Rész, Fezejet
1 1, I | megvilágítani a gyermek arcát.~Az pedig most már hangos
2 1, III| kezét; azután a kis Amélie arcát, amit ez pirosra gömbölyített
3 1, III| az öltönyébe temette az arcát, úgy kacagott, a szobaleány
4 2, II | megbélyegeztetett. Ez az oka, amiért az arcát fátyolozatlanul nem mutathatja
5 2, II | kastélyba; ezért nem mutatja az arcát soha senkinek, őrajta kívül.~–
6 3, I | Akkor fölteszi a kalapját, s arcát lefátyolozza azzal a sűrű
7 3, IV | nyomatékot adandó, leleplezi az arcát?~Hanem az másforma hölgy
8 3, IV | jobban meg lehetett a beteg arcát tekinteni.~Az egészen ki
9 3, IV | tenyerére támaszkodva lehajtá arcát a hullámhoz, és megcsókolta
10 4, I | közelebbről láthatta az arcát, kipirulva a hevélytől és
11 4, II | fátyolt, s tündértiszta arcát először aranyozta be hosszú
12 4, II | megakadályozta.~– Hagyja ön arcát fedetlenül. Itt senki sem
13 4, II | könnyei összeáztatták az ifjú arcát.~De az nem a fájdalom sírása
14 4, III| haját újra fonatni. Szép arcát még ragyogóbbá tette a megszabadulás
15 4, III| szemöldökkel fordítá félre arcát, míg az a zsinórok felbontásával
16 4, III| Vavel az ágyon fekvő némber arcát vizsgálva figyelmesen.~–
17 4, IV | egészen elferdíti vele az arcát.~– Ugye? – monda a leány –
18 4, IV | megvetésre fintorította az arcát.~– Hát kik? Holmi pernahajderek!
19 4, IV | leány ott aludt csendesen: arcát karjára hajtva; lábánál
20 5, II | ablak felől eltakarta az arcát a legyezőjével; meg ne lássa
21 5, III| szeme elől, s akinek az arcát nem szabad az embernek meglátni.~
22 5, III| egészen beburkolta abba az arcát. – Elég nagy-e így a hasonlatosság?~
23 5, III| hogy milyennek látta az arcát.~Katalin az ijedtség, a
24 5, III| asszonyom!~A hölgy betakarta arcát a fátyollal, s egész karjával
25 5, III| egy hölggyel, akinek az arcát még nem látta senki, mert
26 6, I | akarta igazítani eltorzult arcát.~– Nem is magamat sajnálom,
27 6, I | mind nem nyugtatá ez meg. Arcát a pokol félelmei még jobban
28 6, I | kényszeríteni rángatózó arcát. Ez már tetszett neki. A
29 6, I | végigsimítá a haldokló hű szolga arcát.~E kéz érintésétől becsukódtak
30 7, I | mosolygásra kényszeríté az arcát; helyre akarta hozni a múltkori
31 7, II | Most már megláthatja az arcát. Láthatja az egész világ,
32 7, II | a leány, elfordítva tőle arcát.~– Miattad vagyok az.~–
33 7, II | s reszkető kezével Lajos arcát cirógatta. – Egy csepp hősi
34 7, III| Volt oka fátyollal takarni arcát a világ elől, mert aki az
35 7, IV | Hanem az a csók, ami Marie arcát érte, olyan volt, aminővel
36 7, V | az egyúttal lángba boruló arcát is eltakarta.~Most Marie
37 7, VI | hogy megint meggyújtsd az arcát! Csak eredj te a kardjaid
38 7, VII| megcsókolta Lizett kövér arcát mindkét felől, s aztán odatartá
39 8, III| hogy leplezze le a hölgy arcát. Ezt ő nem fogja megtenni.
40 9, II | De a hölgy elvonta tőle arcát, s visszatartá őt a kezével.~
41 9, II | hölgy eltakarta két karjával arcát.~Marie elvonta a szégyenpírban
42 9, III| elébb megismerjék, mint az arcát látnák.~Lajos szíve nagyot
43 9, III| Vavel Lajos végigtörülte arcát a kezével.~– Álom volt minden! –
44 9, III| büszke haraggal emelte fel arcát.~– Én magam fogom önt oda
45 10, II | nézett utána, odanyomva az arcát a négyszegletű ablakocskába; –
46 10, II | ha beszélt vele, ismét az arcát és a kezeit jól; ez hatalmas
47 10, II | fejénél, s bevilágítá annak az arcát.~Marie látott már egyszer
48 10, V | dombtetőn eltakarta irtózva az arcát. A halál postái most repkedik
49 10, VI | hanyatt feküdt a fűben, s arcát az ég felé emelte.~Katalin
50 10, VI | önteni.~Az pedig megfordult, arcát a zöld mohába hajtá, és
51 10, VI | azzal locsolta Sátán Laci arcát, míg az újra magához tért,
52 11, I | kedvetlenül nyúlt bele a leány, arcát is félrefordítva, s csak
53 12, II | ült egy éltesebb úrhölgy, arcát nagyon őrizve a sűrűre húzott
54 13, I | kebléhez szorítva annak karját, arcát odafekteté annak kezére.~–
|