Rész,  Fezejet

 1     1,  II  |       kétszerkettőt mondani: én is mindig úgy teszek, s mire a hétszerhéthez
 2     1,  III |            akar-e ön megölni? Este mindig nagyon félek. Jöjjön ide,
 3     1,  III |             ahányszor felébredtem, mindig megcsókoltam.~– Önnek fogom
 4     1,  III |          nem is Cambray-nak hívták mindig. Hanem ezt hagyjuk el most. –
 5     1,  III |       fekete kesztyűivel, amik még mindig szarvasbőrbűl voltak.~Alig
 6     1,  IV  |            földteke, egyik oldalát mindig süti a nap.~A Palais des
 7     2,  I   |              Megvallom, megvallom (mindig benevolumon kezdte), ami
 8     2,  I   |       azért, amit én mondok, mégis mindig igaz. Hát azt mondják, hogy
 9     2,  I   |          felőle, hogy dikciója még mindig benne van. A négylovas hintó
10     2,  II  |          meri valaki megszólítani. Mindig fehér glaszé kesztyűt hord
11     2,  II  |             a küldöncné visszakéri mindig a levelet. A pecsét a levelen
12     2,  II  |         van annak a dámának a képe mindig lefátyolozva, minthogy –
13     2,  II  |       bárónőtől úgy játszani, hogy mindig ő veszítsen, s a vendég
14     3,  I   |           a kereveten. Csakhogy az mindig oly későn jön be, és oly
15     3,  I   |          mint a katona a táborban, mindig felöltözötten alszik; mellette
16     3,  II  |           tavaly, meg azelőtt, meg mindig, az idén már nem az? Már
17     3,  II  |            hogy születésem ünnepén mindig szabad volt „egy” kívánságomat
18     3,  II  |         Talán tudod is, ki?~– S ez mindig megtörtént.~– Meg. Pedig
19     3,  II  |            hoztál nekem kintornát. Mindig megtetted a kívánságomat.
20     3,  II  |       megtetted a kívánságomat. De mindig meg is csaltál mellette.
21     3,  II  |           s nagyon korán eltávozol mindig.~Az ifjú végigsimítá homlokát
22     3,  II  |     kiszolgált katona?~– Eredj, te mindig ostobának teszed magadat,
23     3,  IV  |            Arca lefátyolozva, mint mindig; termete arannyal áttört
24     3,  IV  |          Ismét megtelt a hold: még mindig meleg volt, a tó szélén
25     4,  I   |     illusztráló háromláb!). A gróf mindig készen tartá a félforintos
26     4,  I   |         bárónőhöz írt leveleket is mindig Marie-nak mondta tollba
27     4,  I   |      megcsalta, s aztán évrül évre mindig jobban át kezdte látni,
28     4,  III |             szólt a bárónő, ki még mindig a lehető legegyszerűbb toalettben
29     4,  IV  |           Azokat a leveleket, mint mindig, Marie-nak diktálta; saját
30     4,  IV  |     lefekvés előtt szobája ajtaját mindig bezárja kulccsal.~Most az
31     4,  IV  |            pedig bolond ember, aki mindig fecseg. De azért nem szükség
32     4,  IV  |         csak egy bolondsága van, s mindig arról fecseg. Megérti ő
33     4,  IV  |        körül; gyerekkoromtul fogva mindig csúfság tárgya voltam. Az
34     4,  IV  |        volt. Amióta eszemet tudom, mindig a tömlöcben ült. Egypárszor
35     4,  IV  |          zsivány legyen belőle. De mindig kifirtatták a szomszédok,
36     4,  V   |            vonása izgékony volt, s mindig valami olyan indulatot fejezett
37     4,  V   | tökéletesen érti a maga dolgát, de mindig a hadvezérek dolgairól beszél;
38     4,  V   |         valami, amitől félni kell. Mindig nyitott ajtónál háltam. –
39     5,  I   |             A veszély rá nézve még mindig létezik.~Vavel Lajos, mint
40     5,  I   |             pusztázó szegénylegény mindig volt a Duna–Tisza között,
41     5,  I   |     azoknak ártalmatlanná tételére mindig elég volt a patriarkális
42     5,  I   |     Vavelnek, aki, mint tudva van, mindig otthon volt.~Lajos ezt olvasá
43     5,  I   |        szabdalt pofákkal ugyan, de mindig a maguk lábán mennek haza.~
44     5,  III |            tudja, hátha nem voltam mindig ilyen kontemplatív remete;
45     5,  III |           úton. Hiszen úgy szokták mindig. A két fekete megszokott
46     5,  III |          senki, mert a világ előtt mindig le van fátyolozva. – Ön
47     5,  III |          bámult a semmibe – és még mindig ott látta őt.~
48     5,  IV  |     cselédsége láttára otthon volt mindig a kastélyában, s igazi apácai
49     5,  V   |          Csodálatos észjárás!~– Én mindig erről álmodtam; tehát igaz!~
50     5,  VI  |      nagyon vigyázni kell, mert az mindig kiszabadulásról gondolkozik.~
51     6,  I   |      kedves is, csak azt gondolnám mindig: az az elmúlt volt az igazi.~
52     6,  I   |          nem tudhatja, hogy lesz-e mindig imakönyv a közelében!~–
53     6,  II  |          anya,~Kinek katona a fia,~Mindig van annak halottja.~Éjjel-nappal
54     7,  II  |          fia kenyeret kért: „te is mindig olyat kérsz, ami nincs.”~–
55     7,  II  |       világon több, mint én. Mikor mindig rólam gondolkozol, akkor
56     7,  IV  |            közelgő harctól? Amiért mindig imádkozott. Amiről ébren
57     7,  IV  |         gyorsan.~– Ejh, hát ti még mindig bárónőnek, grófnak nevezitek
58     7,  V   |           elbámulva. – Hisz én önt mindig a protestáns templomba láttam
59     7,  V   |          Erőszakolta a mosolyt még mindig halavány arcára. Összeborzongott.
60     7,  VII |           csak vetem a kártyát. Ez mindig más meg más. Kétszer egyformán
61     7,  VII |            Most már felállt.~– Még mindig a régi… – dörmögé elégülten. –
62     7,  VIII|            lepjük meg vele Lajost.~Mindig csak Lajoshoz tért vissza
63     7,  VIII|         lelkészt; azok védelmeztek mindig. – Hát most az a távcső
64     7,  IX  |            nőszívben a vesztes fél mindig újra kezdi. Reszketett a
65     8,  II  |       hölgyet együtt találta, mint mindig. Mikor azon kezdé, hogy
66    10,  II  |             S azzal útjára ment.~– Mindig ilyen volt! – dörmögé magában
67    10,  II  |       tiszták, az egész szobán még mindig az a szűzi illat hatol át,
68    10,  V   | rendelkezéseimben: mert fél szemem mindig terád fog ügyelni, s lesz
69    12,  II  |           olyan mélyen, mert akkor mindig igen könnyen kiüthetik a
70    13,  I   |            Magyarországra, s azóta mindig nyomában voltak a kémeim,