1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2351
Rész, Fezejet
1001 5, III | kocsin ülve, s így tudhatják, hogy a két nőalak nem lehet egy. –
1002 5, III | törődöm én vele tovább, hogy rólam mi meséket fog mondani?
1003 5, III | nem vette áldozatnak azt, hogy elpirult?~– Aki szerelmeért
1004 5, III | valakit, akiről nem tudom, hogy ki, de aki önnek drága.
1005 5, III | Azért akarom azt tenni, hogy ne legyek önnek adósa tovább.
1006 5, III | ajánlat elfogadása ellen. Hogy egy erős férfit nagy veszedelméből
1007 5, III | aztán beszólt Marie-hoz, hogy ma nem viszi őt magával
1008 5, III | megint olyan napja volt, hogy ha meglátta volna a pázsitos
1009 5, III | rendeletet adott Henrynek, hogy járassa elő a fogatát. Az
1010 5, III | még nem mondta el senki, hogy milyennek látta az arcát.~
1011 5, III | gondolatomat is! Én tudtam, hogy ön ezt fogja nekem felelni.
1012 5, III | elhatározással indul el, hogy egyedül akarja felkeresni
1013 5, III | szétbontva, odatartá a gróf elé, hogy olvashassa, de nem adta
1014 5, III | kezéből, mintha féltené, hogy majd nem kapja vissza.~A
1015 5, III | ami egy nőt arra késztet, hogy „ily áron is” elfordítsa
1016 5, III | nem tehetett egyebet, mint hogy a karját nyújtsa a hölgynek,
1017 5, III | átfonásig, ami azt jelezi, hogy kész vele a világ végéig
1018 5, III | gróf azt mondá Henrynek, hogy hajtson az udvar park felőli
1019 5, III | embernek az eltűnt lelke. Érzi, hogy rá nézve ez a nő egy egész
1020 5, III | jól ismerték már a járást, hogy a zökkenőknél, hidaknál
1021 5, III | fenyegetése?~Henry tudta már, hogy itt tovább nincs ok hajtani,
1022 5, III | erdőkerülő, aki azt állította, hogy a Névtelen úrnak kétféle
1023 5, III | megmondják rövid, mogorva szóval, hogy az nem szabad.~Ősszel a
1024 5, III | Hisz őróla azt hiszik, hogy neje van!) – Sétáljunk vissza
1025 5, III | utolérve, megtudták Henrytől, hogy a gróf merre távozott; azzal
1026 5, III | Lajos olyanformát dörmögött, hogy nagyon örül rajta, hogy
1027 5, III | hogy nagyon örül rajta, hogy ezt megtudhatta.~– Régóta
1028 5, III | olyan szerencsétlen voltam, hogy kétszer nem találtam önt
1029 5, III | oly szerencsétlen voltam, hogy két ízben nem voltam odahaza,
1030 5, III | Azért kaptam az alkalmon, hogy önnel most véletlenül találkozhatom.
1031 5, III | Várnak nevez; – megtudom, hogy abban egy délceg, daliás
1032 5, III | lovagi becsületszavamat adom, hogy az a hölgy, akit karomon
1033 5, III | asszonyokról van szó. Tudjuk jól, hogy szívviszonyoknál még az
1034 5, III | becsületemre mondanám, hogy nincs, ha mindjárt minden
1035 5, III | Akkor nem tudom kitalálni, hogy mit kíván ön tőlem még többet.~–
1036 5, III | többet.~– Hát megmondom én, hogy ne fárasszam önt a találgatással. –
1037 5, III | Egyenesen abból a célból, hogy az ön által kísért hölgynek
1038 5, III | arcvonásaiból meggyőződjem arról – hogy az én férgemnek igaza van-e
1039 5, III | s csak az volt függőben, hogy melyik üti előbb homlokon
1040 5, III | vetett Katalin bárónő azzal, hogy hirtelen hátravetette a
1041 5, III | Ezek az urak itt tanúim, hogy én önt minden lovagias forma
1042 5, III | mennyországian édes érzésnek, hogy e nő az ő megkíméléseért
1043 5, III | annak a pokoli keserűségnek, hogy ez őt védő, miatta szenvedő
1044 5, III | És én követelem öntől, hogy kövesse meg ezt a hölgyet! –
1045 5, III | bocsánatkérőnek, az hajolt le odáig, hogy ajkaival a hölgy ujjai hegyét
1046 5, III | Uraim! Önök tanúi voltak, hogy én egy oktalanul elkövetett
1047 5, III | magát, s félreállt, jelezve, hogy tiszta az út.~Egész modora
1048 5, III | őszintén lovagias volt, hogy lehetetlen volt rá neheztelni.~
1049 5, III | mégsem volt elég nagy arra, hogy az elöl menők valami beszédet
1050 5, III | várni az utána jövőket, hogy üdvözleteiket kicserélhessék
1051 5, III | szolgának látni kellett azt, hogy ők nem kergetik egymást,
1052 5, III | kényszeríté az álomképet, hogy a felébredés után is itt
1053 5, III | után is itt maradjon. Érzé, hogy amit tett, azt joga volt
1054 5, III | szívem érzett.~– Tudja ön, hogy mit tett ezáltal?~– Mit?~–
1055 5, III | Lehetetlenné tette azt, hogy mi egymással valaha még
1056 5, III | valaha még találkozzunk, hogy egymással beszéljünk, hogy
1057 5, III | hogy egymással beszéljünk, hogy egymással levelezzünk.~–
1058 5, III | megértené. Én nem kérdem, hogy e rejtélyes nő önre nézve
1059 5, III | nézve mi. De azt tudom, hogy ön e nőre nézve minden.
