Rész,  Fezejet

 1     1,  III|            csak úgy hívom, hogy „mama Thémire”: s azt hittem, hogy az
 2     1,  IV |               törődik. A bájos Dealba Thémire grófnő szalonjaiban soha
 3     1,  IV |            Ami már veszedelmes tárgy.~Thémire már azon gondolkozott, hogy
 4     1,  IV |           mikor azt a miniatűr delnőt Thémire grófnő odaülteté a saját
 5     1,  IV |        általános furorét idézett elő.~Thémire grófnő ezalatt fölkereshette
 6     1,  IV |            egyszerű a feladat – szólt Thémire, a hajából kihúzott arany
 7     1,  IV |            visszahozni? – rezzent fel Thémire. –~– Az első, úgy hiszem,
 8     1,  IV |         Cythere dandárához tartozott.~Thémire elgondolkozott.~– Egy csókot
 9     1,  IV |               kezében volt – mondá rá Thémire keserű öngúnnyal.~– Az első
10     1,  IV |               ön hozzá búcsú fejében.~Thémire átment a budoárjába, s ezt
11     1,  IV |             barátnéja s kicsi mamája, Thémire.”~A levelet lezárta vizahólyag-pecséttel,
12     1,  IV |             kisleányomat – könyörgött Thémire –, csak egy függöny mögé
13     1,  IV |        függöny mögé elrejtőzve tán.~– Thémire! Ön érzelegni kezd. Ez nem
14     1,  IV |            majd minket árul el annak.~Thémire többet nem szólt, hanem
15     1,  IV |       Jocrisse úrnak a levelkét, amit Thémire bízott rá.~Jocrisse úr ezüst
16     1,  IV |           folytassuk a médisance-t.~*~Thémire pedig ezalatt már kocsin
17     8,  III|     cselszövény tökéletesen sikerült. Thémire nyomába akadt a szökevényeinknek. –
18     8,  III|            egészen tönkretette magát. Thémire ajánlatot tett a rouénak,
19     8,  III|             keresztezzék.”~„Azt tudta Thémire, hogy a protektor egy erős
20     8,  III|       vállalkozni.”~„Kénytelen voltam Thémire finomabb, de hosszadalmasabb
21     8,  III| holdfogyatkozást jósolt meg a naptár, Thémire egészen bizonyosra játszott.”~„
22     8,  III|        szégyen miatt!~Olvasta tovább~„Thémire egészen bizonyos volt arról,
23     8,  III|       bizonyos afelől, hogy hát vajon Thémire nem szeretett-e belé a lovagba;
24     8,  III|             megtudtam, hogy azok most Thémire kezébe jutottak. Tehát aminek
25     8,  III|            azt is tudatja velem, hogy Thémire egészen meg van bűvölve
26     8,  III|            elszokott, kitörülte volna Thémire szívéből, s elfoglalta annak
27     8,  III|               holnap estig nem jön el Thémire oda, ahol rá várok, a leánnyal
28     8,  III|        lehetetlenség. Ha elhozza őket Thémire önként, megköszönöm neki,
29     9      |         KILENCEDIK RÉSZ ~Katalin vagy Thémire?~
30     9,  III|          hangon. – „Katalin”-e, vagy „Thémire?”~– Katalin! Katalin! –
31     9,  III|               mennyit szenvedtem én – Thémire miatt.~– Pedig önnek csak
32     9,  III|               leányát: egyetlenét. De Thémire azért mégis nem sír, nem
33    10,  III|               láttuk őt már egyszer – Thémire grófnő termeiben. A Cythere
34    10,  III|              nekem, hanem aeon!~– Hát Thémire hogy játszta itt a komédiáját?~–
35    10,  III|              egy rózsalugas! Hogy ezt Thémire nem láthatta. És hogy nem
36    10,  III|              nőt ismernek ellenségül! Thémire még jókor fog érkezni a „
37    10,  III|               Ezt a pohár bort a szép Thémire egészségére. – Ha el nem
38    10,  V  |               a fertőszegi kocsmában. Thémire asszony árulása tehát tökéletes.
39    10,  V  |          zsebéből kivett egy levelet: Thémire levelét.~Eszébe jutott,
40    10,  V  |                amiben De Fervlans ír „Thémire” felől. Ő is fojtást gyúrt
41    10,  VI |            parasztfejkötő alatt is.~– Thémire! – hörgé eliszonyodva, s
42    12,  II |              az én jegyesemet: Dealba Thémire grófnét és fogadott leányomat,
43    12,  III|            kíséretében utaznak Dealba Thémire, másként Landsknechtsschild