Rész, Fezejet
1 1, I | Diánának azt parancsolta, hogy engem meg vigyen el a gyermekbálba
2 1, I | az én eddigi szerepemet. Engem rögtön elfognának, amint
3 1, II | Nos? Mi az? Ön le akar engem szorítani a járdáról? Ön
4 1, III| nem is mondtam önnek, hogy engem hogy hínak. Lássa, milyen
5 1, III| az alfabetet ismerni; aki engem hálatelten ölelt, csókolt,
6 2, II | Hiszen mindjárt kidobnának engem a vármegyeház ablakán, ha
7 2, II | lehet tudni.~– No ez már engem pikíroz! Hát hogyan nem
8 2, II | kívánságai, amiknek teljesítésére engem kért fel. Majd az volt a
9 2, II | számára. Az ilyen dolog engem nagyon meghat. Aztán majd
10 2, II | hátha önt sem ereszti be?~– Engem? Az alispánt? A legale testimoniumot?
11 2, III| mit fog ön tenni, hogy engem ebből a várból ki ne zavarjanak,
12 3, II | mai napon, hogy taníts meg engem úszni. A tó itt van a kertünk
13 4, II | Hát akkor ne szeress engem úgy… ne olyan nagyon!… –
14 4, II | a vízlakó szörnyet, aki engem megrémített. Azt hittem,
15 4, II | Áldom az Istent, hogy engem most idehozott. Ugye Lajos,
16 4, IV | rájött a tolvajságomra, s engem elkergettek a hivatalomból,
17 4, IV | de még kötelessége is, engem, akinek a fejére díj van
18 5, III| kikocsiznék, fogadjon el engem lakásán; igen fontos beszédem
19 5, III| Akkor ön szabadított ki engem egy nagy bajból, egy merész
20 5, III| hasonlóval a tartozást.~– Engem fenyeget valami baj?~– Önt
21 5, III| odajött a házamhoz, hogy engem kiszabadítson; pedig jól
22 5, III| felabajgatása is sport. Engem mulattatni fog az a gondolat,
23 5, III| kérdé a bárónő.~– Igen.~– Engem fog magával vinni?~– Nem.~–
24 5, III| egyszerű dolog biz az, gróf úr. Engem egy sajátszerű baleset ért,
25 5, III| vérem van, mint másnak. – Engem a feleségem megcsalt, és
26 5, III| fátyolozva. – Ön nem fog engem szigorúan megítélni, ha
27 5, III| én férgemnek igaza van-e engem marni, vagy nincs?~Ez utolsó
28 5, IV | azért nem eresztettek be „engem”, mert nem volt otthon.~
29 5, V | valamit. Önök akkor, mikor engem megmentettek a haláltól,
30 5, V | árulja azt.~– De ki szeretne engem?~– Aki önt ismeri.~– Honnan
31 5, V | ismeri.~– Honnan ismerne engem valaki?~– Leveleiből. Nincs-e
32 6, I | csendesen.~… Nem lesz már, aki engem reggelenként felköltsön
33 6, I | társaságban leszek vele!” Isten engem úgy segéljen!~A szegény,
34 7, II | Isten az égben…~– Úgy az engem magához fog venni – szólt
35 7, II | akarja.~– Óh, hiszen érts meg engem – szólt Marie lágy, könyörgő
36 7, II | leszek akkor én? Ki lesz, aki engem még szeressen?~Az alispán
37 7, II | Nőt, akit szeressek, s aki engem szeressen. – Ha elmegyek:
38 7, II | tennéd? Idehoznád őt? Vagy engem őhozzá? Igen! Igen! Aztán
39 7, III| leány maradok.~– Eszerint engem kikosaraz a házából?~– Sőt
40 7, III| hogy a gróf – szeret engem?~– Azt nem tudom. Mert nekem
41 7, IV | te szemed elől zárjon el engem?~Amint azt kimondta, megbánta.
42 7, IV | a tűz-láng! – Hiszen ha engem megcsókolsz, az én arcom
43 7, VI | maradni.~– Ő nagyon szeretett engem – monda Marie. – S volt
44 7, VI | abban a diadalában, hogy engem egészen a lábainál lásson,
45 7, VII| Rosszul leszek. Ez a konyhagőz engem elszédít…~
46 7, IX | betakargatá.~– Szeretsz engem igazán?~– Nagyon szeretlek.~–
47 8, I | csatára kelni? Ne tartson ön engem bolonddá!~– Írva van. A
48 8, I | botbüntetés.~– De miért nevez ön engem Fertőszeghy Lajosnak?~–
49 8, I | titokban azzal a szóval, hogy engem veszély fenyeget, ha Marie-val
50 8, I | együtt kocsizom ki, s ő engem meg akar attól szabadítani.
51 8, III| helyet rögtön, és kövessen engem, ahová vezetem.”~– És hová
52 8, III| Azzal visszasietsz hozzám, s engem ha égen, ha földön, ha pokolban,
53 9, I | mondja, hogy itt vagyok. Ő engem látni akarna. Az influenza
54 9, II | földről.~– Hagyj el! Aki engem anyjának nevez, annak én
55 9, II | Ugye ő nem kérdezte, mikor engem ápolása alá vett, hogy minő
56 9, II | évekig ápolt, rejtegetett engem. Atyám helyett atyám volt.
57 9, II | még az utolsó szavával is engem védelmezzen, én hagyjam
58 9, II | veszítettél el, nem árultál el engem, hanem megszabadítottál;
59 9, II | abban gyászol. Helyetted engem fog szeretni, helyetted
60 10, II | Lizetthez.~– Tessék. De engem megver.~Már a folyosón érzett
61 10, II | akarsz megint? Mit kísértesz engem, lidérc?~– Kérem, Lizett –
62 10, II | ellenfurfangot. („Várj csak! Ha te engem ki akarsz játszani, majd
63 10, II | mármost haragszom rád; ha te engem oda sem bocsátasz magadhoz,
64 10, II | találtam volna alunni: akkor engem felköltesz.~Marie ledűlt
65 10, II | folytatá:~– Az én uram, aki engem ide küldött, hogy az ő kincseit,
66 10, V | ellenséget, elfelejtesz engem, s otthagysz. Nem maradok
67 10, VI | hamu. Óh, hányszor kért ő engem erre!~Azzal megcsókolgatá
68 11, IV | senkim. Ha jön a golyóbis, engem hadd találjon!” – s jött
69 12, III| rettenetes ember! Hogy mire akart engem rávenni a templomban? Csitt!
70 13, I | nyomában voltak a kémeim, s engem tudósítottak az ellenfél
71 13, I | miket végeztünk együtt, ha engem erővel el akarnának innen
72 13, I | megszabadítád ellenségeitől; de engem a kárhozattól. Óh, ha tudnád,
73 13, I | ölelted, őt csókoltad, nem engem! – Olyan igazságos voltál,
74 13, I | t eltemetve? – No, nem engem: hanem azt a rossz leányt,
75 13, I | kezemben. – Ezek itt tartanak engem.~II.~Dehogy tartották őtet
|