1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2289
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1501 9, I | hordja magával veszedelmét, s nem tudja, hogy ez a halál.
1502 9, I | bálványomnak menedéket adott, s hála fejében éppen e megoltalmazott
1503 9, I | a parton temessenek el, s töltsenek hullám fölé oltatlan
1504 9, II | mellékajtón jött ki a kastélyból, s az a főkapun át távozott.~
1505 9, II | leült oda mellé a földre, s a félelem kérdő várakozásával
1506 9, II | Leányod? Te már nő voltál, s most özvegy vagy?~– Igen.~–
1507 9, II | a kezeidet szennyezd be. S mikor lónyerítést hallasz,
1508 9, II | lónyerítést hallasz, elbújj, s amíg el nem mennek, elő
1509 9, II | táborvonalakon keresztül lopózom, s meglehet, hogy ellenséges
1510 9, II | cirkálókkal találkozom össze.~– S miért kell azt tenned?~–
1511 9, II | fölkeresni a táborban?~– Igen. S azután nem tudom, mi történik
1512 9, II | megoltalmazzon téged.~– S hol van ő?~– Amiért jött,
1513 9, II | sújtott, tégedet megmentett, s azzal továbbment…~– Az lehetetlen!
1514 9, II | Megállj! – kiálta rá a nő, s megragadta a kezét a távozni
1515 9, II | Hát érts meg. E képet s ezt a levelet itt Cambray
1516 9, II | Cambray, a te védelmeződ s az én bosszúállóm, nemcsak
1517 9, II | képed! – szólt Marie. – S hová lett ő?~– Elment a
1518 9, II | valaki betegen fekszik, – s ennek a gondjára legyen
1519 9, II | másnap elveszti a fejét, s nem volt orvosság, mely
1520 9, II | elfogták, elevenen eltemették. S most, mikor ő kriptájából
1521 9, II | őt az útfélen elveszni, s még csak a kezemet se tegyem
1522 9, II | gyűlöltél, hanem szerettél; s szeretni fogsz ezután is,
1523 9, II | ahogy én szeretlek téged.~S meg akarta csókolni Katalint.~
1524 9, II | hölgy elvonta tőle arcát, s visszatartá őt a kezével.~
1525 9, II | földre hullott levelet, s odaadta azt Marienak:~–
1526 9, II | Marienak:~– Olvasd el ezt, s ismerj meg egészen.~Amíg
1527 9, II | arcról a rejtegető kezet, s azt mondá a nőnek:~– Erre
1528 9, II | szeretem őt. Áldj meg minket, s légy idvezült!” Nem akarod-e,
1529 9, II | Eredj hát! – sikolta a nő, s végigesett arcra a padlaton.~ ~
1530 9, III | nagykendőjébe burkolta, s senkinek se szólva cselédei
1531 9, III | parasztasszonyok módjára, s megindult egyesegyedül a
1532 9, III | nap még jó magasan állt, s a holdvilágra is lehetett
1533 9, III | császár vagy, egyél fácányt, s ne lopd el az én sült csicsókámat!”
1534 9, III | sárkány, kötélen tartották s onnan eregetett le tudósításokat
1535 9, III | darabban szállítanak odább, s a Dunának az egyik partjától
1536 9, III | egyharmada a Dunán innen rekedt, s nem mehetett a másik kétharmadnak
1537 9, III | futni a fehér paripáján, s egy csónakon érkezni meg
1538 9, III | Halavány volt, és reszketett.~– S hogyan látta Mátyás mester
1539 9, III | hagytam magamat fogatni, s akkor aztán a többi foglyokkal
1540 9, III | csináltunk, mint egy vár.~– S tudta ön valahogy szerét
1541 9, III | a levelet, átadtam neki, s ő menten elhozta rá a választ.~–
1542 9, III | elhozta rá a választ.~– S hogy tudta ön elrejteni
1543 9, III | el még a fogolytól sem.~– S hogyan tudott ön visszamenekülni?~–
1544 9, III | lefeküdtem a sánc fenekére, s annyi földet hányattam magamra,
1545 9, III | kuvasz, aztán nem bántott, s íme itt vagyok.~– Derék
1546 9, III | száműzöttje marad hazájának. S a francia nemzetnek nem
1547 9, III | a ketten mit gondoltak. S már öntve voltak a golyók,
1548 9, III | sorából le fogják teríteni, s már készen állt a zárt hintó,
1549 9, III | ellenfél, mint a Duna rónáján, s oly zavarban még nem látta
1550 9, III | hegyén-hátán volt összecsomaszolva, s egész néptömege (nem sereg
1551 9, III | matrózezred meg nem érkezett, s a Duna jobb ágán elrontott
1552 9, III | a primatialis lovasság, s mind a kettő kiállta becsülettel
1553 9, III | sorba járta az előőrsöket, s kikérdezte az őrjáratot
1554 9, III | járásnyira elportyáztak, s hírül hozták, hogy ellenség
1555 9, III | hogy menjen a sátorába, s aludjék egyet. Ő azalatt
1556 9, III | a rendes felkelési idő.~S azzal a kantárszárat a lova
1557 9, III | leakasztá válláról a karabélyt, s folytatta az őrködést.~Az
1558 9, III | esik a keserű az édesre s az édes a keserűre? Azt
1559 9, III | mellé tenné mind a kettőt, s által s kiolvasná a sorokat,
1560 9, III | tenné mind a kettőt, s által s kiolvasná a sorokat, milyen
1561 9, III | mely egyre közelebb jött, s amint az előőrsök mellett
1562 9, III | lehibbant a nyeregből, s aztán az egyik nyeregkasból
1563 9, III | kiemelni annak a fenekéről; s aztán futott Vavel felé.~
1564 9, III | hördült fel rémülten Vavel, s fegyvere csőszáját a hölgy
1565 9, III | az a keblét érinté már, s csak akkor súgta meg:~–
1566 9, III | Igen. Cambray itt van. S most ő vigyáz Marie-ra.
