1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2351
Rész, Fezejet
1501 8, I | Azonkívül azt is tudatta, hogy rézdobokat nem adhat az
1502 8, I | nagyobb baj volt az annál, hogy a vármegyék elhatározták,
1503 8, I | vármegyék elhatározták, hogy az inszurrekció egyenruhája
1504 8, I | Hofkriegsrath azt írta le arra, hogy annyi világoskék posztó
1505 8, I | vármegyék abban egyeztek meg, hogy legyen hát a Duna-melléki
1506 8, I | nadrággal. No elképzelheti ön, hogy micsoda zivatart idézett
1507 8, I | vetette ellen az „akadályozó”, hogy neki nincs annyi szabója,
1508 8, I | neki nincs annyi szabója, hogy azt a sok mondurt megvarrathassa;
1509 8, I | szerte az inszurgenseknek, hogy varrassák meg otthon a feleségeikkel.~–
1510 8, I | mondta az „akadályozó”, hogy nem lehet ám posztót venni:
1511 8, I | amióta azon disputálunk, hogy milyen posztó kell, a kereskedők
1512 8, I | akadályozó” azt mondta, hogy elébb a posztónak az árát
1513 8, I | Artillerie-Direction ekkor azt jelenti, hogy újabb szerkezetű puskákat
1514 8, I | bizonnyal; hanem ekkor jelentik, hogy kovát nem adhatnak hozzá,
1515 8, I | ajánlja az „akadályozó”, hogy készíttet a számára – alabárdokat.~–
1516 8, I | gyalogságban fekszik, nem abban, hogy lesz-e mivel lőni; hanem
1517 8, I | és ló van elég: az igaz, hogy nyereg és kantár nincs;
1518 8, I | kötőfék a szerszám.~– Remélem, hogy azért nem fog az ellenség
1519 8, I | verik meg.~– Tartok tőle, hogy szégyenleni fogja.~– Ejh!
1520 8, I | aki gyönyörködik abban, hogy mást ilyen kegyetlenül megkínozhat.~–
1521 8, I | Hofkriegspraesidium eközben azt jelenti, hogy kardot pedig a lovasság
1522 8, I | Igen. Gyalogság kezében. De hogy harcoljanak azzal a lovasok?~–
1523 8, I | akarja most kipróbálni, hogy mennyi fér bele? Jelentem,
1524 8, I | mennyi fér bele? Jelentem, hogy csordultig van.~– Ah, dehogy
1525 8, I | generalcommando azt tudatja, hogy ő ugyan nem fogja élelmezni
1526 8, I | nyugtalankodó” erre azt mondta, hogy majd gondoskodik ő vármegyénként
1527 8, I | akadályozó” azt mondja, hogy azonban semmiféle szereket
1528 8, I | kívánni a nemes inszurgenstől, hogy ő parasztkáplártól, strázsamestertől
1529 8, I | törvénycikk pedig azt rendeli el, hogy az inszurrekció magyar kommandószavakkal
1530 8, I | akadályozó” azt mondta, hogy azt nem szabad használni,
1531 8, I | mindjárt következik az, hogy ütni fog. Az órának a gazdája
1532 8, I | egész magyar testőrségét, hogy tanítsák be az ezredeket,
1533 8, I | ezredeket, s most már fogadom, hogy harminc nap alatt ott áll
1534 8, I | inszurrekció azért folyamodott, hogy a felkelés idejére hozassék
1535 8, I | panaszra. Kezd kiderülni, hogy azok többnyire Napóleon
1536 8, I | izent a francia vezérnek, hogy siessen őt körülkeríteni,
1537 8, I | Bántott az a gondolat, hogy egymás mellett fogunk harcolni!
1538 8, I | bizonyos vagyok felőle, hogy mi ketten találkozni fogunk,
1539 8, I | azért ólálkodott utánam, hogy Marie titkát kitudja. Most
1540 8, I | titokban azzal a szóval, hogy engem veszély fenyeget,
1541 8, I | cinkostársai meg akarták fogadni, hogy rabolja el tőlem azt, amit
1542 8, I | azon múlt el a merénylet, hogy a rabló apa volt, s fiának
1543 8, I | felnyitott zárak bizonyíták, hogy a merénylet milyen közel
1544 8, I | a szót, gróf úr.~– Ugye, hogy jobb kezekre nem bízhattam
1545 8, II | többinek az alakja is olyan, hogy a nép ajkán meg nem honosulhat,
1546 8, II | Mátkabúcsúja érdemlé meg, hogy a költészet múzsája az utókor
1547 8, II | már azt el kell ismerni, hogy ennél ártatlanabb harci
1548 8, II | ebugatás nem gátolta meg őket, hogy mégis egymás szemébe nízzenek.~
1549 8, II | halálfő. Az ember nem hinné, hogy milyen szép az a halálfő.
1550 8, II | a szép szűz zászló. Hej, hogy össze lesz az tépve majd! –
1551 8, II | fehér kezek dolgoznak rajta, hogy aranybetűket hímezzenek
1552 8, II | aki nem közte nevekedett, hogy azt elébb ki kellett tanulnia,
1553 8, II | fiút azzal ijeszti az apja, hogy „ha jól nem tanulsz, mesterembernek
1554 8, II | előjogért az a kötelessége, hogy mikor a király parancsolja,
1555 8, II | zászló is.~Marie azt akarta, hogy Katalin legyen a zászlóanya:
1556 8, II | határozottan követelte, hogy ezt a tisztességet Marie
1557 8, II | Lajos tartott a kezében, hogy suttogta neki csak őtőle
1558 8, II | távol állók azt hitték, hogy valami áldást mond a zászlójukra.~
1559 8, II | hanem amint azt látta, hogy a zászlót csakugyan nem
1560 8, II | eltakart.~Alkalmasint azt, hogy „hát te sem marasztod itthon?”
