bold = Main text
     Rész,  Fezejet                                          grey = Comment text

1001     5,  V    |              hárítgatta össze kupacokba, s eközben a szokottnál közelebb
1002     5,  V    |                mint rendesen, elöl ment, s annak rendelete volt soha
1003     5,  V    |    vadgesztenyefák felé irányzá lépteit, s sietve ment a kertészlegény
1004     5,  V    |          dolgozott csendesen egymagában, s elbámult, mikor az úrnőt
1005     5,  V    |             vasajtó hirtelen fölpattant, s azon előrohant Vavel gróf,
1006     5,  V    |        kertészlegény karját ragadta meg, s olyat penderített rajta,
1007     5,  V    |              felkapta és a zsebébe dugá, s azzal szótlanul és hevesen
1008     5,  V    |       félbeszakadt szerelmi vallomásnál, s így nem lett e kész szerencséjéből
1009     5,  V    |             akkor eléje állt a leánynak, s a szemébe nézett vádterhesen.~–
1010     5,  V    |               leány szomorún mosolygott, s csendesen bókolt a szép
1011     5,  V    |           Sietett ezt morzsalékká törni.~S aztán elolvashatta, ami
1012     5,  V    |                  szívéhez csapott Lajos, s végigesett a kereveten,
1013     5,  V    |                  végigesett a kereveten, s elkezdett keservesen zokogni.~
1014     5,  V    |         csendesen.~Erre Vavel felugrott, s odament eléje: égő szemei
1015     5,  V    |                 megragadá a férfi kezét, s szólt egész szíve teljességéből:~–
1016     5,  V    |               házhoz, akit én szeressek, s aki engemet szeressen: asszonyt,
1017     5,  V    |                  aki nekem parancsoljon, s akinek én szót fogadjak,
1018     5,  V    |               búsít, ha felvidít valami, s aki megdorgáljon, ha ostobaságot
1019     5,  V    |                   ha ostobaságot teszek, s akinek a kezét megcsókolhassam,
1020     5,  V    |               bánik velem, eltűröm tőle, s megáldom az órát, amelyen
1021     5,  V    |              szólt tompa hangon a férfi. S nem vagyok-e én is oly egyedül,
1022     5,  V    |                  oly egyedül, mint ön?~– S azt hiszi ön, hogy ez az
1023     5,  V    |                  nyugasztalja meg Isten; s ha élve maradt, magasztalja
1024     5,  V    |                  legyek Botta Zsófia én, s hadd mossak ruhákat a patakban!
1025     5,  V    |                angyal trombitaszavára!~– S sokáig fog-e még e trombitaszó
1026     5,  V    |             magához vonta a férfi kezét, s utánasóhajtá:~– Tűrjünk
1027     5,  V    |                    El akarom most tenni, s aztán elküldeni az igazi
1028     5,  VI   |               legdrágább divatvirágokat, s Józsefnek, kit kertésszé
1029     5,  VI   |                  közt sétálhatott Marie, s kedvét találta az egzotikus
1030     5,  VI   |              napfény? Korom vagy vaspor? s télen hány fokú légmérsék?~
1031     5,  VI   |           szótlanul elhagyta a szobáját, s a leányt is a szobában.~
1032     5,  VI   |             mehetett volna hóbortszámba; s ott maradt körültekinteni
1033     5,  VI   |        Észak-Afrika Oware királyságában, s virágainak a légion d’honneur
1034     5,  VI   |               azt kiáltotta: „canaille”! S azzal az összetördelt növény
1035     5,  VI   |             virágot? – kérdé a leánytól, s keble úgy fujtatott, mintha
1036     5,  VI   |                férfi fogait csikorgatta, s felemelt öklei remegtek:
1037     5,  VI   |           megfordult a sarkán haragosan, s otthagyta a leányt szótlanul.~
1038     5,  VI   |                minden partján túlöntött, s elborította szerteszéjjel
1039     5,  VI   |                  alulról fog felfakadni, s tavaszra valamennyi díszbokrot
1040     5,  VI   |                   Igaz – mondá rá Lajos; s még aznap ötszáz forintot
1041     5,  VI   |                   A cöveket megtalálták, s benne volt a sulyokban a
1042     5,  VI   |                  felmérésre van szükség, s csak azután, ha ki van derítve,
1043     5,  VI   |             megcsinálta a költségvetést, s óriási summa jött ki belőle.
1044     5,  VI   |               amikben neki is része van. S a nő azzal áll bosszút azért,
1045     5,  VI   |            munkához egész lelke szerint, s télen át a befagyott tavakon
1046     6,  I    |              pongyola-öltöny volt rajta, s azt is az egyik kezével
1047     6,  I    |                  Lajos, odaugorva hozzá, s keblére vonva a leányt.~–
1048     6,  I    |                 a leány, keblébe nyúlva, s reszkető kézzel vonva elő
1049     6,  I    |           tenyerén, hátrahajtott fejjel, s száját tátogatva; a leány
1050     6,  I    |            Szegény kedves kis Dávidomat.~S ismét rákezdte a keserves
1051     6,  I    |            repülve odasietett úrnőjéhez, s aztán elbújt annak a selyemköntöse
1052     6,  I    |           gázoltam rá! – rebegé a leány, s aztán óvatosan, gyöngéden
1053     6,  I    |               halottjára, a földön ülve, s a fejét bólingatta csendesen.~…
1054     6,  I    |                 az elmúlt volt az igazi.~S azzal fölvette a holt madarat,
1055     6,  I    |           mereven egy darab fához kötve, s nézzen reám üvegszemeivel,
1056     6,  I    |              mikor már énekelni nem tud; s csaljam magamat azzal, hogy
1057     6,  I    |            odakészítsem eléje az ételét, s várjam, hogy lerepül érte.
1058     6,  I    |                  nyugszik az én Dávidom, s azután meglátogatom mindennap.~
1059     6,  I    |            halottját az öltönye szélébe, s elvitte magával.~Azután
1060     6,  I    |               szalagot kötött a nyakába, s magával vitte őket délután
1061     6,  I    |              amit ő szánt a kedvencének, s a sír rámába volt foglalva,
1062     6,  I    |               saját kezével ültette oda, s mindennap lejárt maga megöntözni.~
1063     6,  I    |            naponkint kétszer összejönni, s ott azután barátság fejében
1064     6,  I    |                  vérzést árnikás vízzel, s azzal ismét helyreállt az
1065     6,  I    |             rendes óra már jól elhaladt, s vívótársa mégsem érkezett.
