Rész, Fezejet
1 1, I | akar ön itt, kicsike? – kérdé az alacsonyabb férfi, lámpájával
2 1, I | Hát ki az ön mamája? – kérdé a magasabb férfi.~– Az én
3 1, I | ön ide, kis comtesse? – kérdé ismét a magasabbik.~– Hát
4 1, II | tulajdonképpen hová megyünk? – kérdé a bérkocsis.~– Hja, polgár,
5 1, III| haza.~– Elfogták őket? – kérdé az önfeledés hevével Cambray
6 2, I | azt a famíliát, doktor?– kérdé a spectabilis.~– Hogyne
7 2, II | volt az a három virág? – kérdé a bárónő élénken.~– Azokat
8 2, III| Itthon van-e a gróf? – kérdé az alispán.~– Igen.~– Jelentsen
9 2, III| mi lesz ma itt az ebéd? – kérdé a patvarista.~– No hát mi? –
10 2, III| neki.~– Ön a patvarista? – kérdé a gróf.~– Úgy csúfolnak.~–
11 3, II | kezét.~– Mit csinálsz? – kérdé az elbámulva.~– Meg akartam
12 3, II | Hogyan? Mit „míg így?” – kérdé elbámulva Lajos.~– Hát így
13 3, III| ön azt az állatot ölni? – kérdé rebegve útközben.~– Meg.~–
14 3, IV | olyan sokáig odakünn? – kérdé a berohanótól a doktor.~–
15 3, IV | beteg~– Ki mondta? Henry! – kérdé a gróf térdére emelkedve.~
16 4, III| Nos? Talán meghalt? – kérdé, ijedtségtől kerekre nyílt
17 4, III| Nincs semmi baj itthon? – kérdé tőle. – Marie nem ébredt
18 4, IV | akkor azok az éji betörők? – kérdé tőle a gróf.~Sátán Laci
19 4, IV | ide azt az ezermestert? – kérdé Sátán Laci.~– Föltéve, hogy
20 4, V | se volt, kedves Marie? – kérdé tőle Lajos a születésnapi
21 5, I | Itthon van az ezredes úr? – kérdé a gróf.~– Itthon. De fekszik.~–
22 5, III| Elhatározta ön magát? – kérdé a bárónő.~– Igen.~– Engem
23 5, III| sem szabad leszakítani? – kérdé a hölgy.~– Minek? – monda
24 5, VI | vette ön ezt a virágot? – kérdé Marie-tól reszkető hangon.~–
25 5, VI | tette ön azt a virágot? – kérdé a leánytól, s keble úgy
26 6, I | szobájába.~– Mi történt? – kérdé Lajos, ijedten elbámulva.~–
27 6, I | emelve.~– Mi történt vele? – kérdé igaz részvéttel Lajos.~–
28 6, I | tudott.~– Hol van Henry? – kérdé a gróf.~– Odabenn van az
29 7, II | kastély felé nyíltak.~Nem kérdé többé: szabad-e? Merészen
30 7, IV | rablóktól szabadított meg? – kérdé Marie elbámulva. – Hogyan?
31 7, V | Katalin.~– Hogy lehetne az? – kérdé Vavel Lajos elbámulva. –
32 7, V | Átadhatom most neki? – kérdé mosolyogva Marie-tól.~–
33 7, VI | hogy lesz az elkerülhető? – kérdé csodálkozva Lajos.~– Az
34 7, VII| Mi hiányzik ebből? – kérdé ez öltönydarabkákat Katalin
35 8, III| nem tudtak utána úszni? – kérdé egy fiatal hang onnan hátulról.~
36 9, I | végre, amire küldve volt? – kérdé tőle csendesen.~– Nem! Jöjjön
37 10, II | Itt van az idegen úr? – kérdé tőle a lány.~– Nem tudom;
38 12, I | vesztettek.~– Hol? Mikor? – kérdé Vavel elbámulva.~– Hát most
39 12, I | elmennem.~– Mit akarsz? – kérdé a tábornok.~– Azt már tudod,
40 12, III| katonatiszt adott szavában? – kérdé a kapitány.~– Nem – szólt
41 13, I | ábrándjait.~– Valaki beteg? – kérdé tőlük.~Kettő nem felelt,
|