Rész,  Fezejet

 1     1,  II  |            álom után kocsira ültetik őket.~Vajon álmodott-e azokról
 2     1,  III |           azoknak a torzképeit, akik őket idehozták; a guillotine
 3     1,  III |         viszi hozzá haza.~– Elfogták őket? – kérdé az önfeledés hevével
 4     1,  IV  |       Rendőrbiztossal szóba se látja őket senki állni. Pasquier urat
 5     2,  II  |      erdőkerülő, aki mindennap látja őket kikocsizni. Az erdőnek egy
 6     2,  II  |        Szilveszter éjen megvendégeli őket a falu kocsmájában. Amint
 7     2,  II  |       ablakpárkányzaton, amint hítta őket.~– Valóban, egyetlen játszótársai
 8     2,  III |          fatális mamuszokat, s vágta őket oly erővel a földhöz, hogy
 9     3,  III |       prédára, hová lettek? Elnyelte őket a Fertő. Alámentek annak
10     4,  I   |           idézni, éjszaka bebocsátja őket, és kiraboltat. Én pedig
11     4,  III |       elsötétül. Most senki se látja őket.~– De én megláttam, s el
12     4,  III |             én megláttam, s el fogom őket onnan zavarni.~– Lövéseket
13     4,  III |           rabló urak, kielégíthessem őket.~Vavel gróf, látva, hogy
14     4,  V   |         éppen olyan magasra felrúgja őket, egy ugrással az ellenség
15     5,  I   |             abból pletyka lesz. Jobb őket távol tartani. Különben
16     5,  I   |           virtusaikért, mert megőrzi őket attól az armalis.~A parasztlegénynek
17     5,  III |      tiszteletteljes távolban kíséré őket.~De e távol mégsem volt
18     5,  IV  |              kapattak, mind fölmenté őket. – Görömbölyi Bernát a sedriák
19     5,  IV  |               s ott arra kényszeríté őket, hogy mondják el előtte,
20     5,  V   |           anyám, akiket imádtam, még őket sem bocsáthatnám be ide
21     5,  VI  |           egy gondolat is elég, hogy őket egy kedvenc hely látogatásától
22     5,  VI  |          senkit, hanem nekiállította őket töltést hányni, rőzsesáncot
23     6,  I   |             nyakába, s magával vitte őket délután a temetésre: ez
24     6,  I   |        társaimmal együtt megrohantam őket; kettőt megöltem közülök,
25     7,  I   |            mit csinált? Felállította őket sorba ezen vers szerint: „
26     7,  V   |        szoktak, mikor nagyon utoléri őket a jókedv.~S használt neki
27     7,  VII |        felhívásokat.~– Isten segítse őket!~– Most már én az ön kis
28     7,  VIII|             mosolyogni.~– Nos? Látod őket?~– Igen. Mind a ketten ott
29     8,  I   |           ágyára, s mikor eltemették őket, a francia temető nagyobb
30     8,  II  |             ebugatás nem gátolta meg őket, hogy mégis egymás szemébe
31     8,  II  |             diaetán, hazaparancsolja őket. A diaeta csak szuverén,
32     8,  III |            lehetetlenség. Ha elhozza őket Thémire önként, megköszönöm
33    10,  I   |              a csatajelszóval szokta őket harcra buzdítani, mikor
34    10,  I   |            Fervlans levele említett: őket vezette a márki, ki Barthelmy
35    10,  II  |         felriadt denevér ijeszté meg őket odáig. A vitéz urak bizonyosan
36    10,  III |          tartok, hogy ha megriasztom őket, akkorát szaladnak, hogy
37    10,  III |             Nekem a Hanságon át kell őket meglepnem, s ugyanazon az
38    10,  III |        szoktak átjárni. Ott utolérem őket.~– Hanem a Hanságon nehéz
39    10,  IV  |           szekérkerék-bevágás jelöli őket, keresztül-kasul járják
40    10,  IV  |    inszurgensnek, aki így megriasztá őket.~– No, ez a dolog csakugyan
41    10,  IV  |        máskor, s az útnak körül kell őket kerülgetni, ami sok időt
42    10,  IV  |             Lóval nem lehetett volna őket utolérni.~De Fervlans hadsegédét
43    10,  V   |    visszavonulok előlük, és becsalom őket magam után a bozótba. Ekkor
44    10,  V   |            kettős sortüzelés fogadta őket az eddig oly csendes nádas
45    10,  VI  |      volónjai egész a hídig üldözték őket. Ott a menekülők egy csapatja
46    10,  VI  |             olyan diadallal fogadták őket, mintha Napóleon egész táborát
47    11,  I   |             napja lesz, meglátogatja őket, s addig is sűrűn fognak
48    11,  I   |              távol választotta is el őket egymástól.~A táborozás gyors
49    11,  III |         ellenség többször megtámadta őket, de a hosszú defilét mindannyiszor
50    11,  III |     megcsókolta kisfiait, visszaadta őket anyjuk karjaiba, s sarkantyúba
51    11,  IV  |            hogy valaki üldözte volna őket; benne voltak már a futásban.
