Rész,  Fezejet

 1     2,  I   |             egyéb, mint egy „hozott Isten!” aztán egy kézszorítás.
 2     2,  II  |          mit is mondok…~– Ugyan, az Isten áldja meg, mondja ki hát! –
 3     3,  I   |          Arca, melyet sohasem ér az Isten napjának egy sugara, csaknem
 4     3,  II  |      kérdéseket tenni.~– Az élet az Isten ajándéka, amit őriznünk
 5     3,  II  |              Egész nap nem látom az Isten egét; – mikor kimegyünk,
 6     3,  III |        talán meg is halhat? Jóságos Isten! Hogy Lajos meghaljon? –
 7     3,  III |            kiengesztelem. Csak a jó Isten megtartsa az életét. Óh,
 8     3,  III |         Henry.~– Agyon fog lőni! De Isten neki! Madame szavára mégiscsak
 9     3,  IV  |        szívesen elmennék; de bizony Isten, fáj a lábam; rheumatismus
10     3,  IV  |          hogy fejlődött vadállatból Isten képévé; ez két lépés visszafelé
11     4,  I   |            már, tudok fát vágni. Az Isten áldja meg, aki ezt tette
12     4,  II  |        aranyozta be hosszú évek óta Isten szabad napsugára. Amit ez
13     4,  III |        amikor tartozásomat leróvom. Isten önnel!~S azzal utánozhatatlan
14     5,  V   |         helyettem, nyugasztalja meg Isten; s ha élve maradt, magasztalja
15     5,  V   |             maradt, magasztalja fel Isten, hogy tündököljön az én
16     5,  V   |    szolgálóköntösét, adjátok ide az Isten szabad világát, ami az övé
17     5,  V   | angyaltársának szabadítására eljön. Isten engedjen bennünket is kiszabadulni
18     5,  VI  |          falat kenyerét veszi el az Isten csapása, és mégsem szállnak
19     5,  VI  |         bizony csak olyan, ahogy az Isten megteremtette! A Fertő tó
20     6,  I   |           hanem önöket. – Én bizony Isten megérdemlem már, hogy nyugalomra
21     6,  I   |          Henry! Az lehetetlen.~– Az Isten szent nevére kérem!~– Lehetetlent
22     6,  I   |            te tudnád, hogy ki az az Isten! Nem rettegnél tőle. Ha
23     6,  I   |           társaságban leszek vele!” Isten engem úgy segéljen!~A szegény,
24     7,  II  |            csillag lehull?~– Ha van Isten az égben…~– Úgy az engem
25     7,  II  |        fordul el. Most vesz magához Isten, amikor még mind a két kezem
26     7,  II  |       dicsőségét, és nem engedi meg Isten, hogy belekóstoljak abba
27     7,  II  |              Óh, azt nem engedi meg Isten!~Vavel Lajos elbámult a
28     7,  II  |             bocsátom az én peremet. Isten! Ki Franciaországot oltalmazod:
29     7,  II  |       ellenére is; vagy elesünk, ha Isten úgy akarja.~– Óh, hiszen
30     7,  II  | odadörmögött Vavel fülébe.~– Bizony Isten! Kibeszéli kezünkből a kardot.~
31     7,  V   |            én jó Marie-mat, éltesse Isten!~– Így szép az, így – helyeslé
32     7,  VI  |            nem ver meg bennünket az Isten azért, ha kétszer megesküszünk
33     7,  VI  |          hallgatva figyelt:~– Adjon Isten neked jó éjszakát… őrködjenek
34     7,  VII |             írják a felhívásokat.~– Isten segítse őket!~– Most már
35     7,  VII |        garçonomat. Úgy áldja meg az Isten, ahogy jól fog vele bánni!
36     7,  VII |    elégülten. – Őrködjék fölötte az Isten!… – Aztán odatipegett Katalinhoz. –
37     7,  VIII|             Én viszonozhatom. Adjon Isten jó napot! Megállítani az
38     7,  VIII|       örömei közé ragadja. Óh, a jó Isten egy részét a paradicsomnak
39     7,  IX  |    kulcsolta.~Katalin suttogá:~– Az Isten őrizzen meg tégedet – és
40     8,  I   |             kápolna romjai körül az Isten ege alatt: halva is kiáltó
41     8,  I   |             mind végig nem halad.~– Isten neki! Tehát első perc!~–
42     8,  I   |            elébb. Pompás latakia.~– Isten neki, hát gyújtsunk rá.
43     8,  I   |              s verekedni fog, ahogy Isten tudnia engedte.~– Ejh, alispán
44     8,  II  |    szárítanak föl?~– Őrizzen meg az Isten! – rebegé a hölgy, arra
45     9,  I   |       ápolónő.~– Jézus Mária! Szent Isten! – sikoltott fel az anya
46     9,  I   |         önnek irgalmazni, akinek az Isten sem irgalmazott. Itt van
47     9,  II  |   kétségbeessék?~– Katalin. Hát nem Isten vigyáz-e ránk? Az ő ítéletének
48     9,  II  |             az ő választottjuk!” Ha Isten helyesli azt, amit ők akarnak,
49     9,  III |            megállj!” helyett „Adjon Isten jó reggelt!”-tel fogadták
50     9,  III |           magától nem engedi.~– Van Isten az égben! – sóhajta fel
51    10,  II  |             ön itt? Elment öntől az Isten kegyelme? Hogy ide jön a
52    10,  II  |            kiáltá el magát:~– Szent Isten! Ott egy férfi áll!~A sötét
53    10,  II  |         rikoltott a gyermek –, mert Isten úgyse meglövöm!~– Hát nem
54    10,  II  |    kardcsattogás.~– Szóljon bele az Isten ez ördögi beszédbe!~– Azonban
55    10,  VI  |       beszélt.~– Ah, jó asszony, az Isten irgalmára… hozz nekem egy
56    10,  VI  |             ne bocsásson neked érte Isten! Amivé engemet tettél és
57    11,  III |      védtelen embereket nem bántja. Isten megoltalmaz.~A feleség a
58    11,  IV  |         Sándor által, hogy ugyan az Isten szerelméért ne hagyják a
59    11,  VI  |        éppen csak ez volt a „fogadj Isten” célja.~A főherceg visszavonulót
60    12,  I   |           Lacit tegnap temettük el. Isten legyen kegyelmes szegény
61    12,  II  |            a népdal, hogy „… Nem is Isten madara, Kinek fején a farka!”
62    12,  II  |        templom ajtaján belépett.~Az Isten tiszteletére szánt hely
63    12,  II  |  Sebesülteket sem akarok ápolni. Az Isten őrizzen meg minden szenvedőt
64    13,  I   |      fejénél ül Katalin.~– Ah! Uram Isten! – ordít fel Lajos, két
65    13,  I   |          nem hogy hárítsa el azokat Isten; hanem hogy elébb hozza
66    13,  I   |          igazságos voltál, mint egy Isten! – De én is szenvedtem annyit,
67    13,  I   |          azt is a sírba.~– Adjon az Isten nekünk feledékenységet és
68    13,  I   |           kívánta Vavel, hogy adjon Isten nekünk feledékenységet és