Rész,  Fezejet

 1     1,  I   |               mint a nagymamáik.~– Ah, szegény gyermek – szólt erre egészen
 2     1,  I   |              csak nem hagyhatjuk ezt a szegény gyermeket. Az embertelenség
 3     1,  I   |               Hozza csak magával azt a szegény kis teremtést. Ne féljen
 4     1,  II  |             van – szólt az ifjú –, s a szegény gyermeknek sietős a hazajutás,
 5     1,  III |             utazhatott egy kocsiban. A szegény Favras, akit felakasztottak
 6     1,  IV  |                ettől nem messze esik a szegény bukott nők kórháza, s végül
 7     1,  IV  |                a főurak üvegházaiból a szegény emberek kertjeibe is ki
 8     2,  I   |             nem vagyok is klepsidra.~A szegény inzsellér mosolygó álarca
 9     2,  II  |          száján, hogy „az ő úrnője egy szegény árva leány, akinek semmije
10     2,  II  |                De hát hogyan értesül a szegény emberek bajairól a névtelen
11     2,  II  |                 tiltakozék a bárónő. – Szegény kisfiú! Ez egészen elérzékenyített.
12     2,  II  |               el majd a Schmidtnének a szegény kis árva számára. Az ilyen
13     2,  III |                 találhat magához közel szegény embereket, akiken segíthet
14     3,  II  |                Adja ide mindjárt azt a szegény kis porontyot. Ah, milyen
15     3,  II  |                megfelelni, hát még én, szegény kiszolgált katona?~– Eredj,
16     3,  II  |          Apropó! Nehogy elfelejtsem. A szegény gyermekeknek, akik iskolába
17     3,  III |     holdsugarakon arcaikat fehéríteni.~Szegény leány! Még azt mondta, hogy
18     3,  III |            tóra szörnyeteget vadászni.~Szegény tárgy: egy olyan harag számára,
19     4,  I   |              is.~S még nevetett neki a szegény nyomorult örömében, hogy
20     4,  I   |             halálítélettel. Utoljára a szegény nő idejött hozzám, könyörögve,
21     4,  II  |                 Milyen nevetséges alak szegény most, így piros ruhába felöltöztetve.
22     4,  III |              be azokat!” s akkor ezt a szegény asszonyt börtönöznék be
23     4,  IV  |                felé. Beérte vele, ha a szegény apró emberek mindennapi
24     4,  IV  |             egy putriban megláttam egy szegény zsellérasszonyt, aki leányostól
25     4,  V   |               Nagyon! Ez igen jó lesz.~Szegény gyermek! Egy kicsit megcukrozták
26     5,  I   |      manichaeusok körmei közül egy-egy szegény blokírozott főhadnagyot.~
27     5,  II  |             Várból ezt is meglátják?~– Szegény fiú. (Ezzel a sajnálkozó
28     5,  II  |                az ablakon keresztül.~– Szegény kis fickó!~A kis gnóm úgy
29     5,  V   |             kiszabadulni velük együtt, szegény bűnös ördögöket.~– Amen. –
30     5,  V   |              ön egy pohár bort annak a szegény kertésznek, akit miattam
31     5,  VI  |                de hát az a sok ezernyi szegény ember, akinek a mindennapi
32     6,  I   |                 Én magam öltem őt meg. Szegény kedves kis Dávidomat.~S
33     6,  I   |              Oh, azt nem engedem. Hogy szegény Dávidomat kényszerítsék
34     6,  I   |               hajótörés kietlenében.~A szegény öreg szolga mosolyra akarta
35     6,  I   |               önnek: legyen irgalommal szegény öreg szolgája iránt. A pokol
36     6,  I   |            Isten engem úgy segéljen!~A szegény, nyomorult útrakészülő még
37     6,  I   |               haldoklik. Elveszítjük a szegény Henryt.~– Óh Istenem! –
38     6,  I   |                menjen.~– Nagyon csúnya szegény. Irtózom tőle. S úgysem
39     6,  II  |               II.~Még aztán nem elég a szegény jámbor embernek az, hogy
40     6,  II  |               s most az nem tud járni, szegény bakancsosnak hátán kell
41     7,  VI  |            kell eszközölnöm, s aztán a szegény jó Mercatoris előtt még
42     7,  VII |                igen. Sokszor hallottam szegény öregemtől, hogy van a szomszédban
43     7,  VII |            attól a helytől, ahol az én szegény Henrym halva feküdt.~– Önnek
44     7,  VIII| morzsailletményére várva. De hát a két szegény mopsz? A Phryxus és Helle
45     7,  VIII|              Nem lehetett csodálni, ha szegény leány elfelejtette ez órában
46     7,  VIII|             kiáltásoktól úgy félni. (A szegény svalizsérek nemigen köszönik
47     7,  VIII|             Milyen rab volt énmiattam, szegény Lajos! – De te eltűröd a
48     8,  I   |            Most már világos előttem. S szegény jó Katalinom, minő áldozatot
49     9,  I   |          nagyobb boldogságát találta e szegény parasztok nyomorának megszüntetésében
50     9,  III |                 Mától fogva megtanulok szegény ember lenni.~– Én már megtanultam –
51    10,  II  |         becsületes jó asszony: ennek a szegény fiúnak az anyja.~– Óh, az
52    10,  III |                jót tettek életükben. A szegény emberek az ő nyakörveikbe
53    11,  III |               fogatta el a gazdáját. – Szegény Gasparics Józsit sajnálták
54    11,  IV  |              nem hagytok békét annak a szegény párának! – rivall rájuk
55    12,  I   |             Kezdjen hozzá.~– Hát biz a szegény Sátán Lacit tegnap temettük
56    12,  I   |                 Isten legyen kegyelmes szegény bűnös lelkének, ha már meglakolt.~–
57    12,  I   |              Hanságban kapott sebeibe, szegény?~– Azokba nem. Azokból még
58    12,  I   |        személyesen ott nem lett volna. Szegény László, az utolsó szavával
59    12,  II  |                nincs-e abban is méreg. Szegény bírónak ez volt az első
60    12,  II  |            félénk teremtés, mint az én szegény Marie-m!~– De ön elvégre
61    13,  I   |  piquet-partinak” a veszteségét ezek a szegény katonák fizették meg.~Alkonyat