52    11,  IV  |           minden konyhából üdvözölte őket, s ami a gyomorban oly kellemes
53    11,  IV  |          puskagolyói ellen nem védte őket semmi. Utoljára nem tűrhették
54    11,  IV  |         soraik között: nem rettenték őket vissza. Most nagy ropogva
55    11,  IV  |        létezéséről tudósította volna őket.~Vissza kellett fordulniok;
56    11,  IV  |     lovassággal. Egy oldalről lőtték őket, más oldalról vágták őket.
57    11,  IV  |            őket, más oldalról vágták őket. Tury Miklós káplár lovát
58    11,  IV  |             verekedtek, hogy nemhogy őket fogták volna el, de még
59    11,  VII |         embereikre akadtak, akik még őket is le tudták gyalogolni. –
60    11,  VII |       alkirály serege nem üldözhette őket új hídverés nélkül; hanem
61    11,  VII |             Pordánynál már utolérték őket Marullas lovasai. Azokat
62    11,  VII |           Kis-Cellnél ismét utolérte őket Marullas lovassága. Ez túlnyomó
63    11,  VII |            volt az a dandár, melynek őket az abdai sáncok között kellett
64    11,  VII |     kartácslövés után már körülfogta őket a francia lovasság.~Ebben
65    11,  VII | himpellérekkel van dolga s meg fogja őket ezentúl becsülni.~Senki
66    11,  VII |            végtére is kénytelen volt őket áldás nélkül elereszteni;
67    11,  VII |            Új-Szőnyig.~Ott üdvözölte őket a hős vezér, s a vén, tapasztalt
68    12,  I   |              mikor Győrbe helyezé el őket, s most azután már csak
69    12,  I   |          saját soraikból lövöldözték őket le, de hát ki tudhatja ezt?
70    12,  I   |            jövök.~– Beszéljen. Látta őket? Nem ostromolták a várost?~–
71    12,  I   |    Görömbölyi alispán úr úgy adta ki őket, mint saját húgait.~– Az
72    12,  I   |     Sajnállak érte.~– De én ki fogom őket szabadítani onnan.~– Az
73    12,  I   |             erővel.~– Én magam fogom őket kiszabadítani!~– Hogyan?
74    12,  I   |             tartó ellenség nem fogja őket egy búcsú-kézcsóknál a kesztyűs
75    12,  II  |            francia nyelvén biztosítá őket:~– Ne féljenek, úrhölgyeim.
76    12,  II  |             a lelkészt, hogy fogadja őket vendégszeretettel, amiben
77    12,  II  |         maguk ápolták, gyógyítgatták őket, a maguk házi szereivel,
78    13,  I   |           harci kedvvel szándékoztak őket elfogadni. Ott álltak már
79    13,  I   |            kiáltott, és megállította őket. Mátyás mester előhúzta
80    13,  I   |              nyári lak, oda vitte ki őket a bölcs alispán.~Mikor ezt
81    13,  I   |              Távolról árnyaknak nézi őket, aki látja.~Egy kiváló árny,