Rész, Fezejet
1 1, I | cikkeket, amik az angolokat oly kegyetlenül letromfolják;
2 1, I | végiglopóznék a szobában; oly óvakodva, hogy lépése meg
3 1, I | tenyerével.~Azután megint oly csend támad, mint mikor
4 1, II | lerántották az ülésből, s oly hirtelen bevitték a házba,
5 1, III | a magával hozott ruhába, oly ügyesen, mintha nagyon sokat
6 1, III | széles fehér nyakravaló oly magasra feltekergetve, hogy
7 1, III | felhasználta; úgyhogy most oly nagy egérutat nyert előttünk,
8 1, III | ajánlva van elrejtőzni, ön oly magas érdemeket szerez magának
9 1, IV | a Rue Tivoliban Vérynél oly lakomát adott, ami 75 ezer
10 1, IV | hagyja? – szólt de Fervlans oly mosollyal, hogy a távolról
11 2, I | mely még a burkus háborúban oly nagy szerepet játszott a
12 2, II | és hazatérnek; de a dáma oly sűrű fátyollal van betakarva,
13 2, II | léptekkel jár, a másikon pedig oly ruganyos, könnyed járással
14 2, II | végigkocsizik vele.~Itt aztán oly hosszú hallgatás támadt,
15 2, II | dominája.~Ez az „én” szó oly öntudattal volt kiejtve,
16 2, II | tornyából a telescopiummal oly közel viszi az illetőt magához,
17 2, III | repeszteni valakit, s vetett egy oly tekintetet Bernát úrra,
18 2, III | mamuszokat, s vágta őket oly erővel a földhöz, hogy megrendült
19 3, I | másé.~A leányka léptei néha oly könnyűk és ruganyosak, mintha
20 3, I | se veri le; máskor pedig oly fáradtak, oly vontatottak,
21 3, I | máskor pedig oly fáradtak, oly vontatottak, mintha öreg
22 3, I | kereveten. Csakhogy az mindig oly későn jön be, és oly korán
23 3, I | mindig oly későn jön be, és oly korán távozik, hogy se bejöttét,
24 3, I | négy óránál, s akkor is oly ébren szendereg, hogy a
25 3, II | azt nekem?~A gyermek vágya oly igaz, oly szívből eredő
26 3, II | gyermek vágya oly igaz, oly szívből eredő volt. És Lajos
27 3, III | mostoha föld elvett tőle. Ott oly fáratag volt; száz lépésnyi
28 3, III | mik a sík víztükör fölött oly messze elringanak: az ember
29 3, III | De Istenem! Ha egyszer oly beteg lett! Hogyan? Ön azt
30 3, III | elmennünk. Hiszen nincs az oly messze. Menjen csak, és
31 3, IV | szakácsné; de az már ilyenkor oly mélyen aludt, hogy miatta
32 3, IV | megszorongatá az ura: azért oly gyöngédén bánt vele, mint
33 4, I | meghívásokkal ostromolták, de ő oly határozott visszautasítással
34 4, I | elismert auktoritásokat éppen oly nagy számmal volt képes
35 4, I | mind a két részről. Mert ha oly gondos anyai gondviselés
36 4, II | vizsgáló folytonosan nézi oly erős távcsővel, hogy szinte
37 4, II | már. Meglepte a kémlelőt, oly lopva jött, hogy az nem
38 4, III | csendes vidékünkön, ahol oly becsületes nép lakik, hogy
39 4, V | Bécsből, se Párizsból. Azelőtt oly jó alvó voltam, hogy alig
40 4, V | semmit, s ha így elalszom, oly rosszakat álmodom, hogy
41 4, V | azokkal az ifjú kezeit, oly forrón, oly erősen, hogy
42 4, V | ifjú kezeit, oly forrón, oly erősen, hogy az többet mondott
43 5, I | vannak e szép bárónőnek oly szilárd elvei? Az egyik
44 5, I | volt mellette, s ha arca oly rideg és komoly volt is,
45 5, III | hallják meg, amit mondani fog, oly közel kellett hajolnia a
46 5, III | szakácsné, a jó teremtés, oly vastag egy persona, hogy
47 5, III | látogatásomat viszonozni, de ismét oly szerencsétlen voltam, hogy
48 5, III | gyanúm alaptalanságáról csak oly bizonyossággal szerezhetek,
49 5, III | sértő gúnnyal.~E fordulat oly gyorsan történt, mint mikor
50 5, III | tiszta az út.~Egész modora oly őszintén lovagias volt,
51 5, III | Nők nem bocsátanak meg oly könnyen.~Ők elöl mentek
52 5, IV | mulatságosnak találja, hogy őt oly kegyetlenül rágalmazzák.~
53 5, V | férfi. S nem vagyok-e én is oly egyedül, mint ön?~– S azt
54 5, VI | Marie, hogy miért sietett el oly hevesen Lajos. Utánafutott
55 5, VI | a Rábcával összekötötte, oly rohamosan zúdította le a
56 6, I | ebédet készítette. Csakugyan oly szertelenül elhízott személy
57 6, II | esett el. Miért? Semmiért? Oly halommal feküdt a hómezőn
58 6, II | az irtóháborúba, maguk is oly vadakká fajulnak el, mint
59 7, I | esetben, ha a támadó ellenség oly hatalmas volna, hogy annak
60 7, I | itatni. S ezeket indítani el oly hadsereg ellen, melynek
61 7, II | Jól van!”~Vavel Lajos oly elevenen látta maga előtt
62 7, II | halottnak az arcvonásain, oly megdicsőülés ragyogott át
63 7, II | annyit kimerítve belőle, oly hirtelen teletöltötte vele
64 7, II | csatába mégy, hogy maradok én oly egyedül, hová leszek akkor
65 7, II | világba beletekinteni! Ah, ez oly észvesztő gyönyör volt,
66 7, II | leány egyre kacagott. Minden oly gyönyörteljes volt neki.
