Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |          törekedve megvilágítani a gyermek arcát.~Az pedig most már
 2     1,  I  |     számára találjuk lefoglalva.~A gyermek lehetett valami nyolc esztendős;
 3     1,  I  |          nagymamáik.~– Ah, szegény gyermek – szólt erre egészen elérzékenyülve
 4     1,  I  |     tollasbálba.~– Az ám – szólt a gyermek durcásan –, pedig milyen
 5     1,  I  |         lett vágva minden sírás: a gyermek nagy kedvteléssel kapott
 6     1,  I  |         csak…~– Csitt! Mintha az a gyermek most sem aludnék.~– Ejh,
 7     1,  I  |         énrólam többet! Alszik-e a gyermek?~– „Ez” idekinn alszik;
 8     1,  I  |        szobában sötét lett.~„Ez” a gyermek azonban nem aludt; hanem
 9     1,  I  |         sötétben egy világsugár.~A gyermek felugrott az ágyból, s odafutott
10     1,  I  |            Mire az felnyílt, már a gyermek ismét lélekgyorsan visszasuhant
11     1,  I  |   félsötétben, a fülét tartá oda a gyermek arcához.~Az csendes, hosszú
12     1,  II |       először is az én karomon egy gyermek van, aki amellett még szerencsétlen
13     1,  II |          hogy hová.~            ~A gyermek a bezárt hintóban mélyen
14     1,  III|  világosság hatolt szempilláira.~A gyermek ezúttal igen szeretetreméltó
15     1,  III|            ágyból, s egy nyolcéves gyermek ártatlan naivságával odafutott
16     1,  III|       virág! – csodálkozék rajta a gyermek. – Jaj, ha egyet szabad
17     1,  III|     leszakított egy virágot, s azt gyermek kacérkodással az inge szalagcsokrába
18     1,  III|    gyönyörű virágnak?~– Nárcisz.~A gyermek a szóra felugrott helyéből
19     1,  III|     virágom!~S azzal megcsókolta a gyermek hálateljesen azt a virágot,
20     1,  III|      öregúr a lépcsőn aláhaladt, a gyermek fennhangon kezdé el a dajkamesét
21     1,  III|            az öregúr eltávozott, a gyermek felugrott helyéből, s elkezdett
22     1,  III|         esett a karjai közé rohanó gyermek előtt, sírásgörcsöket kapott,
23     1,  III|          kedves önnek a kis talált gyermek emléke: fogadja el ezt tőlem,
24     1,  III|          Ki ez a tanú?~– Ugyanaz a gyermek, akit önök az utcáról fölvittek.~–
25     1,  III|       aztán magához tért.~– Nem! A gyermek nem hibás. Azok a vétkesek,
26     1,  IV |       méltóságos applomb, amivel a gyermek e feladatnak megfelelt,
27     1,  IV |        Uraim és hölgyeim – monda a gyermek, mikor a mamája helyét elfoglalta –,
28     1,  IV |      fölött, egy ártatlan mosolygó gyermek alakjában? Hogy ne szilárdulhasson
29     2,  II |    viaszgyertyákkal, s azon minden gyermek számára apró ajándékok,
30     3,  II |            az egy nap az övé kicsi gyermek korátul fogva.~Ezen a napon
31     3,  II | tündéralakja: ártatlan és csábító; gyermek és szirén.~Lajos meglepetve
32     3,  II |            akarsz verni? – szólt a gyermek, félig sírva, félig nevetve.~–
33     3,  II |         szerzed-e meg azt nekem?~A gyermek vágya oly igaz, oly szívből
34     3,  III|            a ringatott bölcsőben a gyermek. Ha akarta, összetette kezeit
35     3,  III|     elfojtotta, mint a csínyt tett gyermek.~Mikor aztán a parthoz visszaértek,
36     3,  IV |           lehetett megítélni, hogy gyermek, fiatal vagy agg nő szava-e
37     4,  I  |           azon számtalan elhagyott gyermek sorsát, kiknek apjaik messze
38     4,  I  |      akkori kisleány, kit a talált gyermek kendőjébe burkolva, üldözői
39     4,  III|         álmos vagyok.~Még annyiban gyermek volt, hogy egy édesded álmot
40     4,  IV |           Marie pedig már nem volt gyermek.~Odaigazította a távcsövet
41     4,  V  |           Ez igen jó lesz.~Szegény gyermek! Egy kicsit megcukrozták
42     5,  III|           ilyet az alunni nem tudó gyermek feje alá tesznek, annak
43     6,  I  |           mint a szikla.~– Ne légy gyermek! – kiálta a haldoklóra haragosan
44     6,  I  |        elragadtam a megszabadított gyermek számára. Hamis tanúbizonyságot
45     6,  I  |         őrtállók. Félek, rettegek. Gyermek vagyok, aki a sötétben eltévedt,
46     7,  II |      ifjúnak, nevetett, sikoltott, gyermek volt.~– Te azt tennéd? Idehoznád
47     8,  I  |      gúnyszónak egymás ellen, mint gyermek, döntő érvnek, mint embernyi
48     9,  I  |         Lizett meg egy kis mogorva gyermek laknak benne. Ott jó lesz
49    10,  II |       komoly Lizett és egy mogorva gyermek, Sátán Laci fia.~Marie csengetésére
50    10,  II |              Szép kérdés! Mintha a gyermek azt kérdezné, hogy hol áll
51    10,  II |     közelítsen kend! – rikoltott a gyermek –, mert Isten úgyse meglövöm!~–
52    11,  III|            haza elébb való, mint a gyermek és a feleség! S a haza nincs
53    11,  IV |         annyit hallottam tőle mint gyermek, hogy az ütközet tüzében
54    12,  I  |          hevesen zokogni, mint egy gyermek, akit mostohája megvert.~
55    13,  I  |         meghallja, asszony, férfi, gyermek, mind egyszerre előveszi