Rész, Fezejet
1 1, I | el egyszerre.~– Topp! Ez igaz! – szólt az öreg. – Megértettem
2 1, III| megalkotjuk az államot.~– Az nem igaz! Az állam alapja a gyermekek
3 1, III| mondhat valamit, ami nem igaz: de a nemesember nem hazudhatik! –
4 1, IV | hogy elhagyja őt magától?~– Igaz, igaz! – szólt felsóhajtva
5 1, IV | elhagyja őt magától?~– Igaz, igaz! – szólt felsóhajtva a grófnő. –
6 1, IV | felügyeletéről. Nyugodt lehet.~– Igaz… Rosszabb kézbe nem fog
7 2, I | a domina nevét.~– Már az igaz, hogy perversus egy név!
8 2, I | benevolumon kezdte), ami igaz, az igaz. A baronesse pompás
9 2, I | benevolumon kezdte), ami igaz, az igaz. A baronesse pompás mobiliákat
10 2, I | én mondok, mégis mindig igaz. Hát azt mondják, hogy a
11 2, II | A falubeli leányokra az igaz, hogy rá sem néz. Eljár
12 2, II | is meg lehet tudni, hogy igaz keresztyének. Húsvét napján
13 2, II | jobban ért a doktor úr!~– Ah, igaz, igaz! – szólt általános
14 2, II | a doktor úr!~– Ah, igaz, igaz! – szólt általános kacagásban
15 3, II | nekem?~A gyermek vágya oly igaz, oly szívből eredő volt.
16 3, III| mind tófenék volt, s ez is igaz lehet. A Fertő igen szeszélyes
17 3, III| meg a grófot.~– Az megint igaz.~– Aztán ön nem tesz semmit.
18 3, IV | ami önt megrémítette.~– Igaz. El kellett azt neki mondanom.~–
19 4, II | hangon suttogva:~– Hát mégis igaz, amit nekem mondtál; nem
20 4, III| ide? mi dolgod itten?~– Igaz a! Nekem nem szabad lármát
21 4, IV | enélkül nem megy odább.~– Igaz a. Ámbár furcsa vendég voltam.
22 4, V | magát egy kicsit.~– Ez is igaz, Mátyás mester – mondá a
23 5, I | parasztmenyecskékkel. A mulatság, igaz, hogy másforma: tömörebb,
24 5, III| annálfogva – vendégem. Igaz, hogy szívesen látott vendégem.~
25 5, III| keserűség volt kifejezve. (Igaz! Hisz őróla azt hiszik,
26 5, IV | a dolog. Katalin bárónő igaz, hogy egész cselédsége láttára
27 5, V | mindig erről álmodtam; tehát igaz!~Lajos átérezte, hogyha
28 5, VI | szállnak perbe az Istennel!~– Igaz – mondá rá Lajos; s még
29 5, VI | mondani. A vármegyegyűlésen az igaz, hogy mikor referált a bevégzett
30 6, I | Mi történt vele? – kérdé igaz részvéttel Lajos.~– Óh,
31 6, I | meg neki biztos hittel: „igaz: vétettem sok parancsolatod
32 6, I | elhagyhatja ezt a sírboltot.~– Igaz. Embert nem tudok megsiratni,
33 7, I | haza áldozatokat követel: igaz honfinak kötelessége azokat
34 7, II | szokva csak a visszhang. – Igaz, hogy csak egy ember jő,
35 7, III| Hozzámegyek. Tiszta szívből. Igaz lelkem szerint.~– Repülhetek
36 7, V | lakjunk, ha összekelünk?~(Igaz, hogy ez is az ő háza volt:
37 7, VI | kétszer megesküszünk arra, ami igaz.~(Ebben az úrhölgyben egy
38 7, VII| legérzéketlenebb? Nos? Mondja, hogy nem igaz, mon petit garçon! Én kérem,
39 8, I | ember és ló van elég: az igaz, hogy nyereg és kantár nincs;
40 8, III| századtól védett majorházat! Igaz, hogy mind sebet kapott,
41 8, III| szeretetreméltóságától. Ha ez igaz, akkor ez nagy baj. Ha Thémire-nél
42 9, I | talált a szív abban, hogy az igaz hálakönnyeket megismerheté,
43 9, II | őt.~– Katalin! Hátha nem igaz ez? Hátha csak ellenségeid
44 9, III| Napóleon nem legyőzhetetlen.~Igaz, hogy az óriás tréfás szavaként
45 10, IV | Van ennek más útja is.~Igaz. A Hanság lakóinak a kenyere
46 10, V | hogyan győz. Pedig nem igaz. Együtt akar vele meghalni,
47 11, V | az meg? Nincs abban semmi igaz?~Megtörtént. Egészen igaz.~
48 11, V | igaz?~Megtörtént. Egészen igaz.~A tiszántúli inszurgens
49 11, V | amikből egy szó sem volt igaz. Hanem a megrémült ember
50 11, VI | hozta e meglepő támadás.~Az igaz, hogy úgy verekedtek a vasiak,
51 12, II | chasseurök. Szénázni jártak.~Az igaz, hogy a csalódás kedvéért
52 12, II | azoknak az ivadékai.~– Igaz, hogy még most is emberhúst
53 12, II | vadkanagyara. Az sem lesz mármost igaz, hogy az úrnőik leányvért
54 13, I | egy történetet, mely nem igaz?~Vagy írták volna rá az
|