67 7, IV | világba kiáltását? Nem tett-e oly lépést, ami egyszer megteendő
68 7, IV | engedd összetűznöm, ne álljon oly szanaszét. Nem, nem; ne
69 7, IV | különbség!~Az ő arca régtől oly halavány volt már.~
70 7, V | Lajosnak kedvese vagyok?~S ezt oly halálra nevettető gondolatnak
71 7, V | Beillenék vizsgálóbírónak, oly consequenter dedukál!~Lajos
72 7, V | nézve.~– No hát ha önnek ez oly nagy örömhír – szólt az
73 7, VIII| lett a bámulattól. – Ez oly megfoghatatlan volt előtte,
74 8, I | rabolja el tőlem azt, amit oly féltve őrzök. S csak azon
75 8, II | megvallott titkokat, mik azokat oly boldoggá tették? Minek látta
76 8, III | jövedelmeire az csak ráfizetett, oly feltétel alatt, ha az a
77 8, III | S a leány, mint tudom, oly szép, oly igénytelen, oly
78 8, III | leány, mint tudom, oly szép, oly igénytelen, oly lemondó
79 8, III | oly szép, oly igénytelen, oly lemondó és oly semmiről
80 8, III | igénytelen, oly lemondó és oly semmiről sem tudó, amilyen
81 9, I | valakinek?~Ah, de mikor oly nehéz megválni az egyszer
82 9, I | Amit válaszolni akarok, az oly kényes dolog, hogy nem bízhatom
83 9, I | jövök. Ez a muszka ragály oly alattomos, hogy akit már
84 9, II | leánykád, de ez, amelyik oly halavány, ez nem lehetett
85 9, III | mint a Duna rónáján, s oly zavarban még nem látta hadseregét,
86 9, III | a földet alig érő léptek oly ismerősek voltak Lajos előtt.~–
87 10, II | felnyithatlan rácsra, mely oly soká volt őneki magának
88 10, III | igazat mondott! Nincsen oly kedves leány, akit oda ne
89 10, IV | élnek; egyes szekérutak oly keskenyek, hogy csak egy
90 10, IV | a zsombikok, amik jövet oly csendesen fogadták a lappangókat,
91 10, IV | mely az asperni ütközetnél oly végzetes befolyással bírt
92 10, V | értette őt egészen. A nő, aki oly nagyon tud szeretni, egy
93 10, V | nekik: „piano!”~Egyszerre oly kettős sortüzelés fogadta
94 10, V | sortüzelés fogadta őket az eddig oly csendes nádas mélyéből,
95 10, V | odaugrató kornétás azonban oly szerencsétlen volt, hogy
96 10, V | démon-lovasokra.~A roham oly véletlen volt, annyira ellentéte
97 10, V | testszín virágok csillagaival. Oly magasak, hogy a lovasnak
98 10, VI | bozót-tömkelegben.~A nagy fűzfát, mely oly magányosan állt ott a dsindsás
99 10, VI | haragját lángra lobbantották; oly emberfölötti bosszú rendíté
100 10, VI | bátyja, vőlegénye volna, oly gyöngéden vette a fejét
101 10, VI | leányt?~S ez a holt ember itt oly makacsul hallgat, s nem
102 11, I | bácskai lovasokat, akik oly jó vitézek a kardcsattogás
103 11, II | széléhez érkezett, már akkor oly irtó tüzelés fogadta a bokrok
104 11, IV | őket, s ami a gyomorban oly kellemes fantáziákat ébreszt.~–
105 11, V | futók előadásának alapján oly mongol-dúlási rémtettek
106 12, II | ön férje?~– Az én leányom oly rettegős, olyan ideges.~–
107 12, II | visz bennünket?~– Nem éppen oly nagyszerűek, mint az ön
108 13, I | nyelét. A belső városban már oly élénk a piac késő alkonyat
109 13, I | suttogva:~– Óh, ne beszélj oly hevesen.~A leány aztán megfogta
110 13, I | Odamenekülhetett a karjaid közé, ahol oly boldognak érezte magát,
111 13, I | köztetek.~Vavel Lajos keze oly erővel szorítá Katalin kezét
112 13, I | beteg előtt sírni.~S annak oly lángban égett most az arca.~–
113 13, I | akarnák koporsójában azt, aki oly sokszor enyelgett velük.~
|