Rész, Fezejet
1 1, I | holnap kis comtesse-e – mondá az öregebb úr, s aztán társához
2 1, I | milyen meleg ez az ágy! – mondá a kisleány –, mintha valaki
3 1, I | Tehát még az éjjel – mondá az utóbbi.~– Ön magával
4 1, II | elő.~– Készen vagyunk – mondá az asszonyság.~A két férfi
5 1, III | Kedves kis ártatlan bohó! – mondá az öregúr. – Hát a virágokat
6 1, III | egyenesen a fogolyhoz, s azt mondá rideg, megriasztó hangon:~–
7 1, III | igazoló gyanús körülmények – mondá de Fervlans. – Mi oka volt
8 1, IV | az anyja kezében volt – mondá rá Thémire keserű öngúnnyal.~–
9 2, I | vízzel megkínált Jézus pedig mondá: elvégeztetett!” S erről
10 2, I | és úrbériséggel együtt – mondá a doktor.~– Az bizony elég
11 2, I | pedig hamiskás mosollyal mondá neki, megfenyegetve őt ujja
12 2, I | kapitális egy menyecske! – mondá az uraknak a főszolgabíró. –
13 2, II | És ami legkülönösebb – mondá a fiatal joggyakorló – az,
14 2, II | tudós Hatvani professzor mondá: „akkor sem szükség minden
15 2, III | tekintetes urat a teremben – mondá a komornyik, s erre Bernát
16 2, III | párkányához, s nyugodt hangon mondá:~– A nevem Vavel de Versay
17 3, II | tedd le azt a könyvet – mondá neki a leány. – Ennek mind
18 3, III | ilyenkor kimenni a házból! – mondá az ölébe vett kedvenc cicusnak. –
19 3, IV | zuhogott az eresz.~– No iszen – mondá a doktor a vén gazdasszonyának,
20 3, IV | legyen csendesen, gróf úr– mondá a doktor, ki hajlandó volt
21 4, II | szép verőfényes délután azt mondá Lajos Marie-nak: „menjünk
22 4, IV | keresett.~– Milyen szomorú – mondá Lajosnak.~Lajos nem vette
23 4, IV | szobájába.~Sátán Laci azt mondá neki a kezében tartott játékszerre:~–
24 4, V | Igen, én rendeltem őt ide – mondá a gróf. – Vezesse fel hozzám.~
25 4, V | jókor jött Mátyás mester – mondá a gróf.~– Hja, bizony; de
26 4, V | bámulatra nyúló ábrázattal mondá:~– Igenis; de mért veszett
27 4, V | is igaz, Mátyás mester – mondá a gróf jámborul –, hanem
28 5, III | valaki.~– Hát ez ki lehet? – mondá magában, s sietett az ajtót
29 5, III | Ne menjünk be a házba – mondá a bárónő –, itt a parkban
30 5, III | többet is kell róla tudni – mondá Katalin, a vizsgálóbíró
31 5, III | odább költöző vendég, azt mondá: „Íme, én megtartottam ígéretemet,
32 5, III | mind a két ellenfél azt mondá: megölöm őt. És mind a kettő
33 5, III | udvarra gördült. A gróf azt mondá Henrynek, hogy hajtson az
34 5, III | meg magát a gróf előtt, mondá:~– Gróf úr, íme fogadja
35 5, V | Marie tikkadt lélegzettel mondá e szókat a kertészlegénynek:~–
36 5, VI | perbe az Istennel!~– Igaz – mondá rá Lajos; s még aznap ötszáz
37 6, I | kitömetjük? Henry ért hozzá – mondá Lajos.~– Oh, azt nem engedem.
38 7, I | találkozni fogunk az életben – mondá megszorongatva szíves házigazdája
39 7, I | megfelelő kegyetlen pátosszal mondá, szemeit és fenyegető ujjait
40 7, I | fogom magamat tartani – mondá Vavel, komoly ábrázattal.~
41 7, II | félretekintve Vavel Lajosra, azt mondá neki:~– Kár volna „ez” tinektek,
42 7, IV | Aztán komolyabb hangon mondá Lajosnak. – Meglehet ön
43 7, VI | diplomata veszett el! – mondá az alispán.)~Ezzel aztán
44 7, VIII| világítva. Az ott az étterem! – mondá Marie; az urak bizonyosan
45 8, III | amíg azt meg nem kapom” – mondá a dobverő hős a generálisok
46 8, III | fogtak.~Vavel ráismert, s azt mondá: „Bocsássátok: ez az én
47 8, III | tartalmát.~Ahogy Barthelmy Léon mondá: a háborúban a becsületszabályok
48 8, III | menet.~– Minden meglesz – mondá Sátán Laci, elhagyva a kunyhót,
49 9, I | utánajött Jocrisse, akkor azt mondá neki:~– Amit válaszolni
50 9, I | a park kéjlakába, s azt mondá inasának, hogy senkit se
51 9, I | pedig kegyetlen hidegen mondá:~– Igenis, Madame, nem tetteti
52 9, II | haldokolva is nemes ember! Azt mondá: nem akarom, hogy én ültessem
53 9, II | a rejtegető kezet, s azt mondá a nőnek:~– Erre a levélre
54 9, III | vagyok.~– Derék ember! – mondá Lajos. Még a kémkedésnek
55 9, III | őrtűzhöz visszatérve, azt mondá a szolgálattevő főhadnagynak,
56 9, III | fogadták a közeledőt.~„Aha!” – mondá magában Lajos. – „Az én
57 10, II | éjszakát eltölthetném? – mondá Marie.~A fiú habozva nézett
58 10, II | Ekkor a betörő e nevet mondá ki:~„Botta Zsófia.”~Erre,
59 10, III | oldala.~– Nem rossz bor! – mondá a jövevény, kihörpentve
60 10, V | hátrafordult, s csendes hangon mondá Lajosnak:~– De Fervlans
61 11, III | eltegyétek a kenyérnek – mondá Baráth István a bajtársainak –,
62 11, IV | sürgette a nádor.~– Minek az? – mondá a tábornok – majd rendelkezik
63 11, IV | harangoztak: jókor jövünk – mondá Csizmadia Péter.~Ekkor elkezdtek
64 11, IV | Napóleonhoz utaztában, azt mondá Dömölkön házigazdájának,
65 11, V | dandár élére állva, azt mondá vitézeinek:~– Ma visszanyerjük
66 11, V | a kitörült sorok:~„S azt mondá, hogy a nemesi felkelő sereget
67 12, II | meg.~– Ah, hisz ez bor! – mondá meglepetten az ízlelés után
68 12, II | lótej?~A volón pedig azt mondá az úrnőnek, a kulacsát visszavéve,
69 12, II | szép tabló, asszonyom? – mondá Vavel gróf. – Beillenék
70 12, III | mindenbe beléegyezett! – mondá a kapitány sietségtől és
71 12, III | homlokát, s kedvetlenül mondá:~– Még abból nem következik,
72 13, I | kihajolt a hintó ablakán, s azt mondá Vavelnek:~– De most mégis
73 13, I | felöltöztetni; az orvos azt mondá, hogy meg kell tenni a kívánságát.~
74 13, I | tartották őtet itten!~Jól mondá az alispán: „Nem való tinektek,
|