Rész, Fezejet
1 1, IV | Cambray-nak. Nem lehetne azt tőle visszakapni?~– Nem adja
2 1, IV | professzor leánya. Én kezdek tőle tartani, hogy rosszul végzi
3 2, II | mert száz alkalma volna tőle megszökni, vagy segélyt
4 2, III | jogtudóst, s azt sem kérdezte tőle, hogy kinek híják.~De hisz
5 3, III | amit a mostoha föld elvett tőle. Ott oly fáratag volt; száz
6 3, III | tartós. Azt is megirigylette tőle – talán a sors. Minden rosszat,
7 3, IV | a börtön. – Ezt vette el tőle az a végzetes ijedelem.~
8 4, II | kíváncsi!~Eközben tanult is tőle valamit, amit Marie-ra nézve
9 4, II | melege, ami eddig el volt tőle tiltva; hanem azért a gyermeteg
10 4, II | tenni; de most már nem félt tőle. Amióta azt a szót le merte
11 4, III | tiszttartóhoz, vegyék fel tőle szépen; amikor ön megzavarta
12 4, III | nem, amit a bárónő kívánt tőle.~– Ne szóljon ön arról,
13 4, III | semmi baj itthon? – kérdé tőle. – Marie nem ébredt fel?~–
14 4, IV | az éji betörők? – kérdé tőle a gróf.~Sátán Laci megvetésre
15 4, IV | de még azt sem restellte tőle, hogy maga becses személyében
16 4, IV | fecseg. De azért nem szükség tőle visszahökkenni; csak egy
17 4, IV | egyebet nem tudnak meg tőle, mint Napóleon elpusztítására
18 4, V | volt, kedves Marie? – kérdé tőle Lajos a születésnapi lakoma
19 4, V | végtelenség érzete is elmaradt tőle.~Igen, de a régi jó álom
20 5, I | él együtt, el sincs válva tőle. Ez nem volt titok. Gyöngéden
21 5, II | rá; hanem majd elvétetem tőle a tűzszerszámot, s szüntelen
22 5, III | Katalin egy lépéssel hátrált tőle, s a fejét rázta, és a kezeivel
23 5, III | jux”-ot. Ha én nem félek tőle: ön csak nem fél talán?~
24 5, III | minden percben el akarna tőle maradni, egész addig a kígyószerű
25 5, III | annak csendes álma lesz tőle: azért hívják „álomalmá”-
26 5, V | akárhogy bánik velem, eltűröm tőle, s megáldom az órát, amelyen
27 6, I | az Isten! Nem rettegnél tőle. Ha te ismernéd őt kegyelmességének
28 6, I | csúnya szegény. Irtózom tőle. S úgysem tudok rajta segíteni.~
29 6, II | professzionátus diplomaták féltek tőle. Nem akartak fegyvert adni
30 7, I | még csak nem is köhécselt tőle. Ez nem lehet a gróf úr
31 7, II | Mit akarsz? – kérdezé tőle szelíden.~– Írni.~– Azt
32 7, II | szólt a leány, elfordítva tőle arcát.~– Miattad vagyok
33 7, II | jegyajándékul. – És akkor kérjen tőle választ egy általam rég
34 7, II | vizet innia, mert meghal tőle, s aztán egyszer hozzájuthat
35 7, IV | az ő csókjainak, elvonta tőle nagy hamar, hogy Marie-hoz
36 7, IV | vendégterembe, s elszedhessen tőle kalapot, nagykendőt; rögtön
37 7, VI | hogy tagadhatta volna meg tőle Lajos?~– A másik feladatunk
38 7, VIII| hátul. Katalin el-elmaradoz tőle, cselédjeivel beszélgetni,
39 8, I | nélkül verik meg.~– Tartok tőle, hogy szégyenleni fogja.~–
40 8, II | hagyott, hogy azt Katalin, ha tőle utasítást kap, a rendelt
41 8, II | Pozsonynál van, s elválaszt tőle bennünket az egész Fertő.
42 8, III | a rouénak, hogy megveszi tőle százezer forintért a birtokot,
43 8, III | ha nem hozza, elveszem tőle erővel.”~Vavel Lajos azt
44 9, I | amire küldve volt? – kérdé tőle csendesen.~– Nem! Jöjjön
45 9, II | Cambray-hoz menni, hogy megtudd tőle: ki vagyok én? Hogy meghallhasd
46 9, II | Katalint.~De a hölgy elvonta tőle arcát, s visszatartá őt
47 10, II | van az idegen úr? – kérdé tőle a lány.~– Nem tudom; Lizetthez
48 10, II | hogy hozzá sem lehet jutni tőle. El is temette magát egyúttal.
49 10, IV | iszapfolyamon, de az is visszariad tőle, pedig a disznó csak szereti
50 10, VI | törekedett; nem is lehetett tőle azt rossz néven venni.~–
51 11, IV | Csoda fordulatokat várt tőle, mind a csatatéren, mind
52 11, IV | veszprémi ezredet, hogy tőle ágyúkat vettek el.~S ugyanekkor
53 11, IV | alatt. Csak annyit hallottam tőle mint gyermek, hogy az ütközet
54 11, IV | eléje állt, s azt kérdezte tőle, hogy hány óra. Abban a
55 11, V | nemes legényünk nem sajnálta tőle a fáradságot, s úgy teremtette
56 11, VII | egyszerre. Bianchi azt kívánja tőle, hogy siessen Pozsonyt felmenteni;
57 11, VII | parancsban követelt vissza tőle mint az inszurrekció tulajdonát.~
58 12, II | ön eléje, hogy megvegye tőle kedveseit, nem hallgatta
59 12, II | volna ön rá, hogy kivívja tőle, nem kapta volna meg; de
60 13, I | s még aztán ő kérdezte tőle aggódva:~– Nem sebesültél
|