Rész,  Fezejet

 1     1,  I   |        voltak ilyen skrupulózusok – monda az öregúr, nyugtalanul járkálva
 2     1,  II  |           szívességét, polgártárs – monda az ifjú, egy húsz sous-s
 3     1,  II  |            féljen semmit, polgár! – monda neki a futárcsizmás férfi –
 4     1,  III |             No de kedves kicsikém – monda kis vendégének – ebben a
 5     1,  III |           Köszönöm. Már ebédeltem – monda neki Cambray úr.~– Mikor?~–
 6     1,  III |        Figyelmeztetem önt, polgár – monda egykedvűen a foglyának –,
 7     1,  IV  |         volt.~– Uraim és hölgyeim – monda a gyermek, mikor a mamája
 8     1,  IV  |             fogok a kézbeadásáról – monda de Fervlans, átvéve a levélkét. –
 9     1,  IV  |                Uraim és hölgyeim! – monda. – Egy kis meglepetés. A
10     2,  II  |                Te ide ülsz mellém – monda a bárónő Bernát úrnak, megemlékezve
11     2,  II  |        Ugrált bizony haragjában!” – monda a komornyik; „köszönd, hogy
12     2,  II  |          urat nyugodni.~– Audiát! – monda, hátravetve magát a székében. –
13     2,  III |         volt.~– Ugyan, a pipámat! – monda neki Bernát úr.~– A gróf
14     2,  III |            dolog.~– Igen köszönöm – monda a háziúr, hanem azért csak
15     2,  III |          Nem értem az alkalmazást – monda a gróf.~– A szerződés végett
16     2,  III |              Igen jó memóriám van – monda Bernát úr, teljesen megelégedve
17     2,  III |         Hiszen éppen abban járok! – monda a patvarista, tovább csónakázva
18     3,  II  |         kezei reszkettek.~– Látod – monda a leány. – Mégsem öltél
19     3,  II  |        neked öröm, az nekem is az – monda, és kezét nyújtá a leánynak.~–
20     3,  II  |          angyalfejecskét, s nevetve monda:~– Lelkem, kis királyném:
21     3,  II  |           adjunk a legkisebbeknek – monda Lajos.~Ez a leány nem tudja,
22     3,  III |          van.~– Menjen ön fekünni – monda Lajos a leánynak, amint
23     3,  IV  |              Tyhü, ez már valami! – monda a doktor; s hirtelen gálába
24     3,  IV  |            ön, hogy meggyógyuljak – monda a férfi –, akkor tegye azt,
25     3,  IV  |          Marie. Hozza úszóruháját – monda neki –, kísértse meg. Én
26     4,  II  |            úgy… ne olyan nagyon!… – monda a leány, s azzal elhagyta
27     4,  III |    elértette a szándékát.~– Kérem – monda –, ne harangozza föl cselédeimet.
28     4,  III |            Én értek az érvágáshoz – monda Vavel.~– Ah. Ön uram?~–
29     4,  IV  |             Szép-e?~– Nagyon szép – monda Lajos, s oda hagyta ülni
30     4,  IV  |          Lajos pedagógi józansággal monda Marie-nak:~– Ha ön soká
31     4,  IV  |            vele az arcát.~– Ugye? – monda a leány – s aztán ha a szájam
32     4,  IV  |             vagyok a „Sátán Laci” – monda az idegen halk hangon. E
33     4,  V   |         nézeteiben, Mátyás mester – monda a gróf –, de jól értse meg:
34     4,  V   |           lehet verni.~– Gróf úr! – monda a munka vége felé Henry. –
35     4,  V   |            tud? Szelíd komolysággal monda:~– Nem, kedves Lajos, az
36     5,  II  |           Lássa, nagyságos bárónő – monda Barthelmy Léon –, ahogy
37     5,  II  |        csiholni, és pipára gyújt! – monda Barthelmy. És abban a percben
38     5,  III |             nagy hálával tartozom – monda Lajos, nem minden iróniától
39     5,  III |           be soha.~A hölgy keserűen monda:~– Mi sebet üthet az én
40     5,  III |           kérdé a hölgy.~– Minek? – monda Vavel.~– Azt regélik, hogyha
41     5,  III |            sietek a megkövetéssel – monda Barthelmy Léon. – Madame!
42     5,  V   |              Köszönöm. Nem megyek – monda Marie.~– Miért nem?~– A
43     6,  I   |           hozzon ön nekem másikat – monda Marie. – Akit én szerettem,
44     7,  III |      úrhölgy pedig bosszús negéddel monda, s úgy tett, mintha a tű
45     7,  III |             a hölgyet, akiről annyi monda kering vidékünkön. Volt
46     7,  IV  |             hogy odavigy magadhoz – monda Marie – óh, én nagyon szófogadó
47     7,  V   |         elküldeni, tudtomon kívül – monda Lajos.~– S ő azt kiragadta
48     7,  VI  |           lesz!~– Óh, be jó lesz! – monda Marie.~Hát azt hogy tagadhatta
49     7,  VI  |            nagyon szeretett engem – monda Marie. – S volt idő, amikor
50     7,  VI  |             így volt ez mindennap – monda Marie; s azzal megnyomva
51     7,  VIII|      köszönnek.~– Itthon vagyunk! – monda Katalin, amint Marie-t fölvezette
52     9,  III |                Én már megtanultam – monda a hölgy. – Látja ön ez öltönyt
53    10,  II  |              Jer. Gyújts gyertyát – monda a fiúnak. – Menjünk le Lizetthez.
54    10,  III | kikukucskálni.~– Rettenetes írás! – monda fejcsóválva. – Bezzeg a „
55    10,  IV  |             alul kitört.~– Ez baj – monda De Fervlans –; akkor ez
56    10,  IV  |           úton nem jövünk vissza! – monda De Fervlans, mikor késő
57    10,  IV  |             pihenőt kell tartanunk– monda De Fervlans–, a lovaink
58    10,  V   |               Ezek Vavel volónjai – monda De Fervlans, távcsövén át
59    10,  V   |             marquis de fer blanc! – monda Vavel Lajos, s minden célozgatás
60    10,  VI  |       Eszébe jutott Katalinnak az a monda, hogy a hansági pásztorok,
61    11,  III |        kicsinálom egész tucatra!” – monda, s fogta a kardját, visszament
62    11,  IV  |           pajtások, már elkéstünk – monda Fehér Mihály. Nekünk ottan
63    12,  II  |          kezeink messze elérnek!” – monda De Fervlans.~Íme már meg
64    12,  III |          számára a „Sauf-conduit” – monda a kapitány, átadva az oltalomleveleket
65    13,  I   |            Mátyás mester dicsekedve monda:~– Nem áll már a két medvesüveges