Rész, Fezejet
1 1, I | jött reá szemközt, s azt mondta, hogy minden rendben van.~
2 1, II | vagyunk egyenlők, polgártárs – mondta neki nyugodt hangon. – Mert
3 1, II | karjára volt kötve, s azt mondta, hogy itt egy percre ki
4 1, III | Ne menjünk a főlépcsőn – mondta neki –, ott minden cselédet
5 1, IV | odaülteté a saját helyére, s azt mondta neki, hogy távolléte alatt
6 2, I | ősét.~Ezt egy harmadik úr mondta, aki a diagonalis padon
7 2, I | mindenki idehaza.~Erre azt mondta az alispán, hogy:~„Kisztihand.”~–
8 2, I | hogy „audiát!” Az ilyennek mondta azt Cziráky, hogy „sohase
9 2, II | egyszeri cigány, aki azt mondta, hogy elveszi a grófkisasszonyt.
10 2, II | egyszeri paraszt, aki azt mondta, hogy „bárcsak én írni tudnék,
11 2, III | egyszeri professzor azt mondta a tanítványainak, hogy ő
12 3, I | leányt megszólítá Marie-nak mondta.~Ebéd után elhagyták a termet,
13 3, I | E megjegyzéseit tollba mondta Marie-nak, ki azokat finom
14 3, III | Szegény leány! Még azt mondta, hogy ő boldog! Ebből állt
15 3, III | lehet csodálni, ha Marie azt mondta, hogy éppen nem fázik, s
16 3, IV | úr veszélyes beteg~– Ki mondta? Henry! – kérdé a gróf térdére
17 3, IV | a bárónő komornyikja azt mondta neki, hogy tessék egy kicsit
18 3, IV | a küszöbén megállt, azt mondta Lajosnak:~– Nézze csak,
19 4, I | biz az, kegyelmes uram – mondta a koldus –, nézze csak,
20 4, I | leveleket is mindig Marie-nak mondta tollba a gróf, s ő csak
21 4, I | küldetést elvállalta, azt mondta magában: „egy év múlva célnál
22 4, II | nem a közel hozott fantom mondta ki, hanem egy élő tünemény,
23 4, III | holdfogyatkozás végét – mondta Lajosnak. – Szép, nagyon
24 4, V | mint ő.~Vavel Lajos azt mondta rá:~– Az vagy már régen,
25 4, V | keserű gyógyszert, s azt mondta rá, hogy igen jó!~Este alig
26 5, I | sem sikerült. – Henry azt mondta, hogy az úr dolgozik, be
27 5, III | jól fölfegyverezve. Azt mondta: eh mit? gyávák azok: egy
28 5, III | sétálni az erdőkerülő, azt mondta volna: „Aha! a gróf úr megint
29 5, III | egy nőt, akiről még nem mondta el senki, hogy milyennek
30 5, V | ennyire képes. Ekkor ezt mondta neki Vavel gróf:~– „Madame!”
31 5, VI | váracsot. Hanem azért azt mondta neki a kertész, hogy mind
32 6, I | guta.~S azt olyan flegmával mondta, mintha csak elrontott pástétomról
33 6, I | a félelemidéző arcot.~S mondta előtte halkan, kenetteljes
34 6, II | a bárónő udvarába. Azt mondta, hogy ott nem maradna az
35 7, II | a másik még a nevét sem mondta meg. A harc alatt az erények
36 7, III | nem tudom. Mert nekem nem mondta. Hanem, hogy ön tudja ezt
37 7, IV | Mikor?~– Hát ezt neked nem mondta el! Milyen ember!~Erre az
38 7, VII | volt, s aztán nekem azt mondta: „chère maman!” s én önnek: „
39 7, VIII| Csináljunk egy tréfát Lajosnak – mondta Katalin –, vigyük el a csónakját.
