Rész,  Fezejet

 1     1,  III|            Cambray úr iróniásan.~– Kérem. Önök szállásán egy leány
 2     1,  III|             ha benne van. – S most kérem önt, hogy hagyjon magamra.~–
 3     2,  I  |      mondani? Már hallottam hírét. Kérem, ismertessen meg a többi
 4     2,  II |         elmondani hölgyek előtt.~– Kérem, doktornak minden szabad!~
 5     2,  II |          találni párját.~– Hogyan, kérem? – tudakozá a bárónő visszatérve
 6     3,  IV | kíváncsiság hatalmas ösztön.~– Óh, kérem alássan. Tessék besétálni
 7     3,  IV |           beszélni.~– Jelentsen be kérem, elébb.~Zsuzsa asszony meg
 8     3,  IV |          vagy agg nő szava-e az. – Kérem önt, siessen velem rögtön
 9     3,  IV |          doktor Tromfszky. Mutassa kérem, gróf úr, a nyelvét.~De
10     3,  IV |           hogy ki hozta önt ide.~– Kérem! – szólt a doktor megneheztelve. –
11     3,  IV |             akkor tegye azt, amire kérem. Menjen a szobájába, vesse
12     4,  III|          kezdjen vagy elájuljon.~– Kérem. Szabadítson fel! – suttogá
13     4,  III|           elértette a szándékát.~– Kérem – monda –, ne harangozza
14     4,  III|         remeg megszabadítójától.~– Kérem önt: ne üssön zajt. Hanem
15     4,  III|           folytatá:~– No, hát csak kérem az előadás napját velem
16     4,  III|          űzök. Most egész komolyan kérem önt még egy nemes tettre,
17     4,  III|          felszínen.~– Tehát nagyon kérem, ön se szóljon e mai találkozásunkról
18     4,  III|   komornyikom.~– Mármost csak arra kérem, ha eltávozik ön, zárja
19     5,  II |          Távolítsa el, ezredes úr! Kérem.~– Nos! vigyázz! – kiálta
20     5,  III|           tartalma.~„Gróf úr!~Igen kérem, mielőtt ma kikocsiznék,
21     5,  III|       másikban újrakezdhetjük azt. Kérem, maradjon itt. Eltalálok
22     5,  III|           nem veszik. És most arra kérem, ne kísértse meg hozzám
23     5,  V  |       szókat a kertészlegénynek:~– Kérem, legyen ön olyan jó: fogja
24     5,  VI |        színe elé kerülni; hanem én kérem helyette nagyságodat, hogyha
25     6,  I  |              Az Isten szent nevére kérem!~– Lehetetlent kérsz!~–
26     7,  II |        tiltakozhatott ellene.~– De kérem, legalább számláljuk meg,
27     7,  II |     legkedvesebb.~– Ön tudja, hová kérem, hogy menjen el nevemben?
28     7,  III|            jöttem. Magának a kezét kérem egy derék, szép, magához
29     7,  IV |      történt – szólt Katalin –, de kérem előre is alispán urat, hogy
30     7,  IV |       szólt Lajos. – Én éppen arra kérem, hogy eszközöljön ki amnesztiát
31     7,  VII|         igaz, mon petit garçon! Én kérem, hogy feleljen.~– Lizett! –
32     8,  I  |            ne felejtse alispán úr, kérem, amnesztiát eszközölni Sátán
33     8,  III|           készen. Erre még egyszer kérem Önt. Egyébként maradok,
34     9,  I  |        törődöm én azzal? Adja ide, kérem.~S hevesen szakítá fel az
35     9,  I  |            magamat. – Azért nagyon kérem önt, hogy Marie-nak meg
36     9,  III|   megsemmisíteni a tartalmát igen. Kérem önt, tegye ön e szekrényt
37    10,  II |         kísértesz engem, lidérc?~– Kérem, Lizett – szabódott a fiú –,
38    10,  II |           öreget felkeresse: akkor kérem, vigye magával ezt az üveget.
39    10,  II |   betakargatja szépen.~– Még egyre kérem önt. Ön ismeri azt a mestert,
40    10,  II |      rátalálok.~– Mondja meg neki, kérem, hogy siessen ide minél
41    10,  VI |       asszony. De szóljon, az égre kérem. Laci bácsi, édes Laci bácsi,
42    12,  II |             Azután harmadszor arra kérem önt, hogy vágtasson azonnal
43    12,  II |            Marie hercegasszony. Én kérem vissza cserébe az én hölgyeimet
44    12,  III|      vagyok önnek kötelezve.~– Óh, kérem önt igen szépen – szólt
45    13,  I  |        bandériumot vezet ellenünk. Kérem, adja át búcsúüdvözletemet