Rész, Fezejet
1 1, I | megfordul, s visszamegy. Azután megint előjön. Ugyan különös időt
2 1, I | voltak elégedve. A térképet megint összehajtogatták, s azt
3 1, I | üti a tenyerével.~Azután megint oly csend támad, mint mikor
4 1, I | Felváltja egy közeledő, s megint eltávozó kocsi zörgése.~
5 1, IV | cinkostársuk által: az a kocsiról megint levette a hamis számot,
6 1, IV | egészet elöl kell kezdeni megint, mégpedig nagyon messziről.
7 1, IV | rövid időn bekövetkezik (ezt megint úgy gondolta hozzá), engemet
8 2, I | utolsó hely”.~„Audiát” aztán megint lehúzta a fejét a válla
9 2, I | toalettet csinálni. Az ebédnél megint találkozunk.~Azzal gyermeteg
10 2, II | kötélen felvontatja valaki, s megint kiadja nekik a rendeletet.
11 2, III| mamusszal.~A tekintetes úr megint egyedül maradt, s várta,
12 2, III| dödörgést hall az ajtajában. Megint a patvarista beszél a hajdúval.~–
13 3, II | hangon csicseregni. Ami aztán megint annyira megtetszett a leánynak,
14 3, II | ujjával a bőrkerevetre, s megint visszavitte ajkához az ujja
15 3, II | most hová akarsz sietni megint? Nem tudod, hogy ma nem
16 3, III| arattak, – egyszer aztán megint más jutott eszébe a Fertőnek:
17 3, III| méltóságát, s vetések, tanyák megint eltűntek a zöld hullámtükör
18 3, III| volt lefekünni. Félt, hogy megint borzasztókat fog álmodni.
19 3, III| ön öli meg a grófot.~– Az megint igaz.~– Aztán ön nem tesz
20 3, IV | úgy jöhetne el a hintóval megint.~– Az nem lehet.~– De hát
21 3, IV | nem is vállalkoznék erre. Megint csak ő kérdezett.~– Doktor
22 3, IV | de abban a pillanatban megint felszökött, s mint a bőszült
23 3, IV | dörmögé a beteg, s e szónál megint végigfutott testén a borzongás,
24 4, I | ablakából.~Egyszer, mikor megint arra kocsizik, a pártfogolt
25 4, I | történt:~Egy napon Vavel gróf megint levelet kapott Katalin bárónőtől. (
26 4, II | szájára tette a kezét, s aztán megint belenézett a távcsőbe. Az
27 4, II | látni.~És azután lassanként megint kiderült, örvendő mosolyra
28 4, II | csak úgy. – És aztán holnap megint hozzáfogunk az úszáshoz.
29 4, V | betörni nem lehetett. Azután megint, ha egy gombot megnyomtak
30 4, V | örülök, mikor fölébredek megint. S aztán úgy alkuszom az
31 4, V | az oszlop tövében, akkor megint szabad léssz.~A másik percben
32 5, I | egyenlítve.~Másnap azonban megint átlovagolt a Névtelen Várhoz
33 5, I | nyolc órakor az ágyba?~S megint ott hagyta a látogatójegyét.~
34 5, I | mennek haza.~Másnap aztán megint jó barátságban vannak: dragonyosok
35 5, III| az ajkába harapott. Már megint föléje került ez a nő. Arra
36 5, III| megnyugodott benne.~Ma úgyis megint olyan napja volt, hogy ha
37 5, III| mondta volna: „Aha! a gróf úr megint az öregasszonyt hozta ki
38 5, III| feltárt rejtélye; – aztán megint álom lesz minden, s az üdv
39 5, III| álom lesz minden, s az üdv megint rejtéllyé válik.~Szótlanok
40 5, III| meglassíták a lépést, és aztán megint ügettek sebesebben. Nem
41 5, IV | hoztam a Névtelen Várból. Megint azt izenik vissza, hogy
42 6, II | konyhába Lizettnek, s Lizettől megint lehozni, s kiadni, amit
43 7, I | meghaltak. Látja-e? Kilenc! Megint kilenc! Valamennyi négyszegletű
44 7, II | kétfelé. Három nap múlva megint eljutottak a zászlóaljukhoz,
45 7, V | tél, egy tavasz, egy nyár, megint egy ősz, megint egy tél.
46 7, V | egy nyár, megint egy ősz, megint egy tél. És ti mégsem lettetek
47 7, VI | csak maradj! Majd hogy megint meggyújtsd az arcát! Csak
48 7, VI | mi módon lehet e függönyt megint felgördíteni, s te itt halnál
49 7, VI | felgördíté az ércfüggönyt megint.~
50 8, III| cselszövényt font az enyémnél megint, s regényes hajlamok pókszálaival
51 8, III| keresztülvándorolni, s aztán megint feltámadni.~– Kelj fel már,
52 9, I | Néhány perc múlva az inas megint visszajött.~– Az idegen
53 9, I | ártatlan volt!~– De most már megint azzá lett, Madame!~– Milyen
54 9, III| menyasszonyom küldi nekem megint a drága sok minden körömfaladékot.
55 10, II | rivallt elő:~– Mit akarsz megint? Mit kísértesz engem, lidérc?~–
56 10, IV | marad idejük. De Fervlans megint ott volt csapatjával, ahol
57 10, IV | mind lehúzódik a víz alá megint, az indák összekunkorodnak,
58 10, VI | hugám!~Arra a sebesült megint le akarta tenni a fejét
59 10, VI | fejét a fűbe, s kedve volt megint halottnak lenni egy kicsinyt.~
60 11, II | dobrokai halomig, s ott megint hadrendbe álltak.~Egy hadnagy,
61 11, III| Azzal az alabárddal. Azután megint átugrott az árkon. Háromszor
62 11, III| az egész ezredben; onnan megint a többi felkelőseregre.~„
63 11, III| láttunk kenyeret, s Győrig megint nem látunk, s meglehet,
64 11, IV | alkalmazzuk a mienket.~Amiben megint tökéletes igaza volt.~Tehát
65 11, IV | zászlót.~Itt a tegnapi jelenet megint megismétlődött a két testvérrel.
66 11, IV | is szerzett neki, amire megint felüljön.~Clementis és Gyurikovics
67 11, IV | lovával, fegyverével aztán megint folytatta a harcot, míg
68 11, IV | van már; de egy ellenfél megint lehull, s most már egyenlő
69 11, VII| Balatonig lemenni, s onnan megint felkerülni a Dunához. Egy
70 12, II | mikor ez a cikk olyan olcsó, megint visszaesnek bele.~– Ah!
71 13, I | már, hogy a két úrhölgyet megint fedezet alá veheti. A győri
72 13, I | Minő ismerős szobácska ez!~Megint a Névtelen Vár-i hajadon
73 13, I | fehér kagylókból.~Azután megint eltűnt a tóba.~*~Ha azt
|