanítványától azt kérdi: hogy hívják domine? – Mire a
377 2, III | kegyelmed mindent tud, hát ezt hogy nem tudja?~– Nem értem az
378 2, III | mindjárt meg kell mondani, hogy micsoda név az, amit nem
379 2, III | kiexpediálják; pedig látszik, hogy milyen nagy költséggel rendeztette
380 2, III | egyedül maradt, s várta, hogy mi lesz már.~Kis idő múlva
381 2, III | A komornyik azt mondja, hogy a gróf pisztolyait töltögeti.
382 2, III | lőni valakit. Azt mondja, hogy aki a grófné felől tudakozódik,
383 2, III | mégis bolond história. – Hogy én most birokra menjek egy
384 2, III | nem szabad. Első dolog az, hogy minden vendégnek elszedik
385 2, III | megsértése! Nekem megtiltani azt, hogy dohányozzam! – Még Bécsbe
386 2, III | csak azért nem megyek soha, hogy a véki dohányomat nem engedik
387 2, III | rögtön annak a komornyiknak, hogy rögtön bocsássa szabadon
388 2, III | őket oly erővel a földhöz, hogy megrendült bele az egész
389 2, III | szorosból, bebizonyítva, hogy nem gyáva futással, de fegyveres
390 2, III | kifejezést annak az eszméjének, hogy a patvarista is „valaki”. –
391 2, III | időben.)~– S miután tudom, hogy magyar nemes ingyen nem
392 2, III | darab vizet úgy elfoglalnom, hogy az senkié se legyen, csak
393 2, III | ebben az országban.~– S hogy függ össze az indigenatus
394 2, III | indigenatus a vízzel?~– Úgy, hogy aki honosítva van ez országban,
395 2, III | leend: mit fog ön tenni, hogy engem ebből a várból ki
396 2, III | ne zavarjanak, anélkül, hogy az új birtokosnővel új szerződést
397 2, III | s azt sem kérdezte tőle, hogy kinek híják.~De hisz ez
398 2, III | haza.~„Köszönje gróf uram, hogy rá nem tettem a kezemet!”~*~
399 2, III | kormányzó ugyan, de nem rendőr), hogy arra a kérdésre: „ki lakik
400 2, III | házban?” azt feleljék neki, hogy „ott kinn tágasabb!”~
401 3, I | akinek nincs aki megmondja, hogy mi illik, mi a divat. Hajviselete
402 3, I | vagy valakinek megmondani, hogy elveszett.~Szobája fényűző
403 3, I | veszi az úrnő, megkérdezi, hogy szolgál egészségük, mint
404 3, I | nem elégedve meg azzal, hogy védencei saját ösztönükből
405 3, I | asztalkendő kötve a nyakába, hogy a tászlijaikat el ne keverjék
406 3, I | mindannyinak el kell tűrni, hogy a magányos veréb odarepül
407 3, I | meggyőződést szerez magának felőle; hogy a fátyol oda van-e tűzve
408 3, I | leány kalapja széléhez, hogy nem lebbentheti-e föl a
409 3, I | köszöntenek feléjük, tudják jól, hogy az nem tetszik azoknak.