1567 9, III | mutassa neki ezt a gyűrűt, s tudassa vele akaratomat,
1568 9, III | eltakarta kezével szemeit, s lehajtá fejét.~– Ezt megérdemeltem.~
1569 9, III | öltönyt rajtam? Nincs egyebem. S ezt is kölcsön kértem.~–
1570 9, III | szeretem! – kiálta Vavel, s önkénytelenül kezét nyújtá
1571 9, III | Ha ön az nekem, aki volt, s ha én az vagyok önnek, aki
1572 9, III | vagy. Az én Katalinom!! S forrón megszorítá a hölgy
1573 9, III | csapatot kapitányára bízta, s ő a kiválasztottakkal megindult
1574 10, I | elvesztették a becsületet, s aztán meg lett nyitva előttük
1575 10, I | gyógyszertárát kaparintották el, s megitták a felcsernek minden
1576 10, I | hagyott, oltalmazza meg: s a gyilkos felkereste az
1577 10, I | asszonyt és a gyermeket, s az egész hadjárat alatt
1578 10, II | fenyőmag-füstölésből keveredett össze, s mikor a konyhaajtón zörgetett
1579 10, II | pattogott a ráhintett köménymag, s az ajtó mögül egy mérges
1580 10, II | becsapta a konyhaajtót Lizett, s csak az ajtó közepén levő
1581 10, II | ábrázatparcella beszélt Marie-val. S milyen durván beszélt!~–
1582 10, II | van, Lizett – szólt Marie, s aztán a kisfiúhoz fordult –
1583 10, II | ismerek semmi veszedelmet.~S azzal útjára ment.~– Mindig
1584 10, II | magában a kövér Lizett, s aztán, hogy Marie eltűnt
1585 10, II | négyszögű ajtónyíláson, s nagy füstöt csinált vele
1586 10, II | ablakot az ajtón vastáblával, s visszament a konyhába, ahol
1587 10, II | hajadoni szentélyben otthonos, s bár a bútorokból mindazt
1588 10, II | szétnézett a szobában Marie, s szemébe tűnt, hogy az egykori
1589 10, II | mely belőlük sugárzott, s száraz ajkai ki voltak nyitva,
1590 10, II | ajkai ki voltak nyitva, s beszélni látszottak a mindenséggel –
1591 10, II | kiálta fel a lázbeteg, s nehéz vonaglással fel akart
1592 10, II | vonaglással fel akart emelkedni, s ismét visszaesett, de kezét
1593 10, II | ujjaddal kell megnyomnod, s a görgöny felemelkedik.~
1594 10, II | magadhoz, akkor én itt hagylak, s feléd sem jövök többet.
1595 10, II | a kór megszűnt nevetni, s álmatag gyönyörrel tekinte
1596 10, II | csengő hang kútforrása felé, s kezével bágyadtan üdvözlé
1597 10, II | maradsz az ágyfülke előtt, s ügyelsz rá, hogy mit csinál
1598 10, II | Ha felnyitja a rácsot, s én el találtam volna alunni:
1599 10, II | odaállt a rácsfüggöny elé, s őrködött.~Óh, dehogy történt
1600 10, II | nem kérdezősködik többet, s veszteg maradt egy óra hosszat.~
1601 10, II | hölgy a lábai előtt hever, s két arcképet mutogat neki,
1602 10, II | az egyik egy élő leányé s a másik egy halotté, meg
1603 10, II | téríti jó útra az anyját, s aztán a szép hölgy azt mondja
1604 10, II | felugrott a kerevetről, s odafutott.~Az éjjeli mécs
1605 10, II | lobogott Cambray fejénél, s bevilágítá annak az arcát.~
1606 10, II | vállára, mint egy lovag, s hurcoltatta magát hegyeken-völgyeken,
1607 10, II | mondta neki: itthon vagyunk! s az embert, ki még ma délután
1608 10, II | egyik országból a másikba.~S milyen hosszú még az éjszaka!~
1609 10, II | függő lámpánál a gyertyát, s aztán ő a puskát, Marie
1610 10, II | olyan derék legény vagy. – S azzal Marie felvette a gyertyát
1611 10, II | felvette a gyertyát a földről, s megindult a folyosó másik
1612 10, II | Előreugrott, Marie elé, s a felvont puskát arcához
1613 10, II | hogy ne lásson célozni, s rákiáltott:~– Ereszd le
1614 10, II | ember? Nekem nincs semmim, s ez a kastély üres. Mit akar
1615 10, II | hagyta védelmezőjét a leány, s mint a kezes bárány, sietett
1616 10, II | rögtön siessen ön innen, s kövesse bárhová azt, aki
1617 10, II | szívesebben lát maga előtt. S az egy igen becsületes jó
1618 10, II | kincsei megőrzése volt bízva, s ha az az asszony nem árulta
1619 10, II | huszonnégy Sátán-cimbora. S majd ott megmutatom, hogy
1620 10, II | alatt. Különös föld az! S ahogy azok, akik ott találkozni
1621 10, II | kocsis kiereszté az ostorát, s a szekér elrobogott a porfelleges
1622 10, II | eltűnt előle, sípjába fújt, s arra a park bozótjaiból
1623 10, II | dereglye, azokba beültek, s aztán gyors evezőcsapásokkal
1624 10, II | másik rémségesen hallgat. S egyik sem fél az egész világtól…~
1625 10, III | jött át a magyar határon, s mintegy másfél mérföldnyire
1626 10, III | vendégfogadóba volt szállva, s egypár kétséges jellemű,
1627 10, III | arca még egészen fiatal, s ha megerőltetjük az emlékezetünket,
1628 10, III | orosz szövetségnél fogva) s az oldalán egy nagy bőriszákot
1629 10, III | gömbölyűre összenyomni, s a nyíláson át a tartalmat