1561 8, II | korzikai óriás akkorákat lép, hogy egy-egy ország esik a két
1562 8, II | ellenségnek. János jelenti, hogy az olaszországi hadseregnek
1563 8, II | nyitva az ellenségnek.~S hogy tökéletes legyen a veszedelem:
1564 8, II | s jólesik a tudósítás, hogy a muzulmán fedezi a hátunkat
1565 8, II | napok nem arra valók voltak, hogy boldog szerelemről suttogjanak.
1566 8, II | volt foglalva ez idő alatt, hogy alig bírt magának annyi
1567 8, II | annyi pihenőt elszakítani, hogy kedveseit a kastélyban meglátogathassa.
1568 8, II | székre, hiába szabadkozott, hogy ő már falatozott, künn a
1569 8, II | villájához, már jöttek utána, hogy siessen a Várba; olyan baj
1570 8, II | idő szakítania magának, hogy Katalinnal azokról a nagyon
1571 8, II | mindig. Mikor azon kezdé, hogy búcsúzni jött: Marie kifutott
1572 8, II | Sejtelme sugallta neki, hogy mikor vőlegény és menyasszony
1573 8, II | messze nem távozott. Tudta, hogy majd érte jönnek.~Minek
1574 8, II | a hölgy, arra gondolva, hogy milyen kár volna, ha annak
1575 8, II | bankutalványcsomagok közül künn hagyott, hogy azt Katalin, ha tőle utasítást
1576 8, II | egyszerre csak azt hallja Lajos, hogy valaki a zongorán az ő inszurgens-nótáját,
1577 8, II | de úgy intézte a dolgot, hogy Lajos karjai közé fusson:
1578 8, II | lett. Most érezte csak, hogy mennyire mindene volt az
1579 8, II | hármas kocogtatásra ajtaján, hogy azt mondhassa rá: „Szabad!”
1580 8, II | által Katalinnak. Megírta, hogy semmi baja sincsen; ellenséget
1581 8, II | levélben, ami úgy volt tartva, hogy azt Marie is elolvashassa.~–
1582 8, II | ura után, ami mondhatom, hogy jólesett mindnyájunknak”.
1583 8, II | Katalin elmosolyodott azon, hogy Marie szeme élesebb volt,
1584 8, II | határozottan megtiltotta nekem, hogy veled Fertőszegről kimozduljak
1585 8, II | Fertő. Lajos azt hagyta meg, hogy ha futnunk kell valamerre,
1586 8, II | meglepetést szerezték Lajosnak, hogy ők is egy levélnek mind
1587 8, II | ábrázolni. (Vajon kitalálja-e, hogy ki rajzolta azt?)~(Vajon
1588 8, III | hajdani principálisával, hogy ha olyan közel jön hozzá
1589 8, III | közel jön hozzá a francia, hogy a kardjával elérheti, bizony
1590 8, III | tüntette ki magát, annyira, hogy az ezredparancsnok ezüst
1591 8, III | Pulszky ezredeskapitányt hogy felejtené ki, öcsémuram?
1592 8, III | annyira szorította a mieinket, hogy azok egy mély útban kénytelenek
1593 8, III | biztatására, ráadja a fejét, hogy megmenti az ágyúinkat, összeszednek
1594 8, III | ellenséges lovasság ellen, hogy az megáll, megijed, visszafordul,
1595 8, III | védett majorházat! Igaz, hogy mind sebet kapott, aki meg
1596 8, III | nagy diadallal Vavel elé, hogy kémet fogtak.~Vavel ráismert,
1597 8, III | lehet megtudni. Megmondtam, hogy az élve elfogottért jutalmat
1598 8, III | meglátod. Azután láss hozzá, hogy aludd ki magadat; mert meglehet,
1599 8, III | magadat; mert meglehet, hogy rögtön odább kell menned
1600 8, III | Vavel kiment a sátorból, hogy a legközelebbi őrtűznél
1601 8, III | állítva; az ember azon van, hogy a másnak írt leveleket feltörje
1602 8, III | tábornoknak szólt: ibi-ubi.~Hogy Guillaume egyike az olasz
1603 8, III | aztán megmagyarázta neki, hogy ki ez.~„Tábornok úr!”~„A
1604 8, III | ajánlatot tett a rouénak, hogy megveszi tőle százezer forintért
1605 8, III | tudta magát átalakítani. Hogy a veszedelmes protektor
1606 8, III | szándékaik, ott is csak azért, hogy egymást keresztezzék.”~„
1607 8, III | keresztezzék.”~„Azt tudta Thémire, hogy a protektor egy erős látcsővel
1608 8, III | vállaltam a katonaságnál, hogy választottaimhoz közelebb
1609 8, III | szétmállott. Ez abbul állt, hogy egy hírhedett rablóját a
1610 8, III | rablóját a vidéknek felfogadom, hogy rabolja el a Névtelen Várbul
1611 8, III | tervem meghiúsult azon, hogy a haramia gyáva volt annak
1612 8, III | amikor előre lehetett tudni, hogy a Névtelen Vár remetéje
1613 8, III | Amilyen bizonyos az, hogy egy férfira, kivált egy
1614 8, III | nem tehetett mást, mint hogy átrohanjon a veszélyben
1615 8, III | kezdve meg volt fogva”…~… Ah, hogy forrott Vavel ereiben minden
1616 8, III | ereiben minden csepp vér! Hogy lángolt az arca a szégyen
1617 8, III | egészen bizonyos volt arról, hogy a rejtélyes lovag belészeretett;
1618 8, III | egészen bizonyos afelől, hogy hát vajon Thémire nem szeretett-e
1619 8, III | fogékonyak.”~„Kieszközöltem, hogy az ezredemmel cantonozásra
1620 8, III | minden módot megkísérlettem, hogy a védőlovagot kicsaljam
1621 8, III | csomót. Feltettem magamban, hogy egyszer útját állom a szokott
1622 8, III | keresi, követelni fogom, hogy leplezze le a hölgy arcát.
