Rész, Fezejet
1 1, II | kövér, tenyeres-talpas hölgy kíséretében, aki az egyik
2 1, II | meg se nyikkant.~A markos hölgy pedig kiemelte a reszkető
3 1, II | nyakába csatolt. Azzal a hölgy és a kis úrfi felültek a
4 1, II | ott álmában egy halavány hölgy alakja, veres vonallal a
5 1, III | célzott kategóriába eshető hölgy, hanem egy gyermekded leányka,
6 1, IV | emlékszobrot érdemel!~A szép hölgy meg volt vesztegetve már
7 2, I | társaság közé toppanva a fiatal hölgy. – Szívemből gyűlölök minden
8 2, II | hogy a díszlakomához egy hölgy sem volt hivatalos. A baronesse
9 3, II | került a házhoz.~– Ah! Egy hölgy? Szép-e?~– Fiatal.~– Te
10 3, IV | csak észre a doktor, hogy a hölgy ruhája csupa csatak. Valamint,
11 3, IV | arcát?~Hanem az másforma hölgy volt.~Mikor a némán, könyörgésre
12 4, II | foglalja el magának. Ez a hölgy megmaradt nőnek, nem lehetett
13 4, II | hogy a Névtelen Várban egy hölgy is lakik; aki lehet, hogy
14 4, II | kilépett rajta a lefátyolozott hölgy egyedül. A Schmidtné erre
15 4, II | kellett rejtőznie, amíg a hölgy belépett a kertbe. Azzal
16 4, II | ablakon. A magára maradt hölgy aztán járkálhatott egyesegyedül
17 4, II | Milyen délceg alak ez a hölgy, amint hosszú uszályos fehér
18 4, II | veszett emberi lelket. A hölgy elragadó szép, mint egy
19 4, III | eltakarta mind a kettőt.~Erre a hölgy fölkelt, és visszavonult
20 4, III | vesződjék ön velem – suttogá a hölgy, amint szemeit felnyitotta,
21 5, III | helyre jutva, megállt a hölgy, és elkezdé:~– Ön tud valamit
22 5, III | arra a kérdésére, ki az a hölgy, akivel ön együtt szokott
23 5, III | reszkessen, ha én nem akarom.~A hölgy hevesen folytatá:~– Az mindegy.
24 5, III | feleségem-e az a titokteljes hölgy, vagy az övé. Hogy Barthelmy
25 5, III | hogy az a lefátyolozott hölgy, aki ön mellett ül, nem
26 5, III | szavamra mondom önnek: ez a hölgy itt mellettem nem Barthelmy
27 5, III | szavát. Ha Barthelmy Léon a hölgy fátyolához fog nyúlni…~–
28 5, III | suttogá rettegő arccal a hölgy.~– Én pedig képes leszek
29 5, III | hogy az általam kísért hölgy karcsú, magas, szilfidi
30 5, III | arra a kérdésre: ki az a hölgy, akit „máskor” kísérni szoktam?
31 5, III | ami nem gyógyul be soha.~A hölgy keserűen monda:~– Mi sebet
32 5, III | közül. Az Vavel volt.~A hölgy nevetett.~– Hahaha! Én nevetek
33 5, III | vont elő oldalzsebéből a hölgy, s azt szétbontva, odatartá
34 5, III | Lajos hosszasan nézett a hölgy arcába. Az, amit ezek az
35 5, III | Menjünk, asszonyom!~A hölgy betakarta arcát a fátyollal,
36 5, III | csüggéstől kezdve, mikor a hölgy csak az ujjai hegyével érinti
37 5, III | idő alatt annyira övé e hölgy, mint az élő embernek a
38 5, III | szabad leszakítani? – kérdé a hölgy.~– Minek? – monda Vavel.~–
39 5, III | Ez Barthelmy! – súgá a hölgy, megszorítva a kart, melyre
40 5, III | a kérdéssel: vajon az a hölgy, aki Vavel gróf kíséretében
41 5, III | becsületszavamat adom, hogy az a hölgy, akit karomon vezetek, nem
42 5, III | legünnepélyesebb bocsánatkérésemet. E hölgy nem Barthelmy Ange. Ezek
43 5, III | gondolkozott a feleleten.~– Ez a hölgy: jegyesem…~A gúnymosoly
44 5, III | kifejeznem.~S minthogy a hölgy mind a két kezét Vavel gróf
45 5, III | le odáig, hogy ajkaival a hölgy ujjai hegyét érinthesse,
46 5, IV | származott oda; azalatt a másik hölgy már régen ott rejtőzött.