1060 5, III | nézve minden. Ne higgye ön, hogy elég rossz szívű tudnék
1061 5, III | hölgynek, akit ez érdekel, hogy egy rossz órában ki foglalta
1062 5, IV | föltételezte a becsületességet, hogy mikor mint bíró ítélt gonosztevők
1063 5, IV | fölött elmondva kereken, hogy az tiszta lehetetlenség,
1064 5, IV | az tiszta lehetetlenség, hogy az az úrhölgy, aki a Névtelen
1065 5, IV | erős felmentő körülmény, hogy amíg az egész falu látta
1066 5, IV | cselédsége tapasztalhatá, hogy Katalin bárónő otthon van
1067 5, IV | jóakaratú pártfogó nem is sejté, hogy amíg ekként védelmezi a
1068 5, IV | ezredesnek meg kell tudnia, hogy ő valami módon mégis rá
1069 5, IV | dolog. Katalin bárónő igaz, hogy egész cselédsége láttára
1070 5, IV | mint az a következtetés, hogy azt az időt, amikor mindenkire
1071 5, IV | Így nagyon kimagyarázható, hogy a bárónő már a jószág megvétele
1072 5, IV | Bécsből. Mindenki látta, hogy a postakocsi üresen érkezett,
1073 5, IV | Az dühbe jön az inasára, hogy minek engedte a hölgyet
1074 5, IV | elszaladtam, de olyan gyorsan, hogy a nyulat elfoghattam volna.
1075 5, IV | komornyiknak azt mondtam, hogy rögtön akarok beszélni a
1076 5, IV | az kijön azzal a szóval, hogy a bárónő nem bocsát be,
1077 5, IV | beteg! Én visszaizenek, hogy friss pletykát hoztam a
1078 5, IV | Megint azt izenik vissza, hogy jöjjek vele holnap. – Hát
1079 5, IV | tanúbizonyságot fog találni arra, hogy a bárónőhöz azért nem eresztettek
1080 5, IV | Hát mondok, azt mondom, hogy nekem mindjárt gyanús dolog
1081 5, IV | mindjárt gyanús dolog volt, hogy az a baronesse olyan könnyűszerrel
1082 5, IV | rajta.~Azzal állt bosszút, hogy a doktort, az inzsellért
1083 5, IV | ott arra kényszeríté őket, hogy mondják el előtte, hogyan
1084 5, IV | hanem aztán mikor látták, hogy a delnő milyen tréfára veszi
1085 5, IV | mind megegyeztek aztán, hogy ennek a nőnek az esze gépezetéből
1086 5, IV | kerék hiányzik!~Ritka eset, hogy egy nő, még inkább egy leány,
1087 5, IV | mulatságosnak találja, hogy őt oly kegyetlenül rágalmazzák.~
1088 5, IV | lett.~S annyival inkább, hogy e napon túl nem lehetett
1089 5, V | magát előtte. Azt hitte, hogy azalatt el tudja csillapítani
1090 5, V | csillapítani annyira indulatait, hogy azok el ne árulják magukat
1091 5, V | magába zárkózott léleknek, hogy a más lelkének titkait ki
1092 5, V | Nem történhetett-e az meg, hogy a leány, attól a vágytól
1093 5, V | attól a vágytól hajtva, hogy Lajos útját kísérje, fellopózott
1094 5, V | sympathicus léleknek a sugallat, hogy többet tudjon, mint aki
1095 5, V | lenni; de meglátszott rajta, hogy ez öntudatos igyekezet.~
1096 5, V | adott jelt csengettyűjével, hogy már lefeküdt, s az érkező
1097 5, V | ez? Sejtené talán Marie, hogy abban a kocsiban tegnap
1098 5, V | talán?) azt súgná neki, hogy az a hely el van foglalva
1099 5, V | kikocsizni?~– Ha ön megengedi, hogy itthon maradjak.~– Van önnek
1100 5, V | hajlandó lett volna azt hinni, hogy Henry fecsegett előtte a
1101 5, V | lett a vége a dolognak, hogy Lajos eladta a lovakat.
1102 5, V | Vavel gróf azért szerette, hogy olyan csendes, szótalan
1103 5, V | Meg volt neki parancsolva, hogy azalatt, amíg az úrhölgy
1104 5, V | alatt az jutott eszébe, hogy most őrá senki sem ügyel
1105 5, V | Lajos, kiről jól tudta, hogy a vizsgáló-toronyból őt
1106 5, V | kertben sétál, – arra a jelre, hogy ő felveti a zsebkendőjét
1107 5, V | olyat penderített rajta, hogy az az orgonabokrok közé
1108 5, V | fogytáig abban a hitben maradt, hogy őbelé egy elátkozott hercegasszony
1109 5, V | a dühtől és ijedtségtől, hogy félelem volt ránézni.~Mikor
1110 5, V | most nem ment oda hozzá, hogy megkérlelje. Szánakozó tekintettel
1111 5, V | és nagyot sóhajtott.~– Hogy ő nekem senkim és semmim! –
1112 5, V | Mit akarok? Azt akarom, hogy adjon ön nekem anyát! Azt
1113 5, V | nekem anyát! Azt akarom, hogy hozzon nekem asszonyt a
1114 5, V | mint ön?~– S azt hiszi ön, hogy ez az ön márványarca nem
1115 5, V | megsemmisítve. És aztán tudnom kell, hogy mindennek én vagyok az oka.