410 3, I | annálfogva a leány sem tudhat, s hogy mégis gyönyörködjék a zenében,
411 3, I | képeket akárki, anélkül, hogy rajzolni vagy festeni tanult
412 3, I | gyönyörködhetett benne, hogy a rézpénz hogy nyeri el
413 3, I | gyönyörködhetett benne, hogy a rézpénz hogy nyeri el az aranyat.~Délben
414 3, I | megszólalt, azt jelenté, hogy ételt hoztak be. De már
415 3, I | nyitva hagyta. Tudta jól, hogy az a valaki, akit ő Lajosnak
416 3, I | be, és oly korán távozik, hogy se bejöttét, se kimentét
417 3, I | feltette pedig magában, hogy addig nem alszik el, míg
418 3, I | Aztán meg azt kísérté meg, hogy jókor fölébredjen, hogy
419 3, I | hogy jókor fölébredjen, hogy egy jóreggelt kívánhasson
420 3, I | is oly ébren szendereg, hogy a leánynak egy álomnyöszörgésére
421 3, I | onnan tudja meg a leány, hogy a bőrpamlag mellett van
422 3, II | fejére, s azt a nótát énekli, hogy „fakadj piros rózsa, fakadj
423 3, II | egérke. Ejnye Miura, hát hogy merte maga megfogni a kis
424 3, II | meg volt magának mondva, hogy semmi kis állatot nem szabad
425 3, II | milyen kedves kis állat! Hogy dobog szegénykének a szíve
426 3, II | Maga csúnya Miura! Most hogy sír ennek a kis egérkének
427 3, II | állatot, s rálehelgetett, hogy fölmelegedjék; kis csésze
428 3, II | a kis állat orrocskáját, hogy igyék szegényke: utoljára
429 3, II | szegényke: utoljára szétnézett, hogy hol találna a számára valami
430 3, II | megtetszett a leánynak, hogy örömében bocsánatot kért
431 3, II | akarok, s én azt akarom, hogy itthon maradjunk, s te azt
432 3, II | És aztán nem feleded el, hogy ezen a napon tegezzük egymást.
433 3, II | Még nem mondtam el neked, hogy én veszek itten egy szép
434 3, II | nekünk itthonunk lesz, ugye? Hogy hívják az itthont?~– Azt
435 3, II | itthont?~– Azt úgy híják, hogy haza.~– Hát nem minden föld „
436 3, II | elbámulva.~– Meg akartam tudni, hogy milyen vagy, mikor haragszol.
437 3, II | gondolatom.~– Tudod azt, hogy születésem ünnepén mindig
438 3, II | felnőtteknek meg van annyi eszük, hogy a gyermekeket rá tudják
439 3, II | év előtt arra kértelek, hogy szeretnék megtanulni festeni. –
440 3, II | Ma egy éve azt mondtam, hogy zenézni akarok. Akkor hoztál
441 3, II | gyermekekkel. Ma már azt mondod, hogy tizenöt éves vagyok: nem
442 3, II | kezedben tartasz.~– Hát tudod, hogy én nemrég arra kértelek:
443 3, II | kívánom tőled e mai napon, hogy taníts meg engem úszni.
444 3, II | tenned. Erre nem mondhatod, hogy nem tudsz hozzá; mert egyszer,
445 3, II | Minden éjjel azt álmodom, hogy a hullámokat szelem. Egész
446 3, II | bohóskodni; de nem merek: félek, hogy meghallják a fák, a falak,
447 3, II | hasztalan akarta megóvni kezét, hogy csókjaival el ne halmozza;
448 3, II | Hát tehetek én arról, hogy te nem vagy asszony?~Erre
449 3, II | alszom éjjel, azt tudva, hogy te itt vagy közelemben.~–
450 3, II | S honnan gondolod te, hogy én ott vagyok?~– Én nem
451 3, II | megszoktam azt képzelni, hogy te közel hozzám alszol;
452 3, II | szenderítő érzés. Azt pedig, hogy a fegyvered ott van minden
453 3, II | fénymázos asztalon, onnan tudom, hogy reggelenkint apró fényes
454 3, II | sietni megint? Nem tudod, hogy ma nem vagy sem azoké a
455 3, II | föltétel alatt. Az egyik az, hogy én követni foglak a gondolámon.~–
456 3, II | Úgy sem. A másik pedig az, hogy a fűzfákon túl, amik a kis