1623 8, III | lovagot az erdőben előfogtam, hogy ismertesse meg hölgyét,
1624 8, III | hölgyét, akiről én azt hiszem, hogy az én nőm… (Azt mondanom
1625 8, III | Azt mondanom sem kell, hogy az egész Barthelmy Ange-ról
1626 8, III | átvették, azzal a tervvel, hogy magam, mint ez ideális nőrablás
1627 8, III | már annyi nővel megesett, hogy egy férfiért, akibe igazán
1628 8, III | Vagy pedig az történt, hogy ez a nő finomabb cselszövényt
1629 8, III | fenn tudom tartani: az, hogy első házasságbeli leánya
1630 8, III | Azonban mégis megeshetik, hogy mikor az asszony szerelmes,
1631 8, III | Jocrisse leveleiből megtudtam, hogy azok most Thémire kezébe
1632 8, III | De az a kérdés most, hogy mit fog vele tenni?”~„Jocrisse
1633 8, III | Jocrisse azt is tudatja velem, hogy Thémire egészen meg van
1634 8, III | tudósítottam futár által, hogy erős fegyveres csapattal
1635 8, III | azt sem vette már észre, hogy a tűz hamvadni kezd, melynél
1636 8, III | levelet olvasá; azt hitte, hogy a betűk úsznak előtte izzó,
1637 8, III | vár. – Ön tudja talán már, hogy a császár válik Joséphine-től.
1638 8, III | indulatai fekete szénaknáiban, hogy mint a csattanó viheder
1639 8, III | egyszerre.~Mondták volna azt, hogy Marie-t azért akarják elrabolni,
1640 8, III | azért akarják elrabolni, hogy örökre elzárják a világ
1641 8, III | közé! Mondták volna azt, hogy ellenségei azért keresik,
1642 8, III | ellenségei azért keresik, hogy egyenesen a vesztőhelyre
1643 8, III | vigyék! – De azt kigondolni, hogy az ő bálványát, az ő oltárképét
1644 8, III | megszűnt vallásos lenni, hogy ennek a saskörmei ragadják
1645 8, III | újra meg kellett raknia, hogy fellobogjon. Csak azután
1646 8, III | Csak azután ülhetett hozzá, hogy megtudja, mi van még hátra.~
1647 8, III | utasítást adom önnek, tábornok, hogy miután önt neje és leánya
1648 8, III | Mademoiselle-t felkérni, hogy – természetesen erős fedezet
1649 8, III | átvegyék. Ön érteni fogja, hogy ily állású hölgyet csak
1650 8, III | sem gondolkozott rajta, hogy mit tegyen.~Elhagyni a helyét,
1651 8, III | azalatt annyi idő múlt el, hogy ráért valaki meghalni, porrá
1652 8, III | parancsolat?~– Emlékezel még rá, hogy egyszer egy hatalmas úr
1653 8, III | hatalmas úr arra szólított fel, hogy orozva rabold el tőlem valami
1654 8, III | Most én parancsolom, hogy tedd meg. Hozd el azt nekem
1655 8, III | burkold be vastag szőnyegbe, hogy ne mozdulhasson. Nem álltam
1656 8, III | tenned. Csak annyira menj, hogy őt egyedül találod. Akkor,
1657 8, III | viseli, azt kívánja öntől, hogy hagyja el ezt a helyet rögtön,
1658 8, III | felkeressz, és elmondod, hogy mit végeztél. Ha a mi táborvonalunkon
1659 8, III | mire Vavel kiment utána, hogy utasítsa, merre juthat ki
1660 8, III | ló üres helye bizonyítá, hogy Sátán Laci itt járt.~Tehát
1661 8, III | Tehát a rablóra van bízva, hogy orozza vissza a kézből kiadott
1662 8, III | főparancsnokságot Győrött, hogy az ellenségnek egy csapatja
1663 9, I | gyakorolta magát a zongorán; hogy mire majd Lajos visszatér
1664 9, I | Egész nap panaszkodott, hogy fáj a feje.~Nagy oka lehetett
1665 9, I | melyben az tudtára adja, hogy hol fog várni őrá – és Marie-ra,
1666 9, I | sokszor megszégyenül azáltal, hogy a vele együtt lakó jobb
1667 9, I | sohasem állhat jót arról, hogy ördöggé fog lenni: könnyen
1668 9, I | gyönyört talált a szív abban, hogy az igaz hálakönnyeket megismerheté,
1669 9, I | vissza sem tekinteni utána, hogy hová lett?~S ha még csak
1670 9, I | akinek becsületét óhajtja, hogy ki volt ő ezelőtt? Ahelyett,
1671 9, I | volt ő ezelőtt? Ahelyett, hogy hazasietne leányához, keblére
1672 9, I | S mennyire megérdemli, hogy az imádat kölcsönbe essék!~
1673 9, I | bírta azt az eszmét elérni, hogy ő Lajosra nézve ne legyen
1674 9, I | minden érzete föllázadt, hogy eláruljon egy barátnét,
1675 9, I | nevezi, aki őt meghívta, hogy fogadja el ajándékba azt
1676 9, I | éppen abban királyleány, hogy jobban tud szeretni és lemondani,
1677 9, I | ágyába, s hozzásimulva kéri, hogy meséljen neki valamit, úgy
1678 9, I | nem kíván egyebet, mint hogy engedjék elfelejtve, elrejtve
1679 9, I | úrnőjének, ismételni a kérdést, hogy nem küld-e választ a kapott
1680 9, I | akarok, az oly kényes dolog, hogy nem bízhatom idegen emberre.
