Rész, Fezejet
1 1, I | Micsoda grófné?~– Azt nem tudom.~– De hát hol lakik?~– A
2 1, I | micsoda utcában?~– Azt nem tudom.~– Igazi párizsi leány –
3 1, I | nyakláncomat, függőimet, s én nem tudom miért hagyott itt a kapu
4 1, I | mi történt a herceggel?~– Tudom: halálra ítélték. Holnap
5 1, I | vele menekülnie innen.~– Tudom. A terv napok óta kész a
6 1, III | vagyok! Csak a keresztnevemet tudom: „Amélie”. – Lássa: a polgárleányoknak
7 1, III | meg.~– Azt én magam sem tudom.~– Azt ön jól tudja. „Tanúnk”
8 1, III | amit nem tudok, azt nem tudom.~– No, hát mármost azt mondom
9 1, III | a megszólító szemeibe.~– Tudom…~Erre a szóra csupa finom
10 1, IV | eszményhez Svájc. Ámbár ott, úgy tudom, hogy van rendőri intézmény.
11 2, I | Catharina…~– No azt még tudom.~– Catharina de Landsknechtsschild.~
12 2, I | ezt három esztendeig sem tudom összerakni.~– No, éppen
13 2, II | esik. Én csak a dátumokat tudom előadni: a kombinációkhoz
14 2, II | közelünkben történik.~– Hát hiszen tudom is: csakhogy eddig nem juthattam
15 2, II | lefátyolozott nő titkának?~– Ezt nem tudom, mert ezt a tárgyat távolról
16 2, III | Idejövetelemnek oka…~– Azt is tudom. A fertőszegi birtok más
17 2, III | abban az időben.)~– S miután tudom, hogy magyar nemes ingyen
18 3, II | négy kötetét könyv nélkül tudom már. Mért nem adsz nekem
19 3, II | rossz az a halál?~– Nem tudom. Mert még nem próbáltam.~–
20 3, II | sietős volt az utunk (nem tudom miért?) s egy folyónál nem
21 3, II | én ott vagyok?~– Én nem tudom. De már nagyon kicsiny koromtól
22 3, II | fénymázos asztalon, onnan tudom, hogy reggelenkint apró
23 3, III | sohase megyek többet úszni.~– Tudom. Aki egyszer megijed a vízben,
24 3, III | Hát mit csinál?~– Nem tudom én. Én azt hiszem, hogy
25 3, III | tegyünk? Én Istenem!~– Én nem tudom. Ha máskor miközülünk lett
26 3, IV | dolgokat tapasztaltam. Ettől, tudom, hogy elmúlik a migrénje.~
27 3, IV | érezze az.~– Miért?~– Hát én tudom?~Mire Lajos a csónakkal
28 4, II | Azért, hogy én ezt nem tudom önnek megköszönni.~– Hiszen
29 4, III | kötve.~– Hát én akkor nem tudom, mit tegyünk. Bemenjek a
30 4, III | lovagias vakmerőséget, amit nem tudom, hogy ki utánozna még, úgy
31 4, III | Higgye el, hogy én jól tudom, mivel lettem adósa ma,
32 4, IV | is az én cimboráim. Pedig tudom, hogy azt mondták: Sátán
33 4, IV | nagy kincset őriz. – Én nem tudom, nem is keresem, hogy mi
34 4, IV | el ezt az utat, amely…~– Tudom: az akasztófához és a pokolba
35 4, IV | nemesember volt. Amióta eszemet tudom, mindig a tömlöcben ült.
36 4, IV | egyszer megállt.~– Gróf úr. Én tudom ám azt jól, hogy a zsiványok
37 4, IV | tudtam. Zsivány vagyok: nem tudom, mi a szokás a derék emberek
38 4, V | szomorú.~– Hát ha azt meg tudom csinálni, hogy mikor még
39 4, V | fáj, hogy én azt ki nem tudom mondani! Valamit érzek,
40 5, III | igen rövid lett volna rá.~– Tudom, mit értenek a férfiak egymással
41 5, III | utána két halott. – Férfiak, tudom, hogy nem szokták azt kérdeni.
42 5, III | mendemondáztak róla. Én tudom, mennyi örök szentség van
43 5, III | még valakit, akiről nem tudom, hogy ki, de aki önnek drága.