1116 5, V | mindennek én vagyok az oka. Hogy átok a létezésem annak az
1117 5, V | embernek a fején, aki tudja, hogy vagyok a világon.~– Az Istenért,
1118 5, V | öntől egyszer már régen, hogy milyen az a halál? Fáj-e
1119 5, V | magasztalja fel Isten, hogy tündököljön az én helyemen; –
1120 5, V | cseréljünk igazán! Tudjam meg, hogy milyen az élet, vagy tudjam
1121 5, V | az élet, vagy tudjam meg, hogy milyen a halál!~Vavel Lajos
1122 5, V | hangja. Maga sem tudta ő azt, hogy ennyire képes. Ekkor ezt
1123 5, V | hallottam ma, azokból megtudtam, hogy a kerek föld legnagyobb
1124 5, V | azt akarja ön biztosítani, hogy megmaradjak ebben a Névtelen
1125 5, V | boldogságom napja is arra vár, hogy az öné virradjon. Eljön
1126 5, V | bocsáthatnám be ide e falak közé, hogy titkomat megtudják.~– Egy
1127 5, V | És ha lehető volna az, hogy engemet valaki úgy szeressen,
1128 5, V | világgal? Mert bizony mondom, hogy ki a Névtelen Vár lakójának
1129 5, V | Hiszem, – és tudom, – hogy nem sokáig! Az idők jelenségei
1130 5, VI | maradtak meg a virágjaikban.~Hogy valami kárpótlást szerezzen
1131 5, VI | világért: azt gondolta ki, hogy egy üvegházat építtetett
1132 5, VI | gyakran adott megbízást, hogy menjen fel Bécsbe dísznövényeket
1133 5, VI | neki Lajos. Úgy látszott, hogy a gróf is nagy virágkedvelő
1134 5, VI | tekintetre meglepte az, hogy annak a Bertuch-féle szép
1135 5, VI | valahol, mohón kap utána, hogy ugyan mi lehet még abban:
1136 5, VI | a tudat is sarkantyúzza, hogy az az egy kötet el volt
1137 5, VI | leírásban el volt mondva, hogy ezt a híres francia természetbúvár,
1138 5, VI | nak.~Most már tudta Marie, hogy miért sietett el oly hevesen
1139 5, VI | Marie csak annyit hallott, hogy a künn ácsorgó kertésznek
1140 5, VI | azoknak egy gondolat is elég, hogy őket egy kedvenc hely látogatásától
1141 5, VI | lencséi.~Még hátravolt, hogy erről is lemondjon.~Maguk
1142 5, VI | azt mondta neki a kertész, hogy mind nem használ neki az
1143 5, VI | tiszteletes Mercatoris uramnak, hogy ossza ki az árvíztől sújtott
1144 5, VI | bizonyságául mondhatom, hogy a sulyok fejébe van cövekelve
1145 5, VI | következtetésre vezette, hogy azoknak a vizeknek, amik
1146 5, VI | milliókra menő károkat okoz. Hogy azt ki lehessen puhatolni,
1147 5, VI | Mosony vármegye azt tartja, hogy ez a tekintetes nemes Sopron
1148 5, VI | abban a meggyőződésben él, hogy az tekintetes nemes Mosony
1149 5, VI | hamarább megtörténhetik az, hogy a Fertő túláradjon a ruszti
1150 5, VI | hegynek a tetején, mint az, hogy akár Sopron, akár Mosony
1151 5, VI | cassájában úgy megáradjon a pénz, hogy annak a szélén tizenötezer
1152 5, VI | bárónő, ki is megtudva, hogy a föld népének nyomoruságán
1153 5, VI | bárónőnek tudomása volt róla, hogy az inzsellér (ki parenthesisben
1154 5, VI | szüksége az ingenieurnek, hogy a nagy távolságokat, amik
1155 5, VI | instálni; de őkelme érezvén, hogy amely subscust a bárónő
1156 5, VI | leginkább megmaradt, az volt, hogy Katalinról mendemondákat
1157 5, VI | azzal áll bosszút azért, hogy megszabadítja az ínségtől
1158 5, VI | telescopiumát, azzal az izenettel, hogy ezt a mérnöknek ajándékozza.~
1159 5, VI | Becsukta maga előtt az ablakot, hogy ne lásson ki többet a világba.~
1160 5, VI | bizony nem jutott eszébe, hogy a sáros csizmáját meg kellene
1161 5, VI | megörvendezteté e munkával a bárónőt, hogy az még egy drága brilliántos
1162 5, VI | aztán el se mert menni, hogy a telescopiumot megköszönje
1163 5, VI | Attól félt a derék ember, hogy ez is valami ajándékkal
1164 5, VI | vármegyegyűlésen az igaz, hogy mikor referált a bevégzett
1165 5, VI | tul senki sem értette, hogy mit adott elő; hanem annyi
1166 5, VI | elő; hanem annyi bizonyos, hogy az általa vezetett munka
1167 5, VI | zúdította le a Fertő vizét, hogy amint az egész Hanság ingó
1168 5, VI | megszabadult attól a veszélytől, hogy az új tavasszal békalencse
1169 6, I | leány úgy jött be hozzá, hogy az arca egészen nedves volt
1170 6, I | én magam vagyok az oka, hogy meghal. Oda szokott a lábamra
1171 6, I | gondoltam rá, nem ügyeltem oda, hogy ott repked; egyszer csak
1172 6, I | egyszer csak azt veszem észre, hogy amint a lábamat letettem
1173 6, I | keserves zokogást.~– Hm! Hogy tud sírni – egy veréb miatt, –
1174 6, I | szétbontá ruhája szárnyait, hogy rátaláljon az odamenekültre.~
1175 6, I | sírt a leány, mikor látta, hogy vége van, csak mély szomorúsággal
1176 6, I | tudnék én tenni egy másikat, hogy azt szeressem. Hiába volna
1177 6, I | Oh, azt nem engedem. Hogy szegény Dávidomat kényszerítsék
1178 6, I | s csaljam magamat azzal, hogy ő még megvan: odakészítsem
1179 6, I | eléje az ételét, s várjam, hogy lerepül érte. Nem kell kísértet
1180 6, I | Majd eszébe jutott neki, hogy olvasta ő valahol, hogy
1181 6, I | hogy olvasta ő valahol, hogy akit eltemetnek, afölött
1182 6, I | Azt is kedvesen vette, hogy néhány nap múlva ott állt
1183 6, I | evangélikusoknál szokás, hogy aközé virágot lehessen ültetni.
1184 6, I | házifogságban tartotta magát, hogy mégis valami testmozgást
1185 6, I | szerezzen, azt találta ki, hogy Henryvel mindennap gyakorolta
1186 6, I | plasztront nem használtak), hogy ütésfoltoktól, veres daganatoktól
1187 6, I | céllövöldözésben. Annyira vitte már, hogy húsz lépésnyiről kapásra
1188 6, I | Mert nem tud fölkelni, hogy kinyissa.~– Hát mi lelte?~–
1189 6, I | mi lelte?~– Azt hiszem, hogy megsimította a guta.~S azt
1190 6, I | Nagyobb bajod van, mint hogy én bele merjek kontárkodni
1191 6, I | nekem rá többet szükségem, hogy fel segítsen ülni a nyeregbe.
