Rész, Fezejet
1 1, I | burkolva volt, megmutatta, hogy milyen könnyen van azon alul öltözve.
2 1, I | gyermek durcásan –, pedig milyen szépen fel van sütve a hajam!~
3 1, I | damasztfüggönyökkel.~– Ejnye, milyen meleg ez az ágy! – mondá
4 1, I | az égő parazsat?~– Ejh, milyen kíváncsi egy kis portéka
5 1, II | rég elment már az égbe! És milyen úton ment el!~Azonban egy
6 1, III | jó kis ágy, mint odahaza. Milyen jó, hogy nem hallom a nevelőnőt
7 1, III | De azt ne mondja el, hogy milyen makrancos voltam. Meg hogy
8 1, III | engem hogy hínak. Lássa, milyen ostoba vagyok! Csak a keresztnevemet
9 2, II | a bárónő. – Mondja csak, milyen volt? Jöjjön közelebb hozzám! –
10 2, II | embertől be nem járt régiókban? Milyen ruha volt a rejtélyes hölgyön?
11 2, III | kiexpediálják; pedig látszik, hogy milyen nagy költséggel rendeztette
12 3, II | szegény kis porontyot. Ah, milyen kedves kis állat! Hogy dobog
13 3, II | próbáltál: olvastál felőle. Milyen a halál? Rosszabb az, mint
14 3, II | Meg akartam tudni, hogy milyen vagy, mikor haragszol. Hát
15 3, II | akkor támadt ez a vágyam. Milyen dicső tudomány az, úszni
16 3, III | rá nem jött volna, hogy milyen kevéssel gazdaggá lehet
17 3, III | kitöltse. Látszott, hogy milyen türelmetlenül várja az estét,
18 4, I | jobban át kezdte látni, hogy milyen szörnyeteg terv volt az,
19 4, II | itten tavaszi nefelejcs.~Milyen különös neveik vannak a
20 4, II | világot, az szabad neki.~Milyen délceg alak ez a hölgy,
21 4, II | neki, hogy járjon felállva. Milyen nevetséges alak szegény
22 4, II | táncoltatott uszkár. Istenem! Milyen jó ez az asszony, hogy olyan
23 4, II | megtaníttatni: „mama”. Istenem! Milyen jó asszonynak kell ennek
24 4, III | szüksége lehet rá.~– Ejh, uram, milyen hidegvére van önnek, hogy
25 4, III | tekintetével.~– Lássa ön, milyen bolond vagyok én? Ahelyett,
26 4, IV | rátalált, amit keresett.~– Milyen szomorú – mondá Lajosnak.~
27 4, IV | magyarázza meg a lakatosnak: milyen legyen az a zár, amit senki
28 4, IV | megvigasztalt azzal, hogy milyen jó nemesembernek lenni:
29 5, I | Meg akarta mutatni, hogy ő milyen makacs, megátalkodott tisztelője
30 5, I | szomszéd kastély lakója milyen sajátságos különc, magának
31 5, I | majd megmutatná nekik, milyen az igazi úrlovar! Hát még
32 5, I | az igazi úrlovar! Hát még milyen vadász volt hajdanában!~
33 5, IV | mikor látták, hogy a delnő milyen tréfára veszi az egész rágalmat,
34 5, V | egyszer már régen, hogy milyen az a halál? Fáj-e még azután
35 5, V | igazán! Tudjam meg, hogy milyen az élet, vagy tudjam meg,
36 5, V | élet, vagy tudjam meg, hogy milyen a halál!~Vavel Lajos bámulva
37 5, VI | ismert. Tudta, melyiknek milyen földkeverék kell? sok vagy
38 6, I | Henryt.~– Óh Istenem! – Milyen egyedül maradunk.~– Az jut
39 7, I | ellenségnek. – Hisz ez gúny! – S milyen az egész szervezés? – Minden
40 7, I | fog minden vármegye, hogy milyen egyenruhába öltöztesse a
41 7, IV | nem szabad most! Ő mindezt milyen jól végezné!~Leült leveleket
42 7, IV | írással a két ujját. Ejh, milyen szörnyűség ez ilyenkor!
