Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |             Az a Diána valaki, aki önt öltözteti, nemde?~– Ellenkezőleg.
 2     1,  I  |            Diána, mért vetkőztette önt így le? – kérdezé tovább
 3     1,  I  |       szólt az öreg. – Megértettem önt. Tökéletes igaza van. Engedjen
 4     1,  I  |          jó ötletet adott.~– Értem önt.~– Mi ketten ki szoktuk
 5     1,  I  | ragaszkodik önhöz: akkor meg fogja önt szeretni; lehetetlen; hogy
 6     1,  II |        tejhordónő; az majd kimenti önt e kényszerhelyzetből, s
 7     1,  III|           öltözet volna az, amitől önt megfosztották?~– Óh! Abukir-szín
 8     1,  III|           melléklépcső, amelyen én önt egyenesen a mama budoárjába
 9     1,  III|         kenyeret.~– Figyelmeztetem önt, polgár – monda egykedvűen
10     1,  III|           Ez a múlt éjjel elhagyta önt.~– A háládatlan! – szólt
11     1,  III|           volna, most nem kínálnám önt spanyol rapé-val, hanem
12     1,  III|         cédulát kapott, melyben az önt a kitört veszélyre figyelmezteti.
13     1,  III|          gúnnyal.~– Figyelmeztetem önt a szerződésünkre, uram –
14     1,  III|          benne van. – S most kérem önt, hogy hagyjon magamra.~–
15     1,  III|            nyúlva. – Mi itt fogjuk önt felejteni, mindaddig, amíg
16     1,  IV |        ujja hegyével –, ha untatja önt ez a szerep, amit ily fényes
17     1,  IV |            a pénztáramat. Csókolja önt ezerszer, öreg barátnéja
18     2,  II |         Névtelen Várba.~– De hátha önt sem ereszti be?~– Engem?
19     3,  III|            mit akar? A gróf küldte önt?~– Óh, dehogy az küldött.
20     3,  IV |         agg nő szava-e az. – Kérem önt, siessen velem rögtön a
21     3,  IV |          pénzem sok. Megjutalmazom önt, ha kérésem teljesíti.~A
22     3,  IV |        Henry erős ember, fel fogja önt venni a vállára, s a kastélyból
23     3,  IV |         Mit keres ön itt? Ki hítta önt ide?~– Csak legyen csendesen,
24     3,  IV |           az az egy, hogy ki hozta önt ide.~– Kérem! – szólt a
25     3,  IV |            Mindent megteszek, hogy önt meg ne haragítsam.~– Elhagyni
26     3,  IV |       Marie-t.~– Ugye nem bántotta önt nagyon?~– Megérdemeltem
27     3,  IV |         kimagyarázhatlan eset, ami önt megrémítette.~– Igaz. El
28     3,  IV |   úrnőjének, s az utánajáratott az önt megfélemlítő rémnek, s elfogatta
29     4,  I  |            ami ebből a történetből önt érdekli, ez a következő:
30     4,  III|        segélyemre.~– Nem bántották önt, bárónő?~– A megkötözésen
31     4,  III|         megszabadítójától.~– Kérem önt: ne üssön zajt. Hanem menjen
32     4,  III|            olyan nagyon, mint hogy önt egy cselédem meglássa itt,
33     4,  III|          Most egész komolyan kérem önt még egy nemes tettre, ami
34     4,  IV |        mesterséget; én kész vagyok önt az első berendezésnél megsegíteni.
35     5,  III|       Engem fenyeget valami baj?~– Önt és még valaki mást. Jerünk
36     5,  III|             Ez volt az oka, amiért önt három nap egymás után kereste.~–
37     5,  III|               Akkor felkérte volna önt, hogy vezesse őt be a családjánál.~–
38     5,  III|           ön mindene, s akinek, ha önt elveszíti, nem lesz senkije
39     5,  III|      nevessen hát ki.~– Hiszen nem önt nevetem, hanem a magam bolond
40     5,  III|  szabadítani egy súlyos veszélytől önt és még valakit, akiről nem
41     5,  III|      voltam rá. Ilyennek képzeltem önt. Mármost nézzen ide. Olvassa
42     5,  III|          hogy kétszer nem találtam önt honn, egyszer pedig olyankor
43     5,  III|    megmondom én, hogy ne fárasszam önt a találgatással. – Teljes
44     5,  III|          távozom.~– Akkor sajnálom önt, de kénytelen leszek önt
45     5,  III|           önt, de kénytelen leszek önt kétségei között hátrahagyni.~
46     5,  III|             Én azonban kérni fogom önt az ittmaradásra.~– Mi célból?~–
47     5,  III|           urak itt tanúim, hogy én önt minden lovagias forma és
48     5,  III|            Büszkeség. Én nem fogom önt elszakítani egy hölgytől,
49     5,  V  |     Ezentúl kétszerte jobban fogom önt őrizni!~– Szükségtelen –
50     5,  V  |        hozzon bele boldogságot. Ha önt boldognak fogom látni, én
51     5,  V  |           ki szeretne engem?~– Aki önt ismeri.~– Honnan ismerne
52     5,  V  |         lelke? képmása? Őneki kell önt szeretnie. És önnek is kell
53     6,  I  |     alkalmatlankodtam vele: amióta önt szolgálom, és még valakit.~–
54     7,  II |             rebegé. – Én nem értem önt.~Vavel gróf erre szótlanul
55     7,  V  |         Lajos elbámulva. – Hisz én önt mindig a protestáns templomba
56     7,  VII|            azért jöttünk ide, hogy önt innen elragadjuk.~– Nagyon
57     8,  III|       önnek, tábornok, hogy miután önt neje és leánya kísérik,
58     8,  III|             Erre még egyszer kérem Önt. Egyébként maradok, stb.~
59     9,  I  |      szököm, megmondtam neki, hogy önt keresem, és lássa, nem fogtak
60     9,  I  |      magamat. – Azért nagyon kérem önt, hogy Marie-nak meg ne mondja,
61     9,  III|            a tartalmát igen. Kérem önt, tegye ön e szekrényt a
62     9,  III|            arcát.~– Én magam fogom önt oda elvezetni! Közel találjuk.~–
63    10,  II |          szépen.~– Még egyre kérem önt. Ön ismeri azt a mestert,
64    12,  II |       Azután harmadszor arra kérem önt, hogy vágtasson azonnal
65    12,  II |        abban a kerek sáncban fogom önt várni, ahonnan az a templomtorony
66    12,  II |     kedveseit, nem hallgatta volna önt meg; ha hadsereggel jött
67    12,  III|       önnek kötelezve.~– Óh, kérem önt igen szépen – szólt a kapitány
68    13,  I  |            con desden.” Megfosztom önt diadala gyümölcseitől. Én
69    13,  I  |           delnő kezét. – Áldja meg önt az ég azért, hogy szegényeknek