Rész, Fezejet
1 1, I | keservesen hangoztatta a „mama! óh kedves mama! egyetlen szeretett
2 1, I | ez az elátkozott sors?~– Óh, az iránt nem aggódom. Akik
3 1, III | Máskor meg nagyon szép. Óh, igen szép! Majd meglátja
4 1, III | amitől önt megfosztották?~– Óh! Abukir-szín gros de Naples
5 1, III | addig senki se jön ide.~– Óh, én szeretek egyedül lenni.
6 1, III | kérdezősködés nélkül. – Óh, drága, kedves virágom!~
7 1, III | mondom: Alfred Cambray.~– Óh, azt a másikat én elfelejtem:
8 1, III | játékbubát tartani?~– Játékbubát? Óh, azzal én magam szoktam
9 1, IV | besúgni, amit megtudtak. Óh, ezek nem tesznek mást,
10 1, IV | legújabb diadalcouplet-jét. Óh, ez valóságos csodagyermek
11 1, IV | megtalálásának véletlenére! Óh, mi szomorú mesterségbe
12 2, I | nekem is maradjon valami.”~– Óh, az én tisztjeimnek nem
13 3, II | Látod. Vér jött utána.~– Óh Istenem! – kiálta föl erre
14 3, II | nagyon megharagítottalak.~– Óh ez nem harag! – sóhajta
15 3, III | akar? A gróf küldte önt?~– Óh, dehogy az küldött. Bár
16 3, III | Isten megtartsa az életét. Óh, siessen, jó Henry.~– Agyon
17 3, IV | kíváncsiság hatalmas ösztön.~– Óh, kérem alássan. Tessék besétálni
18 3, IV | De hát kinek az ura?)~– Óh, ezer örömmel! Azazhogy
19 3, IV | gyors stimulantiákat.~– Óh, csak siessen ön!~– Öt perc
20 4, III | látni, ha felocsúdik.~– Óh, ez iránt biztos vagyok.
21 4, III | és a közelben hálatja.~– Óh, nem, nem! Jövőre pénzt
22 4, V | arcfintorra kényszeríté magát.~– Óh, uram s én Istenem. Hát
23 4, V | előleges megtekintés végett?~Óh, Mátyás mesternek volt tervezetes
24 5, V | az én hosszú éjszakáim! Óh, miket nem tanulok én!abban
25 6, I | igaz részvéttel Lajos.~– Óh, én magam vagyok az oka,
26 6, I | A leány összerázkódott.) Óh, Istenem! Én magam tapostam
27 6, I | könnyek gyűltek e szóra.~– Óh, édes, jó uram. Ugyan hogy
28 6, I | rémek huhogását hallja. Óh, én nagy, nehéz bűneim!~–
29 6, I | Szemei rémtűzben égtek.~– Óh, Uram, irgalmazz! Szent
30 6, I | Elveszítjük a szegény Henryt.~– Óh Istenem! – Milyen egyedül
31 6, I | haldokló ember imáját.~– Óh, azt tudom én könyv nélkül.~–
32 7, II | lehulltak! Szabad vagy!~– Óh, Istenem, irgalmazz!~Úgy
33 7, II | szemek égető sugarához nem.~– Óh, Istenem, mit beszél ön,
34 7, II | megtudni; hogy ki vagyok!~– Óh, te rettenetes vagy! – szólt
35 7, II | hozzájok hasonló legyek valaha. Óh, azt nem engedi meg Isten!~
36 7, II | ha Isten úgy akarja.~– Óh, hiszen érts meg engem –
37 7, II | Hogy lesztek boldogok? Óh, ez – hahahaha!~Nem tudta
38 7, II | a pirosvirágos mezőn.~– „Óh, be szép világ! Óh, be kedves,
39 7, II | mezőn.~– „Óh, be szép világ! Óh, be kedves, szép világ!”~
40 7, IV | nálam szép csendesség van.~– Óh, én is úgy óhajtom, hogy
41 7, IV | magadhoz – monda Marie – óh, én nagyon szófogadó leszek.
