Rész, Fezejet
1 1, I | tekinteni.~– Nyújtsa ön a kezét. Ön nagyobb hőstettre szánja
2 1, II | barátságosan megrázta az ifjú úr kezét.~– Adieu! Ha megbántottam,
3 1, III | megszorította mind a két kezét: szemei teli voltak könnyel;
4 1, III | önnel szót váltani.~S azzal kezét karja alá dugva, átvezette
5 1, III | Cambray úrra, s azzal mindkét kezét feléje nyújtá, megfosztva
6 1, III | ajándékot, megcsókolta a grófnő kezét; azután a kis Amélie arcát,
7 1, III | kezével megfogta Cambray úr kezét, háromszor felemelte s háromszor
8 1, III | szólt Cambray, két összetett kezét térdei közé szorítva –,
9 1, IV | Fervlans, kezébe véve a grófnő kezét, s annak a rózsaszín tenyerébe
10 3, I | odanyújtja fehér glaszékesztyűs kezét, s levezeti a lánykát a
11 3, I | megérinté az ajkaival a kezét és a homlokát a leánynak.~
12 3, II | Marie járni tanult, az ő kezét fogva.~Előre örül már ennek
13 3, II | alattomban megszúrta Lajos kezét.~– Mit csinálsz? – kérdé
14 3, II | Lajos meglepetve emelte föl kezét.~– Nos? Meg akarsz verni? –
15 3, II | nekem is az – monda, és kezét nyújtá a leánynak.~– Ah,
16 3, II | hasztalan akarta megóvni kezét, hogy csókjaival el ne halmozza;
17 3, IV | Marie összekulcsolta a két kezét könyörgésre, úgy emelte
18 3, IV | gróf azonban kirántotta kezét az orvoséból, s haragosan
19 3, IV | nem távozott mellőle, s a kezét ott tartá a homlokán a betegnek.~–
20 3, IV | megszorítá az öreg cseléd kezét. Mire az térdre borult előtte,
21 3, IV | egyszerre a szívem.~S megfogva a kezét, odaszorítá azt kebléhez,
22 4, II | de Marie szájára tette a kezét, s aztán megint belenézett
23 4, II | visszatiltó mozdulattal, annak a kezét ragadta meg, és megszorítá,
24 4, II | türelemmel bánik vele. Megfogja a kezét a kis szörnyetegnek, az
25 4, III | báróné nevetett, és aközben kezét nyújtva, bocsánatot kért
26 4, III | szónál önkéntelenül nyújtá kezét a báróné elé, amit annak
27 4, III | utánozhatatlan gráciával nyújtá kezét a grófnak. Vavel gróf búcsút
28 4, V | kezébe fogta gyöngéden Marie kezét.~– Hátha én vissza tudnám
29 4, V | ajándékért. De mind a két kezét odanyújtá neki, s megszorítá
30 5, I | az lesz, hogy megkérik a kezét; – kosarat kell adni, –
31 5, III | Aztán hirtelen megkapta a kezét, s azt súgá fülébe:~– Nem
32 5, III | kifejezésével arcán ragadá meg Lajos kezét.~– Nem! Azt én nem engedem
33 5, III | hirtelen a szájához kapta kezét, mintha egy indulófélben
34 5, III | magát Vavel keblére, két kezét esdeklően emelve felé.~–
35 5, III | minthogy a hölgy mind a két kezét Vavel gróf karja körül összekulcsoltan
36 5, III | Vavel odanyújtá neki a kezét.~Katalin ismét arca elé
37 5, V | kalimpázott, másik kezével a leány kezét fogta meg. A levél mind
38 5, V | kerülve, megragadá a férfi kezét, s szólt egész szíve teljességéből:~–
39 5, V | ostobaságot teszek, s akinek a kezét megcsókolhassam, ha megfenyített.
40 5, V | leány magához vonta a férfi kezét, s utánasóhajtá:~– Tűrjünk
41 6, I | Lajos felemelte a beteg kezét, s üterét vizsgálta.~– Nagyobb
42 6, I | vonhatta közelebb Lajos kezét, de a fejét még oda tudta
43 7, I | megszorongatva szíves házigazdája kezét.~– Remélem, hogy kedvezőbb
44 7, II | önkénytelenül tartá maga elé két kezét. A napsugárhoz már hozzászokott
45 7, II | trónjáról, s megfogta Lajos kezét.~– Mit akarsz? – kérdezé
46 7, III | leánykérőbe jöttem. Magának a kezét kérem egy derék, szép, magához
47 7, III | a szép hölgy mind a két kezét nyújtá Bernát úrnak, amit
48 7, IV | ketten a lépcsőn, egymás kezét fogva, a kastély udvarára.~
49 7, IV | képes.~Messziről nyújtá szép kezét Lajos elé, s meleg hangon
50 7, IV | leeresztve két összetett kezét, szempillái félig takarták
51 7, IV | Katalin megfogta a lány két kezét, s arcába nézett annak hosszasan,
52 7, IV | hálateljesen szorongatá násznagya kezét.~Mikor aztán a két leány
53 7, IV | szólt nevetve Katalin, s kezét nyújtá a pamlagja támlányára
54 7, IV | nagy érdekelten Lajost, két kezét megfogták, vállaira dűltek,
55 7, VIII| s ijedten kapta vissza a kezét, mikor az ujjai alatt megszólaltak
56 9, I | valamit, úgy altassa el; – aki kezét az ő kezébe téve, mondja
57 9, I | aztán megragadja a leány kezét, s azt mondja neki: „Fussunk!
58 9, I | Katalin csak leejté a két kezét az ölébe ez ostorozás után.~
59 9, I | szánta meg, és megfogta a kezét.~– Madame. Ön még nem hajtotta
60 9, II | rá a nő, s megragadta a kezét a távozni akarónak. – Neked
61 9, II | leány odalépett hozzá, és kezét nyújtá neki, és aztán nemes
62 9, III | kiálta Vavel, s önkénytelenül kezét nyújtá a hölgy felé.~– Tehát
63 9, III | nyújtá a hölgy felé.~– Tehát kezét nyújtja ön mégis? Tehát
64 9, III | forrón megszorítá a hölgy kezét.~ ~Vavel Lajos ébredőt
65 10, II | s ismét visszaesett, de kezét rémülten tartá maga elé,
66 10, II | csendesen lefeküdt, két kezét imára kulcsolva mellén.~
67 10, V | készül hozzá, megfogta a kezét, s megkísérté ott marasztalni.~–
68 10, VI | hörgé eliszonyodva, s kezét védelemre emelte elé.~E
69 10, VI | panaszatlanul a földön, azt a kezét, mellyel az imént a sásba
70 11, III | a neve –, miután a jobb kezét elvágták, bal kezébe fogta
71 11, IV | lovuk közé, s egyik-egyik kezét fogva, úgy vágtattak el
72 12, III | megszorítani e jó hír hozójának kezét.~Az pedig még jobban igyekezett
73 12, III | kapitány.~– Nem – szólt Vavel, kezét nyújtva neki. – Egy szón
74 13, I | kötelesség a hölgyeknek kezét nyújtani, mikor azok a hintóba
75 13, I | Vavel, megcsókolva a delnő kezét. – Áldja meg önt az ég azért,
76 13, I | homlokára tette a leánynak lágy kezét, suttogva:~– Óh, ne beszélj
77 13, I | leány aztán megfogta Katalin kezét, s odavonta azt Lajos ajkaihoz,
78 13, I | Marie megfogta kettőjük kezét, s ölébe vonva, egymáshoz
79 13, I | oly erővel szorítá Katalin kezét e szavak alatt, hogy szinte
|