1630 10, III | császárné szobájába belépett, s mily szepegve hajigálta
1631 10, III | magyarázni Madame Laplace-nak, s felhívta, hogy üljön mellé
1632 10, III | horpaszai úgy felduzzadtak, s letette az asztal közepére.~
1633 10, III | a füle tövét vakargatni, s aztán szétvetette a négy
1634 10, III | szétvetette a négy lábát, s bátran megugatta az egész
1635 10, III | kávéházban beszélik már, s ami több, Fouché is beszéli.~–
1636 10, III | több, Fouché is beszéli.~– S mi oka lehet rá a császárnak?~–
1637 10, III | hogy sok adósságot csinál, s sohase vallja be teljesen,
1638 10, III | nekiindul a másik felének, s a nőnemű Európa ellen tervez
1639 10, III | Új házasságra gondol – s miután keresztyén kánonaink
1640 10, III | miatt, akik azt viselték, s amit valódi zsarnokság volt
1641 10, III | kapitulációra kényszerítettek vele, s a rút hölgyeket meg egészen
1642 10, III | kiállhatatlanokká tették. S ebből Thémire-nek mind ki
1643 10, III | féltékeny volt a szépségére, s egy estélyen, amit ő adott,
1644 10, III | magát az udvarnál többé, s nem tudom, mi lett belőle.~–
1645 10, III | hogy öldöklik honfiainkat, s Párizs valamennyi szalonjában
1646 10, III | hercegi vendégek lábain, s bemaszatolja a piszkos kezeivel
1647 10, III | kezeivel a selyemöltönyöket, s belemarkol a tálakba, s
1648 10, III | s belemarkol a tálakba, s lecsókolja a píros festéket
1649 10, III | komondorfit ismét az iszákjába, s Rómeó végáriáját „ah ombra
1650 10, III | ne adjanak egy férfiért. S még nemcsak a leányt, de
1651 10, III | mentét fellármázzák előttem, s mire Fertőszegre érek, hűlt
1652 10, III | át kell őket meglepnem, s ugyanazon az úton vissza
1653 10, III | a hidakat mind elviszi, s kompon éjszaka nem szoktak
1654 10, III | figyelmezteté őt Jocrisse. – S kalauzt nem kapni e között
1655 10, III | nélkül üljenek nyeregbe, s mielőtt beesteledett volna,
1656 10, III | több pár órai egérútjánál, s ha a vitnyédi Rába révében
1657 10, III | Hanság vidékét el nem érheti, s akkor már De Fervlans rég
1658 10, III | rég elvégezte feladatát, s zsákmányával és a démon
1659 10, III | nehéz lesz őt utolérni, s még nehezebb tovább üldözni.~
1660 10, IV | években lecsapolták a Fertőt, s ahol az a Hanság tavaival
1661 10, IV | ilyen földdaganat fölrepedt, s annak az örvényéből a kiömlő
1662 10, IV | menjen bele a pocsétába, s tudja meg, hogy milyen mély.~
1663 10, IV | keresztül-kasul járják az ingoványt, s nincs a bozótban olyan hely,
1664 10, IV | lehetett kerülni az iszaplávát, s eljutni Eszterháza pompás
1665 10, IV | iszalagbérzse és a vadkomló, s együtt mindannyian összegubancolódva
1666 10, IV | maradtak a levágott nádkupacok s a halomra rohadt szénaboglyák,
1667 10, IV | nincs itten emberlakta hely, s éjszakára a Hanság bozótjában
1668 10, IV | a vadmacska nyervákolása s a bölömbika búgása vált
1669 10, IV | amik Eszterházára vezettek, s magának a „magyar Versailles-nak”
1670 10, IV | másodszor is hangzott, s azt egy lövés követte az
1671 10, IV | valahonnan tűzszerszámot, s elkezdett kicsiholni. A
1672 10, IV | egyszerre hasra feküdt, s aztán elfutott a bozótba.~–
1673 10, IV | Közöttük volt az égő bozót, s abbul ő folyvást új csóvákat
1674 10, IV | csóvákat hajigált jobbra-balra, s jobban tudott a zsombikok
1675 10, IV | a Rókadomb körüli bozót, s a szörnyeteg egy nádkupac
1676 10, IV | tüzet fogott, mint a tapló, s a zsombikok, amik jövet
1677 10, IV | végig, a völgyeket keresve, s csalogatja maga után a lovagokat,
1678 10, IV | rajta keresztülgázolni, s átkoznak minden látható
1679 10, IV | disznó csak szereti a sarat, s úszni is tud. A fekete iszapból
1680 10, IV | ki. Az égés egyre terjed, s visszfénye izzóvá teszi
1681 10, IV | izzóvá teszi az égboltozatot; s az izzó mennyezet aztán
1682 10, IV | avart rózsaszínűre festi, s a kanyargó fekete iszapfolyót
1683 10, IV | dombcsoportozat között, s a kiszabadult démonok zajongva
1684 10, IV | De már akkor hajnalodik, s ők eltarisznyázták a drága
1685 10, IV | Elnyeli mind a hármat, s zöldül fölöttük. Egy negyedik
1686 10, IV | negyedik keresztülvág rajta, s elvezet a Dunáig, s ez aztán
1687 10, IV | rajta, s elvezet a Dunáig, s ez aztán tetszés szerint,
1688 10, IV | mélyebbek, mint máskor, s az útnak körül kell őket
1689 10, IV | most pedig tavasz van. S a tófenék flórájának több
1690 10, IV | indák összekunkorodnak, s ott várnak elbújva a jövő
1691 10, IV | elszakíthatlan szövevénybe, s az evickélő állat a vízfenéké.~
1692 10, IV | akarta hinni ezt a csodát, s maga is majd beleveszett
