Rész, Fezejet
1 1, I | egész a lámpavilágig; hanem amint a kapu közelébe ér, megfordul,
2 1, I | meg ne engedje történni.~Amint a lámpavilágtól belobogtatott
3 1, I | Engem rögtön elfognának, amint megkísérteném helyemből
4 1, I | a meglopottnak a kárára.~Amint az öregúr másodszor is visszamegy
5 1, I | keservesen zokogni; s hallik, amint a homlokát üti a tenyerével.~
6 1, II | feleségéhez, se a kocsmába; hanem amint az ifjú úr a leánykával
7 1, II | percre ki akar szállni.~Amint a kocsi megállt, a földszinti
8 1, III | félnek, azért lármáznak.~Amint azonban a kapudörej jelenté,
9 1, III | furcsát? – Egyszer aztán, amint a kutatásból visszatért
10 1, III | divatos ruhatárt találjon.~Amint a visszatérő öregúr léptei
11 1, III | távozott a vestibule ajtaján.~……Amint pedig Cambray úr kilépett
12 2, II | pisztollyal kergetett volna ki.” S amint kilépett a leány a kastélyból,
13 2, II | őket a falu kocsmájában. Amint ezeket az apró kívánságait
14 2, II | mond – szólt Bernát bácsi, amint a kacajhullám kissé elsimult. –
15 2, II | bokrairól: az igen jó ebéd volt; amint egyszer csak egy ablakzörrenés
16 2, II | háztetőről, az ablakpárkányzaton, amint hítta őket.~– Valóban, egyetlen
17 2, III | Hisz ez olyan simán megy, amint csak kívánni lehet.~– Nem
18 3, I | A szempillái leragadtak, amint lefeküdt. Aztán meg azt
19 3, I | jóreggelt kívánhasson neki, de amint kidugta a fejecskéjét ágyfüggönyei
20 3, II | jönnek üdvözölni a macskák.~Amint felugrik az ágyából, odafut
21 3, III | estéken lehetett látni, amint a Névtelen Vár keleti tóöbléből
22 3, III | míg napvilágos volt az ég.~Amint beljebb haladtak a tóban,
23 3, III | monda Lajos a leánynak, amint szobájába felvezette. –
24 3, IV | sokat megtudhatott volna.~Amint a gróf torkon ragadta a
25 3, IV | történt doktorral soha!~Amint az urasági kastély előtt
26 3, IV | Lajos megszánta a leányt, amint látta, mily keservesen nézi
27 3, IV | leány mohón kapott utána, s amint a könyvet felnyitá, s a
28 4, I | rájuk az erdőből lóháton. Amint megpillantotta Vavel hintóját,
29 4, I | meg egypár szobaleánnyal, amint nagy szorgalmasan varrtak
30 4, II | délceg alak ez a hölgy, amint hosszú uszályos fehér öltönyében,
31 4, II | elhalt arcáról a mosoly, amint azt a világot meglátta,
32 4, III | tüneményében tovább gyönyörködjék.~Amint a hold elsötétült, tökéletes
33 4, III | csillámlott a nyugtalan tavon. Amint kiugrott a partra, sietett
34 4, III | gróf áthaladt az udvaron, s amint a szegleten kibukkant, csakugyan
35 4, III | kiállítva a kastélyajtóba, amint őt megpillantá, hirtelen
36 4, III | benyitott, s még láthatá, amint egyike a felriasztott tolvajoknak
37 4, III | velem – suttogá a hölgy, amint szemeit felnyitotta, s fejét
38 4, III | egyszer meglátta a bárónőt, amint várt rá, hogy a felhajított
39 4, IV | lefeküdt.~Ez este azonban, amint szobája ajtajához ért, meglepetve
40 4, IV | akinek a fejére díj van téve, amint puskavégre kaphat, lelőni;
41 4, V | ércfüggöny legöngyölődött, amint annak az alsó széle a padlatot
42 4, V | fölött.~Abban a percben, amint a leány azt megtette, a
43 5, I | trombitaszó csalta az ablakához, s amint kitekintett, az országúton
44 5, I | vállaiban gyönyörködni, amint azok a nevetéstől megrengenek.
45 5, II | volt, ahogy felkacagott, amint védencét ily furcsa torzképpé
46 5, II | nem is jött vissza többet.~Amint a régi elemében érezte magát,
47 5, III | keze írásgörcsben szenved, amint a tollat megfogja, ujjai
48 5, III | történt meg akadály nélkül.~Amint visszafordultak, a csalit
49 5, III | szólt hevesen a bárónő, amint egyedül maradtak.~– Kimondtam
50 5, III | hozzám közelíteni; mert amint ön meg akar látogatni, én
51 5, V | Egy késő őszi délután, amint Marie ismét visszatérőben
52 5, V | meg egy világért.~Marie, amint a kertészlegény közelébe
53 5, V | kertészlegény kezében sem volt, amint a kastély északi oldalán
54 5, V | ismerém, azért írtam így.~Amint a túlsó oldalára fordítá
55 5, V | senki és semmi.~Marie.”~Amint elolvasta, a két öklével
56 5, VI | kötet el volt előle dugva.~Amint a könyv színezett ábráit
57 5, VI | zúdította le a Fertő vizét, hogy amint az egész Hanság ingó lápföldje
58 6, I | csak azt veszem észre, hogy amint a lábamat letettem a földre,
59 7, II | utócsapat vezére azonban, amint a városbul legutóbb kivonult,
60 7, III | egyenesen a tárgyon kezdé, amint a szép bárónő fogadta.~–
61 7, IV | szemed elől zárjon el engem?~Amint azt kimondta, megbánta.
