Rész,  Fezejet

 1     1,  III|     jövevénnyel megismertetni. „Én de Fervlans Lyonel márki vagyok.”~–
 2     1,  III|               történetnek, marquis de Fervlans odament Cambray úrhoz, megszorította
 3     1,  III|          lépett be hozzá: a kedves de Fervlans márki. Ezúttal azonban nem
 4     1,  III|               kitalálja – nevetett de Fervlans. – Tehát egyezzünk meg abban,
 5     1,  III|         gyanús körülmények – mondá de Fervlans. – Mi oka volt önnek a szállásán
 6     1,  III|       egészíté ki diadalmas hangon de Fervlans.~– De az rettenetes! – szólt
 7     1,  III|    kesztyűjével veregetve tenyerét de Fervlans. – Hát azok, akik ott körülem
 8     1,  III|              hagyott kenyérszeletet – Fervlans úr, hogy tökéletesen mindegy
 9     1,  III|                szólt kemény hangon de Fervlans –, hogy Cambray, a bankár,
10     1,  III|               finom nyájasság lett de Fervlans, fejét lehúzta a vállai
11     1,  III|                  Márki úr! – szólt de Fervlans, kalapja után nyúlva. –
12     1,  IV |              invincibile-t; amidőn de Fervlans odahajolt hozzá, s ezt súgta
13     1,  IV |           Kudarcot vallottunk – szólt Fervlans. – Ők tizenkét órával hamarább
14     1,  IV |    útbaigazító.~– Köszönöm – szólt de Fervlans, breloque-ja zsuzsuival
15     1,  IV |              alatt hagyja? – szólt de Fervlans oly mosollyal, hogy a távolról
16     1,  IV |           lássa ön, Madame – folytatá Fervlans, kezébe véve a grófnő kezét,
17     1,  IV |              kézbeadásáról – monda de Fervlans, átvéve a levélkét. – És
18     1,  IV |         elsietett öltözőszobájába. De Fervlans viszont a maga részéről
19     1,  IV |             már csípni!~Jocriss úr de Fervlans urat is megkínálta a ritka
20     1,  IV |            dörmögve:~– Tartuffoli?~De Fervlans úr a szájába dugott egyet,
21     1,  IV |            nyomva, halkan odaszólt de Fervlans úrnak. – A többek között
22     1,  IV |        hitelezőit is rám hagyta-e?~De Fervlans úr megnyugtatá, hogy azokkal
23     1,  IV |         kocsin ült úti ruhában.~Hanem Fervlans úr aligha rosszul nem utasította
24     8,  III|             aláírást nézte Vavel.~„De Fervlans márki.”~Úgy tetszett, mintha
25     8,  III|            Egyébként maradok, stb.~De Fervlans márki.”~Vavel Lajos egy
26     9,  I  |          fejfájásra. Kezében tartá de Fervlans levelét, melyben az tudtára
27    10,  I  |         küldetéssel megbízva, amit de Fervlans levele említett: őket vezette
28    10,  III|                               III.~De Fervlans márki az egy osztály démon
29    10,  III|   jövetelüknek híre ne futamodjék. De Fervlans a mezővároska elöljáróinak
30    10,  III| főhadiszállásnak fejfájást okozni.~De Fervlans maga is a vendégfogadóba
31    10,  III|             közé, akinek a láttára De Fervlans örömteljes hangon kiált
32    10,  III|              jövevény, kihörpentve De Fervlans poharából az aranyszínű
33    10,  III|    összehajtotta, és lepecsételte.~De Fervlans aztán már tudta a módját,
34    10,  III|               juhászkutya – mondta De Fervlans –, ami idő jártával akkorára
35    10,  III|              ördög – dörmögé utána De Fervlans –, nem lehet vele egy okos
36    10,  III|            Katalin” levelét hozza.~De Fervlans az asztalra csapott öklével,
37    10,  III|            eligazodom rajta.~Azzal De Fervlans rendeletet adott a csapatjának,
38    10,  III|               a szekérnek, úgy ott De Fervlans démonai a futókat kétségtelenül
39    10,  III|            nem érheti, s akkor már De Fervlans rég elvégezte feladatát,
40    10,  IV |            egy jó kőhajításnyinál. De Fervlans azt hitte, hogy keresztül
41    10,  IV |             Ússzál ki! – szólt oda De Fervlans.~– Ördög vagyok: de olvadt
42    10,  IV |           ahol áldozatát elnyelte.~De Fervlans ekkor egy lovast elküldött
43    10,  IV |           kitört.~– Ez baj – monda De Fervlans –; akkor ez egy tőzegfeltörés,
44    10,  IV |          kitaláljon e tömkelegből. De Fervlans azonfölül személyes tapasztalat
45    10,  IV |             sétánysoros országútjára. Fervlans még az egyes leskunyhókkal
46    10,  IV |               a Rókadombot elérte, De Fervlans jónak látta pihenőt parancsolni.