43 7, IV | Egyik sem kell. Hát a hajad milyen zilált! Istenem, ha én ezt
44 7, IV | anyát hívtál: itt vagyok”! Milyen boldogság lett volna ez,
45 7, IV | ezt neked nem mondta el! Milyen ember!~Erre az alispán is
46 7, IV | rémséges történetét.~Ah, milyen figyelmes hallgatója volt
47 7, IV | utasítást a grófnak, hogy milyen furfangos, felnyithatlan
48 7, IV | Mit csináltál neki? Nézd, milyen piros lett az arca! Mint
49 7, V | szeretetreméltó angyalkám; milyen jó adomát tudnék én erre
50 7, VII | hogy a mon petit garçonnak milyen dolga lesz, ha innen elviszi! –
51 7, VIII| csodát, hogy hát az mi? S milyen nagyot bámult, mikor Katalin
52 7, VIII| csizmás Miska sárban jár!” Milyen furcsa nóta. A végén azt
53 7, VIII| átfűzve őt karjával.~– Óh, milyen boldog fogok én itten lenni!~–
54 7, VIII| Hát te így tudsz festeni?” Milyen magas bámulat tárgya lett
55 7, VIII| számára. Meglátod, hogy milyen jól el foglak találni.~Marie
56 7, VIII| nagyot sóhajtott szomorún.~– Milyen boldog lehetsz te, hogy
57 7, VIII| leeresztett az ablakból, milyen szívesen eregeti fel a légbe
58 7, VIII| füstfellegbe burkolja magát. Milyen jól eshetik az neki!~– És
59 7, VIII| dohányzott énelőttem! – Milyen rab volt énmiattam, szegény
60 7, VIII| Gyönyörködni akart abban, hogy milyen boldog lett Lajos azáltal,
61 7, VIII| urak aludni mentek.~– Óh, milyen álmos vagyok már; menjünk
62 8, I | amióta azon disputálunk, hogy milyen posztó kell, a kereskedők
63 8, I | adott.~– No, lássa gróf úr, milyen balítélettel van az óraműről,
64 8, I | bizonyíták, hogy a merénylet milyen közel volt a sikerüléshez.
65 8, II | porosan és délcegen.~Ah, milyen szép volt ilyenkor Lajos!
66 8, II | Az ember nem hinné, hogy milyen szép az a halálfő. Ha ilyen
67 8, II | hölgy, arra gondolva, hogy milyen kár volna, ha annak a csóknak
68 9, I | szóljon, szóljon, mit mondott? Milyen lett?~– Megtudja ön azonnal,
69 9, I | látva. S ha tudnád, hogy milyen boldog vagyok, hiszem, hogy
70 9, I | megint azzá lett, Madame!~– Milyen ő? Hogy változott meg? Szép
71 9, III | által s kiolvasná a sorokat, milyen furcsa bohóság jönne ki
72 9, III | sok minden körömfaladékot. Milyen nagyon gondol ő rám!”~Az
73 10, II | ábrázatparcella beszélt Marie-val. S milyen durván beszélt!~– Mit akar
74 10, II | Azon nevetett ugye, hogy milyen ravaszul ki tudta játszani
75 10, II | egyik országból a másikba.~S milyen hosszú még az éjszaka!~Marie
76 10, II | rossz ember, mint az apja.~Milyen büszkeség ragyogott Sátán
77 10, III | tenni valamit. – Jocrisse! Milyen őrizet van a soproni oldalon?~–
78 10, IV | pocsétába, s tudja meg, hogy milyen mély.~A kettévágott út túlsó
79 10, IV | hosszat voltak útban, és még milyen útban!~Mikor a hídon megjelentek
80 10, VI | szökőkút sugarát. – Lám, milyen könnyen megy itt az artézi
81 10, VI | arcáról a vért és iszapot. Ah, milyen rút arc volt! Az iszonyatos
82 10, VI | felsikoltó hölgyet.~– Óh, milyen asszony vagy te!~*~Vavel
83 10, VI | azt Marie-nak. Meglátod, milyen örömet szerzesz neki vele,
84 11, I | jövőben való megnyugvással.~Milyen nevettető jelenet volt az,
85 11, I | rejtélyes kulccsal! Eleinte milyen szomorúan, kedvetlenül nyúlt
86 11, I | fel nagy örömmel. – Ah, milyen boldog lett egyszerre! Hogy
87 11, V | kijózanodott minden fő! Milyen másnemű lármahangtól visszhangzott
88 11, V | volt, hanem tábor. Hogy milyen rémületet költött Budapesten
89 11, V | bizonyos „akadályozónak”.~Ah, milyen sietséggel iparkodott tudósítani
90 12, II | dicsekedve beszélték, hogy milyen szép huszárcsapat ment végig
91 12, III | Guillaume úrnak, hogy ön milyen rettenetes ember! Hogy mire
92 13, I | kardcsattogások emléke.~Milyen gunyoros a sors! A „piquet-partinak”
93 13, I | halva temetkezni el! – Óh, milyen jól tetted, hogy mikor hozzánk
94 13, I | veletek, s látni akarja, milyen boldogok lesztek. – Vigyetek
|