Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |            a Diánának.~– Aha! Tehát mégis szolgálattevő személy az
 2     1,  I  |         miről beszélünk?~– Szeretem mégis, ha vigyázunk – szólt az
 3     1,  I  |              hanem a parkett kockái mégis elárulják, egy-egy halk
 4     1,  I  |         csukódik; bármily óvatosan, mégis felhangzik az is.~Akkor
 5     1,  III|         grófnőhöz, akinek már ezóta mégis meg kellett tudni, hogy
 6     1,  III|           eltávozottak után húzott, mégis erősebb volt a másodiknál,
 7     1,  III|             feltalálni; hanem azért mégis tudjuk jól, hogy ön tegnap
 8     1,  III|       ország, ahol nincs rendőrség, mégis van rend, eredj féltett
 9     1,  IV |      öntudatával cselekszünk, de az mégis rettenetes gondolat volt:
10     2,  I  |          mint a karikacsapás, azért mégis remeg. Örök trémája van,
11     2,  I  |          Már azért, amit én mondok, mégis mindig igaz. Hát azt mondják,
12     2,  II |             semmije nincs; de azért mégis mindennel ő rendelkezik”.~–
13     2,  II |          nem hallani is.~– De akkor mégis mi magyarázata van a lefátyolozott
14     2,  II |             másikat is?~Azonban hát mégis igyekezett ki-ki halkabban
15     2,  III|          marasztalják.~Hanem azután mégis történt valami különös.~
16     2,  III|              meg kardom is. – De ez mégis bolond história. – Hogy
17     3,  I  |            leány sem tudhat, s hogy mégis gyönyörködjék a zenében,
18     3,  III|             a torkában; hanem azért mégis megtiltotta Marie-nak a
19     3,  IV |             a sűrű fátyol miatt. Ha mégis láthatná az ember azokat
20     3,  IV |          Hanem a doktor megjelenése mégis meghasznált a betegnek.~
21     4,  I  |       zsenit nevelni. Hanem a végin mégis az asszonyé maradt a győzelem.
22     4,  I  |    országban, ahol nincs rendőrség, mégis van rend – míg csak nem
23     4,  II |      enyhült hangon suttogva:~– Hát mégis igaz, amit nekem mondtál;
24     4,  III|             volt is nyugtatva, csak mégis inkább a kastély erkélyén
25     4,  III|           kezdte valami nehéz, hogy mégis odacsempészett a zsebébe
26     4,  III|             karomat, hanem azért én mégis megtanítom őt ember módjára
27     4,  IV |          meg ne tudta volna. Annyit mégis megtudakolt egyszer a lelkésztől,
28     4,  IV |         hogy amaz éjjeli betöréshez mégis volt valami köze a pórnőnek.
29     4,  IV |             több, mint a templom. S mégis azt mondják, hogy Sátán
30     4,  V  | világosságot eleget kapjon, és maga mégis hozzájárulhatlan és láthatatlan
31     5,  I  |         mindezekhez?~De valami köze mégis volt hozzá; mert a lovas
32     5,  I  |       jelszavak.~Hanem valami öröme mégis volt ezalatt. Lajos többször
33     5,  IV |         tudnia, hogy ő valami módon mégis rá van szedve.~Szerencsére
34     5,  V  |        árulják magukat arcvonásain.~Mégis remegett, mikor összejött
35     5,  V  |          találkozhatni.~Hanem azért mégis az lett a vége a dolognak,
36     5,  VI |          fogta ki azt a Fertőből. – Mégis az enyim; bizonyságául mondhatom,
37     6,  I  |            temetésre invitálni.) De mégis jólesett neki, mikor a kertbe
38     6,  I  |  házifogságban tartotta magát, hogy mégis valami testmozgást szerezzen,
39     6,  I  |         kuruzslónő. – Hanem valamit mégis kívánok.~– Mi kívánságod
40     6,  I  |           fog ön érte haragudni, de mégis elmondom; hisz egy haldoklónak
41     7,  I  |          Hanem az a másik donna: az mégis szeget ütött a fejembe.
42     7,  I  |            ez a nagy buzgóság nekem mégis gyanús dolog attul a másik
43     7,  II |           is óriások!~– Azonban hát mégis ennyi pénzzel én nem indulhatok
44     7,  IV |           örök terveket épített. És mégis fél; mégis reszket a keze:
45     7,  IV |     terveket épített. És mégis fél; mégis reszket a keze: míg kitalálja,
46     7,  IV |             rablóhistóriát már csak mégis szeretném magam is megtudni –
47     7,  V  |            előre elhárítsa. Mármost mégis nagy kedvem volna elmondani
48     8,  II |          nem gátolta meg őket, hogy mégis egymás szemébe nízzenek.~
49     8,  II |      elindulási parancsot megkapta, mégis kellett annyi idő szakítania
50     8,  II |             a meglepetésért.~És így mégis ő kapta az utolsó csókot.~*~
51     8,  III|      láncáról elszabadulni. Azonban mégis megeshetik, hogy mikor az
52     8,  III|             Azt felrázta álmából.~– Mégis alszol?~Csak akkor feküdt
53     9,  I  |             se idegent.~Pedig azért mégis kocogtattak az ajtaján.~–
54     9,  III|       helyre.~Az asperni ütközetből mégis maradt meg számára annyi
55     9,  III|        egyetlenét. De Thémire azért mégis nem sír, nem panaszol, azt
56     9,  III|              Tehát kezét nyújtja ön mégis? Tehát elhiszi, hogy Katalin
57    10,  IV |        futott, mint a farkas, tehát mégis állat.~– Ah, az bizonyosan
58    10,  VI |             iszonyatos eszményképe. Mégis leöblítgeté azt a hideg
59    10,  VI |      csontba. Iszonyat rájuk nézni! Mégis kimosta azokat. Volt egy
60    11,  IV |           már meg van sebesítve, de mégis védi magát.~– Ejnye, hát
61    11,  V  |        emberi hatalom!~Valami aztán mégis kimozdította.~A győri ütközet
62    11,  VI |    sarkaiknál fogva a Lethe vizébe. Mégis úgy küzdöttek, mint akinek
63    11,  VI |      Mihálynak is lelőtték a lovát, mégis kivágta magát tizenhét sebbel,
64    12,  I  |           az a lehetetlenséggel, és mégis bizonyos. Én kiszabadítom
65    12,  III|          Semmi esetre sem. Hanem az mégis következik, hogy mindkettőnk
66    13,  I  |           mondá Vavelnek:~– De most mégis bosszút fogok önön állni
67    13,  I  |           azokat, akiket szeretett, mégis elszorítá a szívét.~A háborúban