1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2289
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
501 3, III | keresi fegyverrel, rálő, s nem találja: az fickándozva
502 3, III | számára elkészített kereveten. S Marie tudta azt már. Esténként
503 3, III | mely a pamlagra volt vetve, s az reggel is ott volt. Ha
504 3, III | alatt egy szót sem szólt, s az ebédnél alig evett valamit.~
505 3, III | legkeserűbben fel van dühítve, s aztán nincs senkije, akin
506 3, III | legyen e haragból semmi.~S az ég nagyon is meghallgatta
507 3, III | óra tizenegyet ütött már, s ő még fel volt öltözve.~
508 3, III | azonban csak félig nyílt meg, s a megszólaló hang nem Lajosé
509 3, III | segíteni, beadott neki, s meggyógyította; de saját
510 3, III | dobálva az orvosi könyvek, s a házi gyógytár fenekestül
511 3, III | zivatartól: gyújtson ön lámpást, s vegyen egy jó botot a kezébe;
512 3, III | kocsizörgést meghallaná ő, s arról megtudná, hogy mit
513 3, III | csak, és hozza a lámpát!~S néhány perc múlva megnyílt
514 3, III | megnyílt a Névtelen Vár ajtaja, s kilépett rajta a lefátyolozott
515 3, III | védni a szakadó zápor elől, s egy öles husánggal támogatta
516 3, III | csússzék az iszamos agyagon. – S aztán nem volt félelmes
517 3, IV | jött haza ezen az estén, s a parasztszekér nagyon megviselte
518 3, IV | értem; akkor sem. Fogadom.~S abban a nyomban elkezdtek
519 3, IV | is, hogy már lefeküdtem, s fáj a lábam, magam is cataplasmákat
520 3, IV | konyhamécsessel a kezében, s miután többszörösen megkérdezte
521 3, IV | hogy „ki van az ajtón?”, s a válaszul adott „én vagyok!”
522 3, IV | zsivány, felnyitotta az ajtót, s akkora hézagot támasztott
523 3, IV | ma sehova, most lefeküdt, s katapalacsintákat rakott
524 3, IV | női kéz benyúljon rajta, s a gazdasszonynak egy csomó
525 3, IV | mécsest a konyhaasztalra, s ott hagyta a vendégeket
526 3, IV | valami! – monda a doktor; s hirtelen gálába veté magát,
527 3, IV | őnagyságát a vendégszobába, s vigyen oda gyertyát.~Maga
528 3, IV | visszafuthatna a kastélyba, s úgy jöhetne el a hintóval
529 3, IV | érdemes gonosztett volna, s az nem is vállalkoznék erre.
530 3, IV | akkor a keblébe nyúlt, s elővont egy kétszárú selyem
531 3, IV | kétszárú selyem erszényt, s kifordítá annak a tartalmát
532 3, IV | fogja önt venni a vállára, s a kastélyból azután majd
533 3, IV | aludjék, amíg ő visszatér, s másvalakit be ne bocsásson
534 3, IV | másikban a lámpást tartva; s így indult meg a tásaság:
535 3, IV | saisi titok függönye mögé, s a Névtelen Vár lakóinak
536 3, IV | óvatosan a fejét az ajtón, s ez értesíté a többieket
537 3, IV | most is erős lázban van, s nyugtalanul hánykolódik
538 3, IV | arca tűzlángban égett, s a mereven bámuló vérborította
539 3, IV | és csodatevő cseppjeit, s azzal odalépve a beteghez,
540 3, IV | kirántotta kezét az orvoséból, s haragosan kiáltott:~– De
541 3, IV | orvost? – mormogá a beteg, s széttágult orrcimpái fújtattak
542 3, IV | Marie! – hebegé a kóros, s e pillanatban olyan lett
543 3, IV | pillanatban megint felszökött, s mint a bőszült oroszlán
544 3, IV | megragadva annak a torkát, s mint egy pokolból elszabadult
545 3, IV | az ischiast a tomporában, s azzal ki a nyitott ajtón
546 3, IV | torkon ragadta a komornyikot, s úgy megrázta azt a kezei
547 3, IV | egyszerre odalépett hozzá, s erőteljes, csengő hangon
548 3, IV | kezeiből azt a másik embert, s mint akit egy varázsszó
549 3, IV | esett Marie lábai előtt, s aztán két karjával átölelve
550 3, IV | önkénytesen a dühkitörés alatt, s azután egyszerre elkezdett
551 3, IV | el nem távozott mellőle, s a kezét ott tartá a homlokán
552 3, IV | kimennni! – dörmögé a beteg, s e szónál megint végigfutott
553 3, IV | japonikáját, felhúzta papucskáit, s átlopózott Lajos szobájáig,
554 3, IV | az térdre borult előtte, s megcsókolá a szép kezet: –
555 3, IV | Lajosnak. Felkelt magától, s megitta a szokott hat pohár
556 3, IV | visszajött a komornyik, s azt a mentséget hozta, hogy
557 3, IV | komornyik még egyszer bement, s még egyszer visszajött azzal
558 3, IV | komornyik, a mogorva úr s a lefátyolozott úrnő.~Doktor
559 3, IV | kárpótolja a rövid tavaszt, s mintha a takarékos anya
560 3, IV | megszólhatná az embereket, s nevethetne a bolondokon,
561 3, IV | annál tartózkodóbb lett, s mikor annak a küszöbén megállt,
562 3, IV | dobog egyszerre a szívem.~S megfogva a kezét, odaszorítá
563 3, IV | letérdelt a kinyúló rezgőpadra, s tenyerére támaszkodva lehajtá
564 3, IV | elmerült, ijedten sikolta fel, s kezével a csónak szélébe
565 3, IV | a bozótban, ahol lakol: s akárki vagy, homunculus,
566 3, IV | Folyóiratait leküldé neki a gróf, s az, mikor kiolvasta, visszaküldte.~
567 3, IV | A csodát partra húzták, s a kastélyba felvitték. Ott
568 3, IV | már nem tépi le a ruháit, s ha megéhezik, ki tudja mondani