1066     6,  I    |              Végre megunta a várakozást, s maga indult el Henryt fölkeresni.~
1067     6,  I    |          konyhában már kinn volt Lizett, s az ebédet készítette. Csakugyan
1068     6,  I    |             lábai miatt nem mozoghatott, s emiatt még kövérebb lett.~
1069     6,  I    |                hogy megsimította a guta.~S azt olyan flegmával mondta,
1070     6,  I    |                öreg ott feküdt az ágyán, s a szája és a fél szeme erősen
1071     6,  I    |                 felemelte a beteg kezét, s üterét vizsgálta.~– Nagyobb
1072     6,  I    |                hölgy jelent meg előttem, s az azt kérdezte tőlem, hogy
1073     6,  I    |              készen vagyok-e őt követni. S mire fölébredtem, nem bírtam
1074     6,  I    |                Elvesztettem már mindent, s nem reménylek már semmit.
1075     6,  I    |               Felmondott a tudományának, s odamenekült a csodatevő
1076     6,  I    |               Gondold, hogy katona vagy, s ágyúgolyó sodort el.~– Talán
1077     6,  I    |               fejét beletapossa a sárba. S aztán elmondanád neki sorba
1078     6,  I    |            hagytam a veszedelembe menni, s az uramét megőriztem, rejtegettem,
1079     6,  I    |              királyokra és az ő ünőikre, s a királyleányból csináltam
1080     6,  I    |                 kettőt megöltem közülök, s a kincseket elragadtam a
1081     6,  I    |        cselekedtem – hörgé a haldokló.~– S azt hiszed te, hogy ezt
1082     6,  I    |                soha össze ne ütközzenek, s aki megtanítja a férget
1083     6,  I    |              hogy tavasszal feltámadjon, s aki intézi az embernek a
1084     6,  I    |                 el. Hozzád jövök vissza, s ami e kettő között esett,
1085     6,  I    |                 aki a sötétben eltévedt, s rémek huhogását hallja.
1086     6,  I    |                nem bűnöd, hanem erényed. S ha van még másvilág, s a
1087     6,  I    |                   S ha van még másvilág, s a másvilágon emberi szó
1088     6,  I    |                  szó és emberi gondolat, s ha van hang, mely az emberhez
1089     6,  I    |                  emberhez kérdést intéz, s van arc, mely a formájára
1090     6,  I    |                 én ily fennyen beszélni, s ha tudnék is, nem mernék
1091     6,  I    |                 aki minden szívbe belát, s nem szorul ő se a te mentségedre,
1092     6,  I    |                  haldokló ágya széléről, s az ajtó felé ment, ott hagyva
1093     6,  I    |            megfordult, visszatért hozzá, s aztán kezébe fogta azt a
1094     6,  I    |                erényekben gazdag Henry?” s ha arra azt mondja a szent
1095     6,  I    |                le hozzá én is a pokolba, s egy társaságban leszek vele!”
1096     6,  I    |                    Igen, igen! – rebegé, s most már ragyogni kezdtek
1097     6,  I    |                  utánunk egy harmadik; – s az mind a kettőnket kikönyörög
1098     6,  I    |                  kellett oltani a tüzet, s a szobájába vonulni.~Hanem
1099     6,  I    |            csúnya szegény. Irtózom tőle. S úgysem tudok rajta segíteni.~
1100     6,  I    |           érzéketlen volt a kövér Lizett s ez jó tulajdonság volt ahhoz
1101     6,  I    |              suhant az oda ágya fejéhez, s gyöngéd kezével végigsimítá
1102     6,  I    |                  odatérdelt az ágya elé, s kinyitá az imakönyvét, nem
1103     6,  I    |                azt a félelemidéző arcot.~S mondta előtte halkan, kenetteljes
1104     6,  I    |             támlányára dűlt könyökeivel, s büszke szkeptikus homlokát
1105     6,  II   |                  dereglyét fogadott fel, s azzal a Fertő taván keresztül (
1106     6,  II   |               utolsó barátját veszté el, s most már az élet mindenféle
1107     6,  II   |                 a bútorokat letörülgetni s a Schmidtéktől átvenni,
1108     6,  II   |           felvinni a konyhába Lizettnek, s Lizettől megint lehozni,
1109     6,  II   |                 Lizettől megint lehozni, s kiadni, amit az a Schmidtéknek
1110     6,  II   |          hírlapokat az asztalra letenni, s az ételeket a konyhából
1111     6,  II   |              Akkor levetette a libériát, s visszakéredzkedett a szomszéd
1112     6,  II   |                nyitja föl a száját soha, s az ember éjjel-nappal nem
1113     6,  II   |                nincsenek játszópajtásai, s aki eddig is hálára van
1114     6,  II   |                siralomházában is imádja; s aki megsiratja a megölt
1115     6,  II   |            használta az idegen trónokat, s istenné tette magát egy
1116     6,  II   |            terjedve egész Európa-szerte, s Vavel Lajosnak volt azokkal
1117     6,  II   |          keményre, és aztán feltörögeté. S az drága csemege lett volna;
1118     6,  II   |                  tojáshéjon átszívódott, s láthatatlan lett. Mikor
1119     6,  II   |              rettentő vérpazarlás ellen, s a diplomácia örök zsibongású
1120     6,  II   |           koalíciók előrevetett árnyékát s az indulni kész hadseregek
1121     6,  II   |                  eltitkolt lépésrobaját.~S ő ott a Névtelen Várban
1122     6,  II   |              származottnak tüntette fel, s adataival bebizonyította,
1123     6,  II   |                még Sátán Lacit, a rablót s Mátyást, az ezermestert.)