47 5, IV | itt volt, s az a fátyolos hölgy, aki Vavel gróffal lakott
48 5, IV | Névtelen Várban. A fátyolos hölgy maga jön oda hozzám. Én
49 6, I | Az éjjel egy fényes ruhás hölgy jelent meg előttem, s az
50 7, I | mondani, hanem az a másik hölgy, aki zongorán kíséri, az
51 7, III | a szavai hatását a szép hölgy arcán.~Az úgy tett, mintha
52 7, III | s odább adhatom. A bájos hölgy, akit el fog venni, báró
53 7, III | arra most válaszát kéri.~A hölgy arckifejezése elsötétült.~–
54 7, III | királyném.~– Ah!~A szép hölgy szemei milyet villámlottak
55 7, III | választ.~Válaszul a szép hölgy mind a két kezét nyújtá
56 7, IV | dolgozószobámban.~Most meg már a két hölgy fogta körül nagy érdekelten
57 7, V | Mikor? És miért?~A szép hölgy habozott.~– Hát amikor „
58 7, V | Te voltál a lefátyolozott hölgy, aki egy napon elfoglaltad
59 7, V | Egész odáig, hogy: „ez a hölgy az én jegyesem!”~Itt elhallgatott.~–
60 7, V | összecsörrenté poharát: s a két hölgy is odaérteté a maga kristálykelyhét
61 7, V | Katalin rosszul lesz!~A szép hölgy arca olyan lett, mint az
62 7, V | Néhány perc múlva a szép hölgy ismét felnyitá szemeit s
63 7, V | Nincsenek! – rebegé a hölgy, s keblére ölelte az ifjabb
64 7, VI | tartva suttogá, mire a két hölgy hallgatva figyelt:~– Adjon
65 7, VII | harangvirág.~Mikor a két ifjú hölgy belépett hozzá a konyhába,
66 7, VII | férfi meg egy szép fiatal hölgy, egymás mellé hozva: ebből
67 7, VIII| az ünőjét szoptatni a két hölgy előtt, s meg engedte a homlokát
68 7, VIII| tárgya lett előtte ez a másik hölgy – „Csak úgy szabad kézből?
69 7, IX | add ide a kezedet.~S a két hölgy két keze ujjait egymásba
70 8, I | reggel idejött hozzám e hölgy titokban azzal a szóval,
71 8, I | alispán úr, imádásra méltó hölgy az én Katalinom?~– Éppen
72 8, II | meg az Isten! – rebegé a hölgy, arra gondolva, hogy milyen
73 8, III | átrohanjon a veszélyben forgó hölgy megszabadítására. – Jocrisse
74 8, III | fogom, hogy leplezze le a hölgy arcát. Ezt ő nem fogja megtenni.
75 8, III | akartunk menni, a vele jött hölgy egyszerre felvetette a fátyolát –
76 9, I | elárulni annak, aki szereti?~A hölgy kegyetlenül bűnhődött. A
77 9, I | percében elzárja magát a hölgy, ha letépi nyakából azt
78 9, I | Bocsásd be őt – suttogá a hölgy a rémület asztmájával, s
79 9, I | perc.~– Cambray! – kiáltá a hölgy, s kezének öt körme hegyét
80 9, I | írta önnek ezt a levelet.~A hölgy a levél után nyúlt mohón.~–
81 9, I | rémülettől elrekedt hangon a hölgy; és szemei megkövülten meredtek
82 9, I | irgalmatlan szavak alatt a hölgy először a térdeire, azután
83 9, I | dühödt fúria, szökött fel a hölgy, s kirántva kebléből az
84 9, II | jobb.~Akkor odanyújtá a hölgy a másik arcképet.~– És ilyen
85 9, II | csókolni Katalint.~De a hölgy elvonta tőle arcát, s visszatartá
86 9, II | azt a levelet olvasta, a hölgy eltakarta két karjával arcát.~
87 9, III | rebegé már messziről a hölgy, hogy a hangjáról elébb
88 9, III | Katalin vagyok – rebegé a hölgy, odafutva hozzá fenyegető
89 9, III | s fegyvere csőszáját a hölgy keblének irányzá.~Az pedig
90 9, III | gyűrűm Sátán Lacinál van.~A hölgy eltakarta kezével szemeit,
91 9, III | szekrényt a tűz közepébe.~A hölgy tétovázás nélkül engedelmeskedett.~
92 9, III | már megtanultam – monda a hölgy. – Látja ön ez öltönyt rajtam?
93 9, III | önkénytelenül kezét nyújtá a hölgy felé.~– Tehát kezét nyújtja
94 9, III | találom meg de Fervlans-t?~A hölgy arca ragyogott a tűztől:
95 9, III | S forrón megszorítá a hölgy kezét.~ ~Vavel Lajos
96 10, II | álmodja, hogy az a bűbájos hölgy a lábai előtt hever, s két
97 10, II | az anyját, s aztán a szép hölgy azt mondja a védencének:
98 10, V | eredménnyel.~A dombtetőn álló hölgy hátrafordult, s csendes
99 10, V | karabélytüze ropogott. – A hölgy a dombtetőn eltakarta irtózva
100 10, V | cigányt! – kiálta nevetve.~A hölgy ott a dombtetőn hogy tombolt
101 10, V | sem akart tovább menni.~A hölgy leugrott róla, s most már
102 10, VI | Sátán Laci! – sikolta fel a hölgy örömteljes meglepetéssel,
103 12, II | portul, míg a fiatalabb hölgy nem tűrte halvány arca előtt
104 12, II | kisasszonnyal.~Ez a két hölgy: Guillaume tábornok neje
105 12, II | kezéből kirepült, az ifjú hölgy, elfeledkezve minden etikettről,
106 12, II | Erre a halavány arcú ifjú hölgy gyöngéden elpirult, a másik
107 12, II | gyöngéden elpirult, a másik hölgy azonban egészen elvörösödött,
108 12, II | kilátszik. Adieu!”~Az ifjú hölgy némán, összetett kezekkel
|