1693 10, IV | is megmutatta hatalmát, s De Fervlans márkit megtanította
1694 10, IV | fellármázta az egész vidéket, s a hansági falvak lakosai
1695 10, IV | Ezek a lakosok svábok. S a sváb amilyen nyugodalmas
1696 10, IV | kockáztatni kellett az átugratást, s egész tüskesáncokat kellett
1697 10, IV | vadszederindával összekeveredett, s összevissza tépte a keresztülgázolót.~–
1698 10, IV | van a falutól félórányira, s keresztülúsztatni a Rábán
1699 10, IV | gólyalábakat kötöttek lábaikra, s ezek segélyével lépegettek
1700 10, IV | a szétzilált csoportot, s előkérték a csaplártól,
1701 10, IV | Fervlans kiteríté a térképét, s a vállalat sikerültét kétségen
1702 10, IV | egyik okvetlenül rátalált, s az Friedbergen fogja várni
1703 10, V | megérkezett a pomogyi Rába-hídhoz, s a révcsárdánál rostokolni
1704 10, V | hozzá, megfogta a kezét, s megkísérté ott marasztalni.~–
1705 10, V | elrejteni igazi érzelmét, s kegyetlen kíváncsiságot
1706 10, V | mindig terád fog ügyelni, s lesz valami okom a félelemre,
1707 10, V | ellenséget, elfelejtesz engem, s otthagysz. Nem maradok el
1708 10, V | eszterházai fasorok közül, s amint a pomogyi berkekhez
1709 10, V | csatárláncra osztotta fel, s úgy küldé előre portyázva,
1710 10, V | fölhágott e domb tetejére, s onnan nézte körül a tért.~
1711 10, V | távcsövével kiveheté a Rába hídját s a mellette fehérlő csárdát:
1712 10, V | távcsövemmel a híd felé, s értesíts arról, amit látni
1713 10, V | kisietett a csárda elé, s lovasainak felülésre trombitáltatott,
1714 10, V | felülésre trombitáltatott, s azonnal megindított ő is
1715 10, V | ellen egymásra bukkant, s összecsapott. A sűrűben
1716 10, V | egy démont fogtak körül, s vitték már fogolynak, amint
1717 10, V | beszakadt a süppedő talajba, s a hancsikok között lovagjaikkal
1718 10, V | Valamikor ez az úr katona volt, s nagyon rosszul végezte volna
1719 10, V | magaddal leszállsz a lóról, s puskáitokra szuronyt tűzve,
1720 10, V | az országúton előretörök, s a szódafőzőnél elrejtett
1721 10, V | előrohantok a vízárokból, s hátul támadtok rájuk puskával,
1722 10, V | lesz – szólt az altiszt, s kiválasztva harminc legényt,
1723 10, V | azokat leszállítá a lóról, s elvitte magával gyalog a
1724 10, V | egy részét leszállítani, s mint gyalogságot használni
1725 10, V | álló hölgy hátrafordult, s csendes hangon mondá Lajosnak:~–
1726 10, V | Azzal riadót fúvatott, s elővezette tartalékcsapatját.~
1727 10, V | a démon-csapat megállt, s karabélyait vállról levéve,
1728 10, V | bontotta fel a csapatját, s utasításul adta nekik, hogy
1729 10, V | a maga emberét megkapni, s aztán karddal, fokossal
1730 10, V | közelített ellenfeléhez, s egyenesen felé tartott.~
1731 10, V | messziről megismerték egymást, s egymásra nevettek. Mintha
1732 10, V | búgva repült fel a levegőbe, s arra bal kezével letaszította
1733 10, V | megállták a csetepatét. S De Fervlans hátrálót trombitáltatott
1734 10, V | győzelmi sikernek vették, s nagy „Rajta magyar, rajta!”
1735 10, V | kedvese. Messze volt az, s nem hallotta a kiáltást.
1736 10, V | engemet el fogsz feledni.~S Vavel egyre közeledett a
1737 10, V | felszökött az öszvérére, s utánavágtatott a kedvesének.
1738 10, V | A hölgy leugrott róla, s most már gyalog igyekezett
1739 10, V | kiugráltak az árokból a partra, s feltűzték a szuronyaikat
1740 10, V | szuronyaikat a puskáikra. S azzal egy sortüzet küldtek
1741 10, V | fekete volónjainak a hátába.~S aztán „avanti!”~Hanem a
1742 10, V | ugráltak eléjük a nádasból, s ki-ki a maga emberét kiválasztva,
1743 10, V | kihúzta széles pallosát, s kérkedve kiálta, mellére
1744 10, V | most a nevével dicsekedik, s ő is kicserélte vele ez
1745 10, V | én nevem meg Sátán Laci! S mármost hát „cseréljünk
1746 10, V | se vette. Katonadolog az! S a másik vágás már nem az
1747 10, V | kardot ellenfele kezéből, s a harminchárom-emberölőt
1748 10, V | levágták vagy leteperték, s farkasgúzsban hagyták: s
1749 10, V | s farkasgúzsban hagyták: s aztán azon véres arccal,
1750 10, V | egyszerre támadót fúvatott, s erre a hátrálni látszott
1751 10, V | démon lovasok megfordultak, s összecsaptak ellenfeleikkel.~
1752 10, V | nyeregkápáig a dágványba, s feledve a harcot, ketten
1753 10, V | hallá, hogy hol verekszenek. S a tusába mind a két fél
1754 10, V | mögött hangzó puskalövéseket, s ő is azt vette ki abból,
1755 10, V | egy zsombikban elbukott, s aztán a lába alája szorult
1756 10, V | elő annak a védelmezésére, s egyszerre három támadó ellen
1757 10, V | csodálatát is felkölti, s Vavel lovag ezúttal remekelt.