1124     6,  II   |               barát magányos szobájában, s összejöveteleire legalkalmasabb
1125     6,  II   |                és pénteken), mint eddig, s hogy egy szépirodalmi folyóiratra
1126     6,  II   |        ellenségét mint szabadítót várja, s a legjobb esetben közönyösen
1127     6,  II   |              legjobban győzték az ivást, s azokat sorba járatták városrul
1128     6,  II   |                  már, hogy „felcsapott”, s reggelre a hátán volt a „
1129     6,  II   |           mészáros elvágta a négy lábát, s most az nem tud járni, szegény
1130     6,  II   |                 volt a sasos zászlójára, s jobbnak tartotta magát a
1131     6,  II   |               gyakorlatlan nemesi hadat; s a professzionátus diplomaták
1132     6,  II   |                üresen marad falu, város, s éjszaka rajta ront az alvó
1133     6,  II   |               odaül a hölgye a nyeregbe, s vele együtt harcol, dühöng,
1134     6,  II   |          körös-körül az egész földrészt. S egy ember parancsára.~S
1135     6,  II   |                  S egy ember parancsára.~S nem elég az iszonyat a déli
1136     6,  II   |         nekimenni a holttestgarmadáknak.~S volt egy francia tábornok (
1137     6,  II   |              mert térdig gázolod a vért, s sógorod (Murat), ez a cifra
1138     6,  II   |            istenekkel, akik azt eltűrik.~S ami még százszorta jobban
1139     6,  II   |              emberek, és ne vadállatok!”~S minő sértő gúnnyal köpdösték
1140     6,  II   |                 hemzsegett egész Európa, s neki olvasnia kellett mindennap,
1141     6,  II   |             rekesze rostélyát felhúzzák, s ő rohanhat elő, kikeresni
1142     6,  II   |            ébrednek, kinyitá az ablakot, s oda az ablak erkélyére kihinté
1143     7,  I    |              visszavonulásának indokait, s bejelentve hivatalos látogatását;
1144     7,  I    |           ellenségnek. – Hisz ez gúny! – S milyen az egész szervezés? –
1145     7,  I    |              Minden város ád egy lovast, s azt maga szereli fel. Szép
1146     7,  I    |               vagy ki tud jobban itatni. S ezeket indítani el oly hadsereg
1147     7,  I    |                  hogy ki ül átellenében, s még csak nem is köhécselt
1148     7,  I    |               pártjára kel a gróf úrnak, s kész magát exponálni miatta.
1149     7,  I    |           kívánalmai szerint elkészítve. S aminek legkevésbé volt szűke,
1150     7,  I    |                  romlatlan keblű magyar. S iszik a vendégével tiszta
1151     7,  I    |                  tiszta lelkiismerettel. S mikor pedig rágyújt, azt
1152     7,  I    |                bár ismeretlen, úrnőjére; s minthogy nem tudhatom, hogy
1153     7,  I    |                  ezúttal is obszerválta, s maga is két poharat vevén
1154     7,  I    |                 koccintott ez áldomásra, s kiitta mind a kettőt a körömpróbáig.~
1155     7,  I    |            kimondva: a megtizedeltetést.~S ezt megfelelő kegyetlen
1156     7,  I    |              ruhát váltott; kimosdózott, s mikor a rendes ebéd ideje
1157     7,  I    |      murokfőzelékét, és téjhab tésztáit. S még csak meg sem látszott
1158     7,  I    |          refractarius meg nem jelenőket, s mindenütt hasonlóan excipiáltatván,
1159     7,  I    |                tért haza a székvárosába, s referált a legközelebbi
1160     7,  II   |              csatákban ejtettek foglyul, s mind itt helyeztek el. –
1161     7,  II   |            francia hadtest nyomában jön, s neki feladata volt azt mindenáron
1162     7,  II   |           szabadba kivonszolták magukat, s most tátongó sebeiket tárják
1163     7,  II   |                tagjaikat emelik az égre, s a kétségbeesés jajszavát
1164     7,  II   |          irgalmat nem ismerő parancsszó, s azzal vágtatott előre a
1165     7,  II   |              megfogja a lovas kengyelét, s azt mondja: bátyám, nem
1166     7,  II   |                 parancsát hajtják végre. S mikor a nagy feladat végre
1167     7,  II   |                  melyen keresztülhaladt, s aztán körültekint levont
1168     7,  II   |                 tegye magát függetlenné, s válasszon magának saját
1169     7,  II   |                között elzárkózottan élt, s amit ez adatokból a lélektani
1170     7,  II   |               mamuszokat sem húzzák fel, s hangosan beszélve csörtetnek
1171     7,  II   |                beszél, az három helyett, s kardot csörtet egy egész
1172     7,  II   |               sastollas süveget a fején, s nagyot csörrent réztokos
1173     7,  II   |             körülhordják a véres kardot, s mától holnapig az egész
1174     7,  II   |               azt kirántotta hüvelyéből, s elkezdte csókolni a meztelen
1175     7,  II   |               csókolni a meztelen vasát, s aztán leveté az asztalra,
1176     7,  II   |                aztán leveté az asztalra, s elrohant, mint az őrült.~
1177     7,  II   |             emelte az imádott teremtést, s átszorítva, mint egy gyermeket,
1178     7,  II   |                 Láthatja az egész világ, s olvashatja róla fennkölt
1179     7,  II   |                  éltem, akiért meghalok!~S váltogatva majd a leány
1180     7,  II   |            valami istenszobornak szánva, s annak az alját egy roppant
1181     7,  II   |                látogató vendége vállait, s odamutatva a leányra. –
1182     7,  II   |                 az, mint egy előfüggöny, s mögötte egy hosszú nagy
1183     7,  II   |              hosszú nagy terem tűnt fel, s az, amilyen nagy volt, úgy
1184     7,  II   |         kiállítok egy lovas bandériumot, s vezetem azt személyesen.