1681 9, I | magadnak kell felkészülnöd, hogy válaszomat elvidd a márkinak.~–
1682 9, I | ösztönszerű sugallat volt-e az, hogy Katalin éppen Jocrisse-tól
1683 9, I | küldte el azt a levelet? Hogy eltávolítá a kastélyból
1684 9, I | Még ez csak annyit tesz, hogy az asszony-erő nem tartott
1685 9, I | az még fenn van hagyva, hogy bevégezze más, akit nem
1686 9, I | neki engedve a sorstul, hogy határozzon nagyot, szívéhez
1687 9, I | én csak megcsókolom őt, hogy ráismerjetek róla: a többi
1688 9, I | kéjlakába, s azt mondá inasának, hogy senkit se vezessen hozzá,
1689 9, I | keresztül.~– Mondd neki, hogy jöjjön máskor – válaszolt
1690 9, I | kéri a nagyságos asszonyt, hogy vegye át, amit számára hozott –
1691 9, I | Katalin akkora ajtót nyitott, hogy a hozott tárgyat be lehetett
1692 9, I | hegyét a szájába kapta, hogy suttogássá fojtsa el a kiáltást.~–
1693 9, I | iránt érezni, amíg élek!”~– Hogy jön kegyed ide?~– Ami a
1694 9, I | segítettek benne; hanem hogy önre hogyan találtam rá,
1695 9, I | megmondtam a grófkisasszonynak, hogy az édesanyját akarom felkeresni,
1696 9, I | Azt is megmondtam neki, hogy szökevény vagyok.~– Ön megmondhatta
1697 9, I | Amélie-vel, megmondtam neki, hogy szököm, megmondtam neki,
1698 9, I | szököm, megmondtam neki, hogy önt keresem, és lássa, nem
1699 9, I | után. Nem tudja ön, Madame, hogy mit hozott haza Bonaparte
1700 9, I | muszkának nem volt elég, hogy az eylaui völgyeket betemette
1701 9, I | mama, öreg barátném.~Hát hogy éled világodat ott a külföldön?
1702 9, I | kisgyermek voltam, örültem rajta, hogy megdicsértek ez ügyességemért.
1703 9, I | tudtam úgy a tükörbe nézni, hogy a saját arcom felé ne köpjek,
1704 9, I | vagyok látva. S ha tudnád, hogy milyen boldog vagyok, hiszem,
1705 9, I | milyen boldog vagyok, hiszem, hogy örülnél rajta. No hát kérlek:
1706 9, I | Cambray-ra lett volna bízva, hogy mindazon idő alatt, amíg
1707 9, I | lett, Madame!~– Milyen ő? Hogy változott meg? Szép lett?
1708 9, I | ön?~– Gondolkozom rajta, hogy átadjam-e azt kegyednek,
1709 9, I | akarta szórni a levegőbe, hogy egymással meghasonulva,
1710 9, I | az elátkozott szívet úgy, hogy utoljára a kínzója szánta
1711 9, I | lehet őt úgy elrejteni, hogy üldözői rá ne találjanak:
1712 9, I | S nem maradhat ön nála, hogy őrködjék fölötte?~– Köszönöm,
1713 9, I | fölötte?~– Köszönöm, Madame, hogy ön ilyen jó hozzám – és
1714 9, I | muszka ragály oly alattomos, hogy akit már meglepett, azt
1715 9, I | veszedelmét, s nem tudja, hogy ez a halál. Én már tudom.
1716 9, I | Azért nagyon kérem önt, hogy Marie-nak meg ne mondja,
1717 9, I | Marie-nak meg ne mondja, hogy itt vagyok. Ő engem látni
1718 9, I | leghamisabbika. Lesve lesi, hogy egy szép, fiatal, ártatlan
1719 9, I | ismerik e ragályt. Nem akarom, hogy én legyek az, aki beültettem
1720 9, I | tekintetét, minő előtte elterül, hogy a kór kitörése nyomban előálljon.~
1721 9, II | Csak a véletlenen múlt, hogy Cambray-val szemközt nem
1722 9, II | fájdalomra nyílt ajkai hirdeték, hogy rendkívüli, amit szenved.~–
1723 9, II | leány, odasietve hozzá, hogy felemelje őt a földről.~–
1724 9, II | gyilkosa vagyok.~Akkor aztán, hogy nem engedte magát felemeltetni
1725 9, II | beszélsz? Katalin!~– Azt, hogy el kell hagynod ezt a házat
1726 9, II | Mercatorishoz: mondd neki, hogy vigyen magával akárhová.
1727 9, II | keresztül lopózom, s meglehet, hogy ellenséges cirkálókkal találkozom
1728 9, II | kell azt tenned?~– Azért, hogy az okirataidat rejtő szekrényt
1729 9, II | meg! Te azt hiszed tán, hogy Lajos nem fog téged szeretni,
1730 9, II | téged szeretni, ha megtudja, hogy özvegy vagy, és leányod
1731 9, II | és leányod van?~– Azért, hogy „van”, nem gyűlölne meg,
1732 9, II | gyűlölne meg, de azért, hogy „volt”, igen, mert én öltem
1733 9, II | beszélj így!~– Hát nem látod, hogy halott. Nem látod ezeket
1734 9, II | hát szólj annak a képnek, hogy nyissa fel az ajkait, és
1735 9, II | az ajkait, és mondja azt, hogy nem én öltem meg őt.~– Katalin!
1736 9, II | ellenségeid gondolták ki ezt, hogy megkeserítsenek? Nézd: ez
1737 9, II | arcába fogom neki mondani, hogy hazudik.~…A nő nem tarthatta
1738 9, II | Miért jön ő ide?~– Azért, hogy újra megszabadítson, és
1739 9, II | továbbment…~– Az lehetetlen! Hogy ő, ha ott van, ahol én vagyok,
1740 9, II | parancsolta azt nekem, hogy őhozzá ne bocsássalak.~–
1741 9, II | Azt mondá: nem akarom, hogy én ültessem be az új halálvészt
1742 9, II | menedéket adott; nem akarom, hogy védszentemet is magammal
1743 9, II | ápolónőt.~– Mit akarok? Hogy én mit akarok, mikor azt
1744 9, II | akarok, mikor azt mondják, hogy Cambray itt fekszik betegen
1745 9, II | betegen a szomszéd házban, hogy én akkor mit akarok? Senki
1746 9, II | engem ápolása alá vett, hogy minő bajban szenvedek? Pedig
1747 9, II | hozzám ért, kockáztatta, hogy másnap elveszti a fejét,
1748 9, II | mikor ő kriptájából kitört, hogy végleheletével utánam vonszolja
1749 9, II | utánam vonszolja magát, hogy még az utolsó szavával is
1750 9, II | kezemet se tegyem a feje alá hogy fölemeljem a földről? –
1751 9, II | Gondolj Lajosra! Azt akarod-e, hogy ő kétségbeessék?~– Katalin.
