Rész,  Fezejet

 1     3,  I   |   leány kért valamit, a férfit Lajosnak nevezte, a férfi pedig,
 2     3,  I   |    mint akkor egy hírlap volt. Lajosnak voltak megjegyzései némely
 3     3,  I   |       hogy az a valaki, akit ő Lajosnak nevez, éjjel ott alszik
 4     3,  II  |     már el kellett mosolyodnia Lajosnak.~– De nem, nem! – tiltakozott
 5     3,  III |      az ingert.~Marie nem volt Lajosnak a rabja: meg volt neki engedve,
 6     3,  III |       Lajos felmerülni többet.~Lajosnak minden idegét megzsibbasztá
 7     3,  III |      sűrű esőt hozott magával: Lajosnak le kellett tenni arról a
 8     3,  IV  |    Reggelre semmi baja se volt Lajosnak. Felkelt magától, s megitta
 9     3,  IV  |    előresietett a tópart felé: Lajosnak úgy kellett utánafutni.
10     3,  IV  |   küszöbén megállt, azt mondta Lajosnak:~– Nézze csak, hogy dobog
11     4,  II  |           s az egyiket odaadta Lajosnak.~E naptól fogva eggyel több
12     4,  II  |      leány, hogy utána lopózik Lajosnak, mikor az a toronyba felmegy,
13     4,  II  |       a nagy csővel?~S mielőtt Lajosnak ideje lett volna a csőnek
14     4,  III |  lehetnek a holdbeli emberek?” Lajosnak az jutott eszébe: „egyet
15     4,  III | holdfogyatkozás végét – mondta Lajosnak. – Szép, nagyon szép, de
16     4,  IV  |         Milyen szomorú – mondá Lajosnak.~Lajos nem vette azt tudomásul.~–
17     4,  IV  |    szűrposztónak való gyapjút.~Lajosnak a szívverése akadozott el. –
18     5,  III |  átugorva megelőzött.~Most már Lajosnak egészen a fejébe ment a
19     5,  III |        tájat. E pillanat alatt Lajosnak egész szívén keresztül kellett
20     5,  VI  |        látogatásától eltiltsa.~Lajosnak nem maradt már egyéb összeköttetése
21     6,  II  |   egész Európa-szerte, s Vavel Lajosnak volt azokkal összeköttetése,
22     6,  II  |    fájóbb volt a vérnél. Vavel Lajosnak megküldé a könyvárusa azon
23     7,  II  |  leányra. Halkan suttogá Vavel Lajosnak:~– Bámulatos hasonmása egy
24     7,  II  |  kedves, szép világ!”~És Vavel Lajosnak, aki ott állt a háta mögött,
25     7,  IV  |   Aztán komolyabb hangon mondá Lajosnak. – Meglehet ön afelől nyugodva,
26     7,  IV  |    arcom nem lesz attól piros.~Lajosnak e szóra nem lehetett megtagadni
27     7,  V   | Barthelmy Ange vagyok? Hogy én Lajosnak kedvese vagyok?~S ezt oly
28     7,  VI  |     nekem írásban adva, hogy ő Lajosnak senkije és semmije? De komolyan
29     7,  VIII|          Csináljunk egy tréfát Lajosnak – mondta Katalin –, vigyük
30     7,  VIII|      az ilyen ajánlaton Marie?~Lajosnak úgysincs ma szüksége a csónakra:
31     7,  VIII|          Aztán – tudod – addig Lajosnak nem szólunk erről semmit,
32     8,  I   |     nevez ön engem Fertőszeghy Lajosnak?~– Azért, mert az önnek
33     8,  II  |    voloncsapatja is volt Vavel Lajosnak, Sátán Laci embereiből,
34     8,  II  |        a meglepetést szerezték Lajosnak, hogy ők is egy levélnek
35     8,  III |     volna a kezem közé.”~Vavel Lajosnak a szívdobogása kezdett elakadni
36     9,  III |       fél éjszakán át.~*~Vavel Lajosnak nem az volt az egyedüli
37     9,  III | nemesnek a nyaka.~Emiatt Vavel Lajosnak egész éjjel résen kellett
38    10,  IV  |  leánynak és az elősiető Vavel Lajosnak.~Ne féljenek! Még pihenni
39    10,  V   |        nagyon jól nevet. Vavel Lajosnak meg kellett azt tudni, hogy
40    10,  V   |         s csendes hangon mondá Lajosnak:~– De Fervlans jön csapatja
41    10,  V   |      ez a levél jogot ád Vavel Lajosnak, hogy őt arra az egyetlen
42    12,  I   |      komáromi örömnapból Vavel Lajosnak semmi rész nem jutott.~Ő
43    12,  II  |      elfogadni készen, s Vavel Lajosnak egész fölényét fel kellett
44    13,  I   |        Marie be akarta mutatni Lajosnak, hogy mennyire ment már,