1185     7,  II   |                  rakott fegyverhalmazon, s az oltárhelyen ülő alak
1186     7,  II   |                  alispánt fegyvertárába, s megmutogatta neki szörnyű
1187     7,  II   |                  pénz. A domestica üres, s az aerarium még nem küldte
1188     7,  II   |           ellátásáról magam gondoskodom, s ha kell a megyének pénz,
1189     7,  II   |                célra odaadom mindenemet, s ráadásul saját magamat is.~
1190     7,  II   |               ráadásul saját magamat is.~S azzal felnyitva egy nagy
1191     7,  II   |                rakva. Semmi fekete bankó s más efféle gyanús személy
1192     7,  II   |                bele az aranytekercsekbe, s amennyi a két markába befért,
1193     7,  II   |          ütközetnél mindenki futott már, s az árokba dőlt szekér alatt
1194     7,  II   |          megtömték vele a tarisznyáikat, s aztán futottak a világba
1195     7,  II   |             eljutottak a zászlóaljukhoz, s ott átadták a megmentett
1196     7,  II   |             szívesen – szólt Vavel gróf, s indult a dolgozóasztalához.~
1197     7,  II   |           leszállt rögtönzött trónjáról, s megfogta Lajos kezét.~–
1198     7,  II   |                  kezed írását meglássák, s arról megtudják, hogy ki
1199     7,  II   |                  Melyik?~– Te vagy az!~– S ha ez a csillag lehull?~–
1200     7,  II   |              átszellemült tekintettel; – s nem engedi meg, hogy legyen
1201     7,  II   |              megbocsátottam mindenkinek, s nem kívánom a világnak semmi
1202     7,  II   |            amitől Fredegonde, Meroflède, s rettentő történetünk valamennyi
1203     7,  II   |                  szaporítod fejed körül, s törvényesíted az én kardom
1204     7,  II   |                végtelenség bírója előtt, s ítélet alá bocsátom az én
1205     7,  II   |               csülökig gázoltatja lovát, s merev arcával széttekintve
1206     7,  II   |                   azt mondja: „jól van”, s aztán nézd ezt a szentet
1207     7,  II   |                 az üldözőiért imádkozik; s aztán ítélj, melyik legyen
1208     7,  II   |             Marie lágy, könyörgő hangon, s reszkető kezével Lajos arcát
1209     7,  II   |          nyugtatá meg:~– Ne féljen ön! – S aztán gyöngéden odavonta
1210     7,  II   |             anyát!” Nőt, akit szeressek, s aki engem szeressen. – Ha
1211     7,  II   |           ezredes-kapitánya is vagyok.~– S kívánom, hogy még annál
1212     7,  II   |                 kell a gombzsinórjába! – S azzal kirántva saját hajából
1213     7,  II   |                  rang iránti hódolatról, s megragadva azt a szép fehér
1214     7,  II   |            keményen kifent bajuszai alá, s az áhítatos kézcsók alatt
1215     7,  II   |                  egyet az ablakok közül, s messze kikönyökölve annak
1216     7,  II   |                 innia, mert meghal tőle, s aztán egyszer hozzájuthat
1217     7,  II   |                   kristálytiszta vízhez, s dobzódhatik, kéjeleghet
1218     7,  II   |                 a tóparton kurjongatnak, s a paripák, amik a mezőn
1219     7,  III  |                  aki ma eljegyzést tart, s pár hét múlva esküszik.~
1220     7,  III  |                  bosszús negéddel monda, s úgy tett, mintha a tű lyukát
1221     7,  III  |                 selyemszálat pengetve.~– S akarja-e tudni, szép Katalin
1222     7,  III  |                 titok.~– Előttem nem az, s odább adhatom. A bájos hölgy,
1223     7,  III  |                 hímzése mellől a bárónő, s összevont szemöldökkel tekinte
1224     7,  III  |             Szép-e?~– Több, mint szép.~– S kicsoda ő? Mi ő a grófra
1225     7,  III  |                  odasimult Bernát úrhoz, s mély felindulását asszonyi
1226     7,  III  |               tudja ezt jól: azt hiszem. S hogy ő megérdemli azt, hogy
1227     7,  III  |               mit tegyek vagy ne tegyek. S neki szüksége van énrám!~–
1228     7,  IV   |              mint a nevetés carillonján, s tenyereibe tapsol. Odafut
1229     7,  IV   |                kikapja kezéből a tollat, s ledobja a földre.~– Ő jön!
1230     7,  IV   |             ablakhoz, és nézd meg magad.~S azzal felköltötte székéről
1231     7,  IV   |             felköltötte székéről Lajost, s vitte magával az étterembe,
1232     7,  IV   |                  voltak piros barkákkal, s a rügyek balzsamával volt
1233     7,  IV   |             nyújtá szép kezét Lajos elé, s meleg hangon rebegé neki
1234     7,  IV   |               megfogta a lány két kezét, s arcába nézett annak hosszasan,
1235     7,  IV   |               eltitkolhatlan gyönyörrel, s aztán így szólt hozzá:~–
1236     7,  IV   |               önnek a szíve anyát kíván, s az nem várathat magára.~
1237     7,  IV   |         gyönyörtől eltelve állt előttük, s két kezével hálateljesen
1238     7,  IV   |          elkezdett mind a kettő nevetni, s egyszerre tegezte egymást.
1239     7,  IV   |             teszek, azért megpirongatsz, s ha jól eltaláltam, megdicsérsz.~–
1240     7,  IV   |                    diadalmaskodék Marie, s aztán alig várhatta, hogy „
1241     7,  IV   |                  a fényes vendégterembe, s elszedhessen tőle kalapot,
1242     7,  IV   |                  tündérregét hallgatnak, s meg-megfenyegette az ujjával
1243     7,  IV   |               ember van ilyen a világon, s az az ő Lajosa!~– Ez volt
1244     7,  IV   |                   szólt nevetve Katalin, s kezét nyújtá a pamlagja
1245     7,  IV   |               vettek részt e gaztettben; s akik óhajtva várják az alkalmat,
1246     7,  IV   |              obszervatóriumomban voltam, s úgy várt rám itt a dolgozószobámban.~
1247     7,  IV   |            fegyelme alá vetik magukat.~– S te erről nem szóltál nekem
1248     7,  IV   |                 csókoljátok meg egymást, s aztán szóljatok tegezve.~
1249     7,  V    |             fényűzésig menő háztartáson, s ezt nem is hallgatta el
1250     7,  V    |            alispán segíteni akart rajta, s joviális tréfával szólt
1251     7,  V    |               távcsövet elcsaltam öntől, s ön nem leskelődhetik többé
1252     7,  V    |              előtt – és – azért! rebegé, s a nyakára csavart bajadért
1253     7,  V    |                 Lajosnak kedvese vagyok?~S ezt oly halálra nevettető
1254     7,  V    |                  hogy elkezdett kacagni, s utoljára le kellett neki
1255     7,  V    |            nagyon utoléri őket a jókedv.~S használt neki ez a felzavarás.