569 3, IV | nádmézet nagyon szereti, s azt mindennap elveszi a
570 3, IV | elveszi a bárónő kezéből, s olyankor az arcán valami
571 3, IV | idomítva egész életszervezetét, s míg az állati ügyesség,
572 3, IV | a kutya már gondolkozik, s hangja különböző indulatokat
573 3, IV | akit a Fertőben fogtak el, s aztán a kapuvári várban
574 3, IV | széles szájú alak volt, kéz- s lábujjai szokatlanul hosszúk,
575 3, IV | szomszédnője élve elfogatta, s emberi lénnyé idomíttatni
576 3, IV | füzetet átvitte Marie-hoz, s beszélgetni kezdett a leánnyal
577 3, IV | elmesélte a kastély úrnőjének, s az utánajáratott az önt
578 3, IV | önt megfélemlítő rémnek, s elfogatta azt: nézze ön,
579 3, IV | leány mohón kapott utána, s amint a könyvet felnyitá,
580 3, IV | amint a könyvet felnyitá, s a rézmetszvényt meglátta,
581 3, IV | félelmét elűzze általa, s örömét visszaadja.~– Át
582 3, IV | szólt indulatosan a férfi, s azzal felkapva az átadott
583 3, IV | füzetkét, otthagyta a leányt, s a brochure-t rögtön visszaküldte
584 4, I | házak udvarait, tornácait, s jelen volt az emberek civakodásain
585 4, I | Beült közéjük a kocsmába, s ott dőzsölt együtt velük.~
586 4, I | csillagvizsgálásainak tárgya, s nem mulasztá el az észleleteket
587 4, I | folytat. Nem jár ki a faluból, s nem fogad el látogatókat.~
588 4, I | udvart fogadták vendégül, s külföldi celebritásoknak
589 4, I | is megálltak egy időben, s azoknak a tulajdonosait,
590 4, I | szánkáztatta valamelyik inas, s olyankor bámulta amazoni
591 4, I | termetét, merész magatartását, s még közelebbről láthatta
592 4, I | egyszerre letért az útról, s egy mellékösvényt választott,
593 4, I | kis pálca volt a kezében, s már nem volt féllábú: két
594 4, I | számomra. Akár táncolhatok is.~S még nevetett neki a szegény
595 4, I | ez neki versenytársnője. S ebből az érzésből küzdelemvágy
596 4, I | szívvel, életvidám arccal, s míg az egyenrangú társaságból
597 4, I | tanító és felügyelő is kell, s ezt magánadakozásból kell
598 4, I | levél igen szépen volt írva, s ami még különösebb, tökéletes
599 4, I | egymást soha le nem győzve, s munícióból és tartalékokból
600 4, I | küzdhet a napok elfogyásáig, s nincs bíró, aki a perükben
601 4, I | nap a bárónő a grófnak, s hevesen tromfolták vissza
602 4, I | Marie-nak mondta tollba a gróf, s ő csak egy V betűt jegyzett
603 4, I | keletkezett gyermekmenházat, s délesténkint, a tavaszi
604 4, I | magához a kis árvagyermeket, s nem restellte azt a térde
605 4, I | restellte azt a térde közé fogni s Hübnert, Kátét, Kis Tükört
606 4, I | ide fogadtam őt magamhoz, s mátul fogva legbelső cselédemnek
607 4, I | kisfiút a bárónő kastélyába, s ezzel megszakadt közöttük
608 4, I | férfival azonos személy, s hogy Marie nem más, mint
609 4, I | év múlva célnál leszünk! s akkor majd fölvált más”.~
610 4, I | De a remény megcsalta, s aztán évrül évre mindig
611 4, I | leány nem ígért semmit. S ha érezte is a leány sorsa
612 4, I | egyenkint szokták kitépni, s amit úgy hínak, hogy „élek-e,
613 4, II | Nem volt sürgősebb dolga. S minthogy a közvetlen kérdezősködés,
614 4, II | amiről távcsöve értesíté, s ezekből aztán a képzelem
615 4, II | svájci tehenészetet állított, s istállóit mindennap meglátogatta;
616 4, II | munkát sokszor elrontotta, s újra kezdette, ami arra
617 4, II | hogy szenvedélye van hozzá.~S nem látszott semmit tudni
618 4, II | beleavatkozott a kerti munkába, s olykor egész gondatlanul
619 4, II | teljes értékű bizonyítványa.~S ami a legfőbb: egész ismeretlenné
620 4, II | látogatása alkalmával megismert, s aki nagyon megnyerte a kegyét
621 4, II | már letette a censurát, s ha a gróftól megkapja a
622 4, II | kieszközlésére volt tehát szükség, s a Fertő-part melletti birtokvásárlásra.~
623 4, II | fiskális rendbe hozott mindent, s a grófnak nem volt egyéb
624 4, II | ablegatus”-t a diaetára, s kezébe venni az átadott
625 4, II | kertészt fogadott belé, s tavaszig átalakíttatta azt
626 4, II | Marie-nak: „menjünk el sétálni”. S aztán karjára ölté a lefátyolozott
627 4, II | a lefátyolozott leányt, s a parkon keresztül, megkerülve
628 4, II | leány tapsolni fog örömében, s bokrétának fogja tépni a
629 4, II | tépni a gyönyörű virágokat. S aztán majd kedvet kap hozzá,
630 4, II | nekitérdeljen a virágültetésnek, s besározza vele a kezeit.~
631 4, II | lerántotta fejéről a fátyolt, s tündértiszta arcát először
632 4, II | elfelejcs”-csé lettek, – s az egyiket odaadta Lajosnak.~
633 4, II | e méla kifejezést arcán, s orvoslást keresett az ellen
634 4, II | könyvtárt összehozott a számára, s buzgó magyarázója volt könyveinek.~
635 4, II | ügyel az ő tudós előadására, s a feladott penzumokat nem
636 4, II | nagyon!… – monda a leány, s azzal elhagyta a tanuló
637 4, II | elhagyta a tanuló szobát, s bement a maga tündértanyájába
638 4, II | ahonnan mindenki eltávozott, s a kulcsot az ablakon beadta.