1192 6, I | Vavel. – Hát nem tudod, hogy neked kötelességed itt maradni
1193 6, I | s az azt kérdezte tőlem, hogy készen vagyok-e őt követni.
1194 6, I | bizony Isten megérdemlem már, hogy nyugalomra térjek. Húsz
1195 6, I | tizenhatot a bujdosásban: ideje, hogy quietáljak. Elvesztettem
1196 6, I | reménylek már semmit. Tudom, hogy mi ért. Guta ütött meg.
1197 6, I | hiszek semmi orvosban. Tudom, hogy meg kell halnom.~Vavel Lajos
1198 6, I | Óh, édes, jó uram. Ugyan hogy tenné ön azt mar? A tudós,
1199 6, I | annyi könyvet kitanult, hogy mondaná azt egy ostoba boszorkánynak:
1200 6, I | a halál elleni segítség. Hogy alázná ön meg így magát! –
1201 6, I | kívánságod van, Henry?~– Tudom, hogy meg fog ön érte haragudni,
1202 6, I | fel bűnei alól? Gondold, hogy katona vagy, s ágyúgolyó
1203 6, I | hadcsoport, ami mustrálásra vár, hogy nevén szólítsák: „itt vagyok!”~–
1204 6, I | akarnál hívatni magadhoz, hogy elmondd neki: az én nevem
1205 6, I | ember, aki abban fárad, hogy apró uraknak a lábtyűit
1206 6, I | egyszarvú, aki azon törekszik, hogy a hatalmasok fejét beletapossa
1207 6, I | elfogták a forradalmiak, hogy megöljék, én a saját leányomat
1208 6, I | fel az ő leányuk ruhájába, hogy az igazit megmentsem a halálveszélytől.
1209 6, I | okmányokat, útleveleket, hogy őt megszabadítsam ellenségei
1210 6, I | esküdtem, hazudtam mindennap, hogy őt betakarjam üldözői elől.~–
1211 6, I | haldokló.~– S azt hiszed te, hogy ezt szabad neked halandó
1212 6, I | Henry! Ha te tudnád, hogy ki az az Isten! Nem rettegnél
1213 6, I | nagyságában, ha tudnád azt, hogy ő, aki forgatja a napok
1214 6, I | százezreit egymás körül, hogy azok soha össze ne ütközzenek,
1215 6, I | hogyan temesse el magát, hogy tavasszal feltámadjon, s
1216 6, I | aminél fogva megkapaszkodjam, hogy le ne hulljak a mélységbe.
1217 6, I | ön lelkem nyugodalmára, hogy aminek terhe alatt nyögsz:
1218 6, I | te papod abszolúciójára, hogy paradicsomába bebocsásson.~
1219 6, I | azt mondja a szent kapuőr, hogy „nincs biz az! mert az odalenn
1220 6, I | akkor azt mondom neki, hogy „no hát köszönöm a barátságot
1221 6, I | még oda tudta erőszakolni, hogy vonagló ajkaival megcsókolja
1222 6, I | homlokára ütött a tenyerével.~– Hogy ez nekem nem jutott eszembe! –
1223 6, I | Megismerte Lajos szemeiről, hogy az sírt.~– Igen, Marie;
1224 6, I | jut önnek az eszébe ugye, hogy ez már boldog: elhagyhatja
1225 6, I | Hát az ember nem tudhatja, hogy lesz-e mindig imakönyv a
1226 6, I | leány első dolga az volt, hogy Lizettet elparancsolta a
1227 6, I | volt rábírható a jó Lizett, hogy Henry szobájába menjen.~–
1228 6, I | Henry, jó Henry. Akarod, hogy imádkozzam veled?~Azzal
1229 6, I | az imakönyvét, nem azért, hogy olvassa az imát, mert hisz
1230 6, I | nélkül tudta azt, hanem hogy ne lássa maga előtt azt
1231 6, I | tagadhatta meg magától, hogy egyik térdét meg ne hajtsa
1232 6, II | szegény jámbor embernek az, hogy meghal: a nagyobbik gond
1233 6, II | meghal: a nagyobbik gond az, hogy hogyan temettesse el magát.
1234 6, II | annálfogva Lajos azt tette, hogy egy rábcai dereglyét fogadott
1235 6, II | bárónő udvarába. Azt mondta, hogy ott nem maradna az egész
1236 6, II | éjjel-nappal nem tudja, hogy lakik-e még valaki abban
1237 6, II | A bárónő megtudva azt, hogy a gróf ismét cseléd nélkül
1238 6, II | Mercatoris uramat kérte fel, hogy köszönje meg nevében a bárónőnek
1239 6, II | között arról lett nevezetes hogy a világ minden nyelvét a
1240 6, II | adataival bebizonyította, hogy Ádám ősapánk is magyar volt,
1241 6, II | vonásból is kitalálják, hogy ki volt.~Az egész népet,
1242 6, II | sorából. Vavel azt képzelte, hogy az egész nemzet hangulatát
1243 6, II | legtávolabb esők voltak azok, hogy magyar színészeknek szabad
1244 6, II | pénteken), mint eddig, s hogy egy szépirodalmi folyóiratra
1245 6, II | kicsiny dolog is elég arra, hogy a betöltetlen vágyat elmérgesítse
1246 6, II | fiatal tudósa levelei nyomán, hogy ez az ország az ő ellenségét
1247 6, II | vándorolt, az annyi volt már, hogy „felcsapott”, s reggelre
1248 6, II | Megmutatja Spanyolország, hogy mire képes a feldühített
1249 6, II | a hómezőn a hullatömeg, hogy a lovassági rohamokat feltartóztatta.