1256     7,  V    |           Lajosra nézve vagyok valaki. – S Lajos nem mondhatta meg
1257     7,  V    |                erre elővette a tárcáját, s kikeresett belőle egy összegyűrt
1258     7,  V    |          tudtomon kívül – monda Lajos.~– S ő azt kiragadta a kezemből –
1259     7,  V    |                   haraggal, erőszakosan, s bezárt miatta büntetésül.~–
1260     7,  V    |                  összecsörrenté poharát: s a két hölgy is odaérteté
1261     7,  V    |              Éljen soká és dicsőségesen, s vesszen el, aki ellensége,
1262     7,  V    |             hölgy ismét felnyitá szemeit s eszméletéhez tért. Erőszakolta
1263     7,  V    |                 arcára. Összeborzongott. S újra nevetett.~Lajos vízzel
1264     7,  V    |                   Arra bort kell inni. – S aztán felvette reszkető
1265     7,  V    |             Nincsenek! – rebegé a hölgy, s keblére ölelte az ifjabb
1266     7,  V    |                 ölelte az ifjabb leányt. S senki sem tudta kitalálni,
1267     7,  V    |                 hogy a hitéből kitérjen, s ezt az akadályt jó előre
1268     7,  VI   |                 Ami nem is olyan könnyű, s sok egyéb összefügg vele.
1269     7,  VI   |            töltsék meg a Névtelen Várat, s bajlódjanak a maguk harcias
1270     7,  VI   |                  jó Lizettet felkeresni, s meghívni őt magunkhoz. Úrnője
1271     7,  VI   |         szeretett engem – monda Marie. – S volt idő, amikor igen nagy,
1272     7,  VI   |       diszpenzációt ki kell eszközölnöm, s aztán a szegény jó Mercatoris
1273     7,  VI   |             kocsira ülünk, visszatérünk, s másodszor újra megesküszünk
1274     7,  VI   |                Lajos utána akart eredni, s aligha valami szándéka nem
1275     7,  VI   |            ellene; de Marie útját állta, s visszatartóztatá.~– Nono,
1276     7,  VI   |            függönyt megint felgördíteni, s te itt halnál meg velem
1277     7,  VI   |               minket ma már többé látni, s így mégiscsak kell jó éjt
1278     7,  VI   |                   Azzal Lajos odalépett, s ajkát az acélrács hézagaihoz
1279     7,  VI   |                 mindennap – monda Marie; s azzal megnyomva lábával
1280     7,  VII  |                  homlokán is kövér volt, s a tokája kétszer újra kezdődött,
1281     7,  VII  |                 Már kezdődik? – dörmögé, s megemelte a kártyát – s
1282     7,  VII  |                  s megemelte a kártyát – s megnézte, hogy mit emelt.
1283     7,  VII  |               fölé a hadfogadási zászló, s holnap megkezdődik az önkénytes
1284     7,  VII  |                 Szeretek burnótot színi, s az más embernek nem kellemetes.
1285     7,  VII  |             vagyok, akkor alunni akarok; s ha rám jön az éneklés, akkor
1286     7,  VII  |            kedvem van, szeretek pörölni, s úgy akarom, hogy ne legyen
1287     7,  VII  |                  se jó, amit más csinál, s csak a dolgomat szaporítja,
1288     7,  VII  |                  a húst meg a zöldséget, s beadja az ablakon, s én
1289     7,  VII  |          zöldséget, s beadja az ablakon, s én délig megfőzök. Mert
1290     7,  VII  |                 ön nekem „kisfiam” volt, s aztán nekem azt mondta: „
1291     7,  VII  |               azt mondta: „chère maman!” s én önnek: „mon petit garçon!”~
1292     7,  VII  |               önnek: „mon petit garçon!”~S eközben elkezdte a kártyáit
1293     7,  VII  |                folytatá felemelt hangon, s fenyegető kézmozdulattal
1294     7,  VII  |            mellette levő ládát felnyitá, s annak egy oldalfiókjából
1295     7,  VII  |                 amit akarok. Árát adták, s én úgy találtam; hogy amit
1296     7,  VII  |          megtudok mindent a kártyáimból. S én nagyon rossz leszek valamikor
1297     7,  VII  |                 utoljára.~Marie odament, s megcsókolta Lizett kövér
1298     7,  VII  |               kövér arcát mindkét felől, s aztán odatartá neki is a
1299     7,  VII  |             fogtam a hosszú seprűnyelet, s végigjártam minden szobát,
1300     7,  VII  |              ölel, csókol, csimpajkozik; s aztán azt mondják önnek,
1301     7,  VII  |                ön megtalálná azt az árt, s azt mondaná: „ezért odaadom!” –
1302     7,  VIII |             számukra a reggelizőasztalt, s mondogatják egymásnak, hogy „
1303     7,  VIII |               átvette azt valami cseléd, s ők ketten siettek be a parkba.~
1304     7,  VIII |             szoptatni a két hölgy előtt, s meg engedte a homlokát vakargatni
1305     7,  VIII |              dámünőt ölébe akarta venni, s kergetőzött vele a gyepen.