47    10,  IV |              távolból ismétlődött.~De Fervlans odalovagolt az előőrshöz.~–
48    10,  IV |              törpét meg nem lőtte: De Fervlans alig tért vissza a Rókadombra,
49    10,  IV |           Ördög és pokol! – kiálta De Fervlans – a szörnyeteg ránk gyújtja
50    10,  IV |       kiáltottak rájuk: „Szaladj!”~De Fervlans csak a vallai síkon tudta
51    10,  IV |              nevezünk! – háborgott De Fervlans. – Előbb a sár állja az
52    10,  IV |           pihenni is marad idejük. De Fervlans megint ott volt csapatjával,
53    10,  IV |              ami sok időt elrabol.~De Fervlans rövidíteni akarta az utat.
54    10,  IV |           tóbul a parton állóknak. De Fervlans nem akarta hinni ezt a csodát,
55    10,  IV |             megmutatta hatalmát, s De Fervlans márkit megtanította arra,
56    10,  IV |           nekimegy az ördögnek is.~De Fervlans csapatjának most nem volt
57    10,  IV |             jövünk vissza! – monda De Fervlans, mikor késő délre kivergődött
58    10,  IV |              kell tartanunk– monda De Fervlans–, a lovaink kidűlnek.~Tizennyolc
59    10,  IV |               volna őket utolérni.~De Fervlans hadsegédét nyugtalanította
60    10,  IV |             is megeszi.~Itt azután De Fervlans kiteríté a térképét, s a
61    10,  V  |               lovasok mutatkoznak!~De Fervlans rögtön kisietett a csárda
62    10,  V  |             Vavel volónjai – monda De Fervlans, távcsövén át nézve az ellenfél
63    10,  V  |           hangon mondá Lajosnak:~– De Fervlans jön csapatja élén az országúton.
64    10,  V  |            lett gyújtva.~Ez volt a De Fervlans által várt jeladás.~E jeladásra
65    10,  V  |          gödörbe ne essél!~Azonban De Fervlans nem követte el azon hibát,
66    10,  V  |          megállták a csetepatét. S De Fervlans hátrálót trombitáltatott
67    10,  V  |   fel-felcsillámlanak a sás közül. De Fervlans hátráló mozdulata csak arra
68    10,  V  |             bizonyosan agyonlövik.~De Fervlans hátrálása igen szép rendben
69    10,  V  |     összevissza vagdalva, rohantak De Fervlans lovasságára.~De Fervlans,
70    10,  V  |              Fervlans lovasságára.~De Fervlans, amint a vízárok táján a
71    10,  V  |             Három ellenséges lovas De Fervlans kíséretéből odavágtatott
72    10,  V  |               fogadta el a harcot.~De Fervlans bámulva szemlélte e tusát.
73    10,  V  |               harcképtelenné tesz. De Fervlans látta, hogy oldalognak vissza
74    10,  V  |               komlóbozót zárta el. De Fervlans türelmetlenül nézegetett
75    10,  V  |             nem Trentatrante, akit De Fervlans várt, hanem Sátán Laci.~
76    10,  V  |              a várt sikernek, hogy De Fervlans kétségbeesett a további
77    10,  V  |             De Fervlans-ra szembe.~De Fervlans megismerte a cimborát.~–
78    10,  V  |            vált volna, ott termett De Fervlans lova előtt, s megragadva
79    10,  V  |            Add meg magad, cimbora!~De Fervlans dühösen vágott a kardjával
80    10,  V  |           hagyta: markolatig döfve De Fervlans lova szügyébe.~A márkinak
81    10,  V  |               látszott ki közülök.~De Fervlans kirántotta elhullt lova
82    10,  V  |               húsz lépésnyi tér; s De Fervlans remek lövő volt.~Vavel Lajos
83    10,  V  |              való levele, – amiben De Fervlans ír „Thémire” felől. Ő is
84    10,  V  |              Vavel lovag! – kiálta De Fervlans. – Itt küldöm a kedvesed
85    10,  V  |           lovag piros vére áztatá.~De Fervlans márki tragédiája be volt
86    10,  V  |     süllyesztő, amelyen át marquis De Fervlans a nagy színpadról eltűnt.~
87    10,  VI |           egyszerre minden idegeit.~– Fervlans! – kiálta rá fogait összecsikorgatva,
88    12,  II |           messze elérnek!” – monda De Fervlans.~Íme már meg is fogták martalékukat.~