Rész,  Fezejet

 1     1,  IV |     paphosi kert” titkaiba, meg Madame Tallien és Madame Récamier
 2     1,  IV | titkaiba, meg Madame Tallien és Madame Récamier toalettversenyére,
 3     1,  IV |        jövedelmező mesterségbe, Madame. Valljuk meg az igazat.
 4     1,  IV |        a nemzet bitófáivá? Nem, Madame, ez nem szégyenelni való,
 5     1,  IV |      előtte.~– Aztán, lássa ön, Madame – folytatá Fervlans, kezébe
 6     1,  IV |        szökevények után. Adieu, Madame, a viszontlátásig.~– Csak
 7     3,  III|        komornyiké.~– Bocsánat, „Madame”. (Így hítta a leányt.)~–
 8     3,  III|        az „ő szobájába” vagy a „Madame”-éba, rögtön agyonlő; de
 9     3,  III|  engedem!~– Hát mit akar tenni, Madame?~– Ha ön nem mer elmenni
10     3,  III|        majd elmegyek én!~– Hüh! Madame! Még csak gondolni is erre!~–
11     3,  III|      ebben a zivatarban! Hallja Madame, mint dörög odakinn? A zápor
12     3,  III|        fog lőni! De Isten neki! Madame szavára mégiscsak megteszem.
13     3,  III|        csakugyan elszánta magát Madame, hogy maga megy az orvosért,
14     5,  III|         monda Barthelmy Léon. – Madame! Fogadja legmélyebb tiszteletemet,
15     5,  V  |      mondta neki Vavel gróf:~– „Madame!” Amiket öntől hallottam
16     7,  VII|         mindennap?~– Mindennap? Madame! Hat esztendő alatt most
17     7,  VII|           Mert azt én megtudom, Madame – folytatá felemelt hangon,
18     7,  VII|          mint a szeme világára, Madame! – Én megtudok mindent a
19     7,  VII|   Vigyázzon ön az én kincsemre, Madame. Eddig minden este lefekvés
20     7,  VII|        majd egyszer – tudja ön, Madame, ha önnek is lesz a házánál
21     9,  I  |         Amnélie képe.~Tudja ön, Madame, abból a korból, amikor
22     9,  I  |   fojtsa el a kiáltást.~– Igen, Madame, én Cambray vagyok, más
23     9,  I  |            Megtudja ön azonnal, Madame. Én egész őszintén megmondtam
24     9,  I  |         fogok önnek magyarázni, Madame. Én beszéltem Amélie-vel,
25     9,  I  |      egymás után. Nem tudja ön, Madame, hogy mit hozott haza Bonaparte
26     9,  I  |      most már megint azzá lett, Madame!~– Milyen ő? Hogy változott
27     9,  I  |        átadjam-e azt kegyednek, Madame, vagy sem?~A nő most már
28     9,  I  |        hidegen mondá:~– Igenis, Madame, nem tetteti magát halottnak.
29     9,  I  |      többé.~– És most mehet ön, Madame, felvenni az ötmillióját!
30     9,  I  |          és megfogta a kezét.~– Madame. Ön még nem hajtotta végre,
31     9,  I  |       vele, amerre akar.~– Nem, Madame, – azt én nem tehetem. Én
32     9,  I  |   őrködjék fölötte?~– Köszönöm, Madame, hogy ön ilyen jó hozzám –
33    10,  III|        valamit akart magyarázni Madame Laplace-nak, s felhívta,
34    10,  III| divatból szalonjainkban, amióta Madame Talleyrand, azazhogy pardon!
35    10,  III|       posso?” – Így is jól van, Madame! – Tehát majd én leszek
36    12,  I  |         bilétet, így volt írva: Madame la Comtesse De Alba, avec
37    12,  II |           Majd megmondom önnek, Madame, hogy mivel fogja ön az
38    12,  II |   nevezetességeit megtekinteni, Madame? Van itt egy igen régi templom.~–
39    12,  III|        kezében, mert ha ugyanaz madame Guillaume kezében lett volna,
40    12,  III|     pedig még jobban igyekezett madame kézcsókolására.~– Hogy vannak
41    12,  III|    toalettjét csinálja, uram!~– Madame. Én felelős vagyok a tábornoknak
42    12,  III|       jelenetét akkorra, amikor madame is itt lesz.~– Értem! –