Rész, Fezejet
1 1, I | alacsonyabb férfi. – Azt tudja, hogy anyja grófné és palotája
2 1, I | magasabbik.~– Hát a Diána tudja.~– Kicsoda az a Diána?~–
3 1, I | aki még az anyja nevét sem tudja.~– Azt elhiszem, hogy nem
4 1, I | Azt elhiszem, hogy nem tudja, hanem ha tart az anyja
5 1, I | mindvalamennyinek a nevét tudja. Ismerem a párizsi gyerekeket.~–
6 1, I | vihetjük a szállásunkra; hiszen tudja ön!~– Eh! Egy jó ötletem
7 1, I | tovább nem maradhatunk. Tudja ön, mi történt a herceggel?~–
8 1, I | nagyobb összeget is. Ön tudja, hogy mi forog kockán. A
9 1, I | esztendős még! Aztán ki tudja, meddig tarthat ez az elátkozott
10 1, II | eltévedt a mamájától, s nem tudja sem az utcát, sem a házszámot;
11 1, II | Csupáncsak le akarják festeni. Tudja, a szépsége végett.~Azzal
12 1, III| Palais des Narcisses-ban! Tudja ön, hol van az?~– Híréből
13 1, III| sem tudom.~– Azt ön jól tudja. „Tanúnk” tudósítása így
14 1, IV | hajtani.~A negyedik már azt is tudja, hogy Fulton e találmányát
15 1, IV | Kezére fogunk játszani. Azt tudja ön, hogy a mi kezeink Európa
16 1, IV | Ha ön nem tudná még, majd tudja a bérkocsis. Ott útnakvaló
17 2, I | s ámbár a derék úr úgy tudja a szónoklatát, mint a karikacsapás,
18 2, I | méltóságodnak a nevével.~– Hát tudja mit? Inkább, hogysem egymást
19 2, II | akinek a nyelve bezzeg ki tudja mondani az ő nevét, még
20 2, II | aki azt, amit ő írt, el tudja olvasni, de erre mifelénk
21 2, II | A tekintetes főbíró úr tudja az esetet: a Rakoncza Jutka;
22 2, III| forduljon meg a konyhában, s tudja meg, hogy mit főznek.~A
23 2, III| mindent tud, hát ezt hogy nem tudja?~– Nem értem az alkalmazást –
24 2, III| hangjait ismerte fel.~– Tudja, mi lesz ma itt az ebéd? –
25 3, I | volna.~A férfi csak azt tudja neki tanítani, amit maga
26 3, I | kedvencét, Robinson Crusoe-t, ki tudja hányadszor. Ez még nem volt
27 3, I | mellette a fegyverei.~Ezt onnan tudja meg a leány, hogy a bőrpamlag
28 3, II | monda Lajos.~Ez a leány nem tudja, hogy mire való a pénz?
29 3, IV | ruháit, s ha megéhezik, ki tudja mondani ezt a szót: „hám-hám”.
30 4, I | levélben ez állt:~„Uram! Ön jól tudja, hogy az ön védencének az
31 4, IV | ezt már minden kontár ki tudja nyitni. Egyedül az olyan
32 4, V | pozitív alapokon épült.~– Hát tudja azt a nagyságos úr, hogy
33 4, V | csakhogy annál hamarább ott tudja őt a szobájában. Az pedig
34 5, I | ahol katonák vannak, mert tudja előre, hogy ha a katona
35 5, II | házakat fog felpörkölni.~– Tudja mit, bárónő? Hogy ne tehessen
36 5, III| férfiak leghiúbbak.~– Ki tudja, hátha nem voltam mindig
37 5, III| teremtést kárhoztassam, ki tudja mennyi hónapon keresztül,
38 5, III| Várjon ön egy pillanatig. Tudja meg hát az utolsó gondolatomat
39 5, III| amit a szívem érzett.~– Tudja ön, hogy mit tett ezáltal?~–
40 5, III| csónakomig egyedül is. Senki sem tudja a kastélyban eltávozásomat;
41 5, V | Azt hitte, hogy azalatt el tudja csillapítani annyira indulatait,
42 5, V | más lelkének titkait ki tudja találni?~De hátha látott
43 5, V | egyetlen embernek a fején, aki tudja, hogy vagyok a világon.~–
44 6, I | már egy madár halálát sem tudja magának megbocsátani!~–
45 6, I | az egeket, a csillagokat, tudja, hol kell őt keresni. Ön
46 6, II | az ember éjjel-nappal nem tudja, hogy lakik-e még valaki
47 6, II | egy mély kedélyű férfi át tudja ölelni hűséges szeretőjét,
48 7, I | elkezdett adomájának a végét nem tudja előre elmondani. Aztán pontban
49 7, II | látogatókat a kis gyermek-inas nem tudja elutasítani, berontanak
50 7, II | legyen a legkedvesebb.~– Ön tudja, hová kérem, hogy menjen
51 7, III| nem mondta. Hanem, hogy ön tudja ezt jól: azt hiszem. S hogy
52 7, IV | idomítanék belőlök.~– De hát hogy tudja ezt a gróf úr?~– Magától
53 7, VII| úrhölgy. Ön bizonyosan az.~– Tudja ön, hogy én Vavel grófnak
54 7, VII| Henryje szobáját mégsem tudja ön elhagyni.~– Mert már
55 7, VII| gond. Aztán majd egyszer – tudja ön, Madame, ha önnek is
56 8, III| főúrnak, s ott, mint ön tudja, Barthelmy Léon gróf név
57 8, III| nevezetes hivatás vár. – Ön tudja talán már, hogy a császár
58 8, III| Ki lesz az? Még senki sem tudja. Valaki, aki uralkodói koronát
59 9, I | Amélie”, a kis Amnélie képe.~Tudja ön, Madame, abból a korból,
60 9, I | okát adom egymás után. Nem tudja ön, Madame, hogy mit hozott
61 9, I | ez az ön vezeklése! Ön tudja legjobban, hová lehet őt
62 9, I | ne találjanak: s ha nem tudja, az ön dolga azt kitalálni. –
63 9, I | magával veszedelmét, s nem tudja, hogy ez a halál. Én már
64 9, II | szállong, amiről senki sem tudja, honnan jön, és hová megy, –
65 10, II | az ide tör hozzá, meg ne tudja az ő dögvészes fekhelyét
66 10, II | Névtelen Vártól, mint aki jól tudja, hogy ide sohasem fog visszatérni
67 10, IV | menjen bele a pocsétába, s tudja meg, hogy milyen mély.~A
68 10, VI | veszélyeztetett helyről: ő tudja, hogy hova lett az a leány,
69 11, V | kínált annak, aki őt le tudja gyűrni. A mi nemes legényünk
70 12, I | szükségeseket összevásárolni. Ön tudja, hogy mit kell beszerezni.
71 13, I | el nem mondhatunk, sohase tudja meg azokat senki.~Nehéz
72 13, I | nem tenni, hogy senki se tudja, hová lett!~Hanem amint
|