1752 9, II | azzal a jelkiáltással, hogy „éljen az ő választottjuk!”
1753 9, II | Ha pedig nem helyesli, hogy amit ő elhatározott, a jövendőt,
1754 9, II | fordítsák, ha nem akarja, hogy miattam folyjon nemzetek
1755 9, II | kétségbeesett fogáshoz folyamodott, hogy a leányt visszatartsa.~–
1756 9, II | akarsz-e Cambray-hoz menni, hogy megtudd tőle: ki vagyok
1757 9, II | megtudd tőle: ki vagyok én? Hogy meghallhasd az ő szájából,
1758 9, II | meghallhasd az ő szájából, hogy én vagyok az az átkozott
1759 9, II | ocsmány vérdíjjal, azért, hogy téged elveszítsen, eláruljon,
1760 9, II | tefelőled, én azt mondanám neki, hogy te pedig nem veszítettél
1761 9, II | idvezült!” Nem akarod-e, hogy én ezt Cambray-tól megizenjem
1762 9, III | a drágaságait, és lopva, hogy senki észre ne vegye, felment
1763 9, III | éppen olyan kedve volt, hogy azzal fel merjen akárkit
1764 9, III | kellett megtudnia azt is, hogy fellengő tervei mind sorba
1765 9, III | katona gép. Ha azt mondják, hogy menjen a saját népét ölni,
1766 9, III | megy. Ha azt mondják neki, hogy forduljon meg, a hazáját
1767 9, III | század múlt volna el azóta, hogy az éhenhaló francia közvitéz
1768 9, III | átér. Azután azt is láttam, hogy törték össze azt a hidat
1769 9, III | hidat a mieink tüzes hajói, hogy Napóleon seregének egyharmada
1770 9, III | ön valahogy szerét tenni, hogy levelemet átadja?~– Nagyon
1771 9, III | meg lehet ismerni arról, hogy a fülgombjukban ezüst lencsét
1772 9, III | elhozta rá a választ.~– S hogy tudta ön elrejteni a levelemet
1773 9, III | földet hányattam magamra, hogy egészen el voltam takarva.
1774 9, III | egészen el voltam takarva. Hogy meg ne fulladjak, egy nádszálat
1775 9, III | lélegzettem. Senki se keresett, hogy hova lettem. Éjféltájon
1776 9, III | heroizmusa!~Aztán hozzálátott, hogy a kapott választ kibetűzze.~
1777 9, III | Vavelnek azt az ajánlatot, hogy Bonaparte megbuktatására
1778 9, III | hanem azt is tudatta vele, hogy ők a köztársaságot akarják
1779 9, III | Szívós jellem kell hozzá, hogy ily keserű csalódások után
1780 9, III | philadelphok azt gondolták, hogy csak hadd segítsenek Vavel
1781 9, III | hívei meg arra gondoltak, hogy csak hadd ássák alá a philadelphok
1782 9, III | hívei pedig tudták jól, hogy mind a ketten mit gondoltak.
1783 9, III | számára annyi vigasztalás, hogy Napóleon nem legyőzhetetlen.~
1784 9, III | nem legyőzhetetlen.~Igaz, hogy az óriás tréfás szavaként
1785 9, III | is el kellett ismernie, hogy úgy még nem verekedett vele
1786 9, III | nyereg nélkül. Ez reményt ad, hogy másutt is jól fognak verekedni.
1787 9, III | elportyáztak, s hírül hozták, hogy ellenség még sehol sem mutatkozik.~
1788 9, III | szolgálattevő főhadnagynak, hogy menjen a sátorába, s aludjék
1789 9, III | rebegé már messziről a hölgy, hogy a hangjáról elébb megismerjék,
1790 9, III | egész a fegyver végéig, hogy az a keblét érinté már,
1791 9, III | vigyáz Marie-ra. Lehet, hogy meg fogja ölni; de elvenni
1792 9, III | leghírhedettebb rablójának, hogy törjön be éjjel Marie szobájába,
1793 9, III | tudassa vele akaratomat, hogy kövesse őt, ahová az vezetni
1794 9, III | tudhattam volna annyit, hogy vannak csillagképletek;
1795 9, III | ön mégis? Tehát elhiszi, hogy Katalin vagyok? Hogy senki
1796 9, III | elhiszi, hogy Katalin vagyok? Hogy senki más nem vagyok, csak
1797 9, III | vagyok, csak Katalin.~– Hogy hitem tökéletes legyen:
1798 9, III | vidéken valahol vár önre, hogy ön egy régi tartozását lefizesse
1799 9, III | Katalin azt mondta neki, hogy kétszázat vigyen magával. „
1800 10, I | haldokló ellenség arra kérte, hogy feleségét és kisleányát,
1801 10, II | öntől az Isten kegyelme? Hogy ide jön a dögvész palotájába?
1802 10, II | a gyermek azt kérdezné, hogy hol áll a patkányméreg? –
1803 10, II | patkányméreg? – Még az kellene, hogy Cambray-val érintkezzék! –
1804 10, II | De azt ugyan megmondom, hogy nem fogja feltalálni. –
1805 10, II | okos ember. Előre látta ő, hogy a „mon petit garçon”, ha
1806 10, II | petit garçon”, ha megtudja, hogy ő itt van, senki által le
1807 10, II | utánajön: de olyan nemes volt, hogy meg tudta akadályozni, hogy
1808 10, II | hogy meg tudta akadályozni, hogy ővele találkozzék. – Azt
1809 10, II | hagyja ön kiverni a fejéből, hogy az öreget felkeresse: akkor
1810 10, II | a kövér Lizett, s aztán, hogy Marie eltűnt előle, kidugta
1811 10, II | pillantásra megtudhatá, hogy az el volt zárva eddig a
1812 10, II | szokott alunni. – Kétségtelen, hogy Lizett ebbe az egyetlen
1813 10, II | szobában Marie, s szemébe tűnt, hogy az egykori ágyfülkéjét elzáró
1814 10, II | Én vagyok. A te Máriád! Hogy fekszel itten? Egyedül:
1815 10, II | nevetni. Csak az arca mutatta, hogy nevet, hang nem kísérte
1816 10, II | azt. Azon nevetett ugye, hogy milyen ravaszul ki tudta
1817 10, II | ő imádott bálványkáját, hogy mikor az ide tör hozzá,
1818 10, II | Marie pedig azt tette, hogy a kis Lackónak suttogva
1819 10, II | Dehogy gyújtod! Azt akarom, hogy a beteg úr ne vegye észre,
1820 10, II | beteg úr ne vegye észre, hogy én itt vagyok. Majd később
1821 10, II | ágyfülke előtt, s ügyelsz rá, hogy mit csinál az úr. Ha felnyitja
1822 10, II | történt az meg Marie-val, hogy el talált volna alunni!