1306     7,  VIII |                  csodát, hogy hát az mi? S milyen nagyot bámult, mikor
1307     7,  VIII |              emberjajszó forma hangokat, s Lajos azt mondta neki, hogy
1308     7,  VIII |           Odahíni a dalos parasztleányt, s kivallatni, hol tanulta
1309     7,  VIII |                tanulta azt a szép nótát. S megpróbálni, hogy utána
1310     7,  VIII |            virágágyakat felporhanyítják, s megmutatja, hogy ő is ért
1311     7,  VIII |          beszélgetni, rendeleteket adni, s el is veszti néha magátul;
1312     7,  VIII |                  nem csalható a parkból. S minő naplement az! Egy hosszú
1313     7,  VIII |           bearanyozva az alkonysugártól, s a hulló virágbarkák hímporából
1314     7,  VIII |                   Marie megkóstolta azt, s azt mondta, hogy ő mindennap
1315     7,  VIII |              tértek vissza a kastélyhoz, s útközben egyre szólongatnia
1316     7,  VIII |                  folyvást issza a tavat, s mégsem bírja elfogyasztani.~
1317     7,  VIII |                 fortepiano”.~Hozzányúlt, s ijedten kapta vissza a kezét,
1318     7,  VIII |               aztán leült a zongora elé, s Marie-t maga elé ültetve,
1319     7,  VIII |                   mely a szívet eltölti, s a mennyország örömei közé
1320     7,  VIII |            olvasni, naphosszat rajzolni, s éjjel-nappal zongorázni:
1321     7,  VIII |                  valaha úszni tanította, s kísérte csónakon az ő aranyhabok
1322     7,  VIII |                 Óh, olyan szép este van: s én egy cseppet sem vagyok
1323     7,  VIII |                 ültek sorban a pamlagon, s a Phryxus és Helle farkcsóválva
1324     7,  IX   |                 fejemhez, és ölelj meg.”~S helyet adott neki maga mellett
1325     7,  IX   |                No hát add ide a kezedet.~S a két hölgy két keze ujjait
1326     8,  I    |                 feledve a tarló közepén, s szélre, viharra, esőre bízva,
1327     8,  I    |              várt ott a maga hűs ágyára, s mikor eltemették őket, a
1328     8,  I    |                  el mind a kettő fölött, s nincs síremlék az útjában,
1329     8,  I    |               becsület mezején estek el! S megérdemlik, hogy a nevüket
1330     8,  I    |          letépjük meggyalázott hírükről, s porrá lett csontjaikra dobjuk
1331     8,  I    |               újra megtöltötte a pipáit, s rágyújtott Lajos szobájában
1332     8,  I    |                  már félesztendő elmúlt, s mégsem történt benne semmi.~–
1333     8,  I    |              mozgatni; azok megindultak, s össze lett írva az ország
1334     8,  I    |                 egy forint árfelemelést, s kérték a posztót. Ekkor
1335     8,  I    |                 látni: hitelbe nem ád.~– S van erre a célra való pénztár?~–
1336     8,  I    |              posztót, míg pénzt nem kap, s az aerarium addig nem ád
1337     8,  I    |               szőrén ülik meg a paripát, s kötőfék a szerszám.~– Remélem,
1338     8,  I    |                ülve maradást; felugrott, s izgatottan járt alá s fel
1339     8,  I    |         felugrott, s izgatottan járt alá s fel szobájában, míg vendége
1340     8,  I    |              minden megyében gyülekezik, s már zászlóaljakká alakul,
1341     8,  I    |         kommandószavakkal igazgattassék, s magyar hadiszabályzatot
1342     8,  I    |              előhívatta a maga tudósait, s hevenyében készíttetett
1343     8,  I    |         kommandószavakat magyar nyelven, s most már e szerint tanítják
1344     8,  I    |                tanítsák be az ezredeket, s most már fogadom, hogy harminc
1345     8,  I    |                  a nemesi felkelő sereg, s verekedni fog, ahogy Isten
1346     8,  I    |                 az égő taplót tenni alul s a dohányt a tetejébe. Most
1347     8,  I    |             bandériumokat ültetnek lóra, s saját maguk állnak az élükre.~–
1348     8,  I    |                  az önnek a predikátuma, s magyar név alatt könnyebben
1349     8,  I    |          Napóleon kiküldött kémei voltak s még annál is rosszabbak.
1350     8,  I    |                siessen őt körülkeríteni, s eléje küldte a kész kapitulációt.
1351     8,  I    |                kapufélfától vett búcsút, s magával vive a hadvezér
1352     8,  I    |               Lajos, felugorva helyéből, s kacagni kezdett örömében.~–
1353     8,  I    |                  erős sejtelmeim vannak, s azok be szoktak teljesülni.
1354     8,  I    |                ketten találkozni fogunk, s akkor majd az, aki nem rabolta
1355     8,  I    |                Most már világos előttem. S szegény jó Katalinom, minő
1356     8,  I    |            Marie-val együtt kocsizom ki, s ő engem meg akar attól szabadítani.
1357     8,  I    |                   amit oly féltve őrzök. S csak azon múlt el a merénylet,
1358     8,  I    |                   hogy a rabló apa volt, s fiának én voltam az ápolója.