44 5, III | becsületszó.~– Akkor nem tudom kitalálni, hogy mit kíván
45 5, III | nő önre nézve mi. De azt tudom, hogy ön e nőre nézve minden.
46 5, III | Nem tudok hazudni. Nem tudom a tettetést. Mélyebben a
47 5, V | elvállalta az én sorsomat. Nem tudom, mi lett belőle azután.
48 5, V | váratni?~– Hiszem, – és tudom, – hogy nem sokáig! Az idők
49 6, I | nem reménylek már semmit. Tudom, hogy mi ért. Guta ütött
50 6, I | Nem hiszek semmi orvosban. Tudom, hogy meg kell halnom.~Vavel
51 6, I | kívánságod van, Henry?~– Tudom, hogy meg fog ön érte haragudni,
52 6, I | ember imáját.~– Óh, azt tudom én könyv nélkül.~– Könyv
53 7, III | szeret engem?~– Azt nem tudom. Mert nekem nem mondta.
54 7, VII | között, ugyebár?~– Azt én nem tudom. Nekem csak a konyhára van
55 7, VII | Miért?~– Azért, mert tudom, hogy akárhol másutt terhére
56 7, VII | természet vagyok; senkinek sem tudom kedvét keresni. Azért nem
57 7, VII | Hová lett?~– Azt nem tudom. Érti ön? Nem tudom. Nem
58 7, VII | nem tudom. Érti ön? Nem tudom. Nem is kérdezem. És akkor
59 7, VIII| elfér. Tudod, hogy minek?~– Tudom: Lajos számára. Meglátod,
60 8, I | lovasok?~– Azt én magam sem tudom.~– De már bocsásson meg
61 8, III | fölötti varázshatalmamat fenn tudom tartani: az, hogy első házasságbeli
62 8, III | uralkodóházzal. S a leány, mint tudom, oly szép, oly igénytelen,
63 9, I | Júdás is megtett. „Én nem tudom kezetekbe adni azt, akit
64 9, I | Franciaországnak?~– Nem tudom.~– No hát én tudom. Az „
65 9, I | Nem tudom.~– No hát én tudom. Az „influenzát”. Ön még
66 9, I | kezdtem magamat megutálni. Nem tudom kitalálni az okát, de azontúl
67 9, I | ebben az országban. Nem tudom, merre van a jó barát, merre
68 9, I | hogy ez a halál. Én már tudom. Nem fogom már messze hurcolni
69 9, II | táborban?~– Igen. S azután nem tudom, mi történik velem.~– Ne
70 9, III | üldözi. – Felnyitni nem tudom e szekrényt; de megsemmisíteni
71 10, II | kérdé tőle a lány.~– Nem tudom; Lizetthez ment be.~– Hát
72 10, II | Hol van Cambray?~– Mit tudom én? – Hol van Cambray? –
73 10, II | őhozzá”. Akkor jól van. Tudom, mi a dolgom. – Nekem ugyan
74 10, II | azt keresik: akkor előre tudom, hogy holnap az én uram
75 10, II | Beszélhet-e vele?~– Úgy tudom, hogy Vavel gróf szolgálatába
76 10, III | Szerelmeslevelet?~– Azt nem tudom.~– Add ide, majd mindjárt
77 10, III | az udvarnál többé, s nem tudom, mi lett belőle.~– Ezt jó
78 10, III | közötte kapni semmi áron.~– Tudom. De nincs szükségem rá.
79 10, IV | volt az? – kérdezé.~– Nem tudom én. Vadállat vagy ördög
80 10, VI | feleségem becsületes asszony.~– Tudom, tudom! Derék fiú és becsületes
81 10, VI | becsületes asszony.~– Tudom, tudom! Derék fiú és becsületes
82 12, I | Marie!”~– A bizony. Innen tudom a titulát, amit az elébb
83 12, I | kezébe került.~– Azt is tudom. Sajnállak érte.~– De én
84 12, II | emberhúst esznek?~– Úgy tudom, hogy néhány év óta ezt
85 12, III | neki, hogy szóhoz jusson.~– Tudom, mit akar ön. Elismervényt
86 12, III | Guillaume tábornokot. Azt tudom, hogy egy milliárdért ki
87 12, III | szabadon bocsássa; de azt tudom, hogy mikor azt mondták
88 12, III | számadásainkat; s most én nem tudom, hogy melyikünk van tartozásban.
|