1823 10, II | aztán az lett a válasz, hogy most már elcsendesült. Akkor
1824 10, II | Marie is föltette magában, hogy nem kérdezősködik többet,
1825 10, II | elmúlt.~Marie azt „hitte”, hogy alszik, és azt „képzelte”,
1826 10, II | alszik, és azt „képzelte”, hogy álmodik. Azt álmodja, hogy
1827 10, II | hogy álmodik. Azt álmodja, hogy az a bűbájos hölgy a lábai
1828 10, II | maradsz, én megöllek! – Hogy lehet ilyet álmodni!~Egyszer
1829 10, II | most azt úgy magára zárta, hogy hozzá sem lehet jutni tőle.
1830 10, II | sorba kocogtatni az ajtókat, hogy rátaláljanak Lizettre. Mikor
1831 10, II | Ekkor aztán bebizonyult, hogy csak férfi a férfi, még
1832 10, II | Lackó, amint azt látta, hogy úrnőjét veszedelem fenyegeti,
1833 10, II | kezével Lackónak a szemeit, hogy ne lásson célozni, s rákiáltott:~–
1834 10, II | a puskát! Én nem akarom, hogy lőj! – Mit akar ön, jó ember?
1835 10, II | ide: azzal az izenettel, hogy rögtön siessen ön innen,
1836 10, II | aki engem ide küldött, hogy az ő kincseit, ahol találom,
1837 10, II | én uram azt parancsolta, hogy én kísérjem el a kijelölt
1838 10, II | pofám nem arra termett, hogy az valakit megvigasztaljon.
1839 10, II | keresik: akkor előre tudom, hogy holnap az én uram hol fog
1840 10, II | S majd ott megmutatom, hogy mit tudok!~– Hát én nem
1841 10, II | Beszélhet-e vele?~– Úgy tudom, hogy Vavel gróf szolgálatába
1842 10, II | Mondja meg neki, kérem, hogy siessen ide minél előbb;
1843 10, II | Vártól, mint aki jól tudja, hogy ide sohasem fog visszatérni
1844 10, III | mutogatni a virtusaikat, hogy jövetelüknek híre ne futamodjék.
1845 10, III | parancsokat. Az pedig köztudomású, hogy rendes időben is a Fertő
1846 10, III | Az érkezett, meglehet, hogy élményeire nézve elég vén
1847 10, III | emlékezetünket, eszünkbe fog jutni, hogy láttuk őt már egyszer –
1848 10, III | tartalom! Ma santé est bonne. Hogy ő egészséges. La temps est
1849 10, III | a jó Caprara bíbornokot, hogy szedegette elő a soutane-ja
1850 10, III | hajigálta a két cerberusnak, hogy a piros harisnyái immunitását
1851 10, III | Laplace-nak, s felhívta, hogy üljön mellé a pamlagra.
1852 10, III | Laplace asszony nem ügyelt rá, hogy felségsértést követ el vele,
1853 10, III | aminek az lett a következése, hogy az udvarhölgy nagyot sikoltva
1854 10, III | divatcikk Párizsban; úgy híják, hogy „chien de Vienne”! Ez az
1855 10, III | Miután pedig megtudtam, hogy a chien de Vienne-t nem
1856 10, III | fabrikálják Bécsben, hanem hogy annak itt van a fő depója
1857 10, III | jártával akkorára meg fog nőni, hogy a császárné lovagolhat rajta.~–
1858 10, III | okot könnyen találhat rá. Hogy az asszony sokat féltékenykedik;
1859 10, III | és gyakran elájul. Meg hogy sok adósságot csinál, s
1860 10, III | sohase vallja be teljesen, hogy mennyit. Aztán meg házalónőket,
1861 10, III | csak ürügy. Én azt hiszem, hogy a császár miután meghódította
1862 10, III | régit.~– Csak tudnók előre, hogy ki lesz az, akinek hízelkednünk
1863 10, III | hanem aeon!~– Hát Thémire hogy játszta itt a komédiáját?~–
1864 10, III | jelenetét várom.~– Képzelem, hogy vágyik ebből a sárfészekből
1865 10, III | magával, mint egy rózsalugas! Hogy ezt Thémire nem láthatta.
1866 10, III | Thémire nem láthatta. És hogy nem láthatta a saját leányát!~–
1867 10, III | elégtételt szerezte a kicsikének, hogy Joséphine mellé beszerezte
1868 10, III | újoncnőre: azt hitették el vele, hogy a császár is örömest olvastat
1869 10, III | bosszúállók. Nézd: Tirolban hogy öldöklik honfiainkat, s
1870 10, III | azért, mintha attól félnék, hogy a démonjaimmal nagyon erősen
1871 10, III | hanem inkább attól tartok, hogy ha megriasztom őket, akkorát
1872 10, III | őket, akkorát szaladnak, hogy az egész Fertő mentét fellármázzák
1873 10, III | Hallod-e, én azt sejtem, hogy úrnőd, amint ezt a levelet
1874 10, III | arra is képesnek hiszem őt, hogy a leányt elszöktette előlem.