457 3, II | egyszer meglesnem?~– Félek, hogy meg fogod szeretni, mert
458 3, II | jámbor.~– Honnan tudod azt, hogy nagyon jámbor?~– Minden
459 3, II | koldus előtt eltagadja, hogy van pénze. Apropó! Nehogy
460 3, II | azt sem bánom.~Tudniillik, hogy azok az apróbb sárgák sovereign
461 3, II | Lajos.~Ez a leány nem tudja, hogy mire való a pénz? Mi különbség
462 3, III | épülni látták, azt állítják, hogy azon a helyen valami régi
463 3, III | gondja is nagyobb volt annál, hogy magánál régibb őslakók emlékeinek
464 3, III | néphagyomány azt is állítja, hogy sok év előtt, a múlt században,
465 3, III | láttuk élő szemeinkkel, hogy egyszer csak nagy részben
466 3, III | Lajos beszélt Máriának, hogy azt megveszi valamelyik
467 3, III | színekkel vonta be a tó tükrét, hogy ha festő merne ilyen lila
468 3, III | tenni, azt mondanák rá, hogy színvakságban szenved; pedig,
469 3, III | látni a kastély erkélyéről, hogy e csónak mellett úszik egy
470 3, III | gyönyörű eolhárfa-hangját. Hogy az, ott a csónakban nem
471 3, III | haragudott érte, onnan bizonyos, hogy ő maga is halkan utánadúdolta
472 3, III | Szegény leány! Még azt mondta, hogy ő boldog! Ebből állt az
473 3, III | soha rá nem jött volna, hogy milyen kevéssel gazdaggá
474 3, III | Hanem hát úgy volt megírva, hogy még ez az egyetlen öröme
475 3, III | sajátságai közé tartozik az, hogy apróbb-nagyobb szigetecskék
476 3, III | fantáziáját lelohasztani, hogy biz azon a szigeten semmiféle
477 3, III | irtózott. Az is meglehet, hogy vidrával is találkozik,
478 3, III | egy leánynak azt mondani, hogy „ne menj oda!”~A tilalom
479 3, III | meg volt neki engedve, hogy bármilyen messze elcsapongjon
480 3, III | betűvé alakulni.~Látszott, hogy az úszó a rémület kétségbeesésével
481 3, III | vacogtak össze a fogai, hogy nem tudott felelni; a lélegzete
482 3, III | úgy össze van szorulva, hogy semmi ajka nem látszik,
483 3, III | kapta az egyik evezőlapátot, hogy szétzúzza a csodának a fejét; –
484 3, III | ráparancsolt a leányra, hogy menjen el az öltöző kunyhóba,
485 3, III | öltözzék fel.~Türelmetlen volt, hogy az öltözés soká tartott.
486 3, III | Kétszer is megsürgette, hogy siessen.~Aztán a karjára
487 3, III | a gyermekek mindannyian, hogy nem lehet csodálni, ha Marie
488 3, III | csodálni, ha Marie azt mondta, hogy éppen nem fázik, s hogy
489 3, III | hogy éppen nem fázik, s hogy szépen le fog fekünni.~Aztán
490 3, III | teljességét kitöltse. Látszott, hogy milyen türelmetlenül várja
491 3, III | türelmetlenül várja az estét, hogy elmehessen a tóra szörnyeteget
492 3, III | Marie pedig úgy imádkozott, hogy ne legyen e haragból semmi.~
493 3, III | tenni arról a szándékáról, hogy ez este a tóra menjen csónakázni.
494 3, III | se volt lefekünni. Félt, hogy megint borzasztókat fog
495 3, III | merte eloltani a gyertyáit, hogy a villámfény a redőnyökön
496 3, III | tudom én. Én azt hiszem, hogy meghal.~– Kicsoda? Lajos?~–
497 3, III | de saját magát úgy látom, hogy nem képes orvosolni; ágya
498 3, III | criminális parancsolat, hogy ha idegen embert be próbálok
499 3, III | különösen megtiltotta a gróf, hogy orvost, papot vagy asszonyt
500 3, III | Hogyan? Ön azt mondja, hogy talán meg is halhat? Jóságos
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2351 |