Rész, Fezejet
1 1, I | viseltek, mint a nagymamáik.~– Ah, szegény gyermek – szólt
2 1, I | Ne féljen ön semmit! Ah, hogy át van fázva!~– No
3 1, I | magunkhoz vinni is bajos.~– Ah, csak nem tartunk talán
4 1, I | kapott a játékszer után; „ah be kedves szép buba! Jaj,
5 1, III | jól kialhatták magukat.~– Ah, uram, az nagyon szép öntől,
6 1, III | adni, ha úgy megtetszett.~– Ah! Köszönöm. Ez bizonyosan
7 1, III | szólt az öregúr szomorúan.~– Ah, akkor nem fogok vele játszani.
8 1, III | hogy el ne unja magát?~– Ah, haha! – nevetett a kisleány,
9 1, III | Antoinette neve volt.~– Ah, be gyönyörű szép virág! –
10 1, III | helyéből örömre gyúlt arccal.~– Ah! Nézze ön! Erről a szóról
11 1, III | Én Cambray Alfréd.~– Ah, legyen olyan jó, mondja
12 1, III | gyöngéd szemrehányásokkal:~– Ah, már el akar bennünket hagyni?
13 1, IV | újra, s utána küldöm.~– Ah, de ez az arcképe még hároméves
14 2, I | alispán, hogy:~„Kisztihand.”~– Ah, ön beszél németül?~– Beszélek –
15 2, I | azzal vigasztalta meg, hogy „ah, Euer Majestät haben noch
16 2, I | immer sehr schönes Leder”.~– Ah haha! – nevetett a baronesse. –
17 2, I | pletyka és hírharang.~– Ah! Hisz ez nagyon szeretetreméltó
18 2, II | Sauterne-i borok voltak.~– Ah, tehát a remeték ilyen jó
19 2, II | jobban ért a doktor úr!~– Ah, igaz, igaz! – szólt általános
20 2, II | fátyolozatlanul nem mutathatja soha.~– Ah, ez nagyon rémségesen regényes,
21 2, II | a jóltevőjét eszi meg.~– Ah, ah, ne szóljon úgy, Bernát
22 2, II | jóltevőjét eszi meg.~– Ah, ah, ne szóljon úgy, Bernát
23 2, II | festve se láttam soha.~– Ah! ah! – szólt a bárónő. –
24 2, II | festve se láttam soha.~– Ah! ah! – szólt a bárónő. – Mondja
25 2, II | nekik, hogy: „pusz, pusz!”~– Ah! – szólt meglepetve a bárónő. –
26 3, II | a szegény kis porontyot. Ah, milyen kedves kis állat!
27 3, II | Mert még nem próbáltam.~– Ah, haha! – kacagott a leány. –
28 3, II | az emberek, s elárulnak. Ah, de ha ott a zöld hullám
29 3, II | kezét nyújtá a leánynak.~– Ah, te teljesíted óhajtásomat?
30 3, II | Úrnő került a házhoz.~– Ah! Egy hölgy? Szép-e?~– Fiatal.~–
31 3, IV | itt maradunk az öbölben.~Ah, mint megörvendezteté e
32 4, II | kíváncsisággal kérdezé:~– Ah, mit néz ön itt ezzel a
33 4, III | tüzes serpenyőre mutatva.~– Ah, ez csak ijesztgetés volt
34 4, III | érvágáshoz – monda Vavel.~– Ah. Ön uram?~– Valamikor tanultam
35 4, III | Itt a sebészi eszközeim.~– Ah, ön arra is gondolt, hogy
36 4, III | Nem tehetem-e én meg?~– Ah! Ön akarna segédkezni? Nem
37 4, III | törnek be az erkélyajtón.~– Ah, ön ezt távcsővel látta
38 4, IV | tanította harisnyát kötni.~– Ah, hát a szép szomszédnőt
39 4, IV | könyörögni kezdett neki:~– Ah, ne tegyen úgy, Marie!~–
40 4, V | kiálta a künn maradottnak:~– Ah, én most be vagyok zárva?~–
41 5, III | kard- és tőrvívásban.~– Ah, ugyan mire való volna az
42 5, III | nőcsábításról szóló legenda.~– Ah! Ez rám nézve nagyon hízelgő.