1875 10, III | rendeletet adott a csapatjának, hogy rögtön minden nesz nélkül
1876 10, III | Mármost, ha felvesszük, hogy mikor a menekülő leány elhagyta
1877 10, III | úgy ki lehet számítanunk, hogy a Nezsiderből alkonyat tájon
1878 10, III | felkerekedett is a csapatjával, hogy De Fervlans-ra szemközt
1879 10, III | Csodának kell történni, hogy Marie megszabaduljon.~
1880 10, IV | húztak keresztbe. Az idén, hogy a Hanság vizei újra megáradtak,
1881 10, IV | lehetett látni azt a tüneményt, hogy néhol a nagy tömeg lovasság
1882 10, IV | De Fervlans azt hitte, hogy keresztül lehet azt gázolni.~
1883 10, IV | Egy démont felszólított, hogy menjen bele a pocsétába,
1884 10, IV | pocsétába, s tudja meg, hogy milyen mély.~A kettévágott
1885 10, IV | egyszerre elbukott a lova, hogy csak a feje látszott ki.~–
1886 10, IV | másikat balra, kitudni, hogy mely oldalról jön ide ez
1887 10, IV | azzal a hírrel jött vissza, hogy az iszapláva abban az irányban
1888 10, IV | szekérutak oly keskenyek, hogy csak egy mély szekérkerék-bevágás
1889 10, IV | még kalauz sem kell hozzá, hogy kitaláljon e tömkelegből.
1890 10, IV | hideg e vidéken. Attól, hogy valaki figyelmessé legyen
1891 10, IV | amiből azt kellene hinnem, hogy ember volt; hanem négykézláb
1892 10, IV | meg az volt a felelete, hogy elővett valahonnan tűzszerszámot,
1893 10, IV | pofája. Nem állhattam meg, hogy rá ne lőjek, de nem bírtam
1894 10, IV | olyan kicsiny baj volt az, hogy az előőrs a vízlakó törpét
1895 10, IV | felülve, nézte röhögve, hogy terjed a pompás lángtenger
1896 10, IV | tenni arról az ambíciórul, hogy ők akármiféle atyafiságban
1897 10, IV | lángba borult bozóton nemcsak hogy nem tudtak keresztültörni,
1898 10, IV | kellett kapniok a lovaikat, hogy kimeneküljenek a veszedelemből.
1899 10, IV | bűnhődik. Az én vétkem, hogy ezt a szörnyeteget megtanítottam
1900 10, IV | akadály lovasember előtt, hogy miatta ezer lépésnyi kerülőt
1901 10, IV | azt is meg kellett tudni, hogy a virág is lehet ellenség.
1902 10, IV | márkit megtanította arra, hogy a hadjáratnál az embereken
1903 10, IV | lépdelni, alig van kilátás, hogy a pomogyi rendes útra fényes
1904 10, V | mester. A vezérrel tudatá, hogy az ellenség már megérkezett
1905 10, V | rendeleteket.~Amint meglátta, hogy Katalin is felült az öszvérre,
1906 10, V | odateszem ráadásul: mert hogy te megölöd Fervlans-t, arról
1907 10, V | Lajosnak meg kellett azt tudni, hogy ez az asszony mennyire megy
1908 10, V | tudni az utolsó próbáig, hogy Thémire-e vagy Katalin?
1909 10, V | veszi, az nem számít arra, hogy védelmezze magát, az csak
1910 10, V | majd ennek is megmutassuk, hogy a háború nem csillagvizsgálás. –
1911 10, V | azt nem tette, megérdemli, hogy degradálják közlegénynek.
1912 10, V | nekem hírül adjátok azzal, hogy azt a nádkúpot ott a füzes
1913 10, V | is feltett ellenfeléről, hogy az ezt a réduit alakú dombot
1914 10, V | is azt tanácsolta neki, hogy ne várja be a támadást.
1915 10, V | nyugodtan akarja bevárni, hogy sortüzet adjon rá.~Ennek
1916 10, V | s utasításul adta nekik, hogy ne sokat lövöldözzenek,
1917 10, V | szerencsétlenség kellett hozzá, hogy valaki egy kósza puskagolyóba
1918 10, V | nem követte el azon hibát, hogy mindjárt a csata kezdetén
1919 10, V | kardot ellenfele kezéből, hogy az búgva repült fel a levegőbe,
1920 10, V | A hölgy ott a dombtetőn hogy tombolt örömében a lábával!~
1921 10, V | dombtetőn már vette észre, hogy ez csak cselfogás.~Katalin
1922 10, V | cselfogás.~Katalin látta jól, hogy bukdácsolnak a rekettyés
1923 10, V | mozdulata csak arra való, hogy Vavelt két tűz közé kerítsék.~–
1924 10, V | erejéből a nő. Azt hitte, hogy a csatazajban meghallhatja
1925 10, V | szíjostorral vágta az öszvért, hogy az nyargalt vele eszeveszetten.
