Rész,  Fezejet

 1     4,  V  |             csak jelentsem be, hogy ő a Mátyás mester.~– Igen, én rendeltem
 2     4,  V  |                vele.~– Éppen jókor jött Mátyás mester – mondá a gróf.~–
 3     4,  V  |               Azon már nem segíthetünk, Mátyás mester; az elveszett – nyugtatá
 4     4,  V  |              velem, majd megmagyarázom.~Mátyás mester annyiban érkezett
 5     4,  V  |              szeretne ő itt létesíteni.~Mátyás mester figyelmesen hallgatott
 6     4,  V  |               egy kicsit.~– Ez is igaz, Mátyás mester – mondá a gróf jámborul –,
 7     4,  V  |                 tökéletesen kiállítani?~Mátyás mester szomorú arcot öltött,
 8     4,  V  |                semmiképpen felnyitható.~Mátyás mester agyarkodó arcfintorra
 9     4,  V  |               Megnyugszom a nézeteiben, Mátyás mester – monda a gróf –,
10     4,  V  | hozzájárulhatlan és láthatatlan legyen.~Mátyás mester arcán a kételkedés
11     4,  V  |                 megtekintés végett?~Óh, Mátyás mesternek volt tervezetes
12     4,  V  |               egészen meg volt elégedve Mátyás mesterrel. Talált egy embert,
13     4,  V  |             dolgozott a Névtelen Várban Mátyás mester; ez idő alatt Henry,
14     4,  V  |           valakinek arról beszélt volna Mátyás mester, hogy mit dolgozik
15     4,  V  |               felé Henry. – Ha én ezt a Mátyás mestert még sokáig hallgatom
16     4,  V  |               tökéletesen sikerült.~Azt Mátyás mester elébb a kastélynak
17     4,  V  |    olvasószobában. Azalatt alkalma volt Mátyás mesternek a maga kész remekét
18     9,  III|              után harmadnapra betoppant Mátyás mester Vavel sátorába.~Az
19     9,  III|            reszketett.~– S hogyan látta Mátyás mester mindezeket?~– El
20    10,  V  |           gólyalábakkal utazott tovább, Mátyás mester volt; akinek a távgyaloglásai
21    10,  V  |                 már Eszterházán találta Mátyás mester. A vezérrel tudatá,
22    11,  IV |                csanaki dombokig. Tormos Mátyás, Litassy Bálint, Gálos Károly,
23    11,  IV |               és a zászlótartót. Zongor Mátyás káplár volt; hanem azért
24    12,  I  |              Vavelt kiküldött hadikéme, Mátyás mester.~Lajost az egész
25    12,  I  |             szeme elé került.~– Mi hír, Mátyás mester?~– Hát bizony mindenféle
26    12,  I  |               kiálta Vavel indulatosan.~Mátyás mester nem hagyta magát
27    12,  I  |              biz az úgy van – mondogatá Mátyás mester. – A generális adjutánsa
28    12,  I  |             egyszerű mesterség. – Hajh, Mátyás mester! Ha ön olyan ezermester
29    12,  I  |            tenyerébe csapott, aztán meg Mátyás mester vállára.~– Remek
30    12,  I  |             arcképét, megcsókolta aztán Mátyás mestert is megcsókolta.
31    12,  I  |           húzott elő a tarsolyából, azt Mátyás mester markába nyomta.~–
32    12,  I  |         beszerezni. Rögtön hozzáfogunk!~Mátyás mester átvette a pénzt,
33    12,  II |                  Minden megvan – mondta Mátyás mester Vavelnek, három fedett
34    12,  II |               ahogy a franciák szokták.~Mátyás mester mindenütt előresietett,
35    12,  II |             kerülni, mint a franciákat.~Mátyás mester azonban nem maradt
36    13,  I  |              Vavel maradt egyedül hátra Mátyás mesterrel, ki volón egyenruhában
37    13,  I  |                is felkapott a lovára, s Mátyás mesterrel együtt igyekezett
38    13,  I  |         kiáltott, és megállította őket. Mátyás mester előhúzta a csizmaszár
39    13,  I  |                  Hanem hiszen arra való Mátyás mester komájának, Tajkos
40    13,  I  |                 kedve a kapura kerülni. Mátyás mester sohase szokta azt
41    13,  I  |          mehetett kedveseit fölkeresni: Mátyás mester tudta már a járást.
42    13,  I  |              házat messziről meglátták, Mátyás mester dicsekedve monda:~–
43    13,  I  |                róla. Gyalog ment odább; Mátyás mesternek azt hagyva, hogy