1250 6, II | mondani: „Te azt hiszed, hogy nagy ember vagy, azért,
1251 6, II | mindennapi étekül kijárt; hogy amit az el nem költhet többé,
1252 7, I | kötelességévé tétetett, hogy az 1808-iki országgyűlés
1253 7, I | áldozat pedig abbul állt, hogy arra az időre, amit e célból
1254 7, I | No, mert onnan gondoltam, hogy nem méltóztatott eljönni
1255 7, I | megküldeni.~– Engedelmet kérek, hogy egy kérdéssel eléje vágjak
1256 7, I | pedig azon célból hozatott, hogy egyrészről a pompában való
1257 7, I | Tehát alispán úr azt hiszi, hogy én azért nem álltam elő
1258 7, I | gróf kezdte észrevenni, hogy az alispán iróniázik.~–
1259 7, I | ellenség oly hatalmas volna, hogy annak a rendes császári
1260 7, I | tudna állni”. Azt pedig, hogy az ellenfele hatalmasabb,
1261 7, I | fölkelésnek az lenne a feladata, hogy készületlenül, gyakorlatlanul
1262 7, I | határozni fog minden vármegye, hogy milyen egyenruhába öltöztesse
1263 7, I | szolgabírót: nem kérdezve, hogy ki ért a had felállításához,
1264 7, I | tapasztalata, hanem azt, hogy kinek van fényesebb neve,
1265 7, I | lustratiót, azt a tréfát, hogy minden nemes menjen fel
1266 7, I | székvárosába bemutatni, hogy van kardja és puskája, vagy
1267 7, I | kardja és puskája, vagy hogy tud lovon ülni, a mi svábjaink
1268 7, I | tartsa meg adott szavamat, hogy az első hívásra ott leszek
1269 7, I | nézni sem szeretem, nem hogy játszani benne. – Hagyjuk
1270 7, I | Azt mondom én, alispán úr, hogy mulassunk valami okosabb
1271 7, I | szokott öltözetemben.~– Ahán! Hogy azt más valaki meg ne érezze.~–
1272 7, I | az ember nem ismerte meg, hogy ki ül átellenében, s még
1273 7, I | az első kérdésem miatt, hogy ijedtemben a kapufélfától
1274 7, I | őnagysága rá nem beszél, hogy jöjjek a gróf úrhoz személyesen,
1275 7, I | kénytelen volt megvallani, hogy a gróf az első ember a hazában,
1276 7, I | alispán bizalma a grófhoz, hogy még egy áldomást is mert
1277 7, I | felhívásra könnyen megeshetik, hogy az embernek pisztollyal „
1278 7, I | Nem mulaszthatom el, hogy mint e várnak vendége, poharat
1279 7, I | s minthogy nem tudhatom, hogy egy-e vagy kettő, ennélfogva
1280 7, I | Sátán Lacinak megmondá; hogy nem szokott ő olyan emberre
1281 7, I | házigazdája kezét.~– Remélem, hogy kedvezőbb csillagzat alatt.~–
1282 7, I | avégett kellene ide jönnöm, hogy a II. törvénycikk 8-ik paragrafusát
1283 7, I | valaki. – Lesz gondom rá, hogy ön, ha megtizedeltetik is,
1284 7, I | meg sem látszott rajta, hogy jókedve volna.~Drávakereszturi
1285 7, I | a legközelebbi sedrián, hogy rendben van a vármegye.~
1286 7, II | adva a végzetes parancs, hogy az osztrák seregnek mind
1287 7, II | legutóbb kivonult, látta, hogy a francia hadtest nyomában
1288 7, II | nemzethez, melyben felhívja azt, hogy tegye magát függetlenné,
1289 7, II | csak azt sem engedték meg, hogy saját fővárosában múzsáit
1290 7, II | csak a visszhang. – Igaz, hogy csak egy ember jő, de beszél,
1291 7, II | keresztül, azzal a szóval, hogy „nem vesznek pipaszurkálót?” –
1292 7, II | Lajos lángoló arcától.~– Az, hogy láncaid lehulltak! Szabad
1293 7, II | választá ki bálványa számára, hogy őt odaültesse; mintha egy
1294 7, II | kétezer holdas búzavetésére, hogy „az izs csag valami!”~–
1295 7, II | nincs.”~– Nincs!?~– Azaz, hogy ember van elég, ló is van,
1296 7, II | szolgabíró azt referálta, hogy „sem nem vagyon, sem nem
1297 7, II | az a két kezében tartott, hogy nem tiltakozhatott ellene.~–
1298 7, II | legalább számláljuk meg, hogy mennyi!~– Majd otthon megszámlálhatja
1299 7, II | otthon megszámlálhatja ön.~– Hogy nyugtatványt adhassak róla.~–
1300 7, II | neki a világnak, anélkül, hogy legitimáljam magamat, kitől
1301 7, II | Azt csak nem mondhatom, hogy „vad pénzt” leltem az erdőn,
1302 7, II | szelíden.~– Írni.~– Azt akarod, hogy a kezed írását meglássák,
1303 7, II | meglássák, s arról megtudják, hogy ki vagy?~– Egy hét múlva
1304 7, II | csapásairól fogják megtudni; hogy ki vagyok!~– Óh, te rettenetes
1305 7, II | Hát gyönyörűség nekem az, hogy csatába készülsz? Ha elesel?~–
1306 7, II | tekintettel; – s nem engedi meg, hogy legyen egy francia nő a
1307 7, II | sorsa odakényszerített, hogy imádkozzék saját nemzetének
1308 7, II | nemzetének győzelme ellen, hogy örüljön, mikor testvéreinek
1309 7, II | hallja; nem fogja engedni, hogy legyen egy nő a világon,
1310 7, II | a világon, aki arra vár, hogy egy csonthalmot rakjanak
1311 7, II | honfitársai tetemeiből, hogy őt arra ültessék föl bálványnak,
1312 7, II | és nem engedi meg Isten, hogy belekóstoljak abba a vérbe,
1313 7, II | szörnyetegei megittasultak, hogy én is hozzájok hasonló legyek
1314 7, II | legjobban. Ha te a csatába mégy, hogy maradok én oly egyedül,
1315 7, II | derítettek a leány arcára. Hogy változott át a tragikai
1316 7, II | hogyan ölelitek meg egymást? Hogy lesztek boldogok? Óh, ez –
1317 7, II | is vagyok.~– S kívánom, hogy még annál is több legyen:
1318 7, II | szemérmetes szokás dívik, hogy akit nőül akar az ember
1319 7, II | Ön tudja, hová kérem, hogy menjen el nevemben? Nincs
1320 7, II | Ön ismeri őt, anélkül, hogy nevét mondanám. – Mondjon
1321 7, II | még arra is megemlékezett, hogy egy olyan magasztos alak
1322 7, II | francia elnevezések között, hogy melyikkel tisztelje meg,
1323 7, II | meghiúsítá Marie azzal, hogy gyermeteg jókedvvel eléje
1324 7, II | érezhet, akinek azt mondják, hogy nem szabad hideg vizet innia,
1325 7, III | vagyok ahhoz a fogadásomhoz, hogy leány maradok.~– Eszerint
1326 7, III | úr –, mert hát úgy jöhet, hogy három hét múlva meg indulni
1327 7, III | Azt hiszi Katalin húgom, hogy ezek tán kukoricacsövek?