1926 10, V | eszeveszetten. Nem gondolt rá, hogy ha meglátják a démonok,
1927 10, V | Katalinnal az a baj történt, hogy az öszvére az út közepén
1928 10, V | csendes nádas mélyéből, hogy fele a csapatnak holtan,
1929 10, V | reájuk.~– Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! – ordítá
1930 10, V | azért jöttek erre a mezőre, hogy egy elátkozott életet elveszítsenek
1931 10, V | maga emberét. Kitalálhatá, hogy melyik az. Az volt a legcsúfabb.~
1932 10, V | rablóvezér értett belőle annyit, hogy ez most a nevével dicsekedik,
1933 10, V | vehette hasznát, attól tartva, hogy a bokrok közt saját bajtársát
1934 10, V | a kiáltozásokról hallá, hogy hol verekszenek. S a tusába
1935 10, V | fél úgy belemelegedett, hogy nem hallgatott már semmi
1936 10, V | ő is azt vette ki abból, hogy az ellenfél egy csapatja
1937 10, V | azzal a hősregei babonával, hogy az ellenfél vezérét kell
1938 10, V | inté magához a trombitást, hogy parancsot adjon neki a visszavonulási
1939 10, V | oly szerencsétlen volt, hogy a lovával egy zsombikban
1940 10, V | odavágtatott egyszerre, hogy a kornétást elfogja.~Vavel
1941 10, V | tesz. De Fervlans látta, hogy oldalognak vissza egyenként
1942 10, V | ellentéte a várt sikernek, hogy De Fervlans kétségbeesett
1943 10, V | további küzdelem fölött.~Hogy az oldaltámadás okozta zavar
1944 10, V | megragadva a ló zabláját, hogy az ágaskodva emelkedett
1945 10, V | csapás, s ez úgy látszik, hogy „erre a napra” elég volt
1946 10, V | ideje kiugrani a kengyelből, hogy összeroskadó paripája maga
1947 10, V | csillagaival. Oly magasak, hogy a lovasnak csak a feje látszott
1948 10, V | levelét.~Eszébe jutott, hogy ha őt élve elfogják: ez
1949 10, V | jogot ád Vavel Lajosnak, hogy őt arra az egyetlen fűzfára
1950 10, V | állszíja tudatá Lajossal, hogy a golyó a csákóján ment
1951 10, VI | láthatatlan nemtő segélyét kérni, hogy emelje fel?…~A pocsolyában
1952 10, VI | aki nem akarja elhinni, hogy itt van a túlvilágnak a
1953 10, VI | mely idehozta, az volt, hogy felkeresse azt a helyet,
1954 10, VI | látta. Bízott a szívében, hogy az, mint a delejtű, oda
1955 10, VI | varjúknak. – Arra gondolt, hogy nem fogja nekik prédára
1956 10, VI | kigördült aranyos sisakot, hogy abba merítsen vizet.~Hiszen
1957 10, VI | jutott Katalinnak az a monda, hogy a hansági pásztorok, mikor
1958 10, VI | pillanatban megvolt az az öröme, hogy a nád végén ölnyi magasra
1959 10, VI | női kedélyben megvan az, hogy a legsötétebb aggodalmak
1960 10, VI | lerajzolva. Odahajolt hozzá, hogy a vízzel telt sisakot ajkaihoz
1961 10, VI | rettegj attul a gondolattul, hogy a másvilágon még rád találok.~
1962 10, VI | körültekintett. Akkor észrevette, hogy az a másik alak, aki a zsombikhoz
1963 10, VI | sebeket. Olvasta valahol, hogy a fekete nadálytő levele
1964 10, VI | kezébe vett kezén az üteret, hogy van-e még benne élet.~Egyszer
1965 10, VI | vette a fejét a karjai közé, hogy jobb fekvést adjon a testének;
1966 10, VI | ember, akire rá volt bízva, hogy Marie-t vigye el a veszélyeztetett
1967 10, VI | veszélyeztetett helyről: ő tudja, hogy hova lett az a leány, aki
1968 10, VI | megfoghatatlan rejtély volt előtte, hogy kerülhetett az most ide,
1969 10, VI | magához tért, s azt dörmögé, hogy „No mi baj?”~– Laci bácsi! –
1970 10, VI | ezóta ott vannak.”~Óh, hogy ápolgatta, dédelgette a
1971 10, VI | vigasztaló szókért a delnő, hogy igazgatta a köteléket sebzett
1972 10, VI | jobbadán azzal töltötte, hogy az elesettek szülőinek,
1973 10, VI | kapuvári révnél megtudta, hogy tegnap reggel az a szekér,
1974 10, VI | minélfogva kétségtelen, hogy az nem válik a háború színhelyévé,
1975 10, VI | Magyarországra, az a feladatuk, hogy az olaszországi ellenséges
1976 10, VI | Tiszta képtelenségnek tartom, hogy Győr közelében valami nagyobb
1977 10, VI | nagy volt, de azt ígérte, hogy majd kibélelteti arannyal,
1978 10, VI | felnyitod azt, s ő látni fogja, hogy ami benne van, – az pernye
1979 10, VI | szekérbe, lelkére köté, hogy mindkettőjük egészségére
1980 11, I | elküldé Győrbe, lelkére kötve, hogy Marie-tól azontúl el ne
1981 11, I | indulnia. De megígérte neki, hogy mihelyt egy szabad napja
1982 11, I | megérezte ujjai hegyével, hogy annak rejtelme pernye és
1983 11, I | milyen boldog lett egyszerre! Hogy rettegett nagyságától megszabadulhatott!
1984 11, I | Katalin, hát úgy szólítja, hogy „Sophie!” Rég azt akarta
1985 11, I | templomba imádkozni az Istenhez, hogy védje meg Lajost minden
1986 11, I | És aztán arra gondolt, hogy a bácskaiak derék vezére,
1987 11, II | ellenségnek világos célja az volt, hogy a Győrnél alakult inszurgens
1988 11, II | akkor azt a parancsot vette, hogy siessen le egyhuzamban Körmendre.
1989 11, II | kellett neki tartóztatni.~Hogy a feladat nehézségét megértsük,
1990 11, II | Marcal. Csak akkora folyam, hogy egy fölibe épített malom
1991 11, II | hév; nem érték be vele, hogy Karakóig verték ellenfeleiket,
1992 11, II | mintha fogadásuk tartaná, hogy ki legyen az apjának a derekabbik
1993 11, II | a maga eszétől jött rá, hogy azt az irtványt jó lesz
1994 11, II | fogadta a bokrok közül, hogy vissza kellett vonulnia.~
1995 11, II | dombtetőről a túlsó völgy útjain, hogy vonulnak, óramutatói lassúsággal,
1996 11, II | s védte olyan sikerrel, hogy kilenc órakor az ellenség
1997 11, II | ott is – majd meglátjuk, hogy mi történt!~
1998 11, III | elhallgattak, arról megtudta, hogy az, ami a defilé elején
1999 11, III | szavával biztatta társait, hogy ne féljenek vérüket ontani
2000 11, III | mikor azután azt gondolta, hogy eleget kapott, a lovát is
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2351 |