639 4, II | mindenes és kijáró posta, s háttal az ajtó felé fordulva
640 4, II | Aztán kinyílt az ajtó, s kilépett rajta a lefátyolozott
641 4, II | Azzal rázárta az ajtót, s a kulcsot visszavitte a
642 4, II | visszavitte a kastélyhoz, s beadta az ablakon. A magára
643 4, II | felnyitá vele az ajtót, s éppen úgy, mint idáig jött,
644 4, II | Annak következései lehetnek, s hát azután?~Az eltemetett
645 4, II | kiüljön-e kriptasötét ablakába, s onnan körültekintse naponta
646 4, II | Most hangosabban felkiált, s a szemlélő fülét e szó üti
647 4, II | mikor az a toronyba felmegy, s megtudja, mit csinál ott.
648 4, II | már mellette állt a leány, s fülébe súgta nevét: „Kedves
649 4, II | és meglepetés zavarával, s nem tudott a leánynak mit
650 4, II | itt ezzel a nagy csővel?~S mielőtt Lajosnak ideje lett
651 4, II | üresen hagyott helyére, s maga nézett bele a csőbe,
652 4, II | Marie szájára tette a kezét, s aztán megint belenézett
653 4, II | közel. Az úrnő hívta őt, s az eléje kullogott, de négykézláb.
654 4, II | nem akarja tűrni a fején, s egyre vissza akar esni a
655 4, II | neki csak a hónaljáig ér, s úgy sétáltatja magával,
656 4, II | Most leül elébe a fűbe, s látszik az ajkán, hogy ezt
657 4, II | a leány a távcső mellől, s odaborulva Lajos nyakába,
658 4, II | toronylépcsőkön a kastélyba, s napestig majd fölvette a
659 4, II | türelmes, mint egy szent; s védence makrancos, mint
660 4, III | órakor veendé kezdetét, s éjfél táján érendé el egész
661 4, III | égi ábrázatnak képzelt, s aztán egyszerre meglátott
662 4, III | égi tünemény bámulásába, s a rendes lefekvési idő elmúltával
663 4, III | csodadolgairól; Marie el-elbólintott, s azon vette észre magát,
664 4, III | egész a hálószobájáig, s ott jó éjt kívánt neki,
665 4, III | ott jó éjt kívánt neki, s megkérte, hogy a szobája
666 4, III | csövet a telescopiumból, s a földvizsgálót tette helyébe (
667 4, III | amaz fölfordítva mutat), s a hold helyett a szomszéd
668 4, III | magán a nagy fénytányéron, s úgy találta, hogy egy gömbölyű
669 4, III | utolsó fénykaréj is eltűnt, s az égen csak egy nagy, ismeretlen
670 4, III | kihajlott az erkélyről, s akkor a csipkefodrok fellegei
671 4, III | aludt védence szobájában, s nem akarta, hogy valami
672 4, III | Marie-t fölébressze álmából, s az észrevegye az ő ottlétét.
