Rész,  Fezejet

 1     1,  III |            önnek, derék férfi. Ezt soha nem fogjuk elfelejteni.~–
 2     1,  III |           az arcot. Szívedbe vésd; soha el ne felejtsd. Ő téged
 3     1,  III |            amibe én nem tolakodtam soha.~– Ezt a sakkhúzást nem
 4     1,  IV  |        Thémire grófnő szalonjaiban soha egy szót nem lehetett hallani
 5     1,  IV  |        Hogy ne szilárdulhasson meg soha a béke és hatalom idebenn?
 6     2,  II  |      Schmidt meg a Schmidtné. Ezek soha a házba be nem lépnek, hanem
 7     2,  II  |           De ezek az asszonyságról soha nem beszéltek; azért, mert
 8     2,  II  |       templomba; de meg nem gyónik soha. Nem enged tudakozódni magától:
 9     2,  II  |           dáma van. Az elő nem jön soha. Kérdezősködni senki se
10     2,  II  |     fátyolozatlanul nem mutathatja soha.~– Ah, ez nagyon rémségesen
11     2,  II  |         ezért nem mutatja az arcát soha senkinek, őrajta kívül.~–
12     2,  II  |         bajairól a névtelen úr, ha soha se ő, se cselédei a néppel
13     2,  II  |     távolról sem érinti leveleiben soha.~– Rabja neki az a nő, akit
14     2,  II  |            én még festve se láttam soha.~– Ah! ah! – szólt a bárónő. –
15     2,  II  |         férjhez ment nők a főkötőt soha le nem tették, s a leányok
16     2,  III |           is csak azért nem megyek soha, hogy a véki dohányomat
17     3,  I   |           se bejöttét, se kimentét soha nem veszi észre. A fiatal
18     3,  II  |            Én még nem láttam olyat soha. Te mért nem haragszol?~–
19     3,  II  |     megtöltik. De nem láttalak még soha; mert nagyon későn jössz
20     3,  II  |       miért nem járunk a templomba soha?~– Mert mi más valláson
21     3,  III |    Melusine-köntöst, Lajos magától soha rá nem jött volna, hogy
22     3,  IV  |            ily iszonyú merényletet soha! Alugyék szépen.~– Mindent
23     3,  IV  |          még nem történt doktorral soha!~Amint az urasági kastély
24     4,  I   |     korcsolyázás közben sem vetett soha egy kíváncsi pillantást
25     4,  I   | philosophjainak két tábora egymást soha le nem győzve, s munícióból
26     4,  I   |        munícióból és tartalékokból soha ki nem fogyva küzdhet a
27     4,  II  |            zeneművét sem húzta fel soha: bántották ezek az ismeretes
28     4,  IV  |          ne lássa többé. Távcsövét soha e nap óta nem fordította
29     4,  IV  | magyaráznak, el is készíti úgy, de soha ahhoz hozzá nem szól, amiről
30     4,  IV  |          hanem hát nem fogadott el soha a verbunk, elkergettek;
31     4,  IV  |       Saját kezűleg levelet nem ír soha. – Marie-nak pedig le nem
32     5,  I   |           is akadtak bele egymásba soha.~Attól nem kellett tartania,
33     5,  II  |         nem mutogattak még pénzért soha.~Az egész társaság tombolt
34     5,  II  |            Bécsben sem produkáltak soha.~– De hátravan még a kritika! –
35     5,  III |        lakásába bejutni, ahova még soha nőlátogató be nem lépett?
36     5,  III |         kaphat, ami nem gyógyul be soha.~A hölgy keserűen monda:~–
37     5,  III |        körülménynél fogva bennem a soha el nem aludt láng újra fellobbant;
38     5,  III |            nem volt az ön felesége soha. Erre önnek nemesi becsületszavam
39     5,  V   |             s annak rendelete volt soha hátra nem tekinteni, amit
40     5,  V   |           szófogadó leánya leszek: soha meg nem szomorítom, ellene
41     5,  V   |      erővel, lélekkel gazdagon; és soha egy mosolyt, soha egy örömsugárt
42     5,  V   |     gazdagon; és soha egy mosolyt, soha egy örömsugárt rajta: kifosztva,
43     6,  I   |            egymás körül, hogy azok soha össze ne ütközzenek, s aki
44     6,  II  |   szakácsnő se nyitja föl a száját soha, s az ember éjjel-nappal
45     7,  II  |          most próbálom először: és soha nem kaptam kosarat. Félóra
46     7,  IV  |   csalhatatlan. Ma kell merni vagy soha.~Ezelőtt négy évvel is csábító
47     7,  IV  |            erről nem szóltál nekem soha! – szólt Marie Lajoshoz. –
48     7,  V   |        kövér Lizettnek nem kellett soha utasítás. Ha vendég állt
49     7,  VII |         még sohase jött ki. Ezt én soha meg nem unom. Néha megharagszom
50     7,  VII |            voltunk egyedül?~– Nem. Soha.~Katalin közbeszólt.~– És
51     7,  VIII|    Pipáznak? Ah, Lajos nem pipázik soha.~– Jer ide; nézd meg.~Katalin
52     7,  IX  |            küzdelem meg nem szűnik soha, mint a férfinál, ki vagy
53     8,  II  |           ártatlanabb harci dallal soha még ellenséget verni el
54     8,  II  |         vel, az „Ns” betűnek pedig soha nem szabad a neve elől elmaradni,
55     9,  I   |            egymással meghasonulva, soha egésszé ne váljanak többé.~–
56     9,  III |      Meghaltam.”~– Föl ne támadjon soha!~– Köszönöm. – Rövid halotti
57    10,  VI  |      elferdült ajkakat nem látta ő soha. Ez az egész tekintet nem
58    10,  VI  |    átkozott! Megölted a leányomat! Soha meg ne bocsásson neked érte
59    10,  VI  |            gyógyítja az ő szerelme soha. Ha ezt a leányt veszedelem
60    11,  I   |        tanult megismerni, aminőről soha könyvekben nem olvasott.~
61    11,  III |            S a haza nincs elveszve soha!~S azzal megcsókolta kisfiait,
62    11,  III |            S a haza nincs elveszve soha!”~S az többet ért száz cifra
63    11,  IV  |      akadémiát se rendeznek többet soha a világon!~      ~Most a
64    11,  V   |           a magyar vitéz elfáradva soha, hogy ha a lába alá húzzák
65    11,  V   |          ez mind feledésbe ment. – Soha köztudomásra se jött. –
66    13,  I   |      álmodtuk. – Nem jártunk közel soha se a trónhoz, se a vérpadhoz. –
67    13,  I   |            Ne beszéljetek Marieról soha többet. Az haragot, keserűséget