43 7, I | szerezték vállrózsáikat! – Ah, uram! Ez egy rettentő merényletnek
44 7, II | a te képmásod e földön! Ah, Marie! Te tégy eleget a
45 7, II | szeress, aki szeressen.~Ah, e szavak egyszerre mily
46 7, II | jókedvvel eléje lépett:~– Ah, aki leányt kérni megy,
47 7, II | édes világba beletekinteni! Ah, ez oly észvesztő gyönyör
48 7, III | helyt állni a kezében:~– Ah! Mit? Majd az vezet bandériumot
49 7, III | fátyol mai nap lehullt.~– Ah! Ön látta a Névtelen Vár
50 7, III | mint nekem a királyném.~– Ah!~A szép hölgy szemei milyet
51 7, IV | Hollandiában és Franciaországban. Ah, hogy D’Avoncourt nem szabad
52 7, IV | szép tündérasszonyod.~– Ah, ne beszélj ily képtelenséget!~–
53 7, IV | találkozás rémséges történetét.~Ah, milyen figyelmes hallgatója
54 7, IV | különbséget egymás mellett lássa.~Ah csók és csók nagy különbség!~
55 7, V | bezárt miatta büntetésül.~– Ah, hiszen ha egy évvel hamarább
56 7, VIII| a távcsövön keresztül.~– Ah, tehát te is leskelődtél
57 7, VIII| hatalmasan.~– Pipáznak? Ah, Lajos nem pipázik soha.~–
58 8, I | hogy csordultig van.~– Ah, dehogy van. Nincsen az
59 8, II | alatt, porosan és délcegen.~Ah, milyen szép volt ilyenkor
60 8, III | kezdve meg volt fogva”…~… Ah, hogy forrott Vavel ereiben
61 9, I | Hát baj ez valakinek?~Ah, de mikor oly nehéz megválni
62 9, I | most pedig Soeur Agnès.”~Ah, ez a korbácsütés meg volt
63 9, III | aztán futott Vavel felé.~Ah, ezek a földet alig érő
64 10, III | örömteljes hangon kiált fel:~– Ah, La Barbe Hector! Vén cimbora.
65 10, III | Megdöglött mind a kettő.~– Ah, be kár értük. Pompás két
66 10, III | aminek nem voltak ujjai. Ah!~– Tehát nagy szerencséje
67 10, III | Zingarelli Rómeójában! Ah, Grassini istenien énekel!
68 10, III | iszákjába, s Rómeó végáriáját „ah ombra chiara” dalolva, eltávozott.
69 10, IV | farkas, tehát mégis állat.~– Ah, az bizonyosan az én megszökött
70 10, VI | megszólító magyarul beszélt.~– Ah, jó asszony, az Isten irgalmára…
71 10, VI | arcáról a vért és iszapot. Ah, milyen rút arc volt! Az
72 10, VI | Aztán megmosta sebeit. Ah, mily rettenetes vágások
73 11, I | kacagott fel nagy örömmel. – Ah, milyen boldog lett egyszerre!
74 11, V | bizonyos „akadályozónak”.~Ah, milyen sietséggel iparkodott
75 12, II | rémülten sikolta fel.~– Ah, mon Dieu! Ne tuez pas Arthur!~
76 12, II | megint visszaesnek bele.~– Ah! És hogy vadkanagyaraik
77 12, II | gyalog vezette a lovat.~– Ah! Ah! – kiálta fel a tábornokné,
78 12, II | gyalog vezette a lovat.~– Ah! Ah! – kiálta fel a tábornokné,
79 12, II | nem is bánta azt meg.~– Ah, hisz ez bor! – mondá meglepetten
80 12, III | játssza a catzique a pikétet! Ah, önök letörülték az ügyetlen
81 13, I | ágy fejénél ül Katalin.~– Ah! Uram Isten! – ordít fel
|