673 4, III | jelt adott a háta mögé, s arra azután egy második
674 4, III | egymáshoz vannak kapcsolva, s ha a két végső pálcát széthúzza
675 4, III | erkély vasrácsozatához, s aki legkönnyebb legény volt,
676 4, III | ajtókat előttük kinyitogassa, s ők aztán a cselédséget álmában
677 4, III | ártalmatlanná tehessék, s aztán háborítatlanul hajthassák
678 4, III | őket.~– De én megláttam, s el fogom őket onnan zavarni.~–
679 4, III | merne itt maradni többé, s tudod, hogy mi ide vagyunk
680 4, III | tegyünk. Bemenjek a faluba, s fellármázzam a lakosságot?~–
681 4, III | szolgabíró elé híjanak, s ottan mint tanúnak el kelljen
682 4, III | mondok. Te itt maradsz, s puskádat kezedbe véve, Marie
683 4, III | háromélű tőr is van benne, s az szűk helyen hatalmas
684 4, III | Hozd a felső kabátomat is, s tedd a zsebébe az érvágó
685 4, III | elájult odaát az ijedtségtől, s szüksége lehet rá.~– Ejh,
686 4, III | már a kapun kívül volt, s az oldalát ütögetni kezdte
687 4, III | kiláncolt csónakjába ugrott, s hatalmas evezőnyomásokkal
688 4, III | árnyéka betakarva tartott, s melynek visszfénye most
689 4, III | gróf áthaladt az udvaron, s amint a szegleten kibukkant,
690 4, III | élesen füttyentett kétszer, s azzal elfutott az angolkert
691 4, III | Azon egyenesen benyitott, s még láthatá, amint egyike
692 4, III | egy ajtóval odább eredt, s az az úrnő hálószobáját
693 4, III | mely egész nyakáig fölér, s ott van halványsárga szalaggal
694 4, III | tette a megszabadulás öröme s a szemérem pírja, midőn
695 4, III | úrnő őt is rablónak nézze, s sikoltozni kezdjen vagy
696 4, III | suttogá a delnő a belépőhöz, s addig pirosra gyúlt arccal
697 4, III | addig pirosra gyúlt arccal s összevont szemöldökkel fordítá
698 4, III | másik mellé a frizőrfésűt), s íziben kettévágta vele a
699 4, III | felszabadítva az úrnőt, s azzal rögtön a csengettyűzsinór
700 4, III | A rablók elfutottak már, s nem vittek el semmit. Ön
701 4, III | toalettben ült vendége előtt, s nem mert felállni, hogy
702 4, III | akit szintén megkötöztek, s betömték a száját, szabadítsa
703 4, III | hálószobából nyíló kamrácskába, s ott meglátott az ágyon egy
704 4, III | Azzal a nő üterét vizsgálta, s szemhéjait emelé fel ujja
705 4, III | kantusa zsebéből elővett, s az alélt nő orra alá tartott;
706 4, III | elfordultak szemhéjaik alá, s ajkai elkékültek; szerencsére
707 4, III | amint szemeit felnyitotta, s fejét Vavel karjára nyugtatva
708 4, III | az erszényét az udvarán, s nem lopják el. Úgyhogy én
709 4, III | éjjel holdfogyatkozás nincs, s én azt távcsőmmel nem vizsgálom,
710 4, III | távcsőmmel nem vizsgálom, s ha történetesen az ecclipsis
711 4, III | éjszakára az erkélye ajtaját, s a kastély udvarán éji őrt
712 4, III | sem akart hátramaradni, s ugyanazon hangulatból folytatá:~–
713 4, III | fogom mondani az okát. – S azzal kivette Vavel kezéből
714 4, III | indulásra kész voltát jelezé, s lefoglalta azt mintegy zálogul
715 4, III | ő eresztette be azokat!” s akkor ezt a szegény asszonyt
716 4, III | börtönöznék be rögtön..~– S ön ártatlannak tartja őt
717 4, III | bízva a szekrényeim kulcsai.~S minden állításnak nyomatékául
718 4, III | hogy becsületes nő legyen, s akit én egyszer pártul fogtam,
719 4, III | senkinek, ahogy én sem fogok. S mármost visszaadom a fegyverét.
720 4, III | be maga után a kapuajtót, s a kulcsát hajítsa fel az
721 4, III | Én ott megtalálom azt, s aztán biztonságban leszek.
722 4, III | mivel lettem adósa ma, s jöhet idő, amikor tartozásomat
723 4, III | tartozásomat leróvom. Isten önnel!~S azzal utánozhatatlan gráciával
724 4, III | alant bezárta a kapuajtót, s aztán még egyszer meglátta
725 4, IV | literaturában az ideálnak a helyét, s a metafizikában az abszolút
726 4, IV | együttérzés tanai között, s nem bírt összes bölcsészeti
727 4, IV | volt képes kieszközölni. S a távollevő gondolatok elárulják
728 4, IV | magukat az arcon, a szemekben, s vannak, akik az arcból,
729 4, IV | obszervatóriumba Marie, s meglepte Lajost a távcsőnél.~–
730 4, IV | Nagyon szép – monda Lajos, s oda hagyta ülni Marie-t
731 4, IV | leány a távcsőbe nézett, s látott maga előtt egy paréjjal
732 4, IV | megfordított szakajtón, s kis unokalányát tanította
733 4, IV | távcsövet a kastély felé, s addig-addig keresgélt, míg
734 4, IV | Ugye? – monda a leány – s aztán ha a szájam görbe
735 4, IV | ha a szájam görbe volna, s a fél szemem hunyorogna,
736 4, IV | hozzátette engesztelően: – S ha csúf lennék is, nem szeretne-e
737 4, IV | felfogadott gyermeknek a szülője, s jelenleg a bárónő udvarában
738 4, IV | kastély belső körülményeiről, s azokkal egy újabb, minden
739 4, IV | hált, mint az ágyasházában, s az éji őr nem vigyázott
740 4, IV | meggyújtá a viasztekercsét, s azzal lefeküdt.~Ez este
741 4, IV | asztalán gyertya égett, s háttal ez asztalnak állt
742 4, IV | egyszerre odaszökött hozzá, s megragadta a férfi karjait.~
743 4, IV | izmos férfiakkal, mint ő, s azok mind Sátán Lacit fognák
744 4, IV | megtámadója által összeszorítani, s csendesen, nyugodtan dörmögé:~–
745 4, IV | Lajos bámulva nézett rá, s elereszté a karjait.~– Hát
746 4, IV | kastélyára éjszaka rátört, s őt ki akarta rabolni, nem
747 4, IV | nekem több, mint a templom. S mégis azt mondják, hogy
748 4, IV | Sátán Laci csak egy van, s azt ismeri minden ember.