1328 7, III | ide, azzal az izenettel, hogy ami „egy szót” egyszer mondott
1329 7, III | kérdezé:~– Hát azt hiszi ön, – hogy a gróf – szeret engem?~–
1330 7, III | nekem nem mondta. Hanem, hogy ön tudja ezt jól: azt hiszem.
1331 7, III | tudja ezt jól: azt hiszem. S hogy ő megérdemli azt, hogy ön
1332 7, III | S hogy ő megérdemli azt, hogy ön is szeresse őt, azt állítom.
1333 7, III | válasszal vissza?~– De úgy, hogy engemet is magával viszen.~–
1334 7, IV | ölelése forró.~Azt hitte, hogy sietnie kell, távolban élő
1335 7, IV | és Franciaországban. Ah, hogy D’Avoncourt nem szabad most!
1336 7, IV | mikor éppen szükség volt rá, hogy ráismerjenek: úgy reszketett
1337 7, IV | keze? Mi ütött a szívéhez, hogy úgy dobog? Csak nem fél
1338 7, IV | reszket a keze: míg kitalálja, hogy mitől? – attól a kérdéstől,
1339 7, IV | mitől? – attól a kérdéstől, hogy mit fog visszaizenni Katalin?~
1340 7, IV | okosan rendezi el az ember, hogy egy napon határozza el magát
1341 7, IV | étterembe, útközben észrevette, hogy az mennyire betintázta az
1342 7, IV | szemeivel győződött meg róla, hogy amit Marie mond, az való.~
1343 7, IV | sietett eléje.~– Megengeded, hogy én is ott legyek az elfogadásán? –
1344 7, IV | könyörgött a leány.~– Sőt kérlek, hogy jöjj te is velem.~Azzal
1345 7, IV | elvonta tőle nagy hamar, hogy Marie-hoz siessen.~A lányka
1346 7, IV | nem lehet megmondani. De hogy Marie volt a legboldogabb:
1347 7, IV | nőt, akinek azt mondhatta, hogy szereti! Odadobhatta magát
1348 7, IV | Óh, én is úgy óhajtom, hogy odavigy magadhoz – monda
1349 7, IV | leszek. Úgy örülök neki, hogy te parancsolni fogsz, és
1350 7, IV | már – szólt közbe Lajos –, hogy beleegyezem-e e tervezett
1351 7, IV | Meglehet ön afelől nyugodva, hogy féltett kincse jól meg lesz
1352 7, IV | bárónő maga tiltotta meg, hogy beszéljek róla.~– Igen gróf
1353 7, IV | Igen gróf úr, de nem azt, hogy Marie előtt is elhallgassa.~
1354 7, IV | kérem előre is alispán urat, hogy senkit üldözőbe ne fogjon
1355 7, IV | találja valaki vallani, hogy részes volt abban a kalandban,
1356 7, IV | kalandban, engedje meg, hogy a javára szót emeljek. Hisz
1357 7, IV | s aztán alig várhatta, hogy „kis mamáját” bevezethesse
1358 7, IV | nagykendőt; rögtön azon volt, hogy elmondassa vele azt az első
1359 7, IV | tartóztathatta vissza magát, hogy a rablók eljárása fölött
1360 7, IV | mikor arra került a sor, hogy Lajos mint űzte el valamennyit
1361 7, IV | valamennyit egy bottal a kezében, hogy jelent meg Katalin előtt,
1362 7, IV | előtt, mint szabadító: óh, hogy ragyogott át Marie arcán
1363 7, IV | megérteni – szólt az alispán –, hogy miért tartották önök ezt
1364 7, IV | A bárónő nem akarta, hogy védencét, a híres rabló
1365 7, IV | Én éppen arra kérem, hogy eszközöljön ki amnesztiát
1366 7, IV | idomítanék belőlök.~– De hát hogy tudja ezt a gróf úr?~– Magától
1367 7, IV | éjszaka rejtélyes jelenetét.~Hogy borzongott egyik is, másik
1368 7, IV | az utasítást a grófnak, hogy milyen furfangos, felnyithatlan
1369 7, IV | az alispán – megígérem, hogy amnesztiát eszközlök ki
1370 7, IV | Lajoshoz. – Elhitetted velem, hogy az a felnyithatlan acélrács
1371 7, IV | előtt csak azért van ott, hogy a te szemed elől zárjon
1372 7, IV | gondolatot ébreszté fel szívében, hogy talán e szóval hideget okozott
1373 7, IV | bebizonyítani választottja előtt, hogy ő vetélytársnő nélkül él
1374 7, IV | mindkettőjüket a tükör felé fordítá, hogy liliomarcát Katalin égő
1375 7, V | jelenetet. Jött tudtul adni, hogy az ebéd fel van szolgáltatva.~
1376 7, V | ön nem fogja azt kívánni, hogy ebben a házunkban lakjunk,
1377 7, V | ha összekelünk?~(Igaz, hogy ez is az ő háza volt: a
1378 7, V | vőlegény nem mondhatta, hogy a „maga” házába viszi a
1379 7, V | vagyok – suttogá Katalin.~– Hogy lehetne az? – kérdé Vavel
1380 7, V | hirtelen felvetette a fejére, hogy az egyúttal lángba boruló
1381 7, V | Marie: énrólam azt hitték, hogy én Barthelmy Ange vagyok?
