Rész, Fezejet
1 1, III| utcáról fölvittek.~– Hogyan? – kiálta fel Cambray, nem bírva felgerjedésének
2 2, I | semmi ceremóniát, uraim! – kiálta csengő hangjával, a társaság
3 2, II | a kettőt!~– Shocking! – kiálta fel az erényeire féltékeny
4 3, II | jött utána.~– Óh Istenem! – kiálta föl erre a leány, s engesztelésül
5 3, III| Lajos! Itt vagy-e?” – kiálta fel; de senki nem felelt
6 3, IV | kérdezé a leány.~– Minek? – kiálta fel a férfi, helyéről haragosan
7 4, IV | Hogy jön ide? Mit akar? – kiálta rá a gróf.~– Én vagyok a „
8 4, V | bezárta őt.~A leány meglepetve kiálta a künn maradottnak:~– Ah,
9 5, II | inszurgens, mikor jó kedve van? – kiálta rá Barthelmy Léón, lovagostorával
10 5, II | sajátszerű reszelő hangon kiálta a szörnyetegre:~– No most
11 5, II | Kérem.~– Nos! vigyázz! – kiálta Barthelmy Léon a kis gnómra. –
12 5, III| nincs gyermeke?~– Nekem! – kiálta fel elbámulva a gróf. S
13 5, III| dobbantott.~De ugyanazon hangon kiálta vissza Vavel gróf:~– Azt
14 6, I | halál ellen.~– Marie! – kiálta Lajos, odaugorva hozzá,
15 6, I | Adjon ön neki életet! – kiálta kétségbeesetten a leány.~
16 6, I | volt húzódva.~– Henry! – kiálta Vavel, odasietve hozzá. –
17 6, I | meghalnod! Nem szabad! – kiálta indulatosan Vavel. – Hát
18 6, I | szikla.~– Ne légy gyermek! – kiálta a haldoklóra haragosan Vavel. –
19 6, I | Neked nincsenek bűneid! – kiálta Vavel türelmetlenül. – Esküszöm
20 7, V | Ange felől.~– Hogyan? – kiálta fel Marie: énrólam azt hitték,
21 7, V | ki vagyok?~– Ad animan! – kiálta fel az alispán. – Beillenék
22 7, V | vivát az én királynémra! – kiálta Vavel, felhevült fejjel,
23 7, IX | Te vagy itt, leánykám?” – kiálta fel félálomban.~„Igen. Én
24 8, I | Micsoda? Alabárdokat? – kiálta fel, türelmét veszítve,
25 8, I | győződni.~– De hisz ez olyan – kiálta Vavel, öklével az asztalra
26 8, I | ellenséghez.~– Mi? Átszökött! – kiálta fel Vavel Lajos, felugorva
27 9, I | Ön látta Amnélie-t! – kiálta közbe a delnő, s minden
28 9, I | nyugtatva.~– Halva van! – kiálta rémülettől elrekedt hangon
29 9, II | sietek utána.~– Megállj! – kiálta rá a nő, s megragadta a
30 9, III| Avoncourt: Cambray itt van! – kiálta magánkívül Lajos, eldobva
31 9, III| kértem.~– Így szeretem! – kiálta Vavel, s önkénytelenül kezét
32 10, II | semmiséggel.~– Cambray! Atyám! – kiálta Marie a rácson keresztül.~–
33 10, II | keresztül.~– Ki az? Marie! – kiálta fel a lázbeteg, s nehéz
34 10, IV | még nem tanultam úszni! – kiálta vissza akasztófahumorral
35 10, IV | bozót.~– Ördög és pokol! – kiálta De Fervlans – a szörnyeteg
36 10, V | fer blanc! (bádogmárki) – kiálta Vavel gróf. – Leányt vártál,
37 10, V | csillagvizsgáló uram! – kiálta vissza a márki. – A lábad
38 10, V | Nem úgy verik a cigányt! – kiálta nevetve.~A hölgy ott a dombtetőn
39 10, V | kerítsék.~– Vavel! vigyázz! – kiálta teljes erejéből a nő. Azt
40 10, V | széles pallosát, s kérkedve kiálta, mellére ütve:~– Io sono
41 10, V | mégsem akasztottak fel? – kiálta rá.~A betyár fenekedve felelt
42 10, V | éjszakát, Vavel lovag! – kiálta De Fervlans. – Itt küldöm
43 10, VI | minden idegeit.~– Fervlans! – kiálta rá fogait összecsikorgatva,
44 11, II | magunkat, nemes barátim! – kiálta, mikor már ő maradt utolsó
45 11, IV | Berecz István elkeseredetten kiálta: „No, francia, ha meglőtted
46 11, IV | cserébe: tartsd meg!” – kiálta a franciának, visszavágtatva
47 11, IV | Ne gondoljatok rám!” – kiálta a dalia. „Előre! A hazáért!”
48 12, I | hogy ő hercegasszony? – kiálta Vavel indulatosan.~Mátyás
49 12, II | vezette a lovat.~– Ah! Ah! – kiálta fel a tábornokné, elbámulva
|