40 7, VIII| inasával, – Marie-nak azt mondta, hogy a hintajáról és lováról
41 7, VIII| forma hangokat, s Lajos azt mondta neki, hogy a pávák tesznek
42 7, VIII| megtetszett neki, hogy azt mondta, hogy ő azt megtanulja.
43 7, VIII| Marie megkóstolta azt, s azt mondta, hogy ő mindennap hajdúkását
44 7, VIII| ezt ki festi?” – Katalin mondta, hogy ez az ő saját műve. „
45 8, I | volna”. Mert akkor meg azt mondta az „akadályozó”, hogy nem
46 8, I | aztán az „akadályozó” azt mondta, hogy elébb a posztónak
47 8, I | nyugtalankodó” erre azt mondta, hogy majd gondoskodik ő
48 8, I | De az „akadályozó” azt mondta, hogy azt nem szabad használni,
49 8, II | zászlójukra.~Szavakkal nem mondta azt, hanem amint azt látta,
50 8, II | Meglephetnők őt a táborban – mondta Katalinnak – ha olyan közel
51 8, III | Laci volt az.~Ő maga nem mondta meg a nevét elfogóinak.~–
52 8, III | elfogóinak.~– Jer utánam – mondta Vavel a rejtélyes cimborának,
53 8, III | felismerés pillanatában azt mondta róla: „Ez az én jegyesem”.
54 8, III | Az a másik nagy úr azt mondta: használj erőszakot; ha
55 9, I | Richard, akinek ön egykor azt mondta: „Hálát fogok ön iránt érezni,
56 9, I | kézzel könyörgött.~– Ejh – mondta Cambray –, mit tartozom
57 9, II | te leányod! Aki neked ezt mondta, átkozottul hazudott.~Katalin
58 9, II | Szomorún sóhajta fel:~– Aki ezt mondta nekem, az nem hazudik.~–
59 9, II | vissza magát:~– Aki ezt mondta nekem, az Cambray…~– Cambray? –
60 9, III | úton. Aki találkozott vele, mondta magában: de csinos kis menyecske!~
61 9, III | eylaui bivouactüzénél azt mondta a sült csicsókájába markoló
62 9, III | száz jó lovast; Katalin azt mondta neki, hogy kétszázat vigyen
63 10, II | aztán az a csontlovag azt mondta neki: itthon vagyunk! s
64 10, III | Vienne magyar juhászkutya – mondta De Fervlans –, ami idő jártával
65 10, V | avanti!”~Hanem a nádas azt mondta nekik: „piano!”~Egyszerre
66 10, VI | felnyitotta a száját, s azt mondta:~– Ihatnám!~Katalin sietett
67 11, III | a közelben ágyúznak, azt mondta a doktornak, hogy nem kell
68 11, IV | felett, az öcs Ferenc azt mondta: „Bátyám, én most ide állok
69 11, IV | viszed el franciának!” – mondta Tisza Péter, s azzal megnyálazva
70 11, IV | a bosszantásokra, s nem mondta el senkinek, hogy mi történt
71 11, IV | percben jött egy golyó, s azt mondta neki: utolsó óra! A kapitány
72 11, V | akarta fizetni a pénzt, azt mondta: nem kell neki, csak úgy
73 11, V | rémület lavinájának.~S ha mondta neki azt a csúfszót Sámsonverő,
74 12, I | bizony bennrekedtek.~– Ki mondta önnek, hogy ő hercegasszony? –
75 12, I | rájövök arra is, hogy ki mondta. De hadd tartsak rendet.
76 12, I | a haditörvényszék, s azt mondta ki, hogy nem tehetett másképp.~–
77 12, I | fiú meg van bolondulva – mondta a tábornok. – De nem csoda.
78 12, II | II.~– Minden megvan – mondta Mátyás mester Vavelnek,
79 12, II | egyenruha fölé: senki se mondta volna, hogy nem francia
80 13, I | bosszú lesz.~– Nagyon édes – mondta Vavel, megcsókolva a delnő
|