1382 7, V | én Barthelmy Ange vagyok? Hogy én Lajosnak kedvese vagyok?~
1383 7, V | nevettető gondolatnak találta, hogy elkezdett kacagni, s utoljára
1384 7, V | végtől végig. Egész odáig, hogy: „ez a hölgy az én jegyesem!”~
1385 7, V | szemével. – Ő is azt hitte, hogy én Lajosra nézve vagyok
1386 7, V | nem mondhatta meg neki, hogy ki vagyok?~– Ad animan! –
1387 7, V | egész tekintete elárulta, hogy minő mélyen elgondolkozott
1388 7, V | el, aki ellensége, mind! (Hogy szikráztak a szemei vadul!)~–
1389 7, V | lehet aztán azt mondani, hogy „vesszenek el!” azok nincsenek
1390 7, V | senki sem tudta kitalálni, hogy miért zokog.~Az alispán,
1391 7, V | nagyon szép volt a bárónőtől, hogy amidőn a grófot eltiltá
1392 7, V | áldozatot előre meghozni, hogy a hitéből kitérjen, s ezt
1393 7, VI | nincs-e nekem írásban adva, hogy ő Lajosnak senkije és semmije?
1394 7, VI | már egyszer azt az örömöt, hogy futkoshat járszalag nélkül!
1395 7, VI | monda Marie.~Hát azt hogy tagadhatta volna meg tőle
1396 7, VI | még el is kell tagadnom, hogy nyájából kiváltam.~– De
1397 7, VI | nyájából kiváltam.~– De hogy lesz az elkerülhető? – kérdé
1398 7, VI | akar abban a diadalában, hogy engem egészen a lábainál
1399 7, VI | lásson, amidőn megvallom, hogy mily sokat és mily régen
1400 7, VI | Nono, csak maradj! Majd hogy megint meggyújtsd az arcát!
1401 7, VI | odavezette Katalint karöltve, hogy megmutogassa neki ruhatárát,
1402 7, VI | mint nem mondanom meg, hogy mi módon lehet e függönyt
1403 7, VII | látogatónője odajutott, hogy őt fölkeresse. Az ő konyhájában
1404 7, VII | minden olyan fényes volt, hogy csak úgy égett. – Maga egy
1405 7, VII | gömbölyűre kopott már, szerencse, hogy pergamenre volt festve,
1406 7, VII | hallottam szegény öregemtől, hogy van a szomszédban egy igen
1407 7, VII | bizonyosan az.~– Tudja ön, hogy én Vavel grófnak felesége
1408 7, VII | elő egyéb változást, mint hogy a kártyákat sebesebben kezdte
1409 7, VII | a kártyát – s megnézte, hogy mit emelt. Bosszús volt.
1410 7, VII | De mi azért jöttünk ide, hogy önt innen elragadjuk.~–
1411 7, VII | Miért?~– Azért, mert tudom, hogy akárhol másutt terhére vagyok
1412 7, VII | kutyát, egy macskát sem, hogy ne legyen kit szeretnem.
1413 7, VII | Mikor alszom, úgy horkolok, hogy két falon keresztülharsog.
1414 7, VII | éneklés, akkor azt akarom, hogy azt ne hallja senki. Ha
1415 7, VII | szeretek pörölni, s úgy akarom, hogy ne legyen igazi veszekedő
1416 7, VII | pákosz hadat! Ha meghallanám, hogy valamelyik elneveti magát
1417 7, VII | azontúl is akarnak enni, hogy a gróf megházasodik. A gróf
1418 7, VII | A gróf nekem megígérte, hogy amíg én élek, mindennap
1419 7, VII | mindennap lesz gondja rá, hogy legyen mit főznöm. Az ő
1420 7, VII | tűnek a mozgását anélkül, hogy az epém fölkeveredjék. Hát
1421 7, VII | egyebet tudnom, mint azt, hogy ő itt van. Jó helyen van. –
1422 7, VII | Jó helyen van. – Hiszem, hogy ezután is jó helyen lesz.
1423 7, VII | kihúzott ancolie fripont, hogy a mon petit garçonnak milyen
1424 7, VII | legfőbb okát megmondtam volna, hogy miért akarok itt maradni,
1425 7, VII | vele, azt mondták volna: „hogy mórikál a vén bolond!” Azért
1426 7, VII | legérzéketlenebb? Nos? Mondja, hogy nem igaz, mon petit garçon!
1427 7, VII | petit garçon! Én kérem, hogy feleljen.~– Lizett! – könyörge
1428 7, VII | meghalt.~Lizett, anélkül, hogy felállna, a mellette levő
1429 7, VII | És akkor el fogja hinni, hogy érzéketlen szívem van. Beletelik
1430 7, VII | van. Beletelik esztendő, hogy ki nem bontottam ezt a csomagot.
