Rész,  Fezejet

 1     1,  I   |             Hogyan kezdődött ez? Mondja csak.~– Hát a mama egy pofont
 2     1,  I   |             dörmögé az öregúr. – Mondja csak kedveském: szokott
 3     1,  I   |     elalszik?~– Nem én. Mama azt mondja, hogy erre ráérünk, majd
 4     1,  I   |   csendesen zokog. Egy másik azt mondja: „szszsz!” Arra mély csendesség
 5     1,  III |     hogyan talált rám? De azt ne mondja el, hogy milyen makrancos
 6     1,  III |     valami kész öltözetet hozni. Mondja csak: körülbelül milyenforma
 7     1,  III |          én elfelejtem: csak azt mondja: „papa Alfred”. Azt megtartom!~
 8     1,  III |          elébb; én hátramaradok. Mondja el neki, hogy elhozott,
 9     1,  III |             Ah, legyen olyan jó, mondja el nekünk, a grófnő barátainak,
10     1,  III |         összefogdosnak. Hát csak mondja ön, uram, kinek a gyémántjait
11     1,  III |    árulásra engedje használni!~– Mondja ön inkább: bámulatos és
12     1,  III |    ellenfél. Mellőzött tehetség. Mondja meg ön, mi a nagyravágyása?
13     1,  IV  |         szeszélyesen.~– Hát mért mondja ön ezt nekem? Nincs önöknek
14     1,  IV  |         Ha lesz egy, amelyik azt mondja, hogy ő nem volt az éjjel
15     1,  IV  |      akarná adni; mert ha ma azt mondja ön: „nem játszom tovább!”
16     1,  IV  | visszakapni?~– Nem adja ide: azt mondja, hogy ez neki talizmánja
17     2,  I   |      hogy mit is mondok?~– Ugyan mondja ki már egyszer! – nógatá
18     2,  II  |         az ember?~– Annak is azt mondja, hogy „lelkem maga!”~– És
19     2,  II  | összegörnyedő. Az erdőkerülő azt mondja, hogy a lefátyolozott dáma
20     2,  II  |       okunk sincs rá, mert ő nem mondja, hogy az – mindennap elküldi
21     2,  II  |      fogunk számára összeszedni. Mondja csak tisztelendő úr: tehát
22     2,  II  |       Ugyan, az Isten áldja meg, mondja ki hát! – unszolá a doktor.~–
23     2,  II  |   minthogy – mit is mondok!~– De mondja már!~– Minthogy ő a „disznófejű
24     2,  II  |          ah! – szólt a bárónő. – Mondja csak, milyen volt? Jöjjön
25     2,  II  | léghajóból leszállt utazót; hogy mondja el, mit látott azokban az
26     2,  III |    poroszlói töltésen: „no uram, mondja a forspontos, most fogja
27     2,  III |    frányát is!~– A komornyik azt mondja, hogy a gróf pisztolyait
28     2,  III |       Meg akar lőni valakit. Azt mondja, hogy aki a grófné felől
29     3,  III |       beteg lett! Hogyan? Ön azt mondja, hogy talán meg is halhat?
30     3,  IV  |      ördöggel. Menjen ki Zsuzsa, mondja meg neki, ha maga a Herkópáter
31     3,  IV  |        úgy, hogy valakinek el ne mondja.~Azon sárosan, ahogy az
32     3,  IV  |         Menjen csak be Georg, és mondja meg a bárónőnek, hogy most
33     4,  V   |          a gróffal beszélni. Azt mondja, hogy egy olyan ágyút talál
34     5,  III |         Ez nem pajkos csíny,– ne mondja azt! Ez egy nagy áldozat
35     5,  III |        nyújtsa a hölgynek, s azt mondja:~– Menjünk, asszonyom!~A
36     5,  III |         tájról. És még egyet. Ne mondja ön el annak a hölgynek,
37     5,  IV  |          mondanék valamit.~– Hát mondja el!~– Hát mondok, azt mondom,
38     5,  VI  | valakinek szép búzája terem, azt mondja dicsekedve: íme, ezt én
39     5,  VI  |     selejtes a termés, akkor azt mondja: e bizony csak olyan, ahogy
40     5,  VI  |   sulykot. – Ez az én sulykom! – mondja neki – én ejtettem a Dunába
41     6,  I   |     gazdag Henry?” s ha arra azt mondja a szent kapuőr, hogy „nincs
42     6,  I   |           megvárva, míg az utána mondja.~Henry nyelve mind lassabban,
43     7,  II  |         a lovas kengyelét, s azt mondja: bátyám, nem ismersz? –
44     7,  II  |          a haldoklók fölött, azt mondja: „jól van”, s aztán nézd
45     7,  VII |        mindenkinek. Ha senki sem mondja, megmondja a kis karszékem,
46     7,  VII |           legérzéketlenebb? Nos? Mondja, hogy nem igaz, mon petit
47     7,  VIII|         ibolyával. Most senki se mondja neki, hogy nem szabad belőle
48     8,  I   |         meg a háború.~– De ugyan mondja meg, spektábilis – kezdé
49     8,  I   |        akkor az „akadályozó” azt mondja, hogy azonban semmiféle
50     9,  I   |          kezét az ő kezébe téve, mondja el utána a mindkettőjük
51     9,  I   |  megragadja a leány kezét, s azt mondja neki: „Fussunk! Üldözőid
52     9,  I   |          Szép lett? Megnőtt? Óh, mondja ön. – Nem hozhatta ön el
53     9,  I   |       önt, hogy Marie-nak meg ne mondja, hogy itt vagyok. Ő engem
54     9,  II  |         nyissa fel az ajkait, és mondja azt, hogy nem én öltem meg
55     9,  III |       nem sír, nem panaszol, azt mondja: „Nem vagyok!” – „Meghaltam.”~–
56     9,  III |          a fizetés az én dolgom. Mondja meg ön, hol találom meg
57    10,  II  |         s aztán a szép hölgy azt mondja a védencének: fuss innen,
58    10,  II  |          bizonyosan rátalálok.~– Mondja meg neki, kérem, hogy siessen
59    10,  VI  |       kis percig legyen ébren, s mondja meg, hova lett az a leány,
60    12,  I   |         örvendetes. Az egyik azt mondja, hogy a mieink vesztettek
61    12,  II  |         A fiatal vértestiszt azt mondja a kíváncsi hölgyeknek:~–
62    13,  I   |         el nem mondhatta, sohase mondja el.~Marie Lajos nyakába