Rész,  Fezejet

 1     2,  I  |          tagjai egy csoportban: az alispán, a megyei mérnök, a falu
 2     2,  I  |          hajdú, sáfár és írnok; az alispán patvaristájának is ott kellene
 3     2,  I  |          mint elnök, középen ül az alispán, hatalmas faragott tajtékpipából
 4     2,  I  |           úr – tréfálkozik vele az alispán–, mint nemrégiben Csokonai;
 5     2,  I  |            elég szép ár – szólt az alispán. – De még szebb az, hogy
 6     2,  I  |         itt kell lennünk. – Ezt az alispán úr kérdezte a pipaszopókán
 7     2,  I  |          ez!~Úgy látszott, hogy az alispán úr előtt legmegvetettebb
 8     2,  I  |        idehaza.~Erre azt mondta az alispán, hogy:~„Kisztihand.”~– Ah,
 9     2,  I  |            meg a többi urakkal.~Az alispán sorba vette a bemutatandókat.~–
10     2,  I  |           még senki sem – szólt az alispán –, csak a patvarista. Ezt
11     2,  II |            babérai nem engedték az alispán urat nyugodni.~– Audiát! –
12     2,  II |           tizenöt esztendősnél?~Az alispán úr végét szakította ennek
13     2,  II | asztalkáihoz, s ott a bárónő és az alispán egymás mellé ültek, ahonnan
14     2,  III|           van-e a gróf? – kérdé az alispán.~– Igen.~– Jelentsen be
15     2,  III|        Magnifice comes… – kezdé az alispán latinul.~– Én beszélek magyarul… –
16     2,  III|        éppen tengeri csoda volt az alispán előtt: hisz ő eddig úgy
17     2,  III|  Drávakeresztúri Görömbölyi Bernát alispán úr.~Minden hiba nélkül elmondta.~–
18     2,  III|           felmondani, s tekintetes alispán úr a bárónő felhívására
19     4,  II |        fiatal jogtudóstól, akit az alispán kelletlen látogatása alkalmával
20     5,  IV |         azok között első helyen az alispán, ki maga is szintén egyenes
21     5,  IV |          tanúskodásával sietett az alispán érvelését lerontani.~– Így
22     5,  IV |           tetszésben részesült.~Az alispán még exceptivázni akart,
23     7,  I  |  Drávakereszturi Görömbölyi Bernát alispán úr is, amidőn a megye rendei
24     7,  I  |          tartozott Vavel Lajos.~Az alispán feladata volt e refractariusokat
25     7,  I  |        Szívesen látott vendégem az alispán úr.~– Ugyan kemény időnk
26     7,  I  |        kolerikus nevetést.~– Tehát alispán úr azt hiszi, hogy én azért
27     7,  I  |         kezdte észrevenni, hogy az alispán iróniázik.~– Hát megmondom
28     7,  I  |          bohóságot. Azt mondom én, alispán úr, hogy mulassunk valami
29     7,  I  |       kifogyhatatlan volt, mint az alispán, aki kénytelen volt megvallani,
30     7,  I  |            felé olyan nagy lett az alispán bizalma a grófhoz, hogy
31     7,  II |          helyett. Régi ismerős, az alispán. – Mikor benyit a gróf dolgozószobájába,
32     7,  II |      elhívatott?~Az erős férfi, az alispán megdöbbenve nézett a leányra.
33     7,  II |            az utolsó töltényig.~Az alispán elbámult a sorba rakott
34     7,  II |        Csupa igazi kivert pénz.~Az alispán dehogy nyúlt volna hozzá.~
35     7,  II |      hirtelen teletöltötte vele az alispán süvegét, amit az a két kezében
36     7,  II |            engem még szeressen?~Az alispán odadörmögött Vavel fülébe.~–
37     7,  II |             minő egy magyarországi alispán, illő megadni a kellő tiszteletet,
38     7,  IV |           No talán csak nem jön az alispán egymaga két hintóval? Ha
39     7,  IV |          el! Milyen ember!~Erre az alispán is figyelmes lett.~– Micsoda?
40     7,  IV |       Katalin –, de kérem előre is alispán urat, hogy senkit üldözőbe
41     7,  IV |     szeretném megérteni – szólt az alispán –, hogy miért tartották
42     7,  IV |      kincsét!~– Jól van – szólt az alispán – megígérem, hogy amnesztiát
43     7,  V  |      zavarba jött a felelettel.~Az alispán segíteni akart rajta, s
44     7,  V  |            animan! – kiálta fel az alispán. – Beillenék vizsgálóbírónak,
45     7,  V  |     legdrágább barátom, Görömbölyi alispán („Akit az első találkozáskor
46     7,  V  |            nagy örömhír – szólt az alispán – akkor üssük össze poharainkat
47     7,  V  |    kitalálni, hogy miért zokog.~Az alispán, ki a fiatal hölgyek múlékony
48     7,  VI |      részről meg a mi barátunk, az alispán. Akkor elmegyünk Sopronba,
49     7,  VI |   diplomata veszett el! – mondá az alispán.)~Ezzel aztán kacagva futott
50     8,  I  |           történt semmi – szólt az alispán –; azt csak a paraszt hiszi,
51     8,  I  |               De már bocsásson meg alispán úr, ön az én hiszékenységemet
52     8,  I  |       Isten tudnia engedte.~– Ejh, alispán úr, hát miért kínzott összevissza?
53     8,  I  |           hívunk.~– El ne felejtse alispán úr, kérem, amnesztiát eszközölni
54     8,  I  |     tisztaságát. Érti ön most már, alispán úr, a rejtélyt? Egy reggel
55     8,  I  |          meghalsz! – Hanem ugyebár alispán úr, imádásra méltó hölgy
56     8,  I  |           fekhelyét fölkeresni.~Az alispán is, re optime gesta, kiverte
57     8,  II |       lehet belőle „vármegye ura”, alispán, még nádorispán is! És viszont
58    10,  VI |          levágták volna. Kivált az alispán. Az volt csak nagyra az
59    12,  I  |        elrejtőzve, ahol Görömbölyi alispán úr úgy adta ki őket, mint
60    12,  I  |            mint saját húgait.~– Az alispán is ott van?~– Ott ám. Ő
61    12,  I  |       meghívást.~– Mint Görömbölyi alispán húgai?~– Nem biz azok. Magam
62    13,  I  |          oda vitte ki őket a bölcs alispán.~Mikor ezt a házat messziről
63    13,  I  |         medvesüveges a kapuban! Az alispán hajdúja strázsál ott most.~
64    13,  I  |    katonásan tisztelgett előtte az alispán hajdúja, kivont karddal.
65    13,  I  |           Vavel közéjük lépett. Az alispán arca ugyanazt a furcsa átalakulást
66    13,  I  |    lenyomott hangon Vavel.~Erre az alispán némán inte a fejével, s
67    13,  I  |           őtet itten!~Jól mondá az alispán: „Nem való tinektek, franciáknak