1431 7, VII | adták, s én úgy találtam; hogy amit adtak érte, az elég
1432 7, VII | odatartá neki is a magáét, hogy adja vissza a csókot.~Ettől
1433 7, VII | lefekvés előtt azt tettem, hogy fogtam a hosszú seprűnyelet,
1434 7, VII | mondják önnek, mint nekem: hogy „találj ki valami olyan
1435 7, VII | piros ruhácskából odaadnád, hogy csak a kis kantus maradjon
1436 7, VII | odaadom!” – akkor mondhatná, hogy olyan kőkemény szíve volt,
1437 7, VIII| Marie-nak azt mondta, hogy a hintajáról és lováról
1438 7, VIII| telve attól az örömtől, hogy mától fogva övé az egész
1439 7, VIII| az a nagy – nagy világ: hogy arról a maga kicsiny kis
1440 7, VIII| nagyon el vannak hízva. Hogy fognak azok majd bámulni,
1441 7, VIII| s mondogatják egymásnak, hogy „bolond világ ez nagyon!”~
1442 7, VIII| gyönyörűségét találta abban, hogy maga evezhetett. Ezt is
1443 7, VIII| Olyan szelídek voltak, hogy egy nőstény dám megállt
1444 7, VIII| nyakát is odatartotta neki, hogy no, még ezt is. Marie a
1445 7, VIII| a gyepen. Azt képzelte, hogy azt el lehet fogni.~Óh,
1446 7, VIII| töltött be: jó szerencse, hogy minden nyomban meg kellett
1447 7, VIII| megkérdezni valami nagy csodát, hogy hát az mi? S milyen nagyot
1448 7, VIII| Katalin megmondta neki, hogy azok tyúkok, kakasok és
1449 7, VIII| meg nem magyarázta neki, hogy mikor a katonák itt voltak
1450 7, VIII| s Lajos azt mondta neki, hogy a pávák tesznek úgy. Ő azt
1451 7, VIII| mosolyogni eléjük, biztatóan, hogy no csak köszönjetek! Szabad
1452 7, VIII| szép nótát. S megpróbálni, hogy utána tudja-e dúdolni. „
1453 7, VIII| felporhanyítják, s megmutatja, hogy ő is ért hozzá: „óh, én
1454 7, VIII| Most senki se mondja neki, hogy nem szabad belőle egy szálat
1455 7, VIII| vadászat szükséges a nőknek, hogy idegeik megedződjenek.~–
1456 7, VIII| annyira megtetszett neki, hogy azt mondta, hogy ő azt megtanulja.
1457 7, VIII| megtetszett neki, hogy azt mondta, hogy ő azt megtanulja. Az udvaron
1458 7, VIII| Marie arra is vállalkozott, hogy ő azt is megtanulja. A konyhában
1459 7, VIII| megkóstolta azt, s azt mondta, hogy ő mindennap hajdúkását kívánna
1460 7, VIII| fel kellett használnia, hogy őt, késő estére válván az
1461 7, VIII| szólongatnia kellett őt Katalinnak, hogy ne köszöngessen előre a
1462 7, VIII| valamennyit el akarta olvasni! Óh, hogy fog ő ezekbe holnap beleülni
1463 7, VIII| festi?” – Katalin mondta, hogy ez az ő saját műve. „Hát
1464 7, VIII| medalionban elfér. Tudod, hogy minek?~– Tudom: Lajos számára.
1465 7, VIII| Lajos számára. Meglátod, hogy milyen jól el foglak találni.~
1466 7, VIII| Katalin megmagyarázta neki, hogy gyertyavilágnál nehéz a
1467 7, VIII| aztán egészen megnyugodott, hogy majd Fräulein Lotti őtet
1468 7, VIII| szörnyeteg?~Mondták neki, hogy az „fortepiano”.~Hozzányúlt,
1469 7, VIII| ültetve, megmutatta neki, hogy mit lehet azzal a hangszerrel
1470 7, VIII| Milyen boldog lehetsz te, hogy ezt tudod.~– Hát hiszen
1471 7, VIII| Fräulein Lotti lesz olyan jó, hogy mindennap leckét fog neked
1472 7, VIII| És mennyi idő kell arra, hogy én ezt megtanuljam?~– Az
1473 7, VIII| számodra egy napirendet, hogy minden órára ki lesz szabva
1474 7, VIII| szörnnyel a tóban. Érezte, hogy Lajos menyasszonya előtt
1475 7, VIII| nem illik arról beszélni, hogy Lajos őt valaha úszni tanította,
1476 7, VIII| különben hogyan tudtam volna, hogy olyan szép vagy?~– Várj!
1477 7, VIII| rajta.~Ő aztán megmutatta, hogy tud hozzá.~A Névtelen Várnak
1478 7, VIII| helyét Katalinnak. Érezte, hogy annak több joga van Lajost
1479 7, VIII| Katalin arcán vizsgálta, hogy az mit lát. – Ki is találhatta;
1480 7, VIII| a megfoghatatlan csodát, hogy Lajos egy hosszú szárú pipából,
1481 7, VIII| Katalin biztosítá őt róla, hogy az ő feje attul meg nem
1482 7, VIII| Gyönyörködni akart abban, hogy milyen boldog lett Lajos
1483 7, VIII| boldog lett Lajos azáltal, hogy őtőle megszabadult.~Katalin
1484 7, VIII| Katalin figyelmezteté rá, hogy már késő az idő, nem akar-e
1485 7, IX | sokáig nem tudott elalunni, hogy lefeküdt. Ellenmondó érzelmek
1486 7, IX | magának számot adni arról, hogy mit érez igazán. Az izgalom
1487 7, IX | elcsillapítani heves szívdobogását, hogy lezárhatta szemeit az álom.
1488 7, IX | kénytelen volt eloltani, hogy sötét legyen.~Valamit álmodott
1489 7, IX | odabenn elaludni; engedd meg, hogy itt feküdjem a lábadnál.”~„
1490 8, I | szélre, viharra, esőre bízva, hogy tépje szét, mállassza el,
1491 8, I | inszurgens lovasság élén, hogy lobogó zászlóival letörülje
1492 8, I | érkezett a magyar fővezér, hogy az elmúlt csatában elesett
1493 8, I | halva is kiáltó tanúi, hogy az ellenség egy napig sem
1494 8, I | melyre föl legyen írva, hogy ők a becsület mezején estek
1495 8, I | estek el! S megérdemlik, hogy a nevüket betakaró fátyolt
1496 8, I | Lajos –, hogyan lehetett az, hogy amióta a magyar országgyűlés
1497 8, I | azt csak a paraszt hiszi, hogy az óramutató, azért, mert
1498 8, I | áll. Azt ön tudni fogja, hogy az óraműnek három lényeges
1499 8, I | csak el fogja ön ismerni, hogy addig az óránál nem kerülhet
1500 8, I | az „akadályozó” beleszól, hogy ő csutoráról nem gondoskodik.
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2351 |