62 7, V | másként címezni, csak így!~Amint Katalin elolvasta ezt a
63 7, VI | engemet, Marie? – kérdezé, amint az ércfüggönyt leeresztve
64 7, VIII| vagyunk! – monda Katalin, amint Marie-t fölvezette a kastély
65 7, VIII| éppen, vagy már végezték. Amint a távcsővel megtalálta a
66 7, VIII| Marie megnyugtatva.~És aztán amint belépett a hálószobájába,
67 8, I | technikus terminusokat. Amint a rugó fel volt húzva, a „
68 8, I | óraműnek egy gazdája, aki amint észrevette a mutatórul a
69 8, II | azon hasítani!~Vavel Lajos, amint kastélya kapuit megnyitá
70 8, II | Szavakkal nem mondta azt, hanem amint azt látta, hogy a zászlót
71 8, III | keményen viselte magát; hanem amint éppen már a legszélső tettlegességre
72 8, III | is kidobja a hajóból.”~„Amint a háború a két ország között
73 8, III | Reszketett kezében a levél, amint tovább olvasá.~„De nem bízom
74 9, III | ezüst lencsét viselnek. Amint egynek megmondtam a jelszót,
75 9, III | mely egyre közelebb jött, s amint az előőrsök mellett elhaladt,
76 10, II | korában is. A kis Lackó, amint azt látta, hogy úrnőjét
77 10, II | nézett a távozó szekérnek, amint az a kanyarodónál eltűnt
78 10, III | bozontos fehér szőrű, mely amint az asztalra ki lett téve,
79 10, III | a sürgönyfutár hintaja, amint újból egy háromlovas parasztszekér
80 10, III | azt sejtem, hogy úrnőd, amint ezt a levelet megírta, még
81 10, IV | Már Szent-András táján, amint a buja útifűvel benőtt lapályon
82 10, IV | hatolt előre húsz lépésnyit, amint egyszerre elbukott a lova,
83 10, IV | Fertő irányában futott. Amint a semlyékbe értek, hosszú
84 10, V | altisztei között a rendeleteket.~Amint meglátta, hogy Katalin is
85 10, V | eszterházai fasorok közül, s amint a pomogyi berkekhez közelített,
86 10, V | fövegeit lehetett látni, amint a folyondáros bokrok szövevénye
87 10, V | hangos összeszólalkozások, amint a bozótban két ellen egymásra
88 10, V | s vitték már fogolynak, amint két-három társa összeszólalkozott,
89 10, V | lovasságára.~De Fervlans, amint a vízárok táján a puskaropogást
90 10, V | lovak vészt nyerítettek, amint lábaik alatt beszakadt a
91 10, VI | markolva. Halottnak látszott.~Amint a pórnőnek öltözött Katalin
92 11, I | történetet.~Vavel gróf, amint portyázó csapatjával a Rábához
93 11, III | elvonulást a két sor fa miatt; de amint az üteg is elvonult, s az
94 11, III | az ispitályban. De biz ő, amint meghallotta, hogy a közelben
95 11, III | tizenötezernyi gyalogságát, amint az Nyárádtól Borsos-Győrig
96 11, IV | oldalba lehetett ágyúzni, s amint az elkezdett dolgozni gorombán,
97 11, IV | elveszni a felkelő nemességet! Amint a hősregék költőjétől ezt
98 11, IV | franciának aztán volt hadirendje.~Amint roppant lovassági tömegével
99 11, V | elébbi rendelethez híven, amint azt látta, hogy a sereg
100 11, V | harsogott végig a rónán, amint az uralkodót meglátták,
101 11, VII | utóhad keveredett harcba, amint az ellenséggel érintkezésbe
102 11, VII | lovasok az erdő szélét, amint egyszerre egy egész szemközt
103 12, I | a puskaporos raktárába. Amint az aztán a levegőbe repült,
104 12, II | megértette pedig a dolgot, amint a templom ajtaján belépett.~
105 13, I | leszek Győrött, mint ön, s amint megérkezem, rögtön megírom
106 13, I | Pataházáról beözönlött a nép, amint a fegyverszünet ki lett
107 13, I | inszurgens sereg. Vavel, amint keresztül bírt hatolni a
108 13, I | találkozót adtak!~Hanem aztán, amint közelebb ért a házhoz, eszébe
109 13, I | Mind a három megrettent, amint Vavel közéjük lépett. Az
110 13, I | tudja, hová lett!~Hanem amint ég, föld elcsendesült, csak
|