42 7, IV | Katalin előtt, mint szabadító: óh, hogy ragyogott át Marie
43 7, V | Te megtartottad azt? Óh, add oda Lajos. – Olvasd
44 7, VI | park és kert az övé lesz!~– Óh, be jó lesz! – monda Marie.~
45 7, VIII| ketten siettek be a parkba.~Óh, mennyi látnivaló, mennyi
46 7, VIII| hogy azt el lehet fogni.~Óh, mennyi kacagnivaló volt
47 7, VIII| alkalommal kapogattak.)~Óh, de ami mindennél nagyobb
48 7, VIII| megmutatja, hogy ő is ért hozzá: „óh, én egész nap szeretnék
49 7, VIII| átfűzve őt karjával.~– Óh, milyen boldog fogok én
50 7, VIII| valamennyit el akarta olvasni! Óh, hogy fog ő ezekbe holnap
51 7, VIII| tán engemet is festeni?”~– Óh, igen. Holnap mindjárt megkísérlem.~–
52 7, VIII| mennyország örömei közé ragadja. Óh, a jó Isten egy részét a
53 7, VIII| gyakorlat hódítja meg.~– Óh, én egész nap a zongora
54 7, VIII| szabva a rendes dolgod.~– Óh, az nagyon jó lesz! Igazán
55 7, VIII| idő, nem akar-e aludni?~– Óh, olyan szép este van: s
56 7, VIII| az urak aludni mentek.~– Óh, milyen álmos vagyok már;
57 7, VIII| Várbul, ami Marie-é volt.~„Óh, Istenem!” – rebegé a leány,
58 8, I | szemközt fogom őt találni! Óh, énnekem erős sejtelmeim
59 8, II | sem víz, sem ebugatás,~Óh szerelmes egek! a nem más:~
60 8, II | küldetésekkel volt megbízva.)~Óh, mint reszketett Marie-nak
61 8, II | Ezt nem vennék jó néven.~– Óh, bizony mások is megteszik
62 8, III | visszahódítani, mint a szeretőjétől.”~Óh, mily jól esett az az egy
63 9, I | elfelejtkezett. – Beszélt vele? Óh, szóljon, szóljon, mit mondott?
64 9, I | karjait, kiáltozá: „Leányom, óh leányom; Amélie-m!”~Cambray
65 9, I | meg? Szép lett? Megnőtt? Óh, mondja ön. – Nem hozhatta
66 9, II | most, mikor visszakértem.~– Óh Istenem! Meghalt?~– Nem!
67 9, II | meghalni, mint a nemes vad.~– Óh drága Cambray! Ez a te képed! –
68 9, III | sóhajta fel Lajos. – Óh, Katalin, mennyit szenvedtem
69 10, II | vizet sem égő ajkadnak. Óh, eressz magadhoz! Ott nem
70 10, II | rácsfüggöny elé, s őrködött.~Óh, dehogy történt az meg Marie-val,
71 10, II | merek magamban menni.~– Óh, te vitéz puskás! No, hát
72 10, II | szegény fiúnak az anyja.~– Óh, az nagyon jó lesz: azt
73 10, IV | elvesztettünk négy órai időt.~Óh, erre a négy órára nagy
74 10, VI | Tekints fel! Kezdj újra élni!”~Óh, hiszen ez volt az az ember,
75 10, VI | kísérte – ezóta ott vannak.”~Óh, hogy ápolgatta, dédelgette
76 10, VI | örömében felsikoltó hölgyet.~– Óh, milyen asszony vagy te!~*~
77 10, VI | van, – az pernye és hamu. Óh, hányszor kért ő engem erre!~
78 11, IV | veszprémi ezredre került a sor.~Óh, hisz ezek már veteránok!
79 11, VII | karjaira, csak a lábaira.~Óh, ez nevezetes tényező a
80 12, I | megszokják az asszonyok? Óh, a nőknek a képtelenségig
81 12, III | vagyok önnek kötelezve.~– Óh, kérem önt igen szépen –
82 13, I | csókjaival, könnyeivel.~– Óh, én drágám. Óh, én szentem!
83 13, I | könnyeivel.~– Óh, én drágám. Óh, én szentem! Óh, én kicsi
84 13, I | drágám. Óh, én szentem! Óh, én kicsi kis bálványom!~
85 13, I | lágy kezét, suttogva:~– Óh, ne beszélj oly hevesen.~
86 13, I | Mennyit sírt miattam! – Óh, ha tudnád, miket végeztünk
87 13, I | de engem a kárhozattól. Óh, ha tudnád, mit szenvedtem
88 13, I | vezekleni és vétkét jóvá tenni. Óh, minő rettenetes napok voltak
89 13, I | szelídebb csapást: a halált! Óh, minden órában rettegni:
90 13, I | vagy halva temetkezni el! – Óh, milyen jól tetted, hogy
|