749 4, IV | ilyen lángjegyet a pofáján? S különösen kinek van még
750 4, IV | Alávaló, komisz pernahajderek!~S kiköpött a címzésük után.~
751 4, IV | Istók. Ez az én adósságom, s ezért én meg akarok fizetni. –
752 4, IV | mindenáron meg akarják kapni. S lássa a gróf úr, amilyen
753 4, IV | köd utánam” belopakodjék, s azalatt, amíg a gróf úr
754 4, IV | gyertyát az asztaláról, s rohant rémülten a leány
755 4, IV | egészen fel volt tárva, s a benne elhelyezett szekrényke
756 4, IV | kenyérből volt készítve, s visszatért a saját szobájába.~
757 4, IV | csak egy bolondsága van, s mindig arról fecseg. Megérti
758 4, IV | öldöklő masinákat fundál, s azt magyarázza, hogyan kellett
759 4, IV | felnyithatatlan ajtókat, s minden embernek pokolgépekről
760 4, IV | végezte ön el – szólt Vavel, s szekrényéhez lépve, kivett
761 4, IV | üveget és egy kis poharat, s ezt teletöltötte. – Hátravan
762 4, IV | volna én ezt magamtul is, s szerettem volna dolgozni,
763 4, IV | nem szabad őt megbotozni, s ha embert öl, nem akasztják
764 4, IV | hogy nemesember vagyok, s ha bajba kerülök, csak arra
765 4, IV | medvéje! Elszoktam a dologtól, s hozzászoktam, hogy világcsúfja
766 4, IV | elloptam a nyomorultak számára, s az azoknak jól esett. Hanem
767 4, IV | rájött a tolvajságomra, s engem elkergettek a hivatalomból,
768 4, IV | ő a Sátán Laci felesége, s azontúl nem volt helyben
769 4, IV | nem volt helyben maradása, s meg csak utánam jött az
770 4, IV | nemesember fiát is felakasztják. S ahova én befészkelem magamat,
771 4, IV | kiüt a statárium azonnal. S nekem tetszik az, hogy úgy
772 4, IV | valami nagy csoport közé, s vághat maga körül, míg embert
773 4, IV | letett túri kalapját a rabló, s gangos lépésekkel megindult
774 4, IV | puskavégre kaphat, lelőni; s azt megteheti, amíg innen
775 4, IV | odasietett a fegyverszekrényéhez, s csakugyan úgy tapasztalá,
776 4, IV | nagyon elővigyázó volt, s biztosította magát minden
777 4, IV | a kastély minden zugát, s nem tudott rájönni, hogy
778 4, IV | ketteje el volt görbítve, s a mesével határos volt,
779 4, IV | megjelenő opus. Előkereste azt, s megtalálta benne a pernahajdert.~
780 4, IV | kifosztogatását tűzték ki feladatokul; s mert insigniáikban medvebőr-palást
781 4, IV | emberek voltak ezek a betörők?~S még nagyobb kérdés volt
782 4, V | embernek, mint az ő ura, s egy olyan bolond embernek,
783 4, V | minden vonása izgékony volt, s mindig valami olyan indulatot
784 4, V | közben a szájába dugdosta, s nagy gyorsan illusztrálta
785 4, V | órát el szokott tölteni, s ezalatt Lajos átvezethette
786 4, V | ezermestert a leány szobájába, s ott elmondhatta neki, hogy
787 4, V | hallgatott a gróf beszédére, s aközben az előhúzott hüvelykmérővel
788 4, V | való hosszakat és széleket, s miután jól megértett mindent,
789 4, V | kényszeríté magát.~– Óh, uram s én Istenem. Hát a mágneses
790 4, V | széthúzza a hosszú láncot, s amit közbekap ellenséget,
791 4, V | se arról tudomást venni, s még beszélni is érdemesnek
792 4, V | műhelyében állítá össze, s a grófnak csak akkor mutatta
793 4, V | elfellegezte a méla érzelgés, s az ajkak már tudtak bánatot
794 4, V | napon odajönnek a kapu elé, s körtáncot járnak, és dalolnak,
795 4, V | körtáncot járnak, és dalolnak, s virágokat hajigálnak be
796 4, V | Azt ám. A régi jó álmomat. S ahelyett nem hozhatsz nekem
797 4, V | az imádságomat az ágyban, s ha nem siettem jól az Amennel,
798 4, V | egy más világban jártam. S ha fölébredtem is nagy néha
799 4, V | fölébredtem is nagy néha éjszaka, s hallottam, hogy az óra ütni
800 4, V | mikor így egyedül maradok, s csendesség támad körülem;
801 4, V | közelít a hátam mögött, s a vállamon keresztültekint.
802 4, V | képzelek, akik ott guggolnak, s nem merek odamenni, hogy
803 4, V | odamenni, hogy meglássam. S ha lefeküdtem, s eloltottam
804 4, V | meglássam. S ha lefeküdtem, s eloltottam a gyertyát, azt
805 4, V | régen valamikor üldöztek, s szeretnék elfutni előlük.
