Rész,  Fezejet

 1     1,  III|            kialhatták magukat.~– Ah, uram, az nagyon szép öntől, hogy
 2     1,  III|            szólítá meg az idegent: – Uram!~E pillanatban azonban egy
 3     1,  III|             bírom önnek megköszönni, uram. Engedje mondani: „barátom”.
 4     1,  III|           Lehessek olyan szerencsés, uram!~Azzal karját az öregúré
 5     1,  III|  összefogdosnak. Hát csak mondja ön, uram, kinek a gyémántjait lopták
 6     1,  III|         senki se látott.~– Bocsánat, uram: francia lovag nem szokott
 7     1,  III| Figyelmeztetem önt a szerződésünkre, uram – szólt a márki –, hogy
 8     1,  III|             szerencséje!~– Sajnálom, uram, hogy ilyen szép alkalmat
 9     1,  III|             igen szépen megköszönöm, uram; de nem nyúlhatok utána.
10     1,  III|         dandára. – A viszontlátásig, uram.~– Amikor fel fogjuk egymást
11     2,  I  |            Görömbölyi Bernát.~– Jaj, uram! – szólt nagyot nevetve
12     2,  II |       azonban tiszteletes Mercatoris uram is elkészült a rossz fogaival,
13     2,  III|              poroszlói töltésen: „no uram, mondja a forspontos, most
14     2,  III|            parancsol, azt nekem gróf uram nem fogja megtiltani. –
15     2,  III|            ezt a bolondokházát. Gróf uram aztán lássa, hogyan marad
16     2,  III|              holmiaimért. Nekem gróf uram nem parancsol. Megmutatom.~
17     2,  III|       egyenesen haza.~„Köszönje gróf uram, hogy rá nem tettem a kezemet!”~*~
18     3,  III|        Kicsoda? Lajos?~– Igen. Az én uram.~– Az Istenért!~– Szobájából
19     3,  IV |         könyvecskét tudós Mercatoris uram írta latinul.~E művecske
20     4,  I  |             vagyok biz az, kegyelmes uram – mondta a koldus –, nézze
21     4,  I  |           még.) A levélben ez állt:~„Uram! Ön jól tudja, hogy az ön
22     4,  III|            szüksége lehet rá.~– Ejh, uram, milyen hidegvére van önnek,
23     4,  III|                monda Vavel.~– Ah. Ön uram?~– Valamikor tanultam az
24     4,  V  |             kényszeríté magát.~– Óh, uram s én Istenem. Hát a mágneses
25     5,  I  |               Tiszteletes Mercatoris uram aztán felvilágosítá, hogy
26     5,  III|              fogja rá mondani, hogy „uram, ez a tréfa nagyon vastag!”
27     5,  III|           pedig nem fogja ön elérni, uram!~S e percben mind a két
28     5,  III|             s közbeszólt.~– Itt van, uram: lássa meg hát, ki vagyok?~
29     5,  IV |          csak tiszteletes Mercatoris uram maradt meg védelmezőjéül
30     6,  I  |              e szóra.~– Óh, édes, jó uram. Ugyan hogy tenné ön azt
31     6,  I  |        Rablógyilkos voltam. Mikor az uram kincseit szállították az
32     6,  I  |         színe elé kerülni e szóval: „Uram, elküldtél, visszahívtál:
33     6,  I  |        Szemei rémtűzben égtek.~– Óh, Uram, irgalmazz! Szent atyám,
34     7,  I  |       szerezték vállrózsáikat! – Ah, uram! Ez egy rettentő merényletnek
35     7,  I  |      dologról lesz szó, akkor higgye uram, és tartsa meg adott szavamat,
36     8,  I  |           közel volt a sikerüléshez. Uram! Sátán Lacinak ne felejtsen
37     8,  I  |           van. – Hej, Barthelmy León uram! Most én jövök a fátyolt
38    10,  II |             halkan folytatá:~– Az én uram, aki engem ide küldött,
39    10,  II |          dolgom. – Nekem ugyan az én uram azt parancsolta, hogy én
40    10,  II |              rossz ember. – Ha az én uram azzal az asszonnyal beszélt,
41    10,  II |             tudom, hogy holnap az én uram hol fog megjelenni! Én is
42    10,  V  |                Hohó, csillagvizsgáló uram! – kiálta vissza a márki. –
43    11,  III|             urammal.~Bereczky Márton uram tekintélyes nemesúr volt,
44    11,  III|            kiált fel Bereczky Márton uram. De biz a két keresztfiamat
45    12,  II |      patetikus fenyegetésen.~– Haha! Uram! Ezért egészen fölösleges
46    12,  II |             ki! – Menjünk pikétezni, uram!~
47    12,  III|               Ő toalettjét csinálja, uram!~– Madame. Én felelős vagyok
48    13,  I  |            fejénél ül Katalin.~– Ah! Uram Isten! – ordít fel Lajos,