Rész,  Fezejet

 1     1,  I   |           vele a könnyeit, amik az arca barázdáin végigcsorognak,
 2     1,  III |   kerevetről, s csipkezsebkendőjét arca elé tartá, hogy kitörő nevetését
 3     1,  III |        lett volna egyszerre, egész arca megnyúlt; – szemei merészen
 4     2,  I   | igazságának, melyet pirosra hízott arca sem cáfol meg, s a keményen
 5     2,  II  |            elöl a vállaira omlott; arca fehérebb volt a liliomnál
 6     3,  I   |        gyermekkor árulja el magát. Arca, melyet sohasem ér az Isten
 7     3,  II  |           erre felugrott helyéről: arca elsápadt, szemei elmeredtek,
 8     3,  III |        fekszik egészen magánkívül, arca lángol, szemei úgy ragyognak,
 9     3,  IV  |       előtte a titokteljes nőalak. Arca lefátyolozva, mint mindig;
10     3,  IV  |           volt kelve az alakjából, arca tűzlángban égett, s a mereven
11     3,  IV  |          pillanatban olyan lett az arca, mint aki egyszerre megőrült.
12     4,  II  |   búskomoran kapaszkodott karjába. Arca nem mondhatta meg, hogy
13     4,  II  |          aranyat játszó szőke haja arca körül. A nagyító üveg szivárványnimbusszal
14     4,  II  |           mosolyra gömbölyödött az arca, ajakszegletei a gyönyör
15     4,  III |            meg a segédkező úrhölgy arca sápadt halálra; szemei elfordultak
16     4,  V   |          hogy veres és kék lett az arca az elfojtott jókedvtől.~–
17     4,  V   |            lehetővé tegye?~A leány arca elsápadt. Mire gondolt most?~
18     5,  I   |       többször volt mellette, s ha arca oly rideg és komoly volt
19     5,  III |      termetéről ismert rá, mert az arca sűrűn le volt fátyolozva.
20     5,  III |            valaki más?”~Vavel gróf arca csupa tűzláng lett erre
21     5,  III |        neki a kezét.~Katalin ismét arca elé rántá a fátyolát, s
22     5,  III |        fátyolát még sűrűbbre vonva arca előtt, kilebbent a park
23     5,  V   |         lenni. Ha ő megszólította, arca felderült; egyébként komoly,
24     5,  V   |        szót sem szólt addig hozzá. Arca sápadt volt a dühtől és
25     6,  I   |         úgy jött be hozzá, hogy az arca egészen nedves volt a könnyektől;
26     6,  I   |    kövérebb lett.~Széles, gömbölyű arca semmiféle indulatkifejezésre
27     7,  II  |    napsugárhoz már hozzászokott az arca, de még az idegen szemek
28     7,  IV  |         Nézd, milyen piros lett az arca! Mint a tűz-láng! – Hiszen
29     7,  IV  |          csók nagy különbség!~Az ő arca régtől oly halavány volt
30     7,  V   |          szemébe szökkent a könny; arca elkomorodott: egész tekintete
31     7,  V   |         rosszul lesz!~A szép hölgy arca olyan lett, mint az átlátszó
32     7,  VII |            igen nagyot!”~… Katalin arca elsápadt.~Lizett pedig folytatá:~–
33     7,  VIII|           húzni sűrűbbre a fátyolt arca előtt: hanem már messziről
34     8,  III |         csepp vér! Hogy lángolt az arca a szégyen miatt!~Olvasta
35     9,  I   |            felé, köpenye gallérját arca elé húzva. Aki az influenza
36     9,  II  |    Megannyi vesztett milliók.~Dúlt arca, kisírt szemei, fájdalomra
37     9,  III |         meg de Fervlans-t?~A hölgy arca ragyogott a tűztől: büszke
38    10,  II  |         elkezdett nevetni. Csak az arca mutatta, hogy nevet, hang
39    10,  III |            nézve elég vén volt; de arca még egészen fiatal, s ha
40    12,  II  |            hölgy nem tűrte halvány arca előtt a fátyolt, s legyezője
41    12,  III |        oldalszobából. A kisasszony arca elevenebb volt, mint azelőtt.~
42    13,  I   |            Cologne-os zsebkendőjét arca elé kapta, s ott tartotta
43    13,  I   |         közéjük lépett. Az alispán arca ugyanazt a furcsa átalakulást
44    13,  I   |       kicsi kis bálványom!~A leány arca ragyog. Nemcsak azok a vészt
45    13,  I   |          oly lángban égett most az arca.~– Nézzétek, máris mennyire