806 4, V | lássak és ne halljak semmit, s ha így elalszom, oly rosszakat
807 4, V | mikor fölébredek megint. S aztán úgy alkuszom az óraütéssel,
808 4, V | Bár jönne már a reggel! S amíg megvirrad, ezerféle
809 4, V | keresztül-kasul az agyamon. S némelyik úgy fáj, hogy én
810 4, V | Lajos, az lehetetlen.~– S ha én találtam volna ki
811 4, V | porcelánkezét az ifjú karjára, s átment vele saját szobájába.~
812 4, V | rejtett göngyöleg legördült, s bezárta őt.~A leány meglepetve
813 4, V | dolgozószobámban egy csengettyűvel, s akkor én felszedem a könyveimet
814 4, V | átköltözöm ide ebbe a szobába, s folytatom a munkámat itt,
815 4, V | Te akkor nem fogsz félni, s ismét megtalálod az álmodat.~
816 4, V | két kezét odanyújtá neki, s megszorítá azokkal az ifjú
817 4, V | neki a keserű gyógyszert, s azt mondta rá, hogy igen
818 4, V | keresztbe fogott írótollat; s azzal letelepedett a megszokott
819 4, V | a megszokott kerevetre, s folytatta a fehér asztalkán
820 4, V | a néma könyv fölé hajol, s egy vonás meg nem mozdul
821 4, V | jött abban a pillanatban.~S aztán gondolá magában a
822 5, I | szeretik elvenni a másét, s a törvényhatóságokkal folytonos
823 5, I | amit könyvből olvasott, s komolyan töprengett azon,
824 5, I | trombitaszó csalta az ablakához, s amint kitekintett, az országúton
825 5, I | legszebb mazur-indulót, s úgy tartá ünnepélyes bevonulását.~
826 5, I | el a gazdákhoz házszerte, s este a káplári kalapácsverés
827 5, I | áthangzott a helységből, s kilenc órakor a világ négy
828 5, I | tör be a Névtelen Várba, s az rabolhatja el a vár urától
829 5, I | válogatott ouverture-jeit, s néha a kastély nyitott ablakain
830 5, I | szabad rajta zsidónak lakni; s nem szabad bele katonát
831 5, I | aztán átadta a névjegyét, s Henry felvitte azt Vavelnek,
832 5, I | közük sincsen egymáshoz, s a látogatási kísérlet nem
833 5, I | nem találta őt otthon, s ott hagyta a kapusnál a
834 5, I | Barthelmy Léon átadta névjegyét, s ezúttal feltette magában,
835 5, I | jött át a Névtelen Várból, s úgy is tért vissza, s ez
836 5, I | Várból, s úgy is tért vissza, s ez négyszerte rövidebb út,
837 5, I | este nyolc órakor az ágyba?~S megint ott hagyta a látogatójegyét.~
838 5, I | vendégre, hogy „Halt, wer da?” s megtudván, hogy a közeledő
839 5, I | szépen a névjegye szegletét, s átadta az a kapusnak.~Ezt
840 5, I | szereti az ismeretségkötést, s ettől a naptól fogva aztán
841 5, I | tartozott. Bátor katona volt, s amellett vidám cimbora és
842 5, I | tallérokkal jutalmazta; s nemegyszer kisegített a
843 5, I | blokírozott főhadnagyot.~S asszonyok körül nem kevésbé
844 5, I | és nagy városban feküdt s mindenütt könnyező szemeket
845 5, I | nősüléséhez kaució kívántatott, s az a legkisebb alhadnagynál
846 5, I | állják egyházi kánonaink.~S különösen egy olyan okos
847 5, I | csalódott egy férfiban, s azóta egynek sem ajándékozza
848 5, I | boldog szerelmi viszonya, s abban van ellenállási ereje. –
849 5, I | szavazatok egyenlők voltak, s elnök tartózkodott a votum
850 5, I | maguknak muzsikáltatnak, s aztán ha egyszer bevették
851 5, I | akkoriban legdivatosabb táncot) s mindennap kész a táncestély.
852 5, I | mindennap kész a táncestély. S Katalin bárónő szenvedélyes
853 5, I | el rögtönzött színpadon, s azokban maga a bárónő is
854 5, I | Philapdelphiát produkálják, s a laterna magica bűvképeivel
855 5, I | van, az, hogy discretusok, s hölgyeiket nem kompromittálják.~
856 5, I | vadászatot, fácánra, szarvasra; s mint ügyes amazon bámultatta
857 5, I | kergetni a koronás vadat, s jelt adni a kürttel a hallalira:
858 5, I | néha egész nap az agyában, s minden gondolatja arra a
859 5, I | színhelyén mediatio végett, s kétfelé nem választják a
860 5, I | szerszámáról a farmatringot, s azzal a fekmentessé tett
861 5, I | a leghíresebb verekedők. S csak azért nem kapnak botot
862 5, I | klarinétok és piccolák zenéjét, s eltöprengett magában, hogy
863 5, I | többször volt mellette, s ha arca oly rideg és komoly
864 5, II | csapatösszpontosítás lesz, s e célból Barthelmy csapatja
865 5, II | legerősebb hideglázban; s ha szüreti mulatságok alatt
866 5, II | lesz; hanem fennmaradt, s Lajost kérte, hogy olvasson
867 5, II | süvöltését, pattogását, s minden gránátdurranásra
868 5, II | kastélyban olyan jól mulattak.~S igazán jól mulattak.~Az
869 5, II | Európában, mint a „sasok”, s a híres Bobèche bravúrját
870 5, II | tizennyolcféle kalapot gyűrve, s ugyanannyi jellemet játszva
871 5, II | hadsereg talpra állíttassék, s a katonák nem rokonszenveztek
872 5, II | kell ülniök más város felé; s aztán katonajelszó szerint: „
873 5, II | mögé volt felkanyarítva, s hogy tökéletes legyen a
874 5, II | lovagostorával egyet pattintva; s ugyanakkor a színfalak mögül
875 5, II | cserdített a lovagostorával, s sajátszerű reszelő hangon
876 5, II | megszólított egyet morgott, s a szájával a két bajuszszárát
877 5, II | tűzkövet, taplót és acélt, s formaszerűen kicsiholt;
878 5, II | taplót a pipájába dugta, s leszorítá a kupakkal.~Rengeteg
879 5, II | lezárolt szemöldök közé, s csak a másikat tartá kerekre
880 5, II | tartá kerekre kinyitva, s azalatt folyvást agyargó
881 5, II | közé szorította a pipát, s abból nem szítta, de fújta
882 5, II | sziporkázott fel a magasba, s mentül jobban hullott a
883 5, II | meglátja az ellenséget? S azzal egy nagyot cserdített
884 5, II | piromániává fog elfajulni, s ez itt majd kazlakat és
885 5, II | magammal fogom hordani, s igen jó gondviselő apja
886 5, II | elvétetem tőle a tűzszerszámot, s szüntelen vigyáztatok rá.
