Rész,  Fezejet

 1     2,  I  |        Drávakeresztúri Görömbölyi Bernát.~– Jaj, uram! – szólt nagyot
 2     2,  I  |       vele. – No, mármost hát „te Bernát bácsi”, én pedig „te Katinka!”
 3     2,  I  |       megrémíté szavával a kakas; Bernát urat pedig – a tyúk. (Ő
 4     2,  II |           mellém – monda a bárónő Bernát úrnak, megemlékezve a kötött
 5     2,  II |        Csodálatos ország. No hát „Bernát bácsi” maga, tessék magának
 6     2,  II |  agaceriájától, akiket egyébiránt Bernát úr sohase látott.~Katinka
 7     2,  II |       elvégeztetett nálam nélkül, Bernát bácsi?~– Nem végeztetett
 8     2,  II |      Miféle hatóság?~– No – maga, Bernát bácsi.~– Hát spicli vagyok
 9     2,  II |           Ah, ah, ne szóljon úgy, Bernát bácsi – tiltakozék a bárónő. –
10     2,  II |         az inzsellér mond – szólt Bernát bácsi, amint a kacajhullám
11     2,  II |       ilyet mondani? – rivallt rá Bernát bácsi.~– Mert láttam.~–
12     2,  II |   viseltek.)~– Hahaha! – kacagott Bernát bácsi. – S ez a tündér bizonyosan
13     2,  II |        lehetett látni. Görömbölyi Bernát úr rögtön hozzáfogott elmondani
14     2,  II |          mintha körülötte ülnénk.~Bernát úr nagyot nevetett ezen.~–
15     2,  III|   távolban lakók csézáikra ültek; Bernát bácsi azonban ezzel a szóval
16     2,  III|   Drávaszentkeresztúri Görömbölyi Bernát úr egyenesen a Névtelen
17     2,  III|         egy porszem nem látszott.~Bernát úr aggodalma az volt, hogy „
18     2,  III|           a pipámat! – monda neki Bernát úr.~– A gróf úr várja a
19     2,  III|         mondá a komornyik, s erre Bernát úrnak csakugyan fel kellett
20     2,  III|        Drávakeresztúri Görömbölyi Bernát alispán úr.~Minden hiba
21     2,  III|      bárónő felhívására jött ide.~Bernát úr nem szerette, ha a beszédébe
22     2,  III|           jó memóriám van – monda Bernát úr, teljesen megelégedve
23     2,  III|         vetett egy oly tekintetet Bernát úrra, mitől annak a királyi
24     2,  III|      terem valamennyi faképeinél.~Bernát úr bámult és ámult: nem
25     2,  III|          békacombokkal…~– Aujnye!~Bernát úr mérgesen nyitotta fel
26     2,  III|           kérdezte azt a gróftól.~Bernát bácsi dehogy ment vissza
27     5,  IV |       fölmenté őket. – Görömbölyi Bernát a sedriák alatt még össze
28     7,  I  |        Drávakereszturi Görömbölyi Bernát alispán úr is, amidőn a
29     7,  I  |       ostobaságot?” – „Én magam!”~Bernát úr meg volt hódítva. Ez
30     7,  I  | körömpróbáig.~A poharazás végével Bernát úr egészen elérzékenyedett.
31     7,  I  |        Drávakereszturi Görömbölyi Bernát úr pedig sorba járván a
32     7,  II |         tréfát.~– Úgy van – szólt Bernát úr. – Én önnek most nemcsak
33     7,  II |         férfiú keblére tűzte fel.~Bernát úr is elfeledkezett erre
34     7,  III|                   III.~Görömbölyi Bernát úr, násznagyi minőségében
35     7,  III|        köszönöm a jóságát, kedves Bernát bácsi; de már én hű vagyok
36     7,  III|            Siet biz az – folytatá Bernát úr –, mert hát úgy jöhet,
37     7,  III|        szép úrhölgy rózsás ujját.~Bernát úr hamisan nevetett.~Az
38     7,  III|         szóra! – Azután odasimult Bernát úrhoz, s mély felindulását
39     7,  III|           mind a két kezét nyújtá Bernát úrnak, amit az meg is ragadott
40     7,  IV |     megtudni – erőteté Görömbölyi Bernát úr.~– Hiszen elmondom én
41     8,  III|           bizony meg fogja vágni.~Bernát bácsi most is a maga elemében
42     8,  III|       fiatal hang onnan hátulról.~Bernát úr kegyetlenül végignézte