1359     8,  I    |               jövök a fátyolt lerántani! S majd én is megmutatom neked
1360     8,  I    |                végig.~Kezet szorítottak, s ki-ki ment a fekhelyét fölkeresni.~
1361     8,  II   |                meg is volt kötve a béke, s a „Serkentő verseket”, – „
1362     8,  II   |                ajkán meg nem honosulhat, s magyar melódiára nem tehető;
1363     8,  II   |          ellenséget verni el nem mentek; s ha „Miska” alatt a magyar
1364     8,  II   |                magyar nemzet volt értve, s Panni alatt „Pannonia”;
1365     8,  II   |                  cigány egész nap húzta, s a verbunkos egész nap danolta
1366     8,  II   |                nap danolta azt az utcán, s aztán előjöttek erre a nótára
1367     8,  II   |             viselnek a süvegeik mellett, s pörgetve hordják a fokost
1368     8,  II   |           katonát a házába be nem fogad, s semmiféle adó terhét vállaira
1369     8,  II   |               neve végén ipszilont írni, s az „ő” betűt „eő”-vel, az „
1370     8,  II   |            pecsétnyomó gyűrűjében viseli s ötágú korona illeti. A nemesember
1371     8,  II   |                 büntetés meg nem alázza, s ha főbenjáró bűnt követett
1372     8,  II   |                 bosszút, hanem a pallos, s aki őt megüti, felsőbb hatalmaskodás
1373     8,  II   |                  utasítást a követeinek, s ha azok tetszése ellen dolgoznak
1374     8,  II   |                huszonnégy emberből állt, s az merész küldetésekkel
1375     8,  II   |                  keblére borult zokogva, s valamit suttogott ahhoz
1376     8,  II   |             Magyarországra vonul vissza, s nyomában mindenütt az olaszországi
1377     8,  II   |                melyben őt átok alá veti, s főbelövetéssel fenyegeti,
1378     8,  II   |              felé nyitva az ellenségnek.~S hogy tökéletes legyen a
1379     8,  II   |              határon feltámad a lengyel, s betörésre készül, a Kárpátokon
1380     8,  II   |                haderőt oda kell küldeni. S ugyanakkor Oroszország is
1381     8,  II   |                 izen a magyar királynak, s határainkat kelet felől
1382     8,  II   |              elvesznek a nép közönyében, s Braunschweig-Öls Vilmos
1383     8,  II   |             marad meg hű szövetségesnek, s jólesik a tudósítás, hogy
1384     8,  II   |             folyam felé a főhadsereghez, s ami csak hadcsapat és bandérium
1385     8,  II   |       rajztanulmányait, zongoraiskoláját s a kis arcképet, amit Katalin
1386     8,  II   |                  neki lehet eligazítani, s nem használt semmi szép
1387     8,  II   |               alatt rejtőzött sok ideig, s most elfogva, az hami várban
1388     8,  II   |             rendelt célra használja föl, s aztán bezárta ismét a kis
1389     8,  II   |            bezárta ismét a kis ércládát, s a kulcsrejtő acélgyűrűt
1390     8,  II   |                     Jó helyen fog lenni.~S most még egy utolsó csókot!~
1391     8,  II   |                   csak elővette a sírás, s félbe kellett hagynia rajzot,
1392     8,  II   |               mert minden bánatos verset s minden szerencsétlen regényhősnőt
1393     8,  II   |               Rába mentére kémszemlézni, s így nagyon közel lesz Fertőszeghez.
1394     8,  II   |                pedig még Pozsonynál van, s elválaszt tőle bennünket
1395     8,  II   |           oldalát ketten teleírták neki, s mellékeltek hozzá egy arcképet (
1396     8,  III  |            sátrakat lehetett rögtönözni, s egy domb tetejét elfoglaló
1397     8,  III  |               sorba járta az előőrsöket, s azzal visszatért a közös
1398     8,  III  |                 közé szorított rudakból, s bebútorozva szénakötegekkel
1399     8,  III  |           felkötötte a kardot, mint más, s abban az egyben most teljesen
1400     8,  III  |                  előttük elmentek hírét.~S a fiatal tudós, egy juhászbundára
1401     8,  III  |              fogai közé kapta a zászlót, s a magas hídról beleugrott
1402     8,  III  |               beleugrott a Traun vizébe, s a franciák golyózápora között
1403     8,  III  |                 árokba a dobot nyakából, s felkapva egy puskát, odakiálta
1404     8,  III  |         érdempénzem: ma kihozom onnan!”, s azzal maga rohant előre
1405     8,  III  |               ágyú el lett hallgattatva, s perc múlva be volt véve
1406     8,  III  |                  volt véve az egész sánc s a hős dobos volt rajta az
1407     8,  III  |               csak sereshordók volnának, s mikor már az ellenség tódult
1408     8,  III  |               ágyújával lövetett közéje, s utcáról utcára védelmezte
1409     8,  III  |               már elfoglalt a mieinktől, s vitte hátrafelé. Az öt huszár
1410     8,  III  |               levág, kit pokolra kerget, s azzal megkapja az ágyús
1411     8,  III  |                 az ágyús lovak zabláját, s mire az ellenség észre tér,
1412     8,  III  |                  amit a futók elhánytak, s négyen kétfelől a mély útban
1413     8,  III  |                   megijed, visszafordul, s engedi a négy bakancsos
1414     8,  III  |              Vavel kisietett a sátorból, s felnyergelt lovára felkapva,
1415     8,  III  |                  tudta a tábori jelszót, s az őrvonalon át akart jönni,
1416     8,  III  |                  fogtak.~Vavel ráismert, s azt mondá: „Bocsássátok:
1417     8,  III  |                  a rejtélyes cimborának, s bevitte őt a saját sátorába. –
1418     8,  III  |                Ma csak Kapuvárról jövök, s torony irányában.~– Gyalog?~–
1419     8,  III  |                   mert védelmezte magát, s aztán igen vékony cérnával
1420     8,  III  |                mert elvettük a táskáját, s abban találtunk egy lepecsételt
1421     8,  III  |              legtávolibb találkozást is, s játszotta a világtól elvonultat.
1422     8,  III  |               szakítani a cselszövénynek s magam feljöttem Bécsbe,
1423     8,  III  |                magamat emigráns főúrnak, s ott, mint ön tudja, Barthelmy
1424     8,  III  |          szétfutottak minden ablakon át, s a nemes lovag nem talált
1425     8,  III  |     lefátyolozott hölgyet karján vezeti, s megsértett férjnek adva
1426     8,  III  |                  felvetette a fátyolát – s én Thémire-t láttam magam
1427     8,  III  |             vagyont, amit ígértünk neki, s fényesebbnek találta Vavel
1428     8,  III  |                 Lajos szemeit mindannál, s ezekért a szép szemekért
1429     8,  III  |                 font az enyémnél megint, s regényes hajlamok pókszálaival
1430     8,  III  |         alakított egy lovas bandériumot, s azt most ellenünk hozza.”~„
1431     8,  III  |                  volna Thémire szívéből, s elfoglalta annak a helyét:
1432     8,  III  |                 fogok vonulni a határon, s egy meghatározott helyen
1433     8,  III  |            lesben fogok maradni. Jöjjön! S hozza magával a kezére került
1434     8,  III  |             Steyer felől is közelítenek, s átlépték a magyar határt.