887 5, II | Odarohant a tűzeső közepébe, s a markával akarta elfogdosni
888 5, II | sisteregve lövelt fel a magasba, s mikor szétrúgta szivárványszínű
889 5, II | megfogta az egyik hosszú fülét, s a lovagkorbáccsal jól megrakta
890 5, II | aztán lefeküdt a földre, s négykézláb kutyagolt odább.
891 5, II | röppentyű harántos irányt vett, s beleesett a tóba.~Az emberi
892 5, II | vad erre nagyot sikoltott, s a partról utána ugrott a
893 5, II | mert az ő tavába esett; s nekiindult, hogy elfogja.~
894 5, II | viselni és szót fogadni, s visszafoglalta az elvesztett
895 5, III | istállóba, lovát nyergeltetni, s aztán felkötni a kardot.
896 5, III | Végignyargalni a hadsorok előtt, s hangoztatni a büszke vezényszót.
897 5, III | rúd mellé van szoktatva, s a drága toledóit csak akkor
898 5, III | Schmidtné a batyujával, s berakta a donjon ablakából
899 5, III | leveleket; a kosarat felhúzták, s Schmidtné eltűnt a zárt
900 5, III | házban, kisuhant a parkba, s ott sétált alá s fel a lehullott
901 5, III | parkba, s ott sétált alá s fel a lehullott sárga faleveleken.
902 5, III | az istállóban a lovaknál, s ha a kapun csöngetnek, ne
903 5, III | majd kinyitja azt ő maga.~S aztán járta a hosszú fasort
904 5, III | hintógördülést a töltésen, s mikor tizenegy óra felé
905 5, III | lehet? – mondá magában, s sietett az ajtót kinyitni.~
906 5, III | francia szolgálatot elhagyja, s nálunk fogadjon el tiszti
907 5, III | fürdőből elszöktette valaki, s nem lehetett megtudni, hogy
908 5, III | nagyon furcsa hanglejtéssel, s hátravetette fátyolát, hogy
909 5, III | hirtelen megkapta a kezét, s azt súgá fülébe:~– Nem ön
910 5, III | eltűnt a világ szeme elől, s akinek az arcát nem szabad
911 5, III | négy évvel elszöktette, s azóta azzal a világból száműzve
912 5, III | végrevalahára szemközt kaphatom, s egy jó karddöfés vagy egy
913 5, III | következménye súlyos.~– S nem hiszi a bárónő, hogy
914 5, III | ilyen kontemplatív remete; s az sem bizonyos, hogy a
915 5, III | amennyit kellett volna, s egyszerre elhallgatott.~–
916 5, III | nevezetes a mendemondáiról. S azok között, amiket önről
917 5, III | mulatságos és finom vendégek. S ez a helyzet adott nekem
918 5, III | vette észre a nyert előnyt, s azt egy futó mosolyával
919 5, III | adni. Vendége voltam önnek, s ön parancsolt velem. De
920 5, III | megszűnök önnek vendége lenni, s azontúl nem köt le semmi
921 5, III | hallják meg, amit mondok.~S avégett, hogy még a bokrok
922 5, III | egymást érték az arcaik, s szemeik, mint két vítőr
923 5, III | lovagolni az ön hintajának, s akkor ő bemutatja magát
924 5, III | hogy ő Barthelmy Léon, s meg akarja tudni, hogy az
925 5, III | Lajos a lábával toppantott, s kezeivel a levegőben markolászott,
926 5, III | visszaerőltette önuralmát, s csendesen felelt:~– Erre
927 5, III | Barthelmy Ange asszonyság. S lovagok az adott becsületszót
928 5, III | azzal nem lesz megelégedve, s meg akar győződni?~– Micsoda?~–
929 5, III | fülébe súgjam, amit akarok; s ön is tompítsa a szavát.