1758 10, V | a kornétást a lova alól s a lovát is négy lábára állítva,
1759 10, V | Végre megnyílt a komlóberek, s előrohant belőle, nem Trentatrante,
1760 10, V | Sátán Laci véres fejel, s ellenfele véres kardját
1761 10, V | árulókat akasztják fel most.~S azzal egy bámulatos szökéssel,
1762 10, V | De Fervlans lova előtt, s megragadva a ló zabláját,
1763 10, V | nap már a második csapás, s ez úgy látszik, hogy „erre
1764 10, V | Csapatja teljes felbomlásban s ellenfelének kócsagos csákója
1765 10, V | alig húsz lépésnyi tér; s De Fervlans remek lövő volt.~
1766 10, V | is fojtást gyúrt abból, s azt a pisztolyába tömte.~–
1767 10, V | levelét.~A pisztoly eldördült, s a csákó megránduló állszíja
1768 10, V | blanc! – monda Vavel Lajos, s minden célozgatás nélkül
1769 10, V | átalakul növényi életté, s esztendő múlva már a mohátul
1770 10, VI | csapatja leszállt lovairól, s fegyvertüzeléssel tartóztatá
1771 10, VI | fejét a földre csüggesztve, s megdermedt kezének égre
1772 10, VI | a túlvilágnak a kapuja, s mellére szorítva tenyerét,
1773 10, VI | fejét egy vergődő paripa, s rémült szemeiben a leáldozó
1774 10, VI | mélyen a süppedő talajba, s azon keresztül a föld alatt
1775 10, VI | víz felbuggyan alulról, s tűrhető italul szolgál.~
1776 10, VI | gyönyörűséget szerez neki; s addig a pillanatig, amíg
1777 10, VI | hanyatt feküdt a fűben, s arcát az ég felé emelte.~
1778 10, VI | Thémire! – hörgé eliszonyodva, s kezét védelemre emelte elé.~
1779 10, VI | fogait összecsikorgatva, s sarkával homokot rúgott
1780 10, VI | előtt, amit most látsz. S rettegj attul a gondolattul,
1781 10, VI | másvilágon még rád találok.~S e szóknál szilaj, féktelen
1782 10, VI | menteni.~Odament hozzá, s a sisakban hozott vízzel
1783 10, VI | patyolatgyolcs nyakkendőjét, s bekötözgeté vele a tátongó
1784 10, VI | vérről beszéltek előtte, s elájult az érvágás láttára?
1785 10, VI | kezeit annak a szennyétől; s vizsgálta a kezébe vett
1786 10, VI | örömteljes meglepetéssel, s mintha az volna a világ
1787 10, VI | fekvést adjon a testének; s gyöngéd hangon hívogatá
1788 10, VI | oldalán került Fertőszegnek, s elrablá a leányt?~S ez a
1789 10, VI | Fertőszegnek, s elrablá a leányt?~S ez a holt ember itt oly
1790 10, VI | itt oly makacsul hallgat, s nem felel meg ezekre a kérdésekre.~–
1791 10, VI | fel! Nem szabad meghalnod!~S Sátán Laci csakugyan jó
1792 10, VI | magát. Felnyitotta szemeit, s látott maga előtt egy asszonyt
1793 10, VI | Azután felnyitotta a száját, s azt mondta:~– Ihatnám!~Katalin
1794 10, VI | ajkaihoz a sisak ernyőjét, s tartotta ott, amíg az ivott.~–
1795 10, VI | akarta tenni a fejét a fűbe, s kedve volt megint halottnak
1796 10, VI | míg az újra magához tért, s azt dörmögé, hogy „No mi
1797 10, VI | Lackó gyerek – fürge gyerek. S az én feleségem becsületes
1798 10, VI | kis percig legyen ébren, s mondja meg, hova lett az
1799 10, VI | egyszerre felkapta a fejét; s mintha egy világos percet
1800 10, VI | köteléket sebzett homlokán, s törülgette a vért rettentő
1801 10, VI | léptekkel odakerült mellé, s aztán keblére ölelte az
1802 10, VI | csapatjával mérkőztek össze, s azt visszavonulásra kényszeríték,
1803 10, VI | adtak neki emlékül sebeket, s itt fogtak tőlük emlékbe
1804 10, VI | fektetve vitték el magukkal, s a hű szövetséges földnek
1805 10, VI | közül is több ott veszett, s Vavel Lajos a csata utáni
1806 10, VI | megfordított nézeten volt, s mátkáját mindenféle semiramisi
1807 10, VI | most rögtön Győrbe utazol, s Marie-t gondod alá veszed.