1435     8,  III  |                 partja felé fog húzódni, s elzárja a menekülés útját
1436     8,  III  |           népválasztotta uralkodóházzal. S a leány, mint tudom, oly
1437     8,  III  |                 Lajos felugrott dühösen, s vak haragjában a hamvadó
1438     8,  III  |               miatt kerülte a templomot, s megszűnt vallásos lenni,
1439     8,  III  |           ragadják meg az ő liliomszálát s támadjon utánuk az új ivadék,
1440     8,  III  |                  maga ötmillió frankját, s azzal ki van fizetve. Tehát
1441     8,  III  |          oroszlánon keresztülvándorolni, s aztán megint feltámadni.~–
1442     8,  III  |         legjobbik vezetéklovamra rögtön, s vágtass Fertőszegre árkon-bokron
1443     8,  III  |              menni, mint a kezes bárány, s azt fogja mondani: mit kívánsz?
1444     8,  III  |              húzd fel a bal hüvelykedre) s így szólsz hozzá: „Az, aki
1445     8,  III  |            kijáratánál a temető-oldalon, s ahogy csak szekérben, lóban
1446     8,  III  |   főhadiszálláson. Ő értesítve lesz már, s a hölgyet átveszi tőled.
1447     8,  III  |               Azzal visszasietsz hozzám, s engem ha égen, ha földön,
1448     8,  III  |                Laci, elhagyva a kunyhót, s mire Vavel kiment utána,
1449     8,  III  |                  kézből kiadott kincset.~S vajon a lórabló adott szavában
1450     8,  III  |               Künn maradt az éjszakában, s mozdulatlanul állva, hátrafont
1451     8,  III  |            Nezsidernél betört a határon; s felhatalmazást kért „volon”-
1452     9,  I    |               géniusz ráhág a lúdlábára, s nem ereszti.~A nő sohasem
1453     9,  I    |              hálakönnyeket megismerheté, s nagyobb boldogságát találta
1454     9,  I    |               csak úgy el lehet haladni, s vissza sem tekinteni utána,
1455     9,  I    |         tekinteni utána, hogy hová lett?~S ha még csak ő maga volna,
1456     9,  I    |                  elhozza őt ide magához, s akkor aztán megvallja annak
1457     9,  I    |               leányához, keblére ölelné, s bevezetné ősi palotájába,
1458     9,  I    |                nem terhel többé adósság, s a rangjához méltó fény közt
1459     9,  I    |                mutatná be őt a világnak.~S mindehhez nem kell egyéb,
1460     9,  I    |           lovagok veszik körül a hintót, s az álomból ébredő hölgyeket
1461     9,  I    |           Mennyire imádja őt ez a férfi! S mennyire megérdemli, hogy
1462     9,  I    |                 az ilyen gyémánt jellem.~S most ő ezt a gyémántot,
1463     9,  I    |                 szívével akart játszani, s a magáét vesztette el. Akárhová
1464     9,  I    |                  odalopózik az ő ágyába, s hozzásimulva kéri, hogy
1465     9,  I    |               bosszúra ingerelné híveit, s szomjazná a dicsőséget:
1466     9,  I    |               kora gyermekségétől fogva, s nem kíván egyebet, mint
1467     9,  I    |                válaszát De Fervlans-nak, s levelét gondosan lepecsételé,
1468     9,  I    |            levelét gondosan lepecsételé, s azt átadta Jocrisse-nek,
1469     9,  I    |                  a percben szekérre ült, s elvágtatott.~Vajon ösztönszerű
1470     9,  I    |                  titkába be volt avatva, s ki De Fervlans-nak egyenesen
1471     9,  I    |                árulás végbefejezéséig. – S férfikézbe kénytelen letenni
1472     9,  I    |                   mint valami talizmánt, s beledobja azt a legmélyebb
1473     9,  I    |                  azt a legmélyebb kútba, s aztán megragadja a leány
1474     9,  I    |                megragadja a leány kezét, s azt mondja neki: „Fussunk!
1475     9,  I    |                  magát a park kéjlakába, s azt mondá inasának, hogy
1476     9,  I    |             hölgy a rémület asztmájával, s úgy reszketett a keze a
1477     9,  I    |               Cambray! – kiáltá a hölgy, s kezének öt körme hegyét
1478     9,  I    |          mondhatom el, mert úgy szöktem, s nem akarom azokat bajba
1479     9,  I    |                    kiálta közbe a delnő, s minden egyébről elfelejtkezett. –
1480     9,  I    |                úgy hozták haza magukkal, s temetőkkel jelölték az útjokat,
1481     9,  I    |                  azzal? Adja ide, kérem.~S hevesen szakítá fel az elkapott
1482     9,  I    |                   Én már lemondtam róla, s kerestem mást. „Ezzel” igen
1483     9,  I    |                 jól meg vagyok elégedve. S ha be akarod fogadni egy
1484     9,  I    |        megélhetsz te a kezed munkájából, s adhatsz zongoraleckéket
1485     9,  I    |                  én jól el vagyok látva. S ha tudnád, hogy milyen boldog
1486     9,  I    |                 kérlek: légy becsületes, s aztán jussak néha eszedbe.”~
1487     9,  I    |                egy szép vétkező hölgyet, s lerántva vállairól az inget,
1488     9,  I    |                 ölébe ez ostorozás után.~S csak arra a nyilalló fájdalomra
1489     9,  I    |      influenza-kórházban! Az én leányom!~S mintha Cambray-ra lett volna
1490     9,  I    |                odarohant hozzá őrjöngve, s megragadva annak karjait,
1491     9,  I    |                engedte magát lefestetni. S önnek megengedte?~– Nekem
1492     9,  I    |                omlott. Össze volt zúzva.~S az irgalmat nem ismerő ember
1493     9,  I    |              fúria, szökött fel a hölgy, s kirántva kebléből az arany
1494     9,  I    |                  kebléből az arany tokot s leszakítva annak födelét,
1495     9,  I    |              kitépte abból az ígérvényt, s apró darabokra szaggatva,
1496     9,  I    |                  egy hagymázos őrjöngőé, s elkékült ajka tajtékzott.~–
1497     9,  I    |                szív, mely ezt befogadta!~S elkezdte ököllel ütni azt
1498     9,  I    |                üldözői rá ne találjanak: s ha nem tudja, az ön dolga
1499     9,  I    |               önre bízott acélszekrényt, s igyekezzék vele föltalálni
1500     9,  I    |               addig, míg ön visszatér.~– S nem maradhat ön nála, hogy