930 5, III | mely egyszerre röppen el, s lesz utána két halott. –
931 5, III | egy lépéssel hátrált tőle, s a fejét rázta, és a kezeivel
932 5, III | egy nő, akinek ön mindene, s akinek, ha önt elveszíti,
933 5, III | tehetek? Elbújjak-e az odúmba, s addig ki ne merjek onnan
934 5, III | Csináljak börtönt a házamból, s ki ne bocsássak a levegőre
935 5, III | kapná sarkantyúba a lovát, s nyargalna hazáig, „ventre
936 5, III | szemben foglalni helyet, s ha azt mutatom be Barthelmynek,
937 5, III | a tréfa nagyon vastag!” s miután beszélhetett elég
938 5, III | együtt sétálni az erdőben, s azoktól megtudhatta, hogy
939 5, III | egészen jogosulttá válik. S akkor aztán egész következetességgel
940 5, III | Katalin –, amiért idejöttem. – S azzal kalapja fátyolát előrehúzva,
941 5, III | kérdező lovagias ember, s a lovagszóban megnyugszik,
942 5, III | lovagszóban megnyugszik, s azontúl békét hagy önnek.~–
943 5, III | durva, erőszakos ember lesz, s vakmerően szembe akar szállni,
944 5, III | bécsiek szoktuk mondani, s amit nem szoktunk magunktól
945 5, III | juthatott észrevétlenül, s ő azt csak az utolsó nap
946 5, III | vidékre kerültem volna, s akárhányan láttak bennünket
947 5, III | két külön kocsin ülve, s így tudhatják, hogy a két
948 5, III | együtt lemegy Olaszországba, s mit törődöm én vele tovább,
949 5, III | Szégyenpír – ok nélkül.~– S nem látott volna ön még
950 5, III | várba, felvette a köpenyét, s aztán beszólt Marie-hoz,
951 5, III | Azután bejött a gróf, s rendeletet adott Henrynek,
952 5, III | lefátyolozott nőt akar meglátni, s majd mutatok neki egy nőt,
953 5, III | leggyorsabb versenyparipámra, s az ezredes után futtatom
954 5, III | elő oldalzsebéből a hölgy, s azt szétbontva, odatartá
955 5, III | ismét összehajtá a levelet, s visszadugta a zsebébe.~–
956 5, III | karját nyújtsa a hölgynek, s azt mondja:~– Menjünk, asszonyom!~
957 5, III | betakarta arcát a fátyollal, s egész karjával belekapaszkodott
958 5, III | belekapaszkodott Vavel karjába. S az ilyen karonfogásnak igen
959 5, III | udvar park felőli ajtajához, s a fátyolos hölgyet az angol
960 5, III | Ott felsegíté a hintóba, s maga melléje ült. – Még
961 5, III | embernek a saját lelke. S egy óra múlva annyira nem
962 5, III | megint álom lesz minden, s az üdv megint rejtéllyé
963 5, III | végén álló keresztfa elől, s idáig semmi sem történt
964 5, III | tovább nincs ok hajtani, s gépileg visszafordítá a
965 5, III | kiálta fel elbámulva a gróf. S aztán nagyot sóhajtott.
966 5, III | akik ezt könnyen veszik. S ez temperamentum dolga. –
967 5, III | saját szemeim által nyertem. S anélkül innen el nem távozom.~–
968 5, III | hangján ejté ki az ezredes, s sarkantyús lábával nagyot
969 5, III | nem fogja ön elérni, uram!~S e percben mind a két férfinak
970 5, III | volt már emelve a levegőbe, s csak az volt függőben, hogy
971 5, III | a kalapjáról a fátyolát, s közbeszólt.~– Itt van, uram:
972 5, III | meglepetve hőkölt vissza, s hirtelen a szájához kapta
973 5, III | szót akarna visszatartani, s arra a legtökéletesebb menüett-lépésben
974 5, III | is közelebb lépett most, s azok is furcsa kiváncsisággal
975 5, III | vetett egy oldalpillantást, s e tekintet tele volt sértő
976 5, III | köpenye alól pisztolyát, s annak a csövét az ezredes
977 5, III | folyvást gúnyosan mosolyogva, s belenézve a pisztoly csövébe,
978 5, III | legmélyebb tiszteletemet, s ne tagadja meg bocsánatát
979 5, III | vezeklő kézcsókban kifejeznem.~S minthogy a hölgy mind a
980 5, III | körül összekulcsoltan tartá, s egyiket sem nyújtá oda a
981 5, III | ujjai hegyét érinthesse, s még a sisakot is levette
982 5, III | sisakot is levette a fejéről, s a hóna alá fogta addig.
983 5, III | Aztán kísérőihez fordult, s fedetlen fővel így szólt:~–
984 5, III | egyszer meghajtá magát, s félreállt, jelezve, hogy
985 5, III | arca elé rántá a fátyolát, s durcásan készteté Lajost
986 5, III | kapujánál állítá meg a fogatát, s ott leemelve a hölgyet,
987 5, III | kilebbent a park ajtaján, s léptekkel, mik a föld felett
988 5, IV | volt mindig a kastélyában, s igazi apácai életet folytatott.
989 5, IV | megvétele előtt is itt volt, s az a fátyolos hölgy, aki
990 5, IV | könnyűszerrel köt Bruderschaftot, s osztja a csókokat. Mondok.~
991 5, IV | egy kifinomított kacér nő, s világtól elvonulásának titka
992 5, IV | Ezt is megtudta Katalin, s nagyon jól mulatott rajta.~
993 5, IV | meghívta magához ebédre, s ott arra kényszeríté őket,
994 5, IV | rejtély még zavarosabb lett.~S annyival inkább, hogy e
995 5, V | fellopózott az obszervatóriumba, s az áruló cső tudatott vele
996 5, V | csengettyűjével, hogy már lefeküdt, s az érkező Lajos széttárt
997 5, V | fogok sétálni a kertemben.~– S ha majd tél lesz?~– Akkor
998 5, V | Akkor járkálok az udvaron, s csinálok hóembert, ahogy
999 5, V | helybeli parasztgazdának, s a két elkényeztetett paripa
1000 5, V | kertészlegényt eltávolították onnan, s annak a leány visszatértéig
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2289 |