1808 10, VI | Győr a biztosított hely, s a nemesi felkelő had ott
1809 10, VI | hadászatilag beosztva lesz, s akkor azzal együtt csatlakozzanak
1810 10, VI | vele, ha felnyitod azt, s ő látni fogja, hogy ami
1811 10, VI | szerelmes menyasszonyát, s felültetve őt a szekérbe,
1812 10, VI | mindkettőjük egészségére vigyázzon, s aztán – a sok szép osztrák
1813 11, I | lesz, meglátogatja őket, s addig is sűrűn fognak egymással
1814 11, I | könyvekben nem olvasott.~S voltak jó barátok, akikkel
1815 11, I | akikkel ma összeölelkezett, s holnap már a lovagtalan
1816 11, I | egész a papír széléig. S az tele volt jó kedéllyel,
1817 11, I | acélládikót átadta Marie-nak, s aztán felnyitotta azt a
1818 11, I | arcát is félrefordítva, s csak azután, mikor megérezte
1819 11, I | tegnapelőtt a menyasszonyától, – s ma már úgy hozták haza a
1820 11, II | május 13-án alakult meg, s akkor indult meg Soroksárról,
1821 11, II | ezred 1136 főnyi erős volt, s ment egyenesen a csatatérre;
1822 11, II | gyakorolva, alig felszerelve, s vezetve a kiválóbb nemesurak
1823 11, II | ágyújával, poggyászos szekerével s kifáradt gyalogságával végig
1824 11, II | intéztek a malomhíd ellen, s az újonc inszurgens csapatnak
1825 11, II | végére várni be a rohamokat, s csak akkor adni rájuk sortüzet,
1826 11, II | mikor minden lövés biztos.~S a lövés támasztotta zavar
1827 11, II | pesti inszurgens lovasság, s közé vágtatott az ellenségnek,
1828 11, II | vágtatott az ellenségnek, s egész Karakóig öldözte azt.1~
1829 11, II | rohamot az ellen lovasság, s ugyanannyiszor lett visszavetve.
1830 11, II | utánatörtek, kiverték a faluból, s maguk szállták azt meg éjszakára.
1831 11, II | fölött átgázoltak a Marcalon, s azáltal kényszeríték a pestieket
1832 11, II | kocsmáig. Itt újra megálltak, s védték a töltés defiléjét.
1833 11, II | helyreállította a malom hídját, s azon keresztül aztán előrohant
1834 11, II | vonultak a dobrokai halomig, s ott megint hadrendbe álltak.~
1835 11, II | nyolcfontos ágyúik és bombavetőik, s ami akkor legfélelmesebb
1836 11, II | felállították a Marcal bal partján, s onnan kezdték el lövetni
1837 11, II | hangzott a vezényszó, s a rendes huszárság és a
1838 11, II | hátravetette a francia osztályokat, s már nekiszorítá a mocsárnak,
1839 11, II | magyarokat oldalban támadja meg, s a huszárokat szétzavarva,
1840 11, II | Ő maga vágtatott elöl, s két ellenséges lovast vágott
1841 11, II | erdő felé nyomult előre, s a lovasok által eltakarva,
1842 11, II | katonának a vezérkarával, s maga is kardot rántott,
1843 11, II | maga is kardot rántott, s új rohamra vezette vitézeit.
1844 11, II | szétverte a foglalókat, s visszahozta a löveget, ami
1845 11, II | ami újra helyet foglalt, s tüzet szórt az ostromlókra.~
1846 11, II | maroknyi kis nemesi had, s védte olyan sikerrel, hogy
1847 11, II | el a nagyszőllősi utat, s ezzel meg lett szabadítva
1848 11, II | hivatalos tudósításokból s az érdemrendosztó császári
1849 11, II | férfi férfi ellen harcolt, s hét óráig tartó ágyú-, bomba-
1850 11, II | kiállt nyugodt hidegvérrel.~S a karakói napok voltak annak
1851 11, II(1)| az ellenség körülfogta, s csak négy vitéz közlegények
1852 11, III | amint az üteg is elvonult, s az ágyúk elhallgattak, arról
1853 11, III | teljes erővel megrohanta.~S itt fejlődött azután ki
1854 11, III | a hadosztály századosa s Mayerffy, a főhadnagy; mind
1855 11, III | magukat az ellenség közé, s kiszabadíták vezéreiket.
1856 11, III | egy fának támaszkodott, s ha mást nem tehetett, csonkult
1857 11, III | fenyegette az ellenséget, s harsogó szavával biztatta
1858 11, III | egész tucatra!” – monda, s fogta a kardját, visszament
1859 11, III | kérte, csak elemelte szépen, s aztán loholt ki a borsos-győri
1860 11, III | odafurakodott az út menti árokba, s mikor jöttek a franciák
1861 11, III | hirtelen kiugrott az árokból, s egy lovast ledöfött a lováról.
1862 11, III | mesterséget a franciák előtt, s mind a háromszor leszúrt
1863 11, III | hídnál folyt a hősi tusa, s az egyik oldalon az inszurgens
1864 11, III | Ferenczy János a híd alá s mikor egy lovas nemes lebukott,
1865 11, III | vízben fuldokló gallérjába, s egyiket a másik után úgy
1866 11, III | kardcsapást – azzal az alabárddal, s csendes békességgel olyant
1867 11, III | kardját és pisztolyait is, s kész ember lett belőle a
1868 11, III | hídról vissza lett verve, s azzal az ágyúk és az utóhad
1869 11, III | megállítja olyan helyen a lovát, s egy biztató szót adni nem
1870 11, III | kisebbik fiát felnyújtá hozzá, s az átölelte a nyakát, a
1871 11, III | gyermekek és a feleség! S a haza nincs elveszve soha!~
1872 11, III | haza nincs elveszve soha!~S azzal megcsókolta kisfiait,
1873 11, III | visszaadta őket anyjuk karjaiba, s sarkantyúba kapva lovát,
1874 11, III | helyére visszavágtatott.~S Baráth Istvánnak ez a mondása
1875 11, III | a gyermek és a feleség! S a haza nincs elveszve soha!”~
1876 11, III | haza nincs elveszve soha!”~S az többet ért száz cifra
1877 11, III | ólompityke, vagdaljuk le”. S az inszurgensek lövöldöztek
1878 11, III | parancsolt a maga lovasságának, s aztán néztek egymás szeme
1879 11, III | visszafordította a csapatját, s aztán mentek csendesen ki
1880 11, III | megkötötte magát az út közepén, s úgy fogatta el a gazdáját. –
1881 11, III | mert igen jó fiú volt, s szerette a tréfát.~Hát este
1882 11, III | előkerül ám Gasparics Józsi, s szép jó estét kíván az atyafiságnak.
1883 11, III | jött pedig, hanem lóháton, s volt annyi esze, hogy a
1884 11, III | a magáé helyett cserébe, s azon is verekedte végig
1885 11, III | összevonulót trombitáltak, s aztán észrevették, hogy
1886 11, III | vagy ha szétzavartattak, s futottak már szerteszéjjel,
1887 11, III | futottak már szerteszéjjel, s akkor egy elkiáltá magát: „
1888 11, III | ne hagyjuk a bátyámat, s azzal a bajtársak mellé
1889 11, III | visszament a franciák közé, s olyan szépen tudott velük
1890 11, III | három elfogott lovat is, s így hozta vissza Bereczky
1891 11, III | sebeik árán, Badácz István s Fehér Mihály közvitézek:
1892 11, III | odavágtatott azt kiszabadítani, s felkapva őt a földről, felültette
1893 11, III | felültette hátul a nyergébe, s úgy hozta magával vissza.~ ~
1894 11, III | fölvétetett. Az I. pesti s a VIII-ik zalai, a Veszprém,
1895 11, III | óta nem láttunk kenyeret, s Győrig megint nem látunk,
1896 11, III | Győrig megint nem látunk, s meglehet, hogy ott sem látunk.~
1897 11, III | tudott a sebészethez is, s ha valaki meg akart élni,
1898 11, III | halni, azt meggyóntatta, s mind a két minőségben tökéletes
1899 11, IV | fölkelők betörése ellen, s zempléniek Galícia közepéig
1900 11, IV | inszurgensek még útban voltak, s június 13-án keltek csak
1901 11, IV | büszkeség és elszántság, s azt a hiányt, hogy nem voltak
1902 11, IV | hadtestéhez csatlakozzék, s az inszurgens lovasságot
1903 11, IV | eldöntő nagy ütközetnél.~S ebben volt katonai gondolat.~
1904 11, IV | elsáncolt tábort megkerülte, s a síkságot a szomszéd magaslatok
1905 11, IV | magaslatokat megszállják, s ott az ellenség rohamát
1906 11, IV | A nádor rögtön lóra ült, s intézkedéseket tett, hogy
1907 11, IV | hivatalos a főherceghez, s nem lehet csodálni, ha aztán
1908 11, IV | letelepült Szabadhegynél, s végre-valahára hozzájutott,
1909 11, IV | utat az ellenség előtt, s addig viaskodva, míg a századosa,
1910 11, IV | összeszedte az egész eszkadront, s elvonulhatott vele.~A Rába
1911 11, IV | csináljanak valami csatatervet, s a maga részéről minden jó
1912 11, IV | elkezdett Csanak felől ágyúzni, s a dörgés egyre közeledett.~
1913 11, IV | erre fölkelt az ebédtől, s nyeregbe ült.~Az ellenség
1914 11, IV | keresztig” nyomult előre, s a csanaki hegyhátról az
1915 11, IV | sortüzeléssel fogadta a barsiakat, s arra rögtön visszafordult
1916 11, IV | hátráló francia lovasság, s körülfogta a zavarba jött
1917 11, IV | kivágta magát a csoportból, s azzal összeszedve elszéledt
1918 11, IV | ellátva. Mégsem ingadoztak, s ha futottak, futottak előre,
1919 11, IV | futottak, futottak előre, s visszaverték az ellent;
1920 11, IV | tüzért egészen összepörkölt, s mind a két szemét kiégette.
1921 11, IV | chasseur-ezrednek kétszázhetven halottja s tizenegy tiszt vesztesége
1922 11, IV | a lovat az inszurgensek, s ezrede őrnagyát levágták;
1923 11, IV | engem hadd találjon!” – s jött a golyóbis, odaterítette
1924 11, IV | pillanatban jött a másik golyó, s odafektette Berecz Istvánt
1925 11, IV | Eölbey, a Vas megyeiek, s Nagy Gábor, a túróciak ezredeskapitányai
1926 11, IV | túróciak ezredeskapitányai s több alsóbbrendű tiszt.~
1927 11, IV | azoknak nekirúgtatott, s ha helytálltak, jól elpáholta,
1928 11, IV | rivall rájuk Ugrinovics, s oda vágtat, leüt egyet,
1929 11, IV | felülteti a saját lovára, s mikor aztán viszi vissza,
1930 11, IV | előtt, ahol nincs ellenség, s odavontatott belőlük hatot
1931 11, IV | oldalba lehetett ágyúzni, s amint az elkezdett dolgozni
1932 11, IV | hogy ennek fele sem tréfa, s mindenestűl, ágyústul, lovastul
1933 11, IV | lovastul visszavonult Ménfőre, s békét hagyott azután.~Ekkor
1934 11, IV | egész sereggel Komáromhoz s ott átkelni a Dunán.~Hanem
1935 11, IV | Valószínű, hogy lefeküdt.~S ha azt tette, igaza volt
1936 11, IV | volt benne. Sokat fáradt, s olyankor bizony jólesik
1937 11, IV | főherceg már lovon ült, s annyira kedvezett nekik
1938 11, IV | rendelkezik az ellenség; s mi ahhoz alkalmazzuk a mienket.~
1939 11, IV | ki maguk után a reggelit, s a nádor újra sürgette, hogy
1940 11, IV | konyhából üdvözölte őket, s ami a gyomorban oly kellemes
1941 11, IV | Nekünk ottan harangoznak!~S azzal megfordultak mind
1942 11, IV | otthagyták a jó ebédet, s étlen, szomjan, mint társaik
1943 11, IV | vágtattak vissza a csatatérre, s éppen jókor érkeztek, hogy
1944 11, IV | Odavették a két lovuk közé, s egyik-egyik kezét fogva,
1945 11, IV | kiterjeszkedni Kis-Megyeren túl, s ugyanakkor gyalogságát rohamoszlopokra
1946 11, IV | zászlóaljból. Mikor összerogyott, s látta, hogy bajtársai (akik
1947 11, IV | Gyönyörűség a hazáért halni!” – S félrehúzta magát – és meghalt.~
1948 11, IV | hadállásaink megostromlására, s a gyalogság mögött vonultak
1949 11, IV | inszurgens gyalog zászlóalj s két magyar sorezred, az
1950 11, IV | visszavették az ágyúkat, s kiverték az ellent Szabadhegyből,
1951 11, IV | ellenség vezénylő főtisztjét, s az újra támadó ellenséget
1952 11, IV | János leszállt a lováról, s kezébe ragadva a zászlót,
1953 11, IV | szurony, meg a puskaagy, s az ellenség kénytelen volt
1954 11, IV | chasseur került a hátukba, s Ghilányi, ki elöl rohant
1955 11, IV | főhadnagy nehéz fringiájával, s – szétverték a megtámadó
1956 11, IV | a megtámadó lovasságot, s megmentették az ezredest
1957 11, IV | első harcvonalat áttörte, s a sorgyalogság szétzavarva
1958 11, IV | útját állta a hátrálóknak, s míg egy része azoknak újrafelállításával
1959 11, IV | ellenfél már vitt magával, s szétverték az elfoglaló
1960 11, IV | szétverték az elfoglaló csapatot, s visszahozták az ágyút. Ekkor
1961 11, IV | zászlójukat, vezérüket, s minthogy ennek elhordta
1962 11, IV | távolból nem volt észrevehető, s a vitéz ezrednek könnyen
1963 11, IV | lovát a vitéz Jeszenszky s Teleky Ádám gróf; az árok
1964 11, IV | kettő versíró ember volt, s a tábortűznél sokat versengettek
1965 11, IV | melyikünké gyújt jobban?~S azzal hozzáfogtak ketten
1966 11, IV | rímes alexandrinusokban. S mind a két versnek egyforma
1967 11, IV | közé rohant az ellenségnek, s először is a főhadnagyát,
1968 11, IV | fogságból, azután balra fordult, s Teleky Ádám kapitányát vágta
1969 11, IV | vágta ki a franciák kezéből, s lovat is szerzett neki,
1970 11, IV | elkeseredett harcot vívott, s szétverték az ellenfelet.~
1971 11, IV | veszedelmes helyzetükből, s csodálatos erőfeszítéssel
1972 11, IV | Ferkó káplárja adta át neki, s maga gyalog harcolt tovább.
1973 11, IV | mondta Tisza Péter, s azzal megnyálazva a markát,
1974 11, IV | telt ki az valaha napján!~S az egész hősi csata alatt
1975 11, IV | veszprémi ezrednek leszerelték, s az ott hevert az útfélen.)~
1976 11, IV | tőle ágyúkat vettek el.~S ugyanekkor az öccsét, Zichy
1977 11, IV | levágatta ötven lovasát, s harmincat foglyul ejtett
1978 11, IV | legénység egy részét a lóról, s nekiállítá az összetört
1979 11, IV | Az ellenfél bámulatára s a haubicok durrogásai közepett,
1980 11, IV | kötelet kötöttek a végeikre, s lóhoz kötve, úgy szánkáztatták
1981 11, IV | kézzel fogságba jutott, s maga a hősök hőse, Hunkár
1982 11, IV | testével a kapitányáról. S a huszonnégy sebbel még
1983 11, IV | még megélt, és kigyógyult! S Hunkárt is megmenté, az
1984 11, IV | volt a balszárny tusáinál, s abban az ütközetben, ahol
1985 11, IV | alkotta had nehéz sorsában, s keserű elégtétele volt annak
1986 11, IV | inszurgens ezredek élére álltak, s együtt harcoltak velük mint
1987 11, IV | megkerülték a kismegyeri halmokat, s a szőlőhegyeken át oldalába
1988 11, IV | A Kárpátoktól a Dunáig. S az ágyúszó vezetése alatt
1989 11, IV | Sohase láttak még ellenséget.~S mindjárt az első pillanatban
1990 11, IV | sarkantyúba kapták a lovaikat, s vágtattak előre, előre!
1991 11, IV | utcát vágott soraikban, s a csapat legdaliásabb vitéze
1992 11, IV | dalia. „Előre! A hazáért!” S azok vágtattak neki az öldöklő
1993 11, IV | sebesülteiket, halottaikat, s szomorúan ügettek vissza
1994 11, IV | szabadhegyi majort uraló dombokat, s azzal az ott harcoló gyalogság
1995 11, IV | a menekülő csapatokból, s mikor egy tömegben volt,
1996 11, IV | még egyszer a csatatérre, s a győri országutat védő
1997 11, IV | támadásait visszaverve, s e hősi ellenállás oldja
1998 11, IV | ellenség csatavonalával, s háta mögött a Dunával. Itt
1999 11, IV | tábornok alól kilőtte a lovat, s gránátjaival a chasseuröket
2000 11, IV | chasseuröket szétrobbantotta